Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-12 / 32. szám
2 legdrágább értéküket, magát az életet adják hazánkért ... mi érettünk. Mi azt várjuk, hogy győzelmet hozzanak számunkra, nemzeti becsületünkre. Ok is várják az itthon való harczot, háborút. A szeretet harczát, háborúját. Népek, nemzetek arathatnak diadalt. De mégis legszebb diadal lesz az, melyet itthon vívunk. A szeretet fegyverével. Ez a fegyver erősebb a véres hadi fegyvereknél és háborúknál. A szeretet háborúja kezdődik. E háborúban minden szívnek, minden agynak, léleknek ki kell vennie a maga részét. (br.) A magyar anya. Báró Inkeyné, aki most netvenháron esztendős és ezidő szerint horvátországi birtokán él, megható és tündöklő példáját mutatta annak, hogy kell a magyar nőnek viselkednie, amikor a haza veszélyben van. Egyetlen fia, a negyven esztendős báró Inkey Imre, volt huszárkapitány, a párisi osztrák-magyar nagykövetség volt tanácsosa jelenleg Londonban él. Amikor kiadták a mozgósítási parancsot, Inkey báróné ezt a sürgönyt küldte Londonba fiának : — Kilencz ősöd a csatatéren balt meg. A haza veszélyben van. Jöjj azonnal. Báró Inkey Imre az édesanyja táviratának elolvasása után nyomban vonatra ült, négy napi utazás után most hazaérkezett és aktiv szolgálattételre jelentkezett a honvédelmi minisztériumban. V ilág'háboruban. Fegyverben van tehát egész Európa. Sőt rövid idő kell hozzá, hogy Európán túlra is átcsapjanak a háború hullámai. Vilmos császár a birodalmi gyűlésen az egész világ előtt a háborúért a czárt teszi felelőssé. A fehér czárt — az ő fekete leikével. Lelke rajta, ha ugyan egyáltalán a ezár leikéről beszélni lehet. A nagy világkavarodásból bizony csak alig lehet kiemelni egy-egy biztos, határozott képet, egységes helyzetet. Megkíséreljük rövidesen, legalább halvány vonásokban a népek helyzetrajzát adni. Kezdjük a nagy tökéletlennel az orosszal. A muszka. Sok iró, politikus igyekezett már a muszka lelkét bemutatni. A fehér czárnak tehetetlenségét mindenható hatalmának kriptájában. No de úgy, olyan tökéletesen és frappánsan soha senki be nem mutatta a muszkát czárjával, gonosz vezetőivel egyetemben, mint Vilmos császár fehér könyve, melyet a birodalmi gyűlésen ismertetett meg nem csak a németekkel, de az egész világgal. Ebben a fehér könyvben azok a táviratok foglaltatnak, melyeket Vilmos császár váltott a czárral a háború kitörése előtt. Ezek a táviratok oly történeti okmányok, melyek megczáfolhatatlanul igazolják, hogy a népek békéjének megölője a muszka gonoszság. A czár tehetetlensége. A ki ma már nem csak báb az ő vezetőinek kezében, hanem a világháború első halottja. Jelleme, egyénisége, félelme, tehetetlensége szétterül az egész világ szeme előtt s ott fekszik a térítőn. Megölte őt az igazság, a népek vére és Ítélete. Az ő maga férfiatlansága. Micsoda fölénnyel, szellemi, erkölcsi nagysággal kezeli a német császár ezt a törékeny, gyenge nádat, a muszk4k hatalmas czárját. Az igazság erejének micsoda nyilait szórja testébe és leikébe, hogy emberségre tanitsa és megrázza lelkiismeretét. És az a czár összezsugorodva, fogvaczogva vallja be, hogy nincs ereje, nincs ;hatalma ellentállani a legégbekiáltóbb gonoszságnak és igazságtalanságnak. Pedig micsoda intések vannak azokban a táviratokban. A legegyszerűbb ember esze megáll, mikor olvassa a czárnak hamis, gonosz állításait, mellyekkel a mi háborúnkat dísztelen, csúnya harcznak nevezi egy gyenge ország ellen. A mely gyenge országnak a végsőkig tűrtünk s mikor végre a fene gyereket el kell vernünk: akkor mi dísztelen csúnya háborút viselünk ! Persze hogy az igazságos „HETI SZEMLE“ Vilmos császár meg is fricskázza érte agylágyult kedves rokonát. A németek. A világ népei közül a „germán óriás“, a német császár alakja emelkedik ki. Mint az oroszlán, megrázta sörényét és teljes férfiasságának erejében, hatalmasságában lép ki a világ elé. Igazság a vértje. Lovagszellem. Minden szava ólomsulyu és világot betöltő. Ember és aztán császár. Hadvezér és költő. Katona és pap. — Előbb a templomba megyünk — úgymond — hadseregének — hogy a Gondviselés kegyelmét kérjük igazságos ügyünkben. Aztán a harczba vonulunk, hogy fegyvereinkkel dicsősséget szerezzünk hazánknak. És indulnak a hős német csapatok a harczha. Még gondolatban is megelőzik a szellem birodalom vezetőjét, a hires franczia lobbanékonyságot. Nem fog rajtuk se tűz, se vas. S jő e hir. — Bevettük Lüttich várát! S egyszerre, mint a sasok Oroszlengyel- ország szivében járnak, hogy csatlakozhassanak hü szövetségesükkel, velünk. Német villám czikkázik már Páris környékén Német hajók szelepüvöltése: Libaut bombázzuk . . . angol czirkálő hajót robbantunk. Előre 1 A francziák. Hol van a szellemi világ büszke vezére Franczia ország? A czári kancsuka szolgálatában. Nem akartak mást, ők ketten, mint rabigába hajtani egész Éurópát. A franczia el akarja rabolni az Istent a .népektől, a szellem világtól, pénz és erkölcstelenség fegyverével. A másik, az orosz alattomossággal, hazugsággal és á vad önkény fegyverével világuralomra törekszik már régen. A franczia szellem vezető uralmának világtörténelmi hikása következett be. A bankárok és részvényesek vezetik az orosznak gyámsága alá azt a pénzét féltő nemzetet, mely egymagában nem mert meg- mocczanni sem a német ellen. Előbb megrontotta a világ erkölcsi szellemét; most a kutaknak kolerabaczilusokkal való megmérgezésre adta e szerencsétlen nép a fejét. Sok ifjúnak lelkét ragadta el a nemzeti szellemtől és a hitvilágától hazánban is, sok pénzt szórtunk nekik a hóbortos divat utjain : ime most ismerjük. Most visszaadja. Rátámaszkodik a muszkára, a szolgaság országára, a melynek milliónyi parasztjait az orosz autokráczia sohasem használta másra, mint ágyutöltelékre. Öt-hat milliónyi orosz paraszt felfegyverezve, még mint ágyú — töltelék is nagy tömeg. De vigyázzatok ... az igazságnak, a hősiességnek fegyvere pedig nagy, mér- hetlen hatalom. Az anglus. A jégbehütött anglus — idegeskedik. Megmozdult és flegmatikájából ő is kilépett. A világ legnagyobb uzsorása. Ki hitte volna! Az anglus azt monoja, hogy Hollandiát védi, azért üzen háborút, mért Hollandián röpül sasként át a német hadsereg. Tökéletlen ! Mintha nem tudná, hogy a francziák, az ő szövetségese . . . ugyanezt tették volna a németekre zúdulandó, ha a németek meg nem előzik. Az anglus fél. Sejti, hogy a német győz. És akkor ? És akkor ? Ha a német Párisban terem és annektálja Francziaorszá- got? ő maga vallja: Nem leszünk abban a helyzetben, hogy döntő súllyal használjuk hatalmunkat, hogy meg ne történtté tehes- sük azt, a mi a háború során történt. Nyugat Európa egyesülésétől fél az anglus, a mi az ő szerepén, a világ legnagyobb uzsorázó szerepét is tönkre silányitja. A német tisztában volt, hogy az anglus neki háborút üzen. Most az anglus — tart Németországtól. — Saját határainkat kell megvédeni, mondja. íme idáig jutott a büszke Anglia is. Szatmár-Németi 1914. augusztus 12. Az olaszok. Közfeltiinést kelt, hogy az olaszok, a hármas szövetségnek egyik tagja — semleges. Még ma sem tudjuk és nem tudja a világ, hova hajlik. Ne bántsuk az olaszt! A szövetségi szerződések titkosak. Nem ismerjük. És igy senki sem mondhat véleményt arról, hogy Olaszország mire van kötelezve. Nagy meglepetésnek lehet tanúja a világ az olaszoknak felkerekedésével, annyi bizonyos. Románia. Az orosz lapok dühösen Írnak — Romániáról. Ez sokat jelent! Az a bizonyos eljegyzés — elmaradt. Jobb, ha Románia maga veszi észre magát! Románia igy, Románia úgy. Mi közben Románia kijelenti, hogy semlegességét megtartja. Ha azonban az orosz csapatok benyomulnának a román határon és nekie, Romániának harczba kellene szállania: a hármas aszövetséghez csatlakozik . . . Szerbia, Montenegró és Bulgária. És megtörtént a nagy akasztófa-humor, ekkó tragédiánte és komédiánte: Szerbia hadat üzent Németországnak is. Montenegró pedig velünk hadi állapotban levőnek jelenti ki magát. Szerbiáról most már tudjuk, hogy azért kellett hadat üzennie a németeknek, mert nagyon kényelmetlenül érezte magát, hogy a német konzul lássa,tanúja, megfigyelőjelegyen az ő nyomorúságának. Montenegróval is csak elbánunk. A hálátlan Szerbia, a ki a vér- vesztett Bulgáriát úgy, de úgy becsapta, megcsalta, nem átalja, hogy szívességért könyörögjön szomszédjánál a bulgároknál. Meg is kapta a választ. Bulgária undorral fordul el a királygyilkos Szerbiától. Es mi? A mi lelkes hadseregünk. Á lelkesedésnek, a szivek együttdobba- násának lázas és szent türelmetlenségével mondogatjuk : — Még sem vették be a mieink Bel- grádot . . . — Még sem indult meg a döntő csata 1 És igy tovább ! És jönnek a hirek . . . dicső tettek, bravúrok, hős életfeláldozások . . . majd egy- egy csepp üröm a felfújt, a csudálatosán szétrepült, hólyagok ! Örüljünk a jó híreknek. Ne üljünk fel — a rosszaknak. Hadseregünk még nem kezdette meg a rendszeres támadást Szerbia ellen. Ez persze nyugtalanítja a mi közönségünket, Mindnyájan azt szerettük volna már olvasni, hogy Belgrád, Jabac, Szemendria, Pozserevac, Kragujevác és a többi rácz város már mind a mi seregeink által van megszálva. Erről azonban pozitív és hivatalos hir még nem érkezett. Ug3r látszik, a mi hadvezetőségünk csak az egész sereg megfelelő részének a Duna és Drina partján való konczentrálása után fog bevonulni egyszerre és kardcsapás nélkül az ország szivébe behatolni. Avagy talán ki akarják őket éheztetni, hogy vér- veszteség nélkül, mint az ártalmas fenevadak pusztuljanak el ? A legközelebbi napok majd meghozzák a feleletet. Az alatt a német sereg nemcsak egy csomó orosz várost foglalt már el, hanem Belgiumon át diadalmasan vonul be Párizs felé, úgy, hogy mire a francziák az első ijedségből felocsúdnak, a németek már Párizsban fogják diktálni a béke feltételeit. Legyünk tehát nyugodtak. Egy bizonyos, hogy jól kezdettük. A jó kezdet már félsiker. Büszkék vagyunk hadseregünk felszerelésére, lelkes, felemelő kedélyére és hősies elszántságára. És ne sirassuk a harczba indulókat. Ma minden egyes katona nemcsak a királyért, nemcsak a hazáért, nemcsak a világkuluráért harczol, hanem édesanyja, szülei, hitvese, gyermekei életéért is. Mi erősek vagyunk, semmi ok az aggodalomra. A Németbirodalom és Olaszország s ha kell Románia, Svédország,
