Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-29 / 30. szám
Szatmár-Németi 1914. julius 29. a tervezett uj utczával a püspöki palotát kertjétől elválasztaná. Ezen tervezet szerint a szatmári püspök mint valami börtönbe volna palotája falai közé szoritva. Főképen nyári időben nélkülözné a tiszta, pormentes levegőt s meg volna fosztva egyedüli üdülő helyétől. A szatmári egyházmegye főpásztora, ha csendes otthonát ilyen módon feldúlnák, kénytelen volna legalább is a nyári időszaksán Szatmártól távol, nyugodalmas menedékhelyet keresni. Pedig higyje meg mérnök ur, Szatmár sok ezer katholtkusa (ide értem a görög szertartásuakat is) szivből óhjlja, hogy a püspök jól érezze magát székhelyén. A válságos napokban, amelyek minden embert elérnek, szerető és féltő gonddal tekint ama palota ablakai felé. S ha akár hivatalos kötelességei, akár az orvos tanácsa eltávolítják rövid időre a főpásztort, úgy érzik magukat, mint a család melynek köréből hiányzik az édesatya. Szatmár-Németi egy nagy egyházmegye közigazgatásának középpontja lett ezáltal, hogy száz és egynéhány esztendővel ezelőtt püspöki székhellyé vált. Nem csak az egyházmegye szenvedne, ha az év egy részében nem találná otthonában főpásztorát, hanem megérezné a város forgalma is. Mi azt hisszük, hogy ennek az igazság és kegyeletsértő tervnek a megvalósítására nem találna más vallásunk között sem támogatókat a mérnök ur. A tervezet egy másik pontja, amely a katholikusok érzékenységét jogosan sérti, a térképen megjelölt sugárút olyan iránya, hogy az az irgalmasok telkét derékban kettészelné. . . . Nagy ünnepségre készülnek X . .. városában. Á képviselőnek, a honatyának a tiz éves képviselői jubileumát ülendik. A helyi újság is ünnepi köntösben jelenik meg. A lap homlokán koszorús nagy betűs czikk czime. — A mi ünnepeltünk. A ezikk minden sora : dicsőités. Jubiláns stilus. Hanem ... a ezikk vége ! Az rettenetes. A czikk vége igen, igy végződik : — Elmondhatjuk tehát, hogy a mi ünnepeltünk egész dicső életén átal a hasának élt. Rettenetes! Egyetlen kis, igénytelen betű ! És ime, csúffá tette az egész dicső — jubileumot. (A kéziratban természetesen igy irta a koszorús czikk Írója : — Elmondhatjuk tehát, hogy a mi ünnepeltünk egész életén átal — a hazának élt. És az ünnepi hangba jóizii hahota vegyült. És a rossz májú világ azt suttogta, hogy talán nem is olyan nagy, botrányos sajtóhiba.) Az ünnepelttől pedig, ha a merészebbek és gyöngédtelenebbek megkérdezték : — Olvasta nagyságos képviselő ur, az ünnepi czikket? A nagyságos képviselő ur elintéző gesztussal felelt. És a gesztusba fájdalmas némasággal nyögött a válasz: — Olyanok ... a sajtóhibák. * Utóirat. Kérem a szedőt szeretettel, ir- galmazzon ennek az én czikkemnek. Mentse meg — a sajtóhibáktól. Bodnár Gáspár. ___=== „HETI SZEMLE“ Te hát nem elég a zárdái teleknek már elkerülhetetlen keltévágása? Nem elég, hogy a zárdái elüljáró- ság, mint akit fojtogatnak és levegő után kapkod, már évek óta nagy áldozattal kénytelen telket vásárolni, hogy a gondjaira bízott intézmény jövőjét biztosítsa? Ezután már az irgalmasok rendházának is élethalál- harczot kell vívnia ? Bár mennyire szeretnők is, lehetetlen a gyanút leküzdenünk, hogy ez alatt rosszakarat rejlik. Ezzel szemben pedig résen leszünk és érvényesülése ellen minden tőlünk telhetőt megteszünk. Nem a püspöki kert elvágása s az itt nyitandó uj utcza által lehet okosan a Rákóczi-utcza forgalmát kisebbíteni, hanem a következő módon: Hosszabbítsa meg a város a Széchenyi-utczát az Árpád és a Hu- nyadi-utczán, meg az Ékes-kerten keresztül a vasúti vonalig. Eszközölje ki a M. Á. Vasutaktól, hogy ezen utcza végén vasúti állomást kapjon, mely kizárólag személyforgalom egy részének lebonyolítására szolgáljon ; úgyhogy már podgyászt itt ne lehessen feladni. Van ez igy más sokkalokisebb helyeken is, például : Nagybocskón. Ézzel az állomással és utczával le fogjuk szerelni a Rákóczi-utcza forgalmát. Az uj suglírut miatt sem szükséges az irgalmasok telkét kettévágni. Mert ennek az utczanyitás- nak csakis az lehet a feladata, hogy a Szatmár-fehérgyarmati közút forgalmát a Perényi és a Kazinczy utczák mellőzésével vezesse a Deáktér felé. Ezt pedig el lehet érni azzal is, hogy az Elemi lőtér homlokzatától az irgalmasok kertje mögött nyitunk éjszaknyugat délkeleti irányba sugárutat a Deák-térig. Z. Kombinált jegyek. Az utazó közönség régi panaszát orvosolta nemrég a Máv. igazgatósága. Gyors és személyvonatra kombinált jegyeket adott ki, amelyre az utazás megdrágulása óta valóban szükség volt. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy például az az utas, aki Szatmárról Budapestre váltott jegyet olyan vonatokhoz, melyeken csak az ut egy részét tette meg gyorsvonaton, a többit személyvonaton, teljes gyorsvonati jegyet tartozott fizetni. A külömbség mintegy 4 koronát tett ki s persze ez a külön kiadás zúgolódásra adott okot. De nagyobb differenczia is volt annál az útnál, aki például Budapestről a 9 óra 35 perczkor este induló gyorsvonattal utazott Máramarosszigetre. A gyors mint tudvalevő csak püspökladányig jön, onnét tovább személyvonat. Az utas azonban M.-szigetig fizette meg a gyorsvonati menetjegyet. Itt a különbség már jelentékeny. A Máv. tehát jogosulatlan dijakat nem akar beszedni s ezért hozta forgalomba a kombinált jegyeket, melyek két külömbóző vonatnem áraiból vannak összeállítva úgy, hogy az utazó közönség egy fillérrel sem fizet ezután többet, mint amennyi a gyors és személy- vonat használatáért jár. A jegyeket Szatmárról az ország minden részébe szóló utazásra kiadják. Mire jó a rekedtség ? — Hogy van a feleséged pajtás ?! — Jól, most csend van a háznál! — Na, miért ? — Olyan rekedt a feleségem, hogy csak suttogni tud. A klasszikus idomaira büszke ókori nép a maga gyöngéit ledobálta a Taigetos szikláról. Könnyű felelni, hogy miért? A test kultuszának gyönyörű harmóniáját féltette a koldusoktól. E kegyetlen nemzeti törvény eredménye azonban egy nagy szocziális öröm volt. Nem ismertek üres tarisznyásokat. Nem volt szükség szegényházra, ingyentejre s bálokra a tüdőbetegek javára, mert egy merész és szeretetet nem ismerő prevenczió majdnem teljesen megszüntette a gazdasági aránytalanságokat is. A betlehemi csillag fénye azonban elkergette a Taigetosról a pogány démonokat. Nem azért, mintha nem becsülné meg az eredményt, a társadalmi harmóniát; hanem, mert nem helyeselte az eszközt, a kivitel módját. Mert szocziális érzése tele van itatva altruizmussal, nem érdek — hanem általános emberszeretettel. És innen kezdődik a lélek, a szellemi élet igazi kultusza. S bár minden falunak megvan a maga szegénye és nyomorékja, de a keresztény kultúra az elkeserítő egoizmus helyett a maga tömegszeretetével mindig egyensúlyozza az emberek közt levő különbségeket. A keresztény szeretet pedagógiájának köszönhetjük, hogy a szegény nagyon sokszor nem cserélne a milliomossal, a rokkant vagy, betegen született a makk-egészségessel. És ennek igen mélyen jaró psziho- logiai okai vannak. A lelki élét kultuszának gyönyörű megnyilatkozása ez. Felülemelkedés az anyagiakon. Megnyugvás a gondviselésben. Megértése az életnek. Ránevelés emberibb gondolkodásra, kibékülő életfilozófiára .. . Különösen korunk nevezetes arról, hogy pártfogása alá veszi az elhagyott, vagy szerencsétlen miliővel megvert gyermekeket. Nemcsak ez egyház ölében szunnyadnak már anyátlan, apátián csecsemők, de az állam is beszegődött — dajkának. Azért irom dajkának, mert bár az anyát, az egyházat akarja helyettesíteni, de végső eredményeiben munkáját nem honorálhatjuk jobban, mint a dajkált. Nem tagadhatjuk, hogy ugyanazt a szocziális czélt tűzte ki ő is feladatául. De készakarva szembehelyezkedik a keresztény pedagógiával. Az életre nevelés kipróbált módszerét eldobja. Mit neki a lélek I Fő, hogy a gyermek két tál ételt egyék és fényes gombos ruhát viseljen. A lélek ? Ugyan ? Az mellékes. Talán nincs is. Fő az ingyen kenyér ... A lélek pedig marad fésületlen, tele alacsony energiákkal, kusza, értelmetlen világnézettel . . . Csak későn vesszük észre, hogy ez a nevelési, vagy mondjuk: népesedési statisztikát gyarapító módszer szomorú következményekkel jár. A nemes, keresztény pedagógia nélkül nevelt társadalmi gyöngék az allam gyámkodása után nem tudnak belehelyezkedni az egészséges, édesanyás, édesapás társadalomba. Érzik, hogy idegenek, árvák ebben a világban. S a lelkűk uj világ teremtésén fáradozik, ahol az ő saját eredetisége és proletársága az ur. S ha az ilyen elemek tömegbe verődnek, rövid idő alatt a nihilizmus és a legszélsőségesebb szoczializmus elveivel iparkodnak a nagy társadalom békeségét megzavarni Elszigetelten pedig mi lesz belőlük ? Mánkanélküli és mindig csak munkanélküli. Később talán majd más is. Tolvaj, esetleg betörő, vagy pénzhamisító. Kinek mi köny- nyebb és kedvesebb. A társadalom tehát a maga kenyerén nevel hiénákat, szocziális rendet és korlátokat széttörő individumokat, esetleg tömegeket — ha nem Isten nevében nyújtja a kenyeret az elhagyott, vagy züllésre jelölt gyermekeknek. Hiszen ennél már okosabb dolog volt a Taigetos is 1 Módomban volt összehasonlitásokat tennem. A különbségeket csak pár szóval jellemezhetem. Az állami javítókból naponta szökdösnek a növendékek, vagy a javító munka után a társadalom testébe ékelődnek. De jó, hogy hallgatok a javítók belső életéről, pedagógiájáról, mert sok rosszat kellene elmondanom. Mig a másik oldalon, hol a szocziális szeretetet a keresztény pedagógia irányitja (pl. a znióváraljai patronázsban) T Kath. magyar Egyház.
