Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-04 / 5. szám

XXIII. évfolyam Szatmár-Németi, 1914. február 4. 5. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : Dr. RAKKAY KÁLMÁN. Laptulajdonos A SZATMAR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Etting-er .Jáno.w tanulmányi felü­gyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kdzlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------­A lap megjelenik mintlen szerdán. (***) Baross Gábor hires magyar vasútja, (a mety dicsőséget szerzett egykor nekünk az egész világ előtt) csaknem lezül- lött, elrongyolódott „tel­jesítés-képtelenné“ lett, Írják még az újságok is. Hát bizony! Azóta, hogy a nagy vasúti miniszter — a nemzet végtelen fájdalmára — behunyta szemeit . . . ez az európai színvonalon álló alkotásunk a kapkodásnak, a kísérletezéseknek, a tódozás- fódozásnak lett martaléka. Ezenközben jó fejős tehene maradt az időszaki kormányok­nak. Akik csak fejték, sajtolták... de etetni, táplálni elfelejtették. íme, most már ott tartunk, hogy mentőre van szüksége. A ki rendet teremtsen és újra tejelővé tegye. Olyan főmasinisztára, aki vasutaink haladó és teljesítő képességét újra megindítsa. Ezt a főmasinisztát megtalálták Tolnayban, a kit horribilis fizetéssel ültettek a vasutak élére. Ha a nagy fizetés mindig és midenütt biztosítéka lenne az eredményes működés­nek is ... tehát vasúti politikánk gyümöl­csöző képességével is... rendben volna a dolog. Csakhogy ...! A szomorú köztapasz­talat azt igazolja, hogy a két tényező közt nincs mindig meg... az ok és okozati összefüggés. Higyjük, hogy ez esetben kivé­telre, örvendetes kivételre számíthatunk. * Az ellenzéket avval vádolják, hogy lám ... elmaradt az ujonczok megszavazásá­ról és a vele járó rettenes !drága garnirun- gokat megszavazó ülésről. Nem harezolt el­lene. Hagyta, hogy ellentmondás nélkül bele­görnyedjen az elgyötört nemzet a már elvi­Megnyugovás. Mikor elindultam, senkisem sirt értem. Senkisem örvendett, mikor elfáradva A célomhoz értem. Útközben tikkadtam, ha megcsuklott térdem : Nem jött senki hozzám, hogy el ne essem az Útban szomjan, étien. Annyit tettek, hogy az illatos rózsákat Utamból elszedték s ösvényt a számomra Tövisek közt vágtak. Utitársaimnak volt páncélja, vérté, Mindnek volt valahol valakije, aki Imádkozott érte. Másokra vigyázott sok szem, hogy segítsen, Reám ha vigyázott, egyedül őrködött A jóságos Isten. Mikor elindultam, Ő állt mellém szépen És mig a többiek közben elmaradtak : Én célomhoz értem. Molnár Károly selhetetlen katonai terhekbe. Hej... pedig., csak nem régen is, ez a kérdés volt a leg- legpuskaporosabb kérdés. Robbantó kérdés. A viharok és orkánok szelenczéje, melyet ha a maroknyi ellenzék kinyitott, kormá­nyokat buktattak és embereket sepertek el. Hát úgy van. A szelek, a viharok irányt változtattak a parlamentben. Az ország köz­véleményében is. De valljuk be . . . minden­kinek éreznie kell, a vis major ellen hiába való a leghatalmasabb küzdelem. M g össze­fogva is, mit tehetünk azon csapások ellené­ben, a mik megelőzése, vagy enyhítése az országtól oly rettenetes áldozatokat kíván­nak rendkívüli időben. Ilyen időket élünk most. Körös-körül vagyunk véve ellenségek­kel. Még leghívebb barátainkban sem bizha­tunk. Csak a magunk hitében és erejében. Sose tudjuk, mikor üt a nagy erőfeszítések ideje. És akkor kapkodjunk . . . mint mikor a tűz veszedelme lesz meg ? Hiszen soha jobban nem tanulhattuk meg a régi tanács­nak igaz voltát, hogyha békét akarsz ...há­borúra légy készen. * Az igazi művészetnek, illetőleg hivatott képviselőjének bensőséges ünneplése mindig vigasztaló, felemelő abban a társadalomban, a hol a hasznosság a maga brutális rendiz­musával leteperni törekszik az ideális világ­nak legkiválóbb javait és legszebb virágait. Az ősz művésznek, Benczúr Gyulának ün­neplése a mi nemzeti társadalmunkban-----­va lósággal az idők jeleként hull lelkünk felé. Magyarország királya áll az elismerés élén. Köszönti az ünnepekben az igaz és hami- sithatlan művészetet. Azt a művészetet, a melyben az örök szép eszmék nyernek ha­Az aethyl és az amylalkoholról. A katb. népszövetség január 4-iki gyűlésén előadta : fír. Gobi Alajos orvos. III. Lojzi kérlek — súgja nekem Pista — mielőtt felelnék ennek az idősebb ikernek a pohárköszöntőjére, meaj ki, nézd meg, mit csinál odakünn a fiatalabbik iker ? Kimentem. Keresem, hol van? Hát látom, hogy a ház végében a jobb karjával neki támaszkodik a diófának, a balkezével a gyomrát fogdossa és sóhajtozik. Mi baj van Amice? Én nem tudom — feleli ő — valami­vel megronthattam a gyomromat és most rosszul érzem magam. Jöjjön be, igyék egy fröcscsöt, talán jobban lesz tőle. Bejött, de roppant szótalan volt. Erre Pista töltött, felállott és reflectál- ván az idősebb iker pohárköszöntőjére, röviden kifejtette alábbi óhaját, hogy mostanában, a kor, a technika tökéletesedése által a távol­ság már lényeges szerepet nem játszik, a a mikor pár perez, pár óra alatt száz és ezer mérföldre juthat el az ember a villany de­lejes erők szárnyán, minden különös meghí­vás nélkül mentői gyakrabban legyen szeren­csénk hozzátok ti kedves málnaszörpös ikrek. Koczintottunk, ittunk. talmas, nagy időkre szóló megjelenítést. A müértő közönség pedig szinte felemelkedik és megfürdik a tiszta, üde napsugárban, mely nagy alkotásaiból szövődik a művész ősz feje körül ezüstös koszorúba. Az a sajtó pe­dig, a mely úgyszólván naponkint a rútságot, a borzalmast, a vént, a salakot hordja kö­zönsége elé az élet mélységeiből és hasadé kaiból . .. kénytelen elismerni, hogy mégis csak az van a legigazabb, a legnagyobb művészetnek birtokában is, halalmában is, a ki az örök eszmének és szépségnek maradt hive. Félszázadon keresetül. Sok csábítás és hullámvonalak között. És ezen az utón min­dig ideális lélek marad. Pazarló pompa, élet­szépségek és mosolygások közt dolgozott, mindenütt csak szépet látott s a rútságot. .. mint az emberiség legmegrontóbb ellenségét gyűlölte. Nem akarta észrevenni, hogy megörökítse. Ennek elismerése... és a tár­sadalomnak hódolata, vallomása abban, hogy az ilyen művészetben nem csalódott... iga­zán záloga a jobb, a tisztább, a harmoniku­sabb jövendőnek eljövetelére. Vidéki egyetemek. A magyar társadalom rajongó lelkesedéssel fogadta a törvényho­zásnak azon elhatározását, hogy az ország különböző vidékein egye­temeket állít. Régen küzd a nemzeli társada­lom ezen eszméért. S mikor végre a debreczeni és pozsonyi egyetemek fel­állítása befejezett ténnyé vált: a Alig hogy leültünk, felállott a fiatalabbik iker és morózus arczkifejezéssel, nyers, durva hangon ráförmedt Pistára, hogy ő kikéri magának azt, hogy őt valaki málnaszörpös ikernek csúfolja, mert csúfolódásnak tartja azt, ha valaki idegenek előtt — rám mutatott az ujjával — az ő kedvencz italát szóba hozza. Ilyesmi — úgymond — csak ilyen barbár magyar fajzattól telhetik ki, mint a milyen te vagy Pista. Gyere innen testvér. . . Még talán többet is szeretett volna mondani, de elcsuklott a szava, megingott a lába. Kifordult a szobából és letántorgott a kis padkára. Mire utána siettem, felbillent a gyomra és kiadta az egész ebédet. Hamar egy fekete kávét — kiáltottam be Pistának — rosszul van a fiatalabbik iker. —- Ott van a kredenczen — szólt vissza Pista — már elkészítettem előre. Az idősebbik iker egy pillanatra utána nézett öccsének, de nem csinált belőle ká- zust. Modoros fiú volt. Feltalálta magát, mert mialatt én megfeketekávéztattam a fiatalt, azalatt ő, — az idősebbik — megértetni tö­rekedett Pistával azt, hogy az öccsét, a ki különben tetőtől talpig jó lelkű fin, bizonyára az útközben végzett magassági rekord javí­tása közben kellőleg ellen nem súlyozott légnyomásbeli szélsőségek és az oxygén el­oszlási aránytalanságok izgatták fel, mert máskülönben ilyen durva kirohanásra őt kép­telennek tartja. De ha meg is esett vele e 1914. február 4. Szerda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom