Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-02 / 27. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1913. julius 2. két kath. körünk és legényegyesület üeük. jelt adott életéről — mulat- ágtjival, de a eyklikus előadás alle zések a legtöbb helyt megszűnteid Három városban voltak lelki- gyakorlatok a világiak számára, de az „Alkotmány“ és az „Uj Lap“ kimutatása szerint a kath. lapok előfizetői megfogytak. Tizenötezer- koronányi sajtóaíapot gyűjtöttünk, de 22 esztendős nyomdánkról le- veszszük a kezünket. — Nem, nem lesz jó ezt sem folytatni! Elönt a szomorúság és a csüg- gedés, ha e két esztendő avarján tallózunk s a inig másutt pendül az arató kasza és aranykévéket öntenek a rendek, a mi szántónk parlagon maradt. Csak egyet tehetünk még őszig! Hogy a katholikus nagygyűlésre hatalmas seregettoborozzunk, nehogy megint a szemünkbe vágják : — Mit csinálnak ott, a szatmári egyházmegyében ? Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek noki. — Csak egyet említek föl. Izaias de Karóli vértanúja szent hivatásának, keresztelő szent János esete újult meg életében, halálában. Ugyanis a vidék egyik szóvivő embere Suhajda, Heródes módjára élt testvérének feleségével. A szent férfiú elég bátor volt arra, nógy e miatt Suhajdát megintse. A hatás nem a megtérés, hanem a boszu lett: Suhajda éjnek idején megtámadta felbérelt oláhjaival a monostort, templomostul felgyújtotta, lerombolta, magát a szent férfiút pedig 1703. május 15-én ágyában darabokra felkonczolta. Félszázadnak kellett lefolynia az enyészet tengerébe, mialatt a bazilita atyák időn- kint ellátogattak ide, mig végre a templomot és a monostort újra felépítették s Fehér Benjamin atyával belevonulhattak 1757. évben. Természetesen újra magukkal hozták régi örökségüket, újra felbuzditották a kedves Máriatiszteletet, Máriazarándoklatokat. A szabadságharcz lezajlott, a magyar szabadság gyászba borult. Hol keressen vigaszt ? hol találjon pártfogásra a magyar ? Nem volt jobb nely a Mária kegyhelyeknél, nem akadt hatalmasabb pártfpgó Nagy Asz- szonyunknál. Tilos, gyanús volt a gyülekezés, csak az ima, csak a zarándoklatok nem voltak tilosak, nem gyanúsak. Emlékszünk rá, a kik a hatvanas éveket megéltük. Ugyanez utón haladtak a szatmári bu- songó, gyászoló magyarok is. Hol jöjjenek össze? hol tanakodhatnak, hol panaszkodhatnak zavartalanul a haza szomorú sorsáról, kétes jövőjéről ? Hol máshol, ha nem Bik- szádon. A legelőbbkelő családok, legtekintélyesebb urak felkerekedtek, egymást érték a társzekerek julius, augusztus hónapok alatt és Bikszádon újra összeszoktak. Igazán „búTanulmányi-alap és a protestánsok. A „Világ“ junius 25 iki számában dr. Obál eperjesi ev. theologiai tanár czikket irt, melyben azt állítja, hogy a katholikus tanulmányi alap (Fundus studiorum) tulajdonképen a protestánsok tulajdona, mert ennek a vagyonnak túlnyomó része, valami 50 millió korona értékű, a protestánsoktól vétetett el és hogy ezt vissza is szerezhetnék. — A czikkre a Pázmány Védőiroda a következő közleményt adta ki: Obál Béla dr. tanárnak a tanulmányi alapra vonatkozó czikke jogi és történeti tévedéseket tartalmaz. A tanulmányi alapot tudvalevőleg Mária Terézia alkotta az 1773- ban megszüntetett jezsuita-rend ingó és ingatlan vagyonából. Ehhez csatolták aztán a szintén megszüntetett Mária-testületek és a később megszüntetett szerzetes rendek vagyonát. Ez a vagyon kezdettől fogva és kizárólag katholikus tanulmányi czélokra szolgált és midőn „közalapítványnak“ kezdték nevezgetni, az udvari kanczellária ezt megtiltotta és elrendelte, hogy az katholikus tanulmányi alap maradjon és kizárólag katholikus iskolai czélokra szolgáljon. — Mint tudjuk a történelemből, a vallásháborúk és villongások korszakában előfordultak birtokfoglalások úgy a protestánsok, mint a ka- tholikusok részéről, ahol politikai hatalomhoz jutottak. De ennek a perpatvarnak véget vetett az 1791. évi 26. t.-czikk, melyben kimondatott, hogy minden vallásfelekezet megmaradjon az 1790. évi birtokállományban. Ettől fogva semmiféle keresetet nem engedtek meg. így hát dr. Obál egész száz esztendővel elkésett. Végzetes hibák. A hároméves munkapárti rablógazdálkodás nyomán bizonyos fásultság üli meg a lelkeket. Nem ütközünk meg semmin, nem bánunk már semmit. Ellophatják közpénzeinket, vásárra vihetik alkotmányunkat, eltiporhatják közszabadságunkat,' mi nem háborodunk fel. Mi nem szorítjuk ökölbe a kezünket. Mi törvényhatóságainkban bizalmat szavazunk a kormánynak és — újból megválasztjuk Tiszát Aradon. Közben pedig egyre vakmerőbben, folyton mélyebbre ássák ,a sirt a magyar nemzeti állam számára. És a mi véreink, magyar politikusok ássák. Parlamenti többség segédlete mellett. Akárcsak valamikor, 150 év csújáró helyhez hasonlitott Bikszád.“ „Szóval ez a kor felejthetetlen és soha többé annyira össze nem forrasztható társadalmat alkotott e vármegyében.“ Dehogy nem. Nagy Asszonyunk ismét közelebb hozná egymáshoz a lelkeket. A nemzeti kérdés elfajulása, a politikai gyűlölködés széthúzása, a rideg önzés áskálódása, az erkölcsök elvadulása ismét elsimulna szűz Anyánk kegyképe előtt. Újra a szent Unió kegyhelyóvé alkothatnék Bikszádot, csak találkoznánk ott a legjobb egyesitő erő: az imádság szellemében. Hogy Bikszád nem az első búcsújáró hely, az nem von le értékéből előttünk. Imádkozó lelkek teremtik meg a kegyhelyeket. Ne mulatozó, imádkozó hívek térdepeljék csak körül azt a kedves, azt az igazán szép Mária-képet, karján a kisded Jézussal ott Bikszádon: tüstént összeforr a szivünk a szűz Anya szivével és észrevételenül úszik lelkünk a kegyelmek árjában. Talán az engedélyezett teljes búcsúktól függ egyes búcsúhélyek látogatottsága ? Korántsem. A tömérdek búcsúhelyek közül egyik helyen se lehet bármikor búcsút nyerni, mikor épen eszébe jut valakinek oda zarándokolni. Többnyire pár Mária ünnepen vagy más ünnepen nyerhető teljes búcsú az ismert kegyhelyeken. Am azért bármikor fölkeresik a jámbor hivek, mert kedves, mert felkapott hely az előttük. Bikszád is ily búcsúhely. Péter és Pál apostolok, valamint Kisasszony ünnepére VII. Pius pápa 1807. év november 20. engedélyezett teljes búcsút, okirata hitelesítve mind a görög püspöki levéltárban, mind Bikszádon megvan. E kettőn kívül még három engedélyezett búcsúja van: Gyümölcsoltó (márczius előtt Lengyelországban. — Tiszát már régóta hívják balkezü politikusnak, akit a szenvedély és a korlátolt elfogultság vezet, utána pedig átok és pusztulás következik. Második miniszterelnökségét is elvakultsággal és rombolással kezdi. Olyan hibát követ el, melyet soha többé jóvá tenni nem lehet. Szövetkezik a mi ellenségeinkkel ; erősiti azokat, jogokkal, állami pénzzel látja el őket s félredobja hóditó utjokból mindazon akadályokat, amelyeket a magyarság a saját védelmére létesített. Paktumot kötött a románokkal. Vagy ahogy ő mondja, kibékült velük. Kedvükért elejti Apponyi iskolatörvényét; oláh főispánokat, főtisztviselőket és képviselőket biztosit nekik; korlátlan mennyiségben újabb középiskolákat engedélyez nekik s az uj püspökségből visszakapcsolja az oláh nyelvű plébániákat. Az oláh nép egyáltalán nem, az oláh intelligenczia pedig alig volt eddig is ráutalva arra, hogy az állam nyelvét megtanulja. Tisza most gondoskodik róla, hogy még tévedésből se jöhessenek az oláh nemzetiségű magyar állampolgárok abba a kényszerhelyzetbe, hogy magyar szót kelljen kiejteniük. És erre a hazaárulást megközelítő politikára mondja Tisza, hogy ő a magyar nemzeti államot erősiti. Az erdélyi, politikusok eddig is a vizbefulók kétségbeesésével jajveszékeltek az oláhság félelmetes terjeszkedése miatt. A székelyeket halálos öleléssel fojtogatja az oláh gyűrű. Az oláhságnak káprázatos álmai vannak, amelyeknek rövid tartalma: a Tiszáig érő Nagyrománia; ez él mindannyiók szivében, eme czél érdekében dolgoznak, némelyek egészen brutálisan, mások szerényen, óvatosan, sokszor a magyarbarátság köpenyébe burkolózva. Ezt a nemzetiséget nem lehet kibékíteni, sem jóllakatni. Minden falat, minden engedmény csak növeli étvágyukat s újabb erőt, újabb fegyvert jelent náluk a magyarság elleni küzdelemben. Tudja ezt Tisza is; kényszerűségből kereste Ő csupán a románok barátságát; Bécsből parancsoltak reá. És ő ezt a gyilkos bécsi parancsot is teljesíti, mint ahogy eddig ő is mindent vakon teljesített azért, hogy hatalmon maradhasson, ő és a pártja. — Hogyan is szokták nevezni az olyan politikusokat, akik nem önmagukat áldozzák fel a hazáért, hanem a hazát önmagukért? Továbbá : miben különböznek ezek az emberek Redl ezredestől és társaitól? 25. ápril 7.) Nagy Boldog Asszony (aug. 15. és 28.) és Szűz Mária oltalmazása napján (október 14.) De újabban e 3 utolsó körül némi kételyek támadtak ; azért a görög püspök utján Rómába újra felterjesztették. A teljes búcsút illetőleg tehát Bikszádot épugy megilleti a búcsújáró hely, mint más helyeket. Egyébiránt mi kapunk teljes búcsút Rómából a mi zarándoklatunkra. Az értesítés már a kezünkben van. Az a kérdés, vájjon a hivek kegyelete megnyilatkozik-e ? Meg bizony, még pedig fényesen. A két fő búcsú ünnepen összejön néha 20,000 ember is. A többi búcsú napokon is szép számmal jelentkeznek, sőt husvét, pünkösd, szent Mihály, szent Miklós napjai is kedvesek előttük. Égyéb ünnepeken vagy napokon aztán csak szórványosan keresik föl a bikszádi szűz Máriát. És hogyan vagyunk az ima meghallgatásokkal ? Bizonyára nem hagyja cserben a szűz Anya a hozzá sereglőket, mutatja a búcsúsok nagy száma, különben lassankint elmaradoznának, vágy ide se szoktak volna. S ha csodás eseményekről nem is értesítenek a hiteles följegyzések: mindazáltal találunk a Mária-kép körül hála emlékeket bizonyságául annak, hogy testi s lelki kegyelmekben részesültek ott a zarándokok. Maga Szűz Mária Lurdban egyenesen kijelentette, hogy óhajtja a zarándoklatokat. A szatmári férfiak dicséretet érdemelnek tehát, hogy nem törődve a részvétlenséggel újra elkezdenek zarándokolni szűz Máriának bikszádi kegyhelyéhez. Csak julius 4. estig váltsák meg jegyeiket, hogy a tájékozódást a rendezést megkönnyítsék ezzel. Hitvalló, imádkozó férfiak kellenek nekünk : akkor teremnek újra hítvédő férfiak Szatmá- ron is! Bóta Ernő 8. J.
