Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-02 / 27. szám

XXII. évfolyam Szatmár, 1913. juilus 2. 27. szám HÉT SZEMLE ’ti &&- • ' ,/A. '' POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. % ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , | Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZHEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Ettinger János tanulmányi felü­gyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. PAlyásatl hirdetések egyszeri közlése S korona--------------- Nyllttér sora 40 fillér. --------------­A lap megjelenik minden azerdAn Mit tettünk ? Szatmár, 1913. jul. 1. (+) A eoenaculumra gondolunk, annak programmot adó nagyszerű óráira, mikor a mi katholikus nagy­gyűléseink eszünkbe jutnak. Az egyházában élő Krisztus hívja a coenaculumba ezeken a nagy­gyűléseken az ő tanítványait. 0 su­gallja nekik itt a megteendőket, Ö mutatja meg a megépítendő uta­kat s rajzolja eléjük a lendülőbb, a fejlettebb, a christianusabb jövő perspecliváit. És ez nem is képzelődő álom. Mert a kik ott voltak már a katho­likus nagygyűléseken, azok érezték Krisztust. Hallották szavát, látták isteni arczát. És mondották is Péter tüzes elragadtatásában: — Uram, ha mindenki el is hagy, — én nem! Most már kondulóban, hivoga- tóban az őszi katholikus nagygyű­lés harangja. Két esztendő után me­gint egybegyűjti az Ur híveit, hogy számon kérje a kiosztásra adott magok termését. És jönnek is sokan — „portan- tes manipulos suos“ — a hél bő esztendő kévéivel, uj sociális alko­tások eredményeivel. Mert létrehoz­ták egyik egyházmegyében a ke­resztény gyermekvédelem végtelen fontosságú müvét; a másikban inas­otthonokat teremtettek; majd másutt a rendezett sociális eursusok nyo­mán a szövetkezeti életet lendítették föl; dolgoztak a Népszövetség utján a földbérleti parczellázással a nép­jólét emelésén; eredményes antial­koholista mozgalmakat indítottak; a patronage-ügyet tervszerű tudatos­ságai beillesztették a társadalmi ba­jok orvosszeréül; a hitéletet tették bensőségesebbé az eucharistikusmoz- galmakkal, a világiak számára rendezett lelkigyakorlatokkal, a megalakított Mária-eongregatiókkal; súlyt, befolyást szereztek a városi és megyei élet közigazgatási szer­veiben a választásokkal; czéltudatos előadások, confereníia-eyklusok által megébresztették a katholikus öntu­datot; élővé tették a katholikus ér­zületet a napilapok létrehozásával; a charitativ munka terén az eleve­nül dolgozó egyesületekkel operál­tak ... És soroihatnók tovább. Mert mindez megtörtént széles ez or­szágban. Nincs egyházmegye, mely imponáló eredményekre ne nézhetne vissza e két esztendő során. És megyünk a coenaculumba mi is, a szatmári egyházmegye. Aranymisés püspökünk jubiláris esz­tendejében ránk szegeződnek a sze­mek. A nagygyűlés ez esztendőnek ránk emlékezetesen szép volta miatt is különösebb tetteket vár tőlünk. Hát csináljunk számadást ! Megmutatunk egy impozáns con- victust, a melyet nem mi építettünk ; egy pár uj plébániát, melyeket nem mi alkottunk; uj tanítóképzőt, a melyet nem mi teremtettünk; reno­vált templomokat, a melyeket nem mi újítottunk meg. A miket mi cselekedtünk, azok­nak kevés súlya van. Alakult két congregatiója az uraknak, de egy meghalt. Föléledt az Irodalmi Kör, de nj életének második évében csak Szatmáron ren­dezett előadásokat, inig első évében az egyházmegye egyéb városaiban is. Megalakult az Egyházmegyei Tanítóegyesület, de a megalakuláson kívül mást nem tett. Egypár fiók-ol- táregyesületet szerveztünk, de a Nép- szövetségi fiókok panganak. Egy­Bikszád. Bikszád új világításban tűnik fel előt­tünk. A szatmári férfiak nagyot gondoltak. Az Urak és Iparosok Mária kongregációjához csatlakozva férfias bátorsággal szint vallanak, napfényre viszik hitüket, a máriás zászló alatt Bikszádra zarándokolnak. Mert hitünk csak addig gyenge, míg ott bujkálunk vele a csa­ládi élet zárkózott otthonában. Szakasztott mása a pincze növénynek : színtelen, erőt­len, terméketlen. Bezzeg, tüstént megéled, mihelyt napfényre kerül. Kipróbálták. A hol csak hitélet fakadt a férfi világban, mindenütt ott találkozunk a férfi zarándoklatokkal; tavasz óta sűrűn hozza hirét az „Alkotmány“ meg a „Mária- kogregáció“, no meg a barátságos levelezés. A szatmári férfiak se akarnak utói kul­logni, ők is hiterős férfiak szeretnének lenni, ez illik a férfi jellemhez; azért ragadják ke­zűkbe a máriás zászlót. Hisz a magyar ember szive mindjárt melegebben, mindjárt heve­sebben dobog, mihelyt máriás zászlót lát. Már ilyen a természete. Ős apáitól örökölte. És szinte hiányzik neki valami, ha Nagy Asszonyunkat nem tisztelheti. Helyes. Mi katholikusok, mi magyarok volnánk: tehát máriás légkörbe sir a lel­künk. Itt pezsdül meg a vér újra bennünk, itt érezzük magunkat amúgy Isten igazában magyaroknak, katholikusoknak. Miért épen Bikszádon ? Mert ez van épen tőszomszédságunkban. Nem kell tehát messze földre zarándokolnunk. Ugyanis a magyar haza földje teli van Mária-kegyhelyekkel. Mindenik vidék meg­teremti a maga kegyhelyót, búcsúhelyét, máriás zarándoklatát. Minden bazilita-rendi templomnak egyik fő ékessége a Mária-kép. És van rá gondjuk szent Bazilius hű fiainak, hogy templomuk a Máriatisztelet gyúpontja, tűzhelye legyen. Pillantsunk csak vissza a múltba. A szent Unió korában vagyunk. A görög nem egyesülteknek a római katholikus egyházzal való egyesítésén fáradozott a 17. században a legtöbb apostoli lelkületű férfiú. Olvassuk csak meg Dr. Karácsonyi János Magyaror­szág Egyháztörténelmét. Főleg a jezsuiták­nak volt ebben oroszlánrészük Erdély bérczei között. A vezető férfiak pedig a Bazilita rendből kerültek ki. A messze Trapezunt ajándékozta meg vidékünket egy ily csakis a lelkekért élő apostoli férfiúval Izaias de Karóli Bazilita rendi trapezunti apát szemé­lyében, a ki József de Camillis munkácsi püspökkel jött Rómából és 1700. évben ke­reste fel az Avast. Akkortájt az egész Avas csupa őserdő volt, a melyet királyi rendeletre irtogattak. Miért? Az ország összes gonosztevői ez óriási erdőségbe menekültek, innen garázdálkodtak s nem tudták őket elfogni Irtás után meg­határozták a ma is létező 16 község határait. Itt élt, halt Izaias de Karóli a szent Unióért. — Avas vidékét le Erdélyig be­járta, a híveket a szent ügynek megnyerte. Mily nagyra becsülték apostoli buzgalmát, mutatja az, hogy püspöki joghatóságot gya­korolt, e czélra papokat is szentelt. És amint tető alá vitték a szent Uniót, ennek örök emlékére emelte, állította fel a bikszádi monostort és templomot és itt hú­zódott meg, hogy szent Bazil szabályai sze­rint folytassa életét és működését. Bikszád tehát kezdet óta a Bazilita rend tulajdonát képezte. Mennyire szívből jött nála a görögök egyesülése, bizonyság rá az, hogy e templo­mot szent Péter és szent Pál apostol fejedel­mek tiszteletére szentelte. Nemde Péter és Pál ünnepe a pápaság ünnepe, a hitegység ünnepe, mondjuk úgy, a római pápa ün­neplés^. Érdekes volna ez apostoli lelkű férfiú életét megirni, élénk világot vetne az az egyesülés mozgalmaira, a Bazilita rend ál­dásos működésére is. Lapunk mai száma 10 oldal. TÁR<ZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom