Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-28 / 43. szám
Szatmár-Németi 1914. október 28. HETI SZEMLE 5 vét, az ötödik gyalogezred megsebesült és elesett hőseinek névsorát, melyet „Szamos“ laptársunknak összeá Uitása nyomán, mi is közlünk. A sebesülések könnyű természetűek. A névsor következő: Dr. Biró József, tart. hadnagy,s szül. Erdődön 1884-ben, megsebesült, Dr. Darabant István, tart. hadnagy, szül. Bujánházán 1882- ben megsebesült és fogságba került. Erdőssi Dániel kapitány, szül. Djakován 1880 ban meghalt, Fein Jenő, élelmezési tiszt, fogságba került, Földényi Mihály, százados, szül. Aradon 1880-ban, meghalt, Dr. Franki Lajos, tart. hadnagy, szül. Mátészalkán 1887 ben, meghalt, Frauenberger Lőrincz, ezredes, szül. Bécsben 1861-ben, megsebesült, Garav László, főhadnagy, szül. Budapesten 1892 ben meghalt, Haffner Lajos, hadnagy, szül. Budapesten 1893-ban, megsebesült, Hietsch Károly hadnagy, szül, Nagyszebenben 1892 ben, meghalt, Hómér László, tart. hadnagy, szül. Mis- kolczon 1883-ban, meghalt, Hreblav Kálmán tart. hadnagy, szül. Temesváron 1882 ben, meghalt. Illésházi Károly, tart, hadnagy, szül' Kispesten 1892-ben, megsebesült, Kohlrnann Tamás, kapitány, született Újpesten 1875 ben, megsebesült, László András, tart. hadnagy, szül. Héjjasfalván 1881 ben, megsebesült, Lazaroiu János, főhadnagy, szül. Szászvárosban 1885 ben meghalt, Melioris István, főhadnagy, szül. Kassán 1889 ben megsebesült, Militzer Sándor, tart. hadnagy, szül. Csekében 1886-ban meghalt, Milvius Attilla tart. hadnagy, szül. Kőrösbányán 1894 ben, megsebesült, Mogá Péter, hadnagy, szül. Nagyszebenben 1893 ban megsebesült, Pa- eála Aurél, kapitány, szül. Lecsesen 1876-ban megsebesült és fogságba kei ült, Pitsch Róbert, kapitány, megsebesült és fogságba ke rült Reisinger János főhadnagy szül. Pozsonyban 1886-ban, megsebesült, Broczkó Gyula, tart. hadnagy, született Nagyrőczén 188? ben megsebesült, Steiner Károly, kapitány, H°U zenploz, 1872., megsebesült és fogságba került, Schwartz Márton dr., törzsorvos, Nyá- rádszerda, 1869-, megsebesült és fogságba került, Ursace Gábor, hadnagy, Oroszborgó,' 1889., meghalt, Völgyesi (Weisz) Zsigmond, tart. hadnagy, Leszete, 1885 meghalt, Wesz Gyula, kapitány, Pozsony, 1879. megsebesült. Halálozás. Ozv. Diószeghy Jánosné, sz. Takács Terézia, életének 70. évében hosz- szas szenvedés után elhunyt. A megboldogultban Diószeghy Kálmán nyomdásztársunk édes annyját gyászolja. Teát a kotonáknak. Most, amikor már a hideg idő beköszönt, milyen kellemesen felmelegit bennünket egy csésze zamatos, forró tea. Gondoljunk a szegény katonákra, akik hideg esős, majd dermesztőén jeges, havas időben éjjel nappal kint fáznak dideregnek a csatatéren. Milyen jól esnék nekik egy korty forró tea, hogy felvillanyozná újra meggémberedett tagjaikat. A hadvezetőség küld is számukra teát, de miután a tea behozatal a háború miatt megszűnt, esetleg kifogy, vagy kevés lesz a készlet, Városunk áldozatkész közönségéhez, a kávésok, ezuk- rászdák és vendéglősökhöz fordulunk, gyűjtsék össze a már egyszer leforrázott tealeveleket, szárítsák meg jól és küldjék be a Vörös Kereszt helybeli fiókjának, ahol össze- gyüjthessék és rendeltetési helyére juttathassák. Csakis egyszer leforrázott és jól meg- száritott teát használhatnak fel a katonák részére: az egyszer leforrázott tealevelek még másodszori forrázásra is jó leát adnak. Az egyszer már leforrázott tealevelek odaa jándékozása senkinek sem jelent áldozatot, mégis nagy jótétemény fakad belőle a katonák számara. A sebesültek kórházaiban. Érdekes átiratot küldött minap a temesvári hadtest parancsnokság Cicatritics Lajoshoz, Szeged város főispánjához. A hadtestparancsnokság átirata ápolás alatt álló sebesült katonákkal foglalkozik és úgy találja, hogy a sebesültek ápolása körül szigorúbb intézkedéseket kell életbe léptetni. A többek közt igy nyilatkozik az átirat: Egyáltalában oda nem illőnek és szükségtelennek tartom azt, hogy a sebesültek minden fajtája, különösen az önkéntes betegázoláshoz tartozó nők előtt csak alsóruhában üldögél, vagy az ablakba fekszik és az utcán arra haladókat megszólítja. Itt katonai rendnek kell érvényesülni. A sebesültek olvasmányaira vágj' pedig a társalgás szellemére a legnagyobb ügyeimet kell fordítani. Az átiirat végül elismeréssel emlékszik meg azokról a hölgyekről, akik önfeláldozó ápo lónői munkát végeznek. — Nagyon is kívánatos hangsúlyozza az átirat —- hogy az egészség- ügyi katona durva gyakorlatlan kezét az önfeláldozó betegápolás szeretetteljes jóleső kezelése váltsa fel, A temesvári hadtestparanesnokság átiratát a főispán közölte a Vörös Kereszt vezetőségével, amely gondoskodik róla, hogy minél szélesebb körben nyilvánosságra hozassák. Nincs egészséges, praktikus eszménk, gondolatunk, amivel a jelen nehéz időben a lakosságon, a népen segíthetnénk, panaszkedhak sokan. Tekintélyes, súlyos egyének. Csak nézünk, bámulunk a reánk következő téli, még nehezebb időszakba és nem cseleks-ünk semmit. Hát ha csak az a baj, ime mi időről-időre közöljük lapunkban azon eszméket és gondolatokat, melyeket más városokban felvetnek, meghánynak- vetnek és aczélos akarattal keresztül is visznek. Tanulni nem szégyen. Eszméket kölcsönözni okos cselekedet. íme, tessék csak olvasni egy székesfehérvári újságnak jelentését : A liszt-drágulás ellen. Nagyon életrevaló s megvalósulása esetén igen üdvösnek Ígérkező tervvel foglalkoznak most dr. Saára Gyula polgármester és dr. Kerekes Lajos főjegyző. A rohamosan emelkedő lisztárak miatt a szegénynép, de általában az egész ’ közönség érdekében szükségesnek tartják, hogy a város lakossága részére olcsó és jó lisztről gondoskodjanak. Ezt olyformán gondolják, hogy a város venne gabonát, azt meg őrletné és a lisztet beszerzési áron eladná. Ha negyven K ért kapna is egy métermázsa búzát, a nullás liszt kilója akkor is legfeljebb 48 fillér lenne, nem pedig 66, mint amennyire némely helyen már most felverték. Adja Isten, hogy a szép terv ne csak terv legyen, hanem meg is valósuljon, még pedig minél előbb. Szomorú temetések. Panasz érkezett hozzánk, hogy az itt, városunkban, sebeikbe belehalt vitéz katonáinknak igen sivár, igen szomorú temetésük van. A temető papon és kántoron kívül senki sem jelenik meg ezeken a temetéseken. Sem a katonaság, sem a czivilek közül. A koporsót a „szent Mihály lovai“ viszik ki és virágtalan, vigasztalhatatlan az a szerény koporsó is. Mi azt hisszük, hogy a közönségnek nem volt, nincs tudomása sem ezekről a temetésekről. Mert még a harcztéren, a közös sírba temetésekkor is meg adják a vitéz katonáknak a becsületes végtisztességet, bajtársi búcsú üdvözletei. A hősi halál fenségét nem vál oztatja meg az j a körülmény, hogy itthon hal bele sebeibe a | vitéz. Ha tudjuk, mikor van temetése az itthon elhunyt hős katonáknak, bizonyára nem sajnálnék tőlük az ősznek utolsó virágait és a keresztény léleknek buzgó imádságos áldozatait. Hogy a temetőbe kisérjük őket. A törvényszék köréből. A király Bihari Kálmánt, a debreczeni Ítélőtáblánál alkalmazott jegyzőt a szatmári kir. járásbírósághoz albiróvá kinevezte. Az uj járásbiró ismerősünk. Az itteni törvényszéknél már működött, mint jegyző Haza mentek a rahói menekültek. Szatmárról menekültek. A mármarosi menekültek ppdig ide futottak hozzánk, mint biztonsági helyre. A rahói menekültek a muszkáknak kiűzéséig és a közlekedés megyitá- ságig a Rákóczi-utczai elemi iskolában kaptak szállást, élelmezést. Csütörtök délután aztán megjött a várva-várt hir, hogy hazatérhetnek. Nagy volt az öröm szülők és gyermekek közt egyaránt. Szinte tánczra perdültek. Aztán szedték-vették czókmókjukat és indult a karaván szekeren — gyalogosan a vasúti állomáshoz, a hol vonat várakozott reájuk. Vájjon milyen vol, a viszontlátás ? A jövő számban elmondjuk. Visszajött a katonai kórház. Az 5. cs. és kir. gyalogezred tartalékkórháza, amely október elsején Rimaszombatba költözött át, csütörtökön délután visszaérkezett Szatmárra és itt folytatja működését. A kórház sebesültjeit, hogy az utazás fáradalmaitól megkíméljék, gömörmegyei kórházakban helyezték el. A kórházzal csak azok a sebesültek jöttek vissza, akiknek ezt hadtestparancsnokság megengedte. Ezek között van két orosz fogoly-sebesült is. A sebesültekkel érkeztek haza az irgalmas nővérek is, a kik anyaházuktól távol ugyancsak kivették részüket az áldozatos munkákból, az irgalmas cselekedetek szakadatlan teljesítéséből. S most itthon fogják folytatni az ápolást, úgy miként a háború kezdetétől fogva hűségesen és önfeláldozással teljesítették. Egyik vármegyei lapunk igy ir rólunk szatmáriakról: Amitől idegenednek a szatmáriak. Szatmáron 500 ágyas megfigyelő kórházat akar a hadvezetőség felállítani. A szatmáriak idegenkedéssel fogadták ezen tervezést és meg is kísérelték ellene lépéseket tenni. Jellemző, hogy egy szatmári orvos úgy nyilatkozott egy károlyi ur előtt, hogy ezt a kórházat Nagykárolyban kellene felállítani, mert itt van a megye székhelye (? !) Bár mindenbe igy gondolkoznának . . . Hát ezekben a sorokban van meglehetős adag maliczia. Kötekedési kedvérzet. Van nagy mérvű tájékozatlanság. És van olyan valami pletykázási ösztön, a melyet komoly újság mindig kerülni szokott. Csak Mucsán Írnak úgy „ezt mondta egy ur,“ „igy nyilatkozott egy orvos“ Mi nem követjük laptársurkat e téren. Csak annyit kell megjegyeznünk, hogy Szatmár Isten és emberek Ítélete szerint kiveszi részét a hazafias áldozatokból. Es azt, hogy bár milyen nagy legyen az akarat, minden városnak meg van még az áldozatok terén is a teherviselő képessége. A csehek és a magyar nyelv. Egy tekintélyes cseh újság azt ajánlja a cseheknek, hogy tanulják a magyar nyelvet. Magyarország befolyása a monarkiában a háború után még nagyobb lesz, mint volt eddig. Ezzel a kérdéssel már most, de különösen a forrón óhajtott békekötés után oly intenziven kell foglalkoznunk, hogy megoldása sikerüljön és az egész cseh népnek felsőoktatási ügyében minél elébb pozitív eredményt érjünk el. Szükség van arra is, hogy a cseh főiskolákon a magyar nyelvnek és irodalomnak tanszékeket állítsunk. Újabb vonatok Debrecen és Budapest között. Folyó hó 14—15 én éjjel Deb- reczen és Püspökladány között a hadi menetrend részben megszűnt és ugyanakkor a polgári menetrend lepett életbe. Az 1914, május 1-től érvényes menetrend alapján közlekednek az 1707, 1708, 1709, 1710, 1746. 1747. sz. sz. személy- és az 1741, 1745, 1752. 1754. sz. postavonatok. Ezen vonathoz az Érmihályfalva és Nyíregyháza felé közlekedő helyi és posta vonatok csatlakozást tartanak fenn. A péksüteményeket kávéházakban, vendéglőkben (s talán az elárusítóknak is?) tiszta papírban csomagoltan kell árulni. így rendelte ezt el a főkapitány és nagyon helyesen. Volt már ilyen intézkedés. Egy-két hétig járta is, aztán — senki sem törődött vele. Kívánatos, hogy most már ez a nagyon is szükséges intézkedés állandósittassék. Rettenetes látomány az, mikor a süteményeket vendéglőkben, kávéházakban és az árusok kosarában végig mustrálják, ropogtatják, mig végre egy darab a vevő, választó tetszését kiérdemli. A „Téli Esték“ ez idei télen nem fognak megjelenni. A nyomdai viszonyok súlyossága, a Téli Esték előfizetőinek és olvasói nagy részének hadbanvonulása, az itthon maradt családoknak nehéz helyzete arra késztetnek, hogy ez idén, télen a „Téli Esték"- két, útnak ne engedjem. Éltet azonban a remény, hogy győzelmünk meghozza a békés időknek áldásait és akkor e kis lapnak élete szálát újra felveszem s gondom lesz reá, hogy ezt az évi szünetet bőven kárpótoljam. Szatmár, 1914. okt. 27. Bodnár Gáspár. Vilmos császár ut Debreczenben. Debreczenből jelentik, hogy ott a legutóbbi városi közgyűlésen a Hatvan utczát Vilmos császár útnak nevezték el. A nagybányai főgimnázium tanárkara a háború miatt bizony felényire olvadt le. A tanárikar fiatalabb tagjai ugyani mind hadba vonultak s messze, a harcztér külöm- böző pontjain teljesítik hazafias, nehéz köte-
