Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 5. szám
XXIII. évfolyam Szatmár-Németi, 1914. február 4. 5. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : Dr. RAKKAY KÁLMÁN. Laptulajdonos A SZATMAR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting-er .Jáno.w tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kdzlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------A lap megjelenik mintlen szerdán. (***) Baross Gábor hires magyar vasútja, (a mety dicsőséget szerzett egykor nekünk az egész világ előtt) csaknem lezül- lött, elrongyolódott „teljesítés-képtelenné“ lett, Írják még az újságok is. Hát bizony! Azóta, hogy a nagy vasúti miniszter — a nemzet végtelen fájdalmára — behunyta szemeit . . . ez az európai színvonalon álló alkotásunk a kapkodásnak, a kísérletezéseknek, a tódozás- fódozásnak lett martaléka. Ezenközben jó fejős tehene maradt az időszaki kormányoknak. Akik csak fejték, sajtolták... de etetni, táplálni elfelejtették. íme, most már ott tartunk, hogy mentőre van szüksége. A ki rendet teremtsen és újra tejelővé tegye. Olyan főmasinisztára, aki vasutaink haladó és teljesítő képességét újra megindítsa. Ezt a főmasinisztát megtalálták Tolnayban, a kit horribilis fizetéssel ültettek a vasutak élére. Ha a nagy fizetés mindig és midenütt biztosítéka lenne az eredményes működésnek is ... tehát vasúti politikánk gyümölcsöző képességével is... rendben volna a dolog. Csakhogy ...! A szomorú köztapasztalat azt igazolja, hogy a két tényező közt nincs mindig meg... az ok és okozati összefüggés. Higyjük, hogy ez esetben kivételre, örvendetes kivételre számíthatunk. * Az ellenzéket avval vádolják, hogy lám ... elmaradt az ujonczok megszavazásáról és a vele járó rettenes !drága garnirun- gokat megszavazó ülésről. Nem harezolt ellene. Hagyta, hogy ellentmondás nélkül belegörnyedjen az elgyötört nemzet a már elviMegnyugovás. Mikor elindultam, senkisem sirt értem. Senkisem örvendett, mikor elfáradva A célomhoz értem. Útközben tikkadtam, ha megcsuklott térdem : Nem jött senki hozzám, hogy el ne essem az Útban szomjan, étien. Annyit tettek, hogy az illatos rózsákat Utamból elszedték s ösvényt a számomra Tövisek közt vágtak. Utitársaimnak volt páncélja, vérté, Mindnek volt valahol valakije, aki Imádkozott érte. Másokra vigyázott sok szem, hogy segítsen, Reám ha vigyázott, egyedül őrködött A jóságos Isten. Mikor elindultam, Ő állt mellém szépen És mig a többiek közben elmaradtak : Én célomhoz értem. Molnár Károly selhetetlen katonai terhekbe. Hej... pedig., csak nem régen is, ez a kérdés volt a leg- legpuskaporosabb kérdés. Robbantó kérdés. A viharok és orkánok szelenczéje, melyet ha a maroknyi ellenzék kinyitott, kormányokat buktattak és embereket sepertek el. Hát úgy van. A szelek, a viharok irányt változtattak a parlamentben. Az ország közvéleményében is. De valljuk be . . . mindenkinek éreznie kell, a vis major ellen hiába való a leghatalmasabb küzdelem. M g összefogva is, mit tehetünk azon csapások ellenében, a mik megelőzése, vagy enyhítése az országtól oly rettenetes áldozatokat kívánnak rendkívüli időben. Ilyen időket élünk most. Körös-körül vagyunk véve ellenségekkel. Még leghívebb barátainkban sem bizhatunk. Csak a magunk hitében és erejében. Sose tudjuk, mikor üt a nagy erőfeszítések ideje. És akkor kapkodjunk . . . mint mikor a tűz veszedelme lesz meg ? Hiszen soha jobban nem tanulhattuk meg a régi tanácsnak igaz voltát, hogyha békét akarsz ...háborúra légy készen. * Az igazi művészetnek, illetőleg hivatott képviselőjének bensőséges ünneplése mindig vigasztaló, felemelő abban a társadalomban, a hol a hasznosság a maga brutális rendizmusával leteperni törekszik az ideális világnak legkiválóbb javait és legszebb virágait. Az ősz művésznek, Benczúr Gyulának ünneplése a mi nemzeti társadalmunkban-----va lósággal az idők jeleként hull lelkünk felé. Magyarország királya áll az elismerés élén. Köszönti az ünnepekben az igaz és hami- sithatlan művészetet. Azt a művészetet, a melyben az örök szép eszmék nyernek haAz aethyl és az amylalkoholról. A katb. népszövetség január 4-iki gyűlésén előadta : fír. Gobi Alajos orvos. III. Lojzi kérlek — súgja nekem Pista — mielőtt felelnék ennek az idősebb ikernek a pohárköszöntőjére, meaj ki, nézd meg, mit csinál odakünn a fiatalabbik iker ? Kimentem. Keresem, hol van? Hát látom, hogy a ház végében a jobb karjával neki támaszkodik a diófának, a balkezével a gyomrát fogdossa és sóhajtozik. Mi baj van Amice? Én nem tudom — feleli ő — valamivel megronthattam a gyomromat és most rosszul érzem magam. Jöjjön be, igyék egy fröcscsöt, talán jobban lesz tőle. Bejött, de roppant szótalan volt. Erre Pista töltött, felállott és reflectál- ván az idősebb iker pohárköszöntőjére, röviden kifejtette alábbi óhaját, hogy mostanában, a kor, a technika tökéletesedése által a távolság már lényeges szerepet nem játszik, a a mikor pár perez, pár óra alatt száz és ezer mérföldre juthat el az ember a villany delejes erők szárnyán, minden különös meghívás nélkül mentői gyakrabban legyen szerencsénk hozzátok ti kedves málnaszörpös ikrek. Koczintottunk, ittunk. talmas, nagy időkre szóló megjelenítést. A müértő közönség pedig szinte felemelkedik és megfürdik a tiszta, üde napsugárban, mely nagy alkotásaiból szövődik a művész ősz feje körül ezüstös koszorúba. Az a sajtó pedig, a mely úgyszólván naponkint a rútságot, a borzalmast, a vént, a salakot hordja közönsége elé az élet mélységeiből és hasadé kaiból . .. kénytelen elismerni, hogy mégis csak az van a legigazabb, a legnagyobb művészetnek birtokában is, halalmában is, a ki az örök eszmének és szépségnek maradt hive. Félszázadon keresetül. Sok csábítás és hullámvonalak között. És ezen az utón mindig ideális lélek marad. Pazarló pompa, életszépségek és mosolygások közt dolgozott, mindenütt csak szépet látott s a rútságot. .. mint az emberiség legmegrontóbb ellenségét gyűlölte. Nem akarta észrevenni, hogy megörökítse. Ennek elismerése... és a társadalomnak hódolata, vallomása abban, hogy az ilyen művészetben nem csalódott... igazán záloga a jobb, a tisztább, a harmonikusabb jövendőnek eljövetelére. Vidéki egyetemek. A magyar társadalom rajongó lelkesedéssel fogadta a törvényhozásnak azon elhatározását, hogy az ország különböző vidékein egyetemeket állít. Régen küzd a nemzeli társadalom ezen eszméért. S mikor végre a debreczeni és pozsonyi egyetemek felállítása befejezett ténnyé vált: a Alig hogy leültünk, felállott a fiatalabbik iker és morózus arczkifejezéssel, nyers, durva hangon ráförmedt Pistára, hogy ő kikéri magának azt, hogy őt valaki málnaszörpös ikernek csúfolja, mert csúfolódásnak tartja azt, ha valaki idegenek előtt — rám mutatott az ujjával — az ő kedvencz italát szóba hozza. Ilyesmi — úgymond — csak ilyen barbár magyar fajzattól telhetik ki, mint a milyen te vagy Pista. Gyere innen testvér. . . Még talán többet is szeretett volna mondani, de elcsuklott a szava, megingott a lába. Kifordult a szobából és letántorgott a kis padkára. Mire utána siettem, felbillent a gyomra és kiadta az egész ebédet. Hamar egy fekete kávét — kiáltottam be Pistának — rosszul van a fiatalabbik iker. —- Ott van a kredenczen — szólt vissza Pista — már elkészítettem előre. Az idősebbik iker egy pillanatra utána nézett öccsének, de nem csinált belőle ká- zust. Modoros fiú volt. Feltalálta magát, mert mialatt én megfeketekávéztattam a fiatalt, azalatt ő, — az idősebbik — megértetni törekedett Pistával azt, hogy az öccsét, a ki különben tetőtől talpig jó lelkű fin, bizonyára az útközben végzett magassági rekord javítása közben kellőleg ellen nem súlyozott légnyomásbeli szélsőségek és az oxygén eloszlási aránytalanságok izgatták fel, mert máskülönben ilyen durva kirohanásra őt képtelennek tartja. De ha meg is esett vele e 1914. február 4. Szerda.
