Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-19 / 12. szám
X POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Bgy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , | Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmű iparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kttzlése S korona--------------- Nyilttér sora 40 fillér. --------------A lap niegjelenilc minden szerdán A restauráczió munkája. Irta: ORGANIZÁTOR. „Egy a ti Mesterotek, Krisztus.“ IV. Restauráczió és a mi sajtónk. Daczára annak, hogy mint előző czik- kemben említettem, a sajtó akcziók élénken foglalkoztatják a szervezkedő katholiczizmust, ennek daczára szomorú példáit látjuk a mi embereink közönyösségének a sajtó iránt. Láttam már papi házakat, ahol otthonra talált a Tolnai Világlapja, ez a banális ponyva lap, ugyanott vándorló vigéczek kapaczitá- lására megrendelték a Révay-Lexikont, a világkönytár kiadványait, egy rakás úgynevezett „diszmüvet“, de ugyanekkor ebből a házból hiányzott például az Élet és annak kiadványai, a Katbolikus Szemle és a Szent István Társulat kiadványai. Sok papunk még azt sem teszi meg, hogy kaszinójában, melynek évek sora óta adófizető tagja, követelje az Alkotmányt, vagy az Életet. Pedig ugyanoda más minden irányú politikai lap jár. Ha maga a papság igy viselkedik a sajtókérdéssel szemben, elvárhatjuk-e, hogy ő fogja azután ajánlani a katbolikus intelli- gencziának és népünknek a katholikus sajtót ? Eddig különben a nép számára való sajtó termékek ajánlásában is hibát látok. Arra a falusi, egész nap munkával elfoglalt parasztra akarják ráerőszakolni az Uj Lapot, egy napilapot. Nem helyes dolog. Falusi népünknek a Népújság, heti lap való, ezt kell ajánlanunk neki. Az Uj Lap a városi embernek való, az iparosnak, munkásnak, aki már oly szellemi nívón van, hogy egy napilap olvasásával, megemésztésével sokkal gyorsabban el képes készülni, mint a falusi ember. A Népújság olcsósága és agilitása alkalmas arra, hogy a faluban sokkal nagyobb elterjedésre tegyen szert, mint azt az Uj Lapnál várhatjuk. Egyházunk ügyének sokat használna egy a Népújság érdekében a falukban megindított agitáció egyházmegyénk egész területén. Ami az intelligencziánál való sajtó ak- cziót illeti, nézetem szerint nem szabad ex- cluziveknek lennünk. Nem azért, mintha az Alkotmánnyal nem lennéfc megelégedve — hisz mindennapi olvasója vagyok — hanem ügyünk érdekében mondom azt, hogy nagy eredményeket értünk el akkor, ha olyan helyre, ahova az Alkotmányt nem hozhattuk be, behozzuk a Pesti Hírlap vagy Pesti Napló helyett a Budapesti Hírlapot. A Budapesti Hírlap a mostani nehéz időkben, amikor keresve kereshetünk olyan sajtóorgánumot, mely a keresztény magyarságot oltalmába venné, nagyon tiszteletreméltóan viselkedik. Valóban rászolgált -Wa-, hogy a felébredő konzervatív keresztény magyar intelligenczia lapja legyen. Nézetem szerint jelenleg elsősorban a Pesti Hírlap czinikus keresztény- ellenessége és Szász Zoltán-féle erkölcsi nivója ellen kellene dolgozni, mert ez a leginkább elterjedt „antiklerikális“ „magyar“ napilap. S a magyar intelligens családok köréből kidobott Pesti Hírlap helyett a Budapesti Hírlapot kell behoznunk. Hasonló akczió indítandó a két imper- tinens boulevard-láp : a „Nap“ és „Az Ést“ ellen. Sajnos, ezeket a lapokat sokszor, nagyon sokszor katholikus papok kezében is ott kell látnunk ! Aki nem elégszik meg az Uj Lappal, annak esti lapul ott van az Esti Újság, amely a Budapesti Hírlap fiók lapjaként kibővülve, annak szellemében alkalmas lesz a fenti két utcza-lapnak pótlására. A sajtóakcziónak egyházmegyénkben! megindítására föltétlenül szükségesnek tartanám, ha Kongregácziók, Oltáregyesületek, Kath. Kaszinók, Legényegyletek, a Népszövetség szervezetei keblükön belül alakitanának sajtószakosztályt, sajtóbizottságot. Budapesti mintára a Sajtó-Hölgybizottság megalakítása rendkívül sokat lendítene. Hisz most fagyponton vagyunk ezen a téren, pláne ebben az egyházmegyében ! Mire várunk ? Talán az Egyház vagyonának szekularizá- czióját várjuk, hogy az azután megmaradt vagyonból teremtsük meg a katholikus sajtót? A magyar katholikus sajtó 5—öévikiiz- ködés után a rendelkezésére álló szerény eszközökhöz és a rideg pártoláshoz képest tiszteletreméltó színvonalra küzdötte fel magát. Sajtónknak van már nivója, most a publikumát kell megteremteni. Uj revünket, a Magyar Kultúrát önérzettel adhatjuk még az ellentáborban levők kezébe is. Meg kell emlékeznünk „A Cél“-ről is, amely revü szintén hézagpótló, mert a protestánsokkal való együttműködés gondolatát fejleszti. Sajtónknak azonban sokkal nagyobb Katakombában. A katakombákba szeretnék bevinni egyszer minden embert. Egy nagy világraszóló búcsút vagy — nevezzék, ha tetszik — nép- vándorlást rögtönözni. Azok a százados, mohos kőlépcsők újra konganának, a szűk, sötét folyosókon kigyullana a mécs világa, az a nagy labirint népes város lenne, hol élet lüktet, szív dobog, rezgő fáklyafények s párás hangok verődnének össze: „Sancta Cecilia — ora pro nobis.“ S azután valamelyik kis kápolna-fülkében összejönni egy komoly szóra. Szónoknak talán legjbbb volna egy szikár aszkéta-barát; szijas fasaruval, vastag, durva csuhával. Szava kongjon, mint vészharang, logikája lekössön, mint szeráfi szent Ferencz fehér kötele, szive — at nagyon, de nagyon helyén legyen. Emeljen magával a katakombák martirkörébe, föl, föl, szent Cecilia angyal-akkordjáig. S aztán elmúlna a nagy búcsú, a katakombákban kihalna a láng — de én hiszem —• lenne a világnak ismét kis Tarciziusa, Nagy Sebestyéné, angyali Cecíliája. Mikor az ember a katakombákba akar beszállani, talán nem tetszik egy pillanatra a gondolat, hogy a napot, a fényt el kell hagynia s ott lent majd minden sötét, minden halott. Ne félj ember I — vigasztal a lélek — hiszen ők sem féltek a fényes lelküek. Nézd! e meredek lépcsőn emelték le lassan, óvatosan azokat a nagy hősöket, azokat a nagy halottakat. Itt a fal mellett két oldalt emelték magasra a mécsest, ha szóílan, könnyes szemű férfiak meggörnyedt vállal hoztak valakit a fehér gyolcsban. A diákonus pedig vérkönnye] jegyzé/ fel e legújabb martyrhalál évét, havát, napját. Ne félj! ember — ők sem féltek a fényes lelküek. Jöjj, hisz kérges lelked sokkal több sötétséget látott már. Jöjj, ott lenn, ott lenn — bármily paradoxonnak is látszik — a sötétség világit. Minden ami a katakombákban van, temetőre vall. Földalatti, kivájt folyosóin nem lüktet a lármás élet; csendjét, magányát nem verik föl konga, nehéz léptek, szitok, betyárszáj, mint ott a felszínen. De mégis — mégis hiányzik valami, ami nekünk a temetőt temetővé teszi. Gondolom a sirhant, a kereszt, a virág, a zöldelő fü, na meg azok a mi nagy meséket suttogó, bókoló szomorú fűzfáink vagy az olasz temetők szépsége: a ko- moly, gyászoló ciprus. A sirgödör falba vájt üreg; a sirhant egy befalazott márványtábla ; a kereszt, a név, év, halotti vers kezdetleges, cikornyás betűkkel a márványlapra vésve. A ciprusok helyét a , sötétség s hü pajtása a csend foglalják el. És mégis... én csak fényt láttam a kanyargó folyosókon s a csendet elverte az élet, a diadalmas élet szava: a dal, a martyrének. Ismeretes a régi keresztény szokás. A martyr vérét apró üvegeeskékben fogták fel s óvatosan szent félelemmel helyezték a sir párkányára. E kincs hiányzik már a katakombákból s mégis talán a betaposott vagy íelszáradt vércseppek világítottak a vak sötétségbe. S a martyr ének, a szüzek éneke ... hogy milyen lehet, olvasd ki azoknak a nagy bűnbánó szenteknek könnyeiből, akik megrendültek e gondolatra, hogy ők szüz-énekkel a Bárányt majd nem kisérhetik. A katakombák már nem temetők. A sírboltok, a folyosók falaiba vágott üregek üresen tátonganak. Hová lett halottjuk ? Oltárok, templomok árnyában nyugosszák tovább az örök álmot. Az üldözéstől fölszabadult keresztény még hamut hintett fejére s vezekelve szállt le felmagasztalni nagy halottjait. Igen sok volt a halott, tilos volt a temetés — ez a katakombák létkérdésének rövid megoldása. Császárok, népek akarják megfeszíteni a Megfeszítettet saját híveiben. S mikor kevesebb lett a halott, mikor az üldözések lezajlottak, mikor szabad lett a kereszténynek is temetni s templomot építeni, a katakombák halottak lettek, jelenjük, jövőjük nem volt többé, halotti leplük csak múltat takai't. A Callistus katakomba mélyén van egy szép szobor. Nagy márványlapon fekszik a halott, szent Czeczilia. Olyan, mint egy derékba tört liliom, amit durva kasza-penge csap le, de a liliom minden bája, minden szépsége még rajta a lekonyult virágon. Egy' előkelő franczia társaság állt a szobor körül, s egy csuhás, néma-barát magyarázta a régiségeket. „Uraim“ kiált fel . . . küzd a \ 1 TÁRCZA
