Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-31 / 53. szám
XXII. évfolyam. Szatmár, 1913. deczember 31 53. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szára ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYE! IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting-ei* János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttór sora 40 fillér. ----------------A lap meg-jelenilt minden szerdán. Szatmár, 1913. deoz. 31. (+) A csodálatos szépségű, egyetlen jaspis-kőből faragott kehely, „Melyből Urunk ivott övéivel Végvacsoráján . . s a melybe csörgött a keresztre Feszitett megváltói vére, — legdrágább kincse a földnek. Elég csak látni és fölszárad minden könnycsepp, begyógyul minden seb. De a szent Grálra méltatlan volt a föld ... A Krisztus vérétől átitatott kehely elszállt közülünk. Angyalok vitték az égbe . . . Ám egyszer — ha a biinös világ magába száll — a Grál, a szent Grál a '•■megnyílt egeken át újra visszajön. S akkor megépül itt lenn az emberek közt a lelki város, a mely fölött ragyogva csillog az ég fényben úszó piros rózsája : a szent Grál. Hogy várta ezt az eljövetelt, a szent Grál karácsonyát Árthus király kerek asztala! Lancelot, a hősök virága, Galahád, a ki „oly jó volt mint szép“, Parcival, a ki aztán kolostori harát lett, s a lovagok mind! De a szent Grált nem láthatja meg, csak a ki tiszta, mint a fehér angyalok. Es egyszer a kerek asztal lovagjai fölött — kótszerte fényesebben, mint a napsugár — „. . . a sugár hosszán alá Suhant a szent Grfcl, fényfelhőbe födve“. S Arthus lovagjai esküt esküvének — mivel a szent Grált nem láthatók, csupán a felhőt, mely fődé — hogy egy évig s egy napig nyeregben ülnek s megtalálják a vérpiros tüzekben égő szent kehelyt. Elhozzák az angyaloktól az embereknek, hogy a földön éljen a menny boldogsága. De senki, Lancelot sem — a hősök virága — senki nem látta meg a szent Grált. Csak Galahád, a ki tiszta volt, mint az angyalok. * * * A csodásán szép „arany legendája“ a szent Grálnak élt a mi szivünkben is. Azt hittük, alásuhant a szent kehely. Láttuk fényes felhőjét. S akartuk közénk hozni a Grált. A lélektisztitót, a minden baj meggyógyi- tóját. Akartuk, hogy szórja közénk világossághintő fényét minden nap, mindegyikünkre. A kik már seny- vedünk, a kik már halódunk. A kik fölött elhatalmasodott a test, a biin, a kikben elhalványult Krisztus, az evangélium, az Egyház. De újjászülethetünk, életre s erőre kaphatunk, evangéliumi energiák mozdulnak meg bennünk, az ősök ka- tholikus öntudata száll meg mind- annyiunkat, — ha köztünk lesz a szent Grál. A szépség életét hozó, elevenítő — katholikus-napisajtó. És esküt esküvénk. Hogy nyeregbe széliünk,, hogy megkeressük és elhozzuk a szent Grált. — Sokszor hittük is, hogy a csodás, vérpiros kehely tűnik elénk... mikor megéledt az Irodalmi Kör... Úgy éreztük, hogy csak kezünket kell kinyújtanunk s elérjük a bíborban égő jáspist . . . mikor a sajtó-alap összegei gyűltek . . . Úgy tudtuk, már csak pár lépés és miénk a szentséges kehely . . . mikor a Pázmány-sajtó fölajánlotta magát az egyházmegyének; mikor megalakult az Egyházmegyei Tanítóegyesület, az Urak Congregatiója . . . ... Csak felhő volt mindez, és nem a szent Grál! A tó. — Alphonse de Lamartine. — Fordította: Magyar Bálint. A sorsunk tehát, hogy menjünk, egyre menjünk Uj vizeken át a nagy éjben rohanva Uj partok elé ? ... Csak menjünk, ne pihenjünk, Bár egy pillanatra ? . . . Édes, kicsi tó! Még alig múlt egy éve, Hogy néma vizednél oly epedőn várt rám ... Lásd, immár egyedül hullok a nagy kőre, Egyedül és árván, Epen igy csapódtál a szikla fejéhez; így tört meg a hullám . .. akkor is igy tört meg ; Szellők epesziék a habot, melyben édes Lábai fürödtek! Emlékszel ? . . . Egy este halk habokra kelve Szálltunk. . . Egy hang se volt közel, se távol, Vizcsöppek csobogtak csupán lágy ütemre Két evező fától. Ekkor földieknek ismeretlen szózat Véré föl a bűvös tájak dalharangját, Minden rá figyelt, hogy értse meg a szókat, Az igézet hangját. „Állj meg idő, állj meg!.. Oh ti röpke percek, Várjatok felettünk ! Boldog napjainkban a legdrágább perczet Hadd élvezze lelkünk! Hány beteg eseng, hogy — jaj — fusson az [óra, Vele kínok, gondok; . Vesszen el az idő, mely az övék volna S nyerje meg a boldog. Hiába esengünk könnyével a kínnak: „ Légy több, édes óra /“ Elmondjuk az éjnek: „Légy hosszú!“ — de [virrad, Nem hallgat a szóra. „ Óh szeress!.. . Csak élvezd, mig kezedben [tartod A perczet, óh ember! Nincs kikötőnk, nincsen ! Idő ! Nincsen partod. Megyünk. Fogy a tenger /“ ... Féltékeny idő, mondd ! Lehet, hogy a boldog Óra, melyben édes, szép szerelem-mámor Ömlik, mint a viz — óh mondd meg, lehet az, hogy Egészen elszánjon ? Lehet, hogy nyomát se lássuk a perczeknek, Amelyek elmúltak ? ... Hát tisztán lemossa A nagy idők árja, ha egyszer elvesztek ? Vissza sohse’ hozzá ?... Elmúlás! Öröklét! Múlt! Sötét mélységek! Mit tesztek a percczel, mit mohón elvesztek? Szóljatok ! ... A vesztett édes üdvösségek Még visszajöhetnek ?. .. Kis tavam! Kőbarlang! Erdő sűrű völgye, Ti, akiket kiméi az idő és az évek, Tartsátok legalább emlékét örökre Annak a nagy éjnek! Kis tó ! Viharodban, csendjén nyugalmadnak Bűbájos hullámod mosolygó képébe’ Éljen kőfaladban — s amik ráhajolnak, A fák közt emléke. Maradjon a lágyan suhanó zefirbe’ Parttól visszadörgölt visszhangod zajában; Ezüstarczu holdban, mely bevon ezüstbe Szelíd sugarával! Hogy a zokogó szél, sóhajtozó nádak És az illatos lég, mely itt ég feletted, Minden, ami szemen, ajkon szívbe árad, Mondja : ők szereltek. Az Oltáregyesület kiállítása. Öt vármegye területén a leggyönyörűbb karácsonyfát bizonyosan az Egyházmegyei Középponti Oltáregyesület állította fői ez évben. Mert a többi karácsonyfa körül csak a mennyet látó édes gyermekszemek csillantak föl, de az Oltáregyesület fája mellett va- ságos angyalok glóriáztak és a föld helyett Lapunk mai száma ÍO oldal. A. szent Grál.
