Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-10 / 23. szám
Szatmár-Németi 1914. junius 10. HETI SZEMLE 5 beszentelte az újonnan épült hajlékot. A tágas csarnokban felállított oltár körül foglalt helyet a család és néhány meghitt barátja, az udvaron a főbejárat körül az ünneplőbe öltözött gazdasági cselédek és a falu népe. Har- monium-játék vezette be a szokásos szertartást, amelynél Hámon Róbert püspöki titkár és Yanyek Ferencz esperes, kanonok végezték a segédletet. Ezután a püspök lélekemelő szavakat intézett a néphez, keresztényi kötelességeikre figyelmeztetvén őket és Isten szeretetében a hitben, a becsületes munkás életben jelölte meg a boldogság kulcsát, majd az ünneplő családhoz fordulva, tolmácsolta főpásztori szivének legőszintébb szereneseki- vánatait, kérve Isten bőséges áldását a boldog hajlék boldog lakóira. Esküvők. Herman József Nagymaj- tényban folyó hó 8-án esküdött örök hűséget Schmidt József leányának. Katalinnak. — Jun, 6-án vezette oltárhoz Beregszászban Vass Vincze pénzügyi fogalmazó Tombory Mariskát. — Schönpflug László vármegyei aljegyző a napokban tartotta esküvőjét Főzess Lenke színművésznővel, a Neményi-társulat primadonnájával. — Jun. 6-án vezette oltárhoz Schwarz Guidó cs. és kir. hadnagy Hornoch Rudit, Hornoch József uradalmi főmérnök leányát a munkácsi róm. kath. templomban. •— Ruják Endre ungvári m. kir. adóhivatali tiszt f. hó 2-án vezette oltárhoz a r. kath. templomban Dani Gizellát. Eljegyzések. Briestyánszky Endre m. kir. segéd erdőmérnök pünkösd másodnapján jegyezte el Gellért Béla m. kir. bányatanácsos leányát, Emmát Nagybányán. Tóth Ede emléktáblája. A Gyöngyösi Irodalmi Társaság Tóth Ede emlékének megörökítésére emléktáblával jelöli megazt a házat,amelybena nagy szinmüiró 1871-ben lakott. Az emléktáblát a Széchenyi-téren levő Szmol- niczky-féle házon helyezik el, melynek tulajdonosa készséggel egyezett bele, hogy a házat megjelöljék. A szépirodalmi ünnepen az ünnepi beszédet Somló Sándor, az Orsz. Színművészeti Akadémia igazgatója, az Ungvár- megyei Közművelődési Egyesület tb., és a Gyöngyösi Irodalmi Társaság r. tagja mondja. Az Erdődi Oltáregyesület pünkösd hétfőjén a jelzett ünnepségek keretében megalakult. Az Oltáregyes, igazgatója Láng Ferenc esperes, h. igazgató: Rés Lőrinc káplán. Elnök : Dr. Jékey Istvánná, alelnök : Ajtay Jánosné, munkavezető : Bóta Lászlóné, pénztáros : Ba- bochay Lászlóné, jegyző : dr. Radeczky Ká- rolyné, ellenőr: Szabó Józsefné. Választmány: Herman Györgyné, Holájter Istvánné, özv. Láng Istvánné, Dr. Nagy Sándorné, Pittner Mátyásné, Sándor Lajosné. Halálozások. Uray Lajos földbirtokos f. hó 2-án hatvankilenc éves korában Tyúkodon meghalt. Az elhunyt ügyvédi oklevelet szerzett, de gazdálkodással foglalkozotttyukodi birtokán. Uray Jenő iparfelügyelő édesapját, Uray Károly járásbiró testvérét gyászolja benne. Egy jólelkii, kedves, magyar úri ember is hunyt el vele, akit minden ismerőse csak tisztelni és szeretni tanult meg. Temetése csütörtökön d. u. 4 órakor volt nagy részvét mellett Tyúkodon. — Fogarasi Képessy László, a csengeri járás főszolgabirája hosszas betegség után csütörtökön elhunyt. A megboldogult egyike volt a vármegye legkiválóbb és legszimpatikusabb tisztviselőinek, akinek halála igaz és mély részvétet keltett. Temetése szombaton délután volt Csengerben. — Göbel Imre ny. m kir. bányaigazgatósági tisztviselő, évek óta tartott betegeskedés után, kedden délelőtt 4 órakor meghalt Nagybányán 77 éves korában. Si quis linguarn Latinam exercendi causa per litteras ági vált, ad epheme- ridis Heti Szemle moderatorem epistu- lam sciscitantem mittat velim. AT Ö VEJLDÉKPAP, elvállal yaká- czióra hdzitanitóságot vagy nevelöséget. Cím: a Kiadóhivatalban. Tűzifa eladás. Kitűnő száraz büklc, tölgy, cser, tüzelő hasábfa és felvágott fa, ugvszintéji tüzelő szén vaggononként és ölenként kapható igen olcsó áron GRÜNFELD SÁ3IUEL fakereskedönél Szatmár, Royal udvara. Telefon 278. ISKOLA Mi a nevelés? in. Odáig értünk tehát, hogy most már számot adhatunk arról : mi a nevelés ? Miben állapodhatunk meg e nagy jelentőségű fogalomnak, a' nevelés munkájának meghatározását illetőleg. Hiszen naponkint ajkainkon hordozzuk. Úgyszólván társadalmi és családi életünknek közepébe van állítva. És mégis . . mégis! Ha száz embert megkérdeznünk úgy hirtelen, bizony talán alig néhányan tudnának róla, már mint a nevelés ténykedéséről, határozottan körvonalozott szavakkal feleletet adni. Úgy szoktuk azt lélektani nyelven mondani: logikai fogalmát adni. És ezen a jelenségen ne csodálkozzunk. Nem oly könnyű dolog ám a nevelés rendkívüli összetett, bonyodalmas munkájának meghatározása. Maguk a pedagógusok vallják be, hogy jóformán még ma is lázasan folyik a munka, az aggályos elmélkedés, a megfelelő kifejezések keresése. Két tized óta, mely időn át például csekélységem a pedagógiával foglalkozik: szinte számbavehetetlen meghatározásokkal találkoztam. Azóta, valahányszor uj nevelési munka fordult meg kezemben: uj és mindig újabb ^meghatározásokkal találkozom. És ez az újítás nemcsak a tankönyviró újság-ingerének tudható be, mely inger általánosan ismeretes. Hanem a pedagógia tudományának fejlődése, a kor igényeinek szélesedése, a kultúra tartalmának bővülése nyúl hozzá a nevelés fogalmának újabb és újabb,kiszélesítéséhez. Érdekes volna ezt a fejlődést, ezt az evolúciót részletesebben is megismertetni. Hiszen a laikus ember is igen jól láthatná a nevelésről való felfogásoknak indokait, motívumait. Itt azonban a fejlődésnek csak azt az útját fogom bemutatni, melyet a keresztény életeszmény vágott az emberiség jókora részére az idő beteljesedésével. Azt a nevelést, melyet akarva nem akarva kereszténynek kell elismernie annak is, aki más világnézet hívének vallja magát. Azt a nevelést, mely ma is a müveitek közkincse, minden haladás föltétele. Amelyről a tudós Finácy Ernő épen most megjelent nagyszerű müvében, neveléstörtén Aében (1914. A középkor neveléstörténete) azt mondja ki teljes határozottsággal, hegy: — Az emberiség nagy részét a keresztény igazságok, tehát a keresztény életrendszer, nevelés humanizálta. Ezen nevelés erejét önmaqukon is meg kell érezniük azoknak is, akik a kereszténység kötelékébe nem tartoznak, de keresztények közt születtek, éltek. Mert a keresztény nevelés a legnagyobb és legegyetemlegesebb erkölcsi hatalommal rendelkezik. E hatalomból, e befolyásból nemcsak a keresztények, hanem az emberiségnek egész lelke táplálkozik és megnemesül; melyből nemcsak egyes emberek, vagy egyes népek, hanem társadalmunk összességének élete uj értékkel gazdagodott. Ez az érték: a mai kultúra, társadalmi műveltség. Ha tehát e kérdésre mi a nevelés ? — elsőben is a legáltalánosabb* feleletet adjuk emigyen : A nevelés társadalmositás. Eredménye: — Társadalmasulás, akkor is valóra vált Krisztusnak szava: „elmenvén, tanítsatok, (neveljetek) minden nemzeteket. Akkor is, az a büszke intellektuál, ki ma, a XX. századnak oly sokszor emlegetett idejében köveket dob a kereszténység ellen; a mi valódi neveltsége, műveltsége, társadalma- sulása van, azt bizony a keresztény neveléstől, kultúrától, egyetemes hatásától nyerte. Arról nem tehetünk, hogy hálátlan, vásott gyermekei lettek annak a kultur-emlő- nek, melyből táplálékukat szívták. Ennyit most általában arra a kérdésre, hogy mi a nevelés. Mélyrehatóbban és részletesen is megvilágítom közelebb ezt a kérdést. Bodnár Gáspár, a pedagógia tanára. CSARNOK. Lorettó. 1. Értésemre esett, hogy többen kívánnák a májusi ájtatosság végén mondott beszédemnek azon részét olvasni, mely Lorettó- ról tárgyalt. Ezen óhajnak annál szívesebben teszek eleget, mennél jobban sajnálom, hogy némely kritikus hajszálhasogatása folytán a hívek egy kissé elhidegidtek e régente nagyon hires kegyhely iránt. Pedig a legerősebb vádjuk, hogy t. i. az első Írott okmány, mely Lorettóról 1450 körül egész határozottan szól, hamisítás, költemény : egyszerűen nevetséges ! Mert hogy bevezetőül említsek valamit, oly módon ir abban a kegyhely akkori igazgatója Teramano (később a reeanati-i püspökség adminisztrátora) például a szentháznak ter- satói tartózkodásáról, illetőleg annak elhagyásáról : mellyel félreismerhetetlenül elárulja, hogy azt semmikáp sem ő említi először; nem ő találta ki. Ebben az esetben ugyanis okvetetlenül arra kellett volna néznie, hogy költeményét a tersatóbeliek számára efogad- hatóvá, hízelgővé tegye. Miután el kellett hinniük vagy legalább a kérdezősködők előtt képmutatóskodniok, hogy a szentház negyedfél esztendeig őket tüntette ki; de azután hirtelen eltávozott körükből. — Teramano pedig korántsem hizeleg nekik. Hanem egyenesen kijelenti, hogy a szentház eltávozott Tersatóból „mivel nem tisztelték, úgy mint Máriát megillette.“ Mit szólották volna ehhez a dalmátok ? kiknek 120 évig, XIII. Gergely pápáig, az állhatatos tanúskodás, a folytonos siránkozással egybekötött bevallása azon veszteségnek, hogy a szentház őket elhagyta, mitsem jövedelmezett! Elfogadták volna-e a rájuk nézve gyalázattal járó költeményt és szerepet, hogy az olaszok hasznát és dicsőségét ingyen előmozdítsák? „Nemo gratis mendax.“ Minden higgadtan gondolkozó egyén azt fogja mondani: ezt a hirt mint erőteljes hagyományt, legalább is hallani kellett Tera- manonak, maguktól a dalmánoktól! Azért nem félt, hogy őket Írásával megsérti és hogy rágalmazásról fogják vádolni. Különben egy 18. századbeli hires kritikus már felhozza azon legvalóbbszinübb véleményt, hogy Teramano iratának jó része sokkal régibb; melyet ő mint általánosan elfogadottat leirt és megújított ; anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna az „idézetet.“ Olvasható ez Trombellinyilt Szatmáron, Rákóczi-utczán (Törvényszékkel szemben,) hol jutányos árban szerezhetők be kocsizó, lovagló és igás szerszámok, valamint mindennemű díszes kiállítású bőráruk. Kiváló tisztelettel Székely István, szíjgyártó.
