Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-04 / 5. szám

„HETI SZEMLE 5 Szatmár-Németi, 1914. február 4. gyár léleknek, a magyar jellegnek a táncban való megnyilatkozását megkapó hasonlatok­kal rajzolta, színezte, rögzítette a hallgató­ság lelke elé. Majd magával ragadva min­denkit egy magasabb, eszményibb, tiszt ultabb erkölcsi légkörbe vezette a hallgatóságát, mikor igy szólt: „Mig magyar leány és ma­gyar ifjú tánczolni fognak, tánczukba bele viszik magyar szivük önzetlen melegét, tiszta érzelmét, magyar lelkűk nemes jellemét. Mert nemes szivből, nemes lélekből nem fa­kadhatnak nemtelen érzelmek — azért hi­szem, hogy a magyar ifjúság a kufár érzé­seket, ösztönös vágyakat tápláló, nemtelen, keresztény magyar jellegünkkel ellenkező érzelmeket kifejező tánczokat ráhagyja a kufár lelkekre, nemtelen szivekre !“ Szavaival a keresztény szellem térhódítását segítette elő az előadó az élet oly terén, melyet sokan a vallás tanaitól teljesen idegennek, a keresz­tény erkölcstől teljesen függetlennek szeret­nek hirdetni. A közóhajnak vagyok tolmácsa, ha azt kívánom, bárcsak minél többször volna, alkalma a szigeti kath. társadalomnak Bod­nár Gáspár szab'adelőadásaiból okulást, lel­kesedést meríteni. Mint fénylő csóva az üstökös magvát, úgy követték Bodnár Gáspár szabadelőadását az Ízléssel összeállított műsor többi számai: Mihályi Juliska urhölgynek kifejlett techni­kával nagy értektudá-ssal, és hangterjedelem­mel előadott énekdarabja: Mendelsohn: „Concert Aria“-ja: Dr. Kreszta Riza urhölgy az érzelmeket nagy kifejező erővel, kiváló preczizitással visszatükröztető szavalata, és Ferenczy Magda urhölgynek keresetlen köz­vetlenséggel, harmonikus kedvességgel elő­adott magánjelenete. Méltó befejezése volt a díszes műsornak a Irsa Béla zongora, Király Géza harmonium, s Kétszery Lajos és Sipos Géza hegedüjáté- kának összhangja, mely hü tolmácsolója volt a nagy mester kompozíciójának. Az élvezetös műsor után családias jel légii táncz volt befejezője a sikerült es­télynek. B. K. Kitüntetés. Őfelsége a király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Szentpétery Endre kir. tanfelügyelőnek a királyi tanácsosi czimet és jelleget adomá­nyozta. A kitüntetés ezúttal a magyar nem­zeti haladásnak, a hazai kultúra fejlesztésé­nek egy igazán érdemekben dús harczosát érte, ki Beregvármegyében nevét és műkö­dését örök időkre emlékezetessé tette mara­dandó becsű kulturális alkotásai által. A jól megérdemelt kitüntetéshez őszinte szivből gratulálunk. A kath. Kör estélye. A munkácsi kath. Körben élet van. Ez az élet nem a munkát lanság keresésében áll, nem is az elért szép sikereken való csodálkozásokban merül ki, hanem a haladás jegyében törtet előre. Erről tanúskodik a múlt vasárnap tartott közgyű­lése is, amely beszámoló volt a múlt évre és egyúttal alakuló az 1914. esztendőre. — Ott volt a városnak igazi értéke, a társadalomnak, a műveltségnek súlyt és tekintélyt kölcsönző tagjai mind. Az elnöklő Veszprémy esperes nagy gondolatokat tartalmazó beszéddel meg­nyitja az ülést, amelynek legkimagaslóbb pontja a különböző jelentések megtétele után az uj világi elnöknek megválasztása volt. A jelenvoltak, — hogy az eltávozott táblabiró helyébe méltó utódot kapjon — közfel kiál tással Munkácsnak egyik legtekintélyesebb tagját választották meg Dr. Nuszer Lajos igazgató főorvos személyében. A közóhajnak engedve és a beléje helyezett nagy bizalmat megköszönve az elnöki széket elfoglalja. Mi­előtt azonban a gyűlés vezetését átvette volna szólásra emelkedett és olyan hitvallá sós beszédet, mondott, amely dicsőségére vá­lik nemcsak neki, hanem bármilyen egyházi méltóságban levőnek is díszére 1 nne. Lelke­sen ünnepelték a szónokot, a Kör világi el­nökét és azután megválasztották a tisztikart, amelynek végeztével az elnök a tagok szives támogatását a jövőre is kéri. Kinevezés. Vaszócsik Erzsébet oki. tanítónő kineveztetett az alsókaraszlói nép­iskolához tanitónőnek. Hymen. Szilágyi Jenő derecskéi szol- gabiró eljegyezte Szeőke Etukát, Szeőke Sándor földbirtokos és neje Szegedi Ilona úr­asszony leányát. — Biosánszki János mun- káes e. m. tanul mán z végzett papnövendók el­jegyezte Mosolygó Erzsikét, Mosolygó Antal nyirgyulaji esperes-lekész leányát. Nagy tűz Lázáriban. Január 31-én éjjel Lázáriban Spiegel Ferencz nagybérlő tanyáján egy hatalmas lóhere kazal kigyu- ladt és teljesen elhamvadt. A kár mintegy 6—7 ezer korona, aminek egy része biztosítás utján megtérül. A csendőrség, miután erős a gyanú, hogy a tűz gyujtoga:ásból eredt, eré­lyes nyomozást indított. Gyászhirek. Rubletzky Miklósné, sz. Friedl Irén január hó 27-én elhunyt Nagy­károlyban, életének 34-ik, boldog házasságá­nak 14 ik évében hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után. — Özv. Leitner Károlyné, Kamaráth Mária úrnő f. hó 21 én 74-ik évében hosszas szen­vedés után meghalt Nagybányán. Az elhunyt­ban Leitner Emil kir. ügyész édesanyját gyá­szolja. — A csapi ref. egyháznak 39 éven át buzgón működő derék lelkipásztora, Bacs ksty Sámuel, eleiének hetvenegyedik, papsá­gának negyvenhatodik és boldog házasságá­nak negyvenötödik évében jan. 24 én meg­halt. — Herczegh Jánosné szül. Nedermann Anna január hó 30 án, életének 19 ik évében Perecsenyben meghalt. — A beregi ref. egy­házmegyének nagy gyásza van ; Sütő Kálmán munkácsi ref. lelkész, az egyházmegye nagy­érdemű esperese, szerdán hosszas szenvedés után életének 78 ik évében az Urban el- szenderiilt Munkácson. A vasúti rablók áldozata. Részvétre méltó rejtélyes vasúti rablókaland áldozata lett a Szeged és Szabadka közt robogó vonat másodosztályú fülkéjében Szarka Elemér szobrászművész. A jeles fiatal szobrász épp a Balkánból érkezett hazafelé, ahol egy pá­risi művész megbízásából dolgozott hónapokig a lecsendesült harczterek színhelyein. A fia­tal szobrászművész a szeged rókusi állomáson arra ébredt föl, valami érthetetlen nehéz ká- bultságából, hogy téli kabátját, pénztárezáját, összes ékszereit elrabolták, köztük ■ értékes briliáns gyűrűjét is lehúzták ujjáról. Rögtön tudatára ébredt a kinos lesújtó valónak, hogy vakmerő vasúti rablók áldozata, akik kloro­formmal altatták el. Azonnal jelentést telt a szegedi rendőrségnek, ott azonban alaposan pórul járt. A rendőrség megindította ugyan a nyomozást, de a pénztelen, kiskabátban didergő művészt, beszállásolta a hajléktalanok menhelyére. Három teljes napig élt a men- hely csavargói közt, rántott levesen és ehe­tetlen kotyvalékon, mig Beregszászról meg­jött a távirat, hogy a művész előkelő erdélyi család sarja, akit a vármegye taníttatott ki külföldön szobrásznak, tehát bocsássák sza­badon. Egy beregmegyei földbirtokos pedig táviratilag háromszáz koronát küldött a bajba jutott művésznek. Szarka Elemér azonnal téli kabátot és egyéb hiányzó holmit vásárolt be magának. Azután igazi bohém módra bú­csúzott el a várostól. Elegánsan felöltözve beállított a menhelyre, megemelte kalapját és igy köszöntötte a szomorú ház lakóit: — Magamat ajánlom hajléktalan urak ! Kö­szönöm a szives látást és a czimboraságot, mert szenvedésem napjaiban jóakaratot csak önöknél tapasztaltam. A rendőrséghez föl se ment. Szegeden nagyon löstelik az esetet, főleg ezt a szatirikus bucsuvételt. Felfüggesztett járásbiró. A debre- czeni királyi Ítélőtábla Balás Zoltán fehér- gyarmati vezető járásbirót több szabálytalan­ság miatt felfüggesztvén állásától, utasította őt, hogy hivatalát adja át Szögyéni Gyula járásbirónak. Esküvő. Dr. Újhelyi Sándor máv. fo­galmazó febr. hó 3-án vezette oltárhoz az ungvári székesegyházban Popovics Elza ur- leányt, Popovics Miklós ny. táblabiró leányát. — Pecsők Lajos budapesti műszaki tisztviselő január hó 29 án vezette oltárhoz Szkodzinszky Ilonát az ungvári róm. katholikus templomban. Egyuől-másröl. A férjek kedvencz étele. Minden jó feleségnek az a törekvése, hogy az ura szája ize szerint főzzön. Ezt nem csupán a gyen­gédség diktálja igy, hanem az asszonyi okosság is, mert hiszen egy jó ebéd után olyan könnyű a jóllakott férjuramat a kis­ujja körül csavargatni. Nagyon természetes tehát, hogy minden háznál van legalább egy olyan étéi, melyet a házigazda kedvéért megkülönböztetett gondossággal sütnek-főz- nek. A „Háztartás“, Kürthy Emilné rendkí­vül, népszerű lapja, ezeket a „remekbe ké­szült“ kedvencz ételeket óhajtja olvasói ta­nulságára is összegyűjteni s ez okból pályá­zatot hirdet a „férjek kedvencz ételé“-t ismertető kipróbált pontosan irt reczeptjére. Lehetnek leves-, előétel , főzelék-, sült-, kelt-, tészta-, sütemény stb. reczeptek és nagyon természetesen nemcsak a férjek, hanem a papák-, bátyák-, vőlegények ízlésének is szabad kifejezésre jutnia. Erős József, a Háztartás áldozatkész kiadótulajdonosa a kö­vetkező dijakat tűzte ki a legizletesebb re­ceptek jutalmazására: I. dij: Egy ezüst, dísztárgy 80 korona értékben. II. dij: Egy tölcsérnélküli grammophon 40 legújabb lemezzel. III. dij: Egy teljes pipereasztal — fel­szerelés. IV. dij: Egy finom divatos selyemblúz V. dij : 20 kötet, könyv. A pályamunkák 1914. márczius 30-ig a „Háztartás“ kiadóhivatalához - Budapest II., Margit-körut 5/B. küldendők. Az eredményt annak idején teszik közzé s a dijat nyer­tekkel együtt folytatólagosan, a jónak talált többi reczeptek is közöltetni fognak. A „Ház­tartás“ előfizetési ára félévre 6 korona. Fél­évi előfizetésnél díjtalanul adjuk Kürthy Emilné most megjelent pompás 20 háztar­tási könyvét. Mutatószám ingyen. Leány kérés a regényekben. Különös ötlete támadt a minap egy német regényírónak. Egymásután száz kiváló iró regényét olvasta el és mindegyikben a leánykérés módja után kutatva, ezen az alapon érdekes kimutatást állított egybe. Ezen kimutatás szerint 100 kérő közül 81 kijelentette, hogy szive válasz­tottja nélkül nem tud élni, 72 az „imádott“ kacsóit ragadta meg, 26 átölelte „őt“, 25-en teljesen nyugodtan ülve maradtak, amikor a nagy kérdést intézték szerelmesükhöz, hár­man pedig térden állva várták a „boldogító igent“. 32 esetben a kérő ajkon‘csókolta imá- dottját, tizen a haját csókolgatták, ketten a leány kezeire nyomtak csókot, hárman a sze­möldökökre, egy az orra csókolt, egy kérő pedig csak a levegőben czuppantott egyet. A száz kérő közül tiz érzelmeinek súlya alatt nyögvén, beszélni sem tudott, amikor „ő“ a boldogító igent súgta, kilenczen teljesen ön­kívületi állapotban jelentették ki, hogy ők a világ legboldogabb emberei, ketten pedig va­lóságos „isteneknek képzelték“ magukat. És a nők? Száz közül nyolczvanhét már régen várta azt a pillanatot, hatvannyolczan a kérő keblére, tizenketten pedig „férfias vállára“ borultak, egy elájult és tizenegyen az „imá­dott“ nyaka köré fonták karjaikat, hetvenkét szempár „tüzes szerelemről“ tett tanúbizony­ságot, hét leánynak a szeme könybelábadt, negyvennégyen hangosan sirvafakadtak, hu­szonheten a kezükben volt virágokat szabták el, tizenketten kezükbe temették arczukat, egy határozottan tiltakozott az ellen, hogy a férfi megcsókolja, hatan ráborultak kérőjükre és összevissza csókolták, kilenczen kirohan­tak a szobából és öt hölgyen hisztériás ro­ham tört ki; hárman elhalványodtak, tizen- nyolezan elpirultak, egy nő triisszentett és hárman imádkozni kezdtek. * Ajánljuk mindkét félnek, hogy a többi kö­zött ez utolsó soha el ne maradjon, mert hasztalan az ember iparkodása . . . Szerk. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NY0MTAT- VÁNY0K ÉS TANSZEREK KAP- ^ HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ ^ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR­^ NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom