Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-02 / 27. szám
XXII. évfolyam Szatmár, 1913. juilus 2. 27. szám HÉT SZEMLE ’ti &&- • ' ,/A. '' POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. % ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , | Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZHEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Ettinger János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. PAlyásatl hirdetések egyszeri közlése S korona--------------- Nyllttér sora 40 fillér. --------------A lap megjelenik minden azerdAn Mit tettünk ? Szatmár, 1913. jul. 1. (+) A eoenaculumra gondolunk, annak programmot adó nagyszerű óráira, mikor a mi katholikus nagygyűléseink eszünkbe jutnak. Az egyházában élő Krisztus hívja a coenaculumba ezeken a nagygyűléseken az ő tanítványait. 0 sugallja nekik itt a megteendőket, Ö mutatja meg a megépítendő utakat s rajzolja eléjük a lendülőbb, a fejlettebb, a christianusabb jövő perspecliváit. És ez nem is képzelődő álom. Mert a kik ott voltak már a katholikus nagygyűléseken, azok érezték Krisztust. Hallották szavát, látták isteni arczát. És mondották is Péter tüzes elragadtatásában: — Uram, ha mindenki el is hagy, — én nem! Most már kondulóban, hivoga- tóban az őszi katholikus nagygyűlés harangja. Két esztendő után megint egybegyűjti az Ur híveit, hogy számon kérje a kiosztásra adott magok termését. És jönnek is sokan — „portan- tes manipulos suos“ — a hél bő esztendő kévéivel, uj sociális alkotások eredményeivel. Mert létrehozták egyik egyházmegyében a keresztény gyermekvédelem végtelen fontosságú müvét; a másikban inasotthonokat teremtettek; majd másutt a rendezett sociális eursusok nyomán a szövetkezeti életet lendítették föl; dolgoztak a Népszövetség utján a földbérleti parczellázással a népjólét emelésén; eredményes antialkoholista mozgalmakat indítottak; a patronage-ügyet tervszerű tudatosságai beillesztették a társadalmi bajok orvosszeréül; a hitéletet tették bensőségesebbé az eucharistikusmoz- galmakkal, a világiak számára rendezett lelkigyakorlatokkal, a megalakított Mária-eongregatiókkal; súlyt, befolyást szereztek a városi és megyei élet közigazgatási szerveiben a választásokkal; czéltudatos előadások, confereníia-eyklusok által megébresztették a katholikus öntudatot; élővé tették a katholikus érzületet a napilapok létrehozásával; a charitativ munka terén az elevenül dolgozó egyesületekkel operáltak ... És soroihatnók tovább. Mert mindez megtörtént széles ez országban. Nincs egyházmegye, mely imponáló eredményekre ne nézhetne vissza e két esztendő során. És megyünk a coenaculumba mi is, a szatmári egyházmegye. Aranymisés püspökünk jubiláris esztendejében ránk szegeződnek a szemek. A nagygyűlés ez esztendőnek ránk emlékezetesen szép volta miatt is különösebb tetteket vár tőlünk. Hát csináljunk számadást ! Megmutatunk egy impozáns con- victust, a melyet nem mi építettünk ; egy pár uj plébániát, melyeket nem mi alkottunk; uj tanítóképzőt, a melyet nem mi teremtettünk; renovált templomokat, a melyeket nem mi újítottunk meg. A miket mi cselekedtünk, azoknak kevés súlya van. Alakult két congregatiója az uraknak, de egy meghalt. Föléledt az Irodalmi Kör, de nj életének második évében csak Szatmáron rendezett előadásokat, inig első évében az egyházmegye egyéb városaiban is. Megalakult az Egyházmegyei Tanítóegyesület, de a megalakuláson kívül mást nem tett. Egypár fiók-ol- táregyesületet szerveztünk, de a Nép- szövetségi fiókok panganak. EgyBikszád. Bikszád új világításban tűnik fel előttünk. A szatmári férfiak nagyot gondoltak. Az Urak és Iparosok Mária kongregációjához csatlakozva férfias bátorsággal szint vallanak, napfényre viszik hitüket, a máriás zászló alatt Bikszádra zarándokolnak. Mert hitünk csak addig gyenge, míg ott bujkálunk vele a családi élet zárkózott otthonában. Szakasztott mása a pincze növénynek : színtelen, erőtlen, terméketlen. Bezzeg, tüstént megéled, mihelyt napfényre kerül. Kipróbálták. A hol csak hitélet fakadt a férfi világban, mindenütt ott találkozunk a férfi zarándoklatokkal; tavasz óta sűrűn hozza hirét az „Alkotmány“ meg a „Mária- kogregáció“, no meg a barátságos levelezés. A szatmári férfiak se akarnak utói kullogni, ők is hiterős férfiak szeretnének lenni, ez illik a férfi jellemhez; azért ragadják kezűkbe a máriás zászlót. Hisz a magyar ember szive mindjárt melegebben, mindjárt hevesebben dobog, mihelyt máriás zászlót lát. Már ilyen a természete. Ős apáitól örökölte. És szinte hiányzik neki valami, ha Nagy Asszonyunkat nem tisztelheti. Helyes. Mi katholikusok, mi magyarok volnánk: tehát máriás légkörbe sir a lelkünk. Itt pezsdül meg a vér újra bennünk, itt érezzük magunkat amúgy Isten igazában magyaroknak, katholikusoknak. Miért épen Bikszádon ? Mert ez van épen tőszomszédságunkban. Nem kell tehát messze földre zarándokolnunk. Ugyanis a magyar haza földje teli van Mária-kegyhelyekkel. Mindenik vidék megteremti a maga kegyhelyót, búcsúhelyét, máriás zarándoklatát. Minden bazilita-rendi templomnak egyik fő ékessége a Mária-kép. És van rá gondjuk szent Bazilius hű fiainak, hogy templomuk a Máriatisztelet gyúpontja, tűzhelye legyen. Pillantsunk csak vissza a múltba. A szent Unió korában vagyunk. A görög nem egyesülteknek a római katholikus egyházzal való egyesítésén fáradozott a 17. században a legtöbb apostoli lelkületű férfiú. Olvassuk csak meg Dr. Karácsonyi János Magyarország Egyháztörténelmét. Főleg a jezsuitáknak volt ebben oroszlánrészük Erdély bérczei között. A vezető férfiak pedig a Bazilita rendből kerültek ki. A messze Trapezunt ajándékozta meg vidékünket egy ily csakis a lelkekért élő apostoli férfiúval Izaias de Karóli Bazilita rendi trapezunti apát személyében, a ki József de Camillis munkácsi püspökkel jött Rómából és 1700. évben kereste fel az Avast. Akkortájt az egész Avas csupa őserdő volt, a melyet királyi rendeletre irtogattak. Miért? Az ország összes gonosztevői ez óriási erdőségbe menekültek, innen garázdálkodtak s nem tudták őket elfogni Irtás után meghatározták a ma is létező 16 község határait. Itt élt, halt Izaias de Karóli a szent Unióért. — Avas vidékét le Erdélyig bejárta, a híveket a szent ügynek megnyerte. Mily nagyra becsülték apostoli buzgalmát, mutatja az, hogy püspöki joghatóságot gyakorolt, e czélra papokat is szentelt. És amint tető alá vitték a szent Uniót, ennek örök emlékére emelte, állította fel a bikszádi monostort és templomot és itt húzódott meg, hogy szent Bazil szabályai szerint folytassa életét és működését. Bikszád tehát kezdet óta a Bazilita rend tulajdonát képezte. Mennyire szívből jött nála a görögök egyesülése, bizonyság rá az, hogy e templomot szent Péter és szent Pál apostol fejedelmek tiszteletére szentelte. Nemde Péter és Pál ünnepe a pápaság ünnepe, a hitegység ünnepe, mondjuk úgy, a római pápa ünneplés^. Érdekes volna ez apostoli lelkű férfiú életét megirni, élénk világot vetne az az egyesülés mozgalmaira, a Bazilita rend áldásos működésére is. Lapunk mai száma 10 oldal. TÁR<ZA
