Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-27 / 21. szám

XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1914. május 27. 21. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. . ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. j Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , | Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : Dr. BAKKAY KÁLMÁN. Laptulajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Ettinger János tanulmányi felü­gyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri küzlése S korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------­A lap megjelenik niimlen szerdán. Pünkösd. Az első pünkösdkor szélvészés tüzes nyelvek jelezték a Szentlélek Isten földre szállását. A szél mozgást idéz elő, a tűz éget, nyelvünk segítségével beszé­lünk. E külső jelenségek niegkapóan jellemzik a harmadik isteni személy­nek a lelkek mélyén szántó műkö­dését. Mozgás, élet a lélekben a meg­szentelő kegyelem által, — égés az ál­dozatos munka kohójában, — jócse­lekedetekben és különösen a hármas szeretetben való beszélés: ez a Lé­lek munkája az emberben a hét ajándék által. Az értelem ajándéka a kinyilat­koztatott igazságok tisztább és mé­lyebb felfogására hangol. A tudomány ajándéka segít, hogy a kinyilatkoztatott igazságokat a ter­mészetes tudomány bizonyítékaival is támogassuk, hogy a kath. vallás és erényes élet ésszeriiségétbeláthassuk. A bölcseség ajándéka hiv, hogy a természetfölötti életben találjuk örömünket és boldogságunkat. A tanács ajándéka kiválasztja a keresztény tökéletesség alkalmas eszközeit. Az erősség ajándékával legyőz­hetjük azokat a rendkívüli nehézsé­geket, melyek az erényeknek útját állják. A félelem ajándéka tiszteletet pa­rancsol Istennel szemben, ki min­denkit és mindent felülmúl. A kegyelet, ajándéka ösztönöz, hogy Istent, mint legjobb Atyánkat tiszteljük. A gondolkozó és hivő ember belátja, hogy ezek az ajándékok nem Jégből kapott találmányok, ha­nem úgy számra, mint lényegre nézve szükségesek, mert betetőzik, megkoronázzák azt a méltóságot, melyre az ember az isteni és sar­kalatos erények által hivatott és amely nélkül igazivúőrebaktdás ész­szerű fejlődés, nemes és nemesitő kultúra nem létezhetik. Hit, remény, szeretet! Ki mond­hatná ép ésszel, hogy nem ti vagy­tok az ember fenntartói ? És ime le­száll a Lélek az ember mélyébe és hitét megtisztítja az értelem ajándéká­val, reményét megerősíti a tudomány ajándékával, szeretedét tökéletesíti a bölcseség ajándékával. Okosság, igazságosság, mérték­letesség és lelki erősség! Ti vagy­tok az erkölcsi élet oszlopai, sarkai, melyekből kiindul minden jó csele­kedet és amelyekre minden erény visszavezethető. Ti irányítjátok az egész társadalmat, ti adtok erős, egészséges értelmi, érzelmi és aka­rati életet. Ne féljetek: a Szentlélek ajándékaival csodákat fogtok mű­velni és megújítjátok a föld színét. Az okosságot támogatja a tanács, az igazságosságot megvédi a kegyelet, a mértékletességet irányítja a félelem, a lelki erősséget hősiességre emeli az erősség ajándéka. Sajnos ! az emberiség különösen az újabb időkben nem érti meg a Lélek ajándékainak magasztos, ne­mesitő és szükséges természetét. Társulatok alakulnak, melyek a természetfölöttit ki szeretnék küszö­bölni a mindennapi életből. Szerin­tük a természetfölötti fölösleges, mert természetes eszközökkel is ugyanolyan, sőt sokszor nagyobb eredményeket lehet elérni. Dolgoznak, agitálnak és jobb ügyhöz méltó buzgósággal fáradnak, hogy — ha lehet — port hintsenek a választottak szemébe is. tárcza Nagy any ó órája. Dllénta-szagos szokájákan Agy maradt meg minden, Difiint fia csak egy kis sétára indult volna innen. Most is süt még mosolyogva Jf nap a vén Bútorokra. Az asztalán tárva-nyitva Imadságos könyve; Csontkeretá pápaszeme Ottan piken közke, Jsesi, kogy a gazda újra DKint régen, a könyvet 6ujja. ff szekrénykén kófekéren Jjagyog a sok vászon. Dlíosolyogva integetnek: Asszonyomat várom! £ a muskátli aklakközke’ Várja, kogy majd megöntözze. Vén órája továkk ketyeg Most is napröl-napra. A elhúzta még mielőtt a Jffis szokát elkagyta. § azóta még mindig rója ff perczeket mutatója. § mint amikor estefelé ff edült nyugovóra, Vig keringő daláka kezd Most is a vén óra. £ dalt hányszor is hallgatta S édes hangja elringatta. • Slröpité a dal szárnya jfényes kálteremke. fjarcsú hadnagy viszi tánczka, Vele száll lekegve . . . Tfju évek, tündérálmok Diékány perezre visszaszáltok. Jdogy a nótát ne zavarják, Jdafkan jár mindenki. Oly furcsa, kogy régi dalát ffz óra még zengi, fpedig, ki felhúzta, régen Ifiken már a sirfenéken. £ körülállják az unokák DJíinden áldott este, ff vén óra friss nótáját Áhítattal lesve Í) mennél vigakk hangon csendül, ffnnáljohhan pereg a hány minden szemkül Feleki Sándor. A halászház sorsa. Irta: VÁTH I. Filó János háza olyan apró, előre haj­lott volt, akár a gazdája. A borzas nád­fedele ugyanúgy hasonlított a gazda gomba­sapkájához. Télen-nyáron hordta mindegyik, mert egyiknek se jutott kalapra. Ahhoz mód kell. A módba meg bele kell születni. Nem tizenharmad magával mint Filó, meg a gyermekei is. Egymás hegyén-hátán hente­regtek. Szegény anyjuknak elég volt köztük igazságot tenni. A kenyérkereset terhes gond­jait az apjuk nyögte. Az aprósága mellett él­hetetlen mesterségre adta a fejét. Halász volt. Toprongyoskodott, éhezett. Ágról szakadt for­mája lett, akár a putrijának A feketére sült arczán kiállt minden csont. A szeme beesett. Lapunk mai «zárna 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom