Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-12 / 32. szám

Szatmár-Németi 1914. augusztus 12. HETI SZEMLE 3 Bulgária, Törökország, Jappán és Amerika hadereje oly rettenetes erőt egyesit az orosz, francia angol és szerb sereg ellen, amely egy pillanatig sem hagyhat kétségben az iránt, hogy a világ legnagyobb háborújából mi ke­rülünk ki győztesen. A helyzet ma a következő: Oroszország, Anglia és Frenciaország mozgósított és barczban van. Németország és mi szintén, Olaszország pedig csak rész­legesen és még nem tudni mit szándékozik tenni a jövőben. Svédország, Norvégia, Dánia, Német-Alföd, Belgium és Svácz szintén moz­gósítottak, hogy semlegességüket megőrizzék, a balkáni államok közül Görögországról nincs hir, Bulgária és Románia semlegesek, Török­ország szintén mozgósított, hogy határait megvédelmezze és aknákat rakott le, hogy a Dardanelláknál elzárja az orosz haderő útját. Spanyolországról és Portugáliáról nincs hir. Fontos lépést tett az amerikai Unió, amidőn határozatot hozott, hogy idegen ke­reskedelmi hajók elkobozását meg fogja aka­dályozni és ezeket az amerikai lobogó védel­me alá helyezi. A kém. A főváros tömegében elfogtak egy zseb metszőt. Kiséri két csendőr, mire a tömegből felkiáltanak: — Kém, kém! És el kezdik kegyetlenül — lincselni. A zsebmetsző ordít. És összetett kezek­kel könyörög: — Jaj, ne bántsanak. Nem vagyok én kém. Hazai zsebmetsző vagyok csak. Háziezredünk eskütétele. Tábori mise a Deáktéren. Ünnepi beszédek. Egész hadseregünket a mi lelkese­désünk karolja át. Szivünk dobbanásai kísé­rik, ha látjuk vasúti állomásainkon keresz­tül vonulni, ha szemléljük hullámos mozgá­saikat városunkban. De mégis, úgy van az emberi A mi itthon is, a mit közvetlenül a miénknek ne­vezhetünk ! azt forró lehelletünkkel, édes be- czézgetéssel dédelgetjük. Szinte összeboru­lunk velük 1 Micsoda jelenet, micsoda kép volt tehát az, mely élénkbe tárult szombaton délelőtt, mikor a mi házi ezredünk katonái felesküdtek 1 Az a hullámzó népsokaság, melyben összevegyült a gyermek az öreggel, a nem­zet honleányai, ifjaink, deresedő féifiainkkal eltörölhetlen emléket hagy szivükben e képről. Magukkal fogják hordani keblükben az élet utain végig s mint a*daliás időknek lobogó lángjai fognak felgyűlni időnkint az emlékezetben. Oh ne mondjátok, hogy a katonaság ünnepe volt ez! A nemzetnek, a szőke Sza- mosmenti magyarságnak ünnepét ültük. A mely ünnepben az egész nemzet lelke resz­ketett, az egész nemzet szive dobogott és aczélos akarata villámlott be a közeli jöven­dőbe. A mely ünnepen katonaság és polgár­ság egymás keblére borult. * Kora reggel indul meg a népvándorlás a hatalmas Deák-tér felé. Rajokként érkezik a mintegy 3000 főnyi legénység is, kiket nagy szakaszokban állítanak fel a vezénylő tisztek. A rótn. kath. vallása legénység a székesegyház előtti téren, a reformátusok a Rooz vaskereskedése előtt, a gör. kath. a Pannónia előtt, az izraeliták pedig a Vár- do-mb-utcza felőli, oldalon foglaltak állást, Kilencz órakor összezugnak a székes- egyház harangjai és kezdetét veszi a Tábori mise, melyet Benkő József apátplebános mond. Mise végeztével a székesegyház előtti pódiumra áll és onnan beszél a kath. val- iásu vitézekhez. Beszédét „Szamos“ laptár­sunk igy jellemzi: — Megható volt, amint a teljes papi orná- tusban beszélő korosabb lelkész keményen, katonásan buzdítja egyenruhás testvéreinket. Férfiasán komoly, katonás volt minden szava, dicséretére vált volna a legkeményebb kato­nának is. Bakács érsek, Kapisztrán János jutott az eszünkbe. Ezen közben a gör. kath. oltáránál is megkezdődött a Tábori mise, mely után Béni­jén Titusz hittanár beszélt. Tüzesen, szépen és hazafiasam A másik oldalon pedig Bél- teky Lajos ref lelkész csengő szónoklata hal­latszott. Mintha harczi riadót hallottak volna kipirult arczu katonáink, oly plasztikusan emelte ki a jenien idők jelentőségét a szónok. Majd Dús zik Lajos beszél az evangélikus legénységnek fiatalos tűzzel és határtalan lelkesedéssel. Okos beszédet mondott az iz­raelita katonaságnak Jordán Sándor dr. fő­rabbi is. Beszédének hatása alatt a legény­ség szinte könyekben tör ki.J Most újra felharsan az ezredkiirt trom­bitája. Az esküre készülnek katonáink. Tisztek lovai száguldoznak, harsány kommandóval frontot alkotnak a Deák-tér közepe felé. Tánczoló lován a középre irramodik Franenberger ezredes és felhangzik rövid, katonás, aczélkemény beszéde : — Soldaten 1 Az elhatározásnak, a halálmegvetósnek, az önfeláldozásnak szakgatott kiáltásai ez a beszéd. Aztán következik a magyar beszéd. Hetvay Albert őrnagy szól a vitézekhez. Ez a népszerű őrnagy felülmúlja önmagát, a katonát forró, lüktető beszédjével. * Ki tudná híven leírni magát az eskü­tételt. Látni, hallani és érezni kell az ilyen csudásan felemelő jelenetet. Mikor 3500 ajakról egyszerre morajlik az eskü szava, melybe belevegyül a hatalmas órczszuva : a székesegyház zugó harangja. Az Istent hívja tanúbizonyságul Szatmár és Szabolcsvár- megye fiai, az „ötösök“, hogy esküjükhöz az utolsó lehelletig hívek lesznek- Győzni vagy meghallni 1 Az eskütétel után a Himnusz hangjai is felhangzottak. A tisztek sapkához emel­ték kezeiket, a szent, a féltett zászló meg­hajlik, a legénység pedig kaptákban tiszte­leg a jnagyar himnusznak. És szinte megfagy az ember ereiben a vér, mikor látja, mint borul le imára e?er és ezer csatába induló vitéz a Hadak Ura, a Mindenható Isten előtt alázatos szívvel. Mi­csoda lélek száll most azokba a fúvó hang­szerekbe is 1 üröm, remény. Sirás és bucsuzás. A viszontlátás és az elválásnak godo- lata. Lágy a hangja ennek a melódiának, mint egy nemzet fájdalma, bizalom keltő mint a hitnek imádsága, és erősítő, mint az Isten oltalma. Eskütétel után a Szatmári Jótékony Nőegyesület nevében Jékei Károlyné alel- nöknő megkoszorúzta a zászlót. Végre Vajay Károly dr. polgármester lép a pódimra. Meg kell adni, hogy a hol városunkról, a mi ügyünkről, a mi fiainkról, a mi képviseletünkről, a mi katonaságunk­ról és polgárságunkról van szó, ott a mi Vajay Károlyunk meder. Most is, e beszéd­ben, e fellépésében igazi polgármester volt. Az ünnepség befejeztével az ezred a katonazene hangjai kíséretében diszfelvonu- lást rendezett a Szécaenyí utcza sarkán álló zászló előtt. M. A mi gyermekeink. A mi gyerekeink nem régi gyerekek, akik papiroscsákót tesz­nek a fejükre és pléhkarddal játszanak hábo­rúsdit. Nagyon komolyan beszólnak a há­borúról. Két kis gyerek megy a Kossuth Lajos- utczán. Az egyik kilencz éves, lehet a másik, legfeljeb tiz. — Vegyünk újságot, mondja az egyik. — Vegyünk. Az egyik kivesz egy krajczárt, a másik kettőt. Újságot vásárolnak. — Végre! Az orosz megmutatta rejtett gazságát .mozgósított. Hadd tegye 1 A német haderő ereje ellen gyönge lesz. — Az olasz is mellettük van. — Japán sem lesz közömbös. így folyik a kis fiuk között a tárgyalás. Az egyik kis fiú tiz éves lehet, a má­sik kilencz . . . NŐK VILÁGA. Irgalmas nővérek a harcztéren és itthon a betegeket ápolják. Egy hires tábornok mondotta, hogy irgalmas nővérek nélkül nem kezd háborút. Másik nagy hadvezér igy szólott: — Mit csinálnánk mi, ha irgalmas nő­véreink nem volnának. Krisztus menyasszonyai is megmozdul­tak, a mint a hadüzenet harczba szólította katonáinkat. A csendes, dolgos, imádkozó apáczák egyik része a harcztérre kíván­kozik, hogy a sebesült katonákat ott rög­tön ápolhassák. Már százakat válogattak ki az irgalmas nővérek közül, kik egyenesen a harcztérre mennek. Hogy mii jelent ez, csak azok tudják, a kiknek fogalmuk van a há­ború borzalmairól. A kik látják a vérző se­beket, az iszonyúan vonagló, eltorzított hús- darabokat, czafatokat és hallják a fájdalom­nak jajkiáltásait. Néma áhítattal és rajongó bámulattal üdvözlünk benneteket, a harcztérre siető hős apáczák. Isten vezéreljen benneteket, a haza áldása kiséri lépteiket. * A szatmári anyakolostoron is hatalmas vöröskeresztes fehér zászlót lenget a szél. Mit jelent ez a fehér lobogó, megmondja az épületen olvasható felirat. Kizárólag katonai kórház számára fenntartott épület, A szatmári anyakolostor ugyanis három nagy épületét bocsátotta rendelkezésére a hadviselésnek. Ez épületek már be is van­nak rendezve a — sebesültek számára. Az anyaház minden tagja rendelkezésére áll az ezredorvosoknak. Első sorban itt' ápolják tehát a nővérek a sebesülteket. De ha a szükség úgy kívánja, más városban berende­zett katonai kórházban is vállalkoznak a se­besültek ápolására. A szatmári nővérekben is meg van a készség arra, hogy ha felszólítást kapnak .. . mennek, indulnak a harcztérre. Ám de az itteni, az ő kezelésük alatt tevő kórházak előreláthatólag nagyon le fogják őket kötni. A hadsereg értékét, a harczolás huma­nizmusát, nem csak a hadsereg képzettsége, hősiessége jellegzi. Fő dolog, hogy egy nem­zet, egy hadsereg mikép tudja sebesültjeit, ellátni Hiszen nem éppen a golyózápor pusztítja azonnal az embereket, de az ápolás hiánya. A sebesültek elhagyatottsága és gondviselésének hiánya. íme, azért mondot­ták a leghíresebb hadvezérek, hogy irgalmas nővérek nélkül nem viselhetnek háborút. Mert tapasztalatból, hősies esetekből tudják, mit jelentenek Krisztus menyasszonyai — a háborúban. Mester. A spanyol király inkognitója. Alfonz spanyol király szeret ismeretlenül utazni az országban. Nemrég autójával Castiliában járt és nagyon egyszerű fogadóban szállt meg, ahol úgy bántak vele mint akármelyik turis­tával. A szobája egyszerű volt, még tükörrel, sem dicsekedhetett. Reggel a király borot­válkozni akart és ingujjban szaladgált a foga­dóban hogy tükröt szerezzen. Nagynehezen kapott a szolgálótól egy homályos tükörda­rabot és szerencsésen elvégezte a borotvál­kozást. Amikor vissza adta a tükröt a leány megszólította : — Ön finom urnák látszik. Talán bizony az udvarhoz tartozik ? — Meglehet, — felelte a király. — A király számára szokott dolgozni. — Néha. — És mit dolgozik ön a király számára ? — kíváncsiskodott tovább a leány. — Oh mindenfélét, — felelte Alfonz, — most például — megborotváltam. Hogy hívják ? — Hogy hívják az uj inast ? — Sehogy sem hívják, csengetnek neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom