Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-31 / 53. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1913. deczember 31. Az esküt megtartottuk. Fegyverben voltunk esztendőkig, jártunk uttalan utakon, ráakadtunk a ka- tholikus kultúrpalotára, a katholi- kus könyvkereskedésre, a belmis- sió sziikségteruplomaira ... De a szent Grált nem láttuk. Azt csak Galahád láthatja, a ki tiszta, mint az angyalok. ... Nem mi voltunk Galahád... Galahádnak még ezután kell jönnie! A cii'culus vitiosus. A napokban egy vezérczikket olvastunk a pécsi „Dunántúl“-ban Bitter Illésnek, a budapesti czisztercziták főgymn. igazgatójának tollából. A vezérczikk ama másfél éve elmondott tervről szól, a melyet a kongregácziói nagygyűlésen Varjas Endre vetett föl : hogy a sajtó-terjesztés és fejlesztés eddigi gyermekes játékai helyett komoly, országos szervezkedés vegye kezébe a kath. sajtó ügyét oly módon, hogy minden egyházmegye székhelye egy-egy napilapot teremtsen meg, a melynek fönntartása az egyházmegyék székhelyein szintén fölállítandó könyvkereskedések és nyomdák jövedelméből kerülne ki. A tervvel különösen az Orsz. Kath. Sajtó egyesület budapesti Hölgybizottsága foglalkozott azóta lelkesen. Több levélváltással már a részletek is megbeszélődtek s úgy tudjuk, hogy a vidéki sajtóegyesületek fogják ezután a terv megvalósítását megkísérelni. Hacsak nem az azóta fölmerült nehézségek visszhangja Bitter Illésnek itt közölt vezérczikke : „Egyiksajtóegyesületigyüésen történt nemrégiben. Arról tárgyaltak — Isten tudja hányadszor — hogy lehetne a vérszegény kath. sajtón segíteni. Mert amúgy elég szép, kívánatos lenne a megjelenése. Intelligens feje okosságot árul el. Szemeiből a legragyogóbb eszmék hevülete sugárzik. Ajkain a legfenségesebb gondolatok találnak szót. Kezét ott tartja a kor szivén. Megérzi a beteges elváltozásokat. Helyesen diagnosztizál. De hiába minden divinacziója. A re- czeptet mégcsak megírja, de az orvosságot beadni már nem tudja. A beteg szalad az orvosság elől, ő meg nem tudja utolérni, lefogni. A karja ernyedt. Nem tud magának utat törni a nyüzsgő tömegben. A tüdeje is kicsi. A hangja meg erőtlen. Nem tör át az utcza zsivaján. A magaslatokra nem ér fel. A mélységekbe nem hat le. Nem tud rikkantani, pedig ma rikkanta- tania kell, aki azt akarja, hogy meghallják. És mennyit próbáltak már vele 1 Kuru- zsolták szép szóval. Nem használt. Tartották ingyen-czikkel. Nem volt benne köszönet. Gyűjtöttek számára. Meg se kotytyant. Jöttek a levélpapír, meg a levélzáró. Az élelmes kereskedőnek volt belőle haszna. Megcsinálták a sajtó-egyesületet. Csillapítónak jó, de mindennapi kenyérre nem elegendő. Próbálkozunk a sajtó-vasárnapokkal. Félő, hogy vidékeinken ezek is nemsokára az eltörölt ünnepek közé kerülnek. De hát mit kezdjenek már vele ? Mert hogy valamit tenni kell, az szent igaz, különben bizton elpusztul. Feláll valaki onnan a messzi Szatmárból, hogy részvénytársaságot kell szervezni, a hogy Pé- cesn szerveztek. A közvetlen anyagi érdekeltség meg fogja teremteni az együttérzés, az összetartás szükségességét. Lesz nemcsak kath. lap, hanem lesz nyomda s lesz könykereskedés is. Ahogy Pécsett van. Lesz nagy részesedés a lap gondjaiban, felkarolása a nyomdának s fogyasztása a nyomda termékeinek a könyvesboltban. Magunkhoz, a mi forrásunkhoz szoktatjuk az intel- ligencziát csakúgy, mint a gyári munkást, vagy a falu népét, hogy innen merítsen erőt és tájékozódást a nagy szellemi harczhoz. így teremtünk közvetlen érdekkapcsolatot újság és olvasó, könyv és vásárló között. így tompinthatjuk le legkönnyebben a rossz lapoknak veszedelmeit s terjeszthetjük leghatásosabban a jó sajtónak áldásait. Igen tetszett a beszéd, s mert lelkesen volt előadva, régi reczipe szerint zajosan meg is tapsolták és számosán üdvözölték a szónokot. Csak amikor bonczolgatni kezdték a felvetett gondolatot s rá világítottak a megvalósítás föltételeire, akkor tűnt ki, mennyi nehézség áll az ilyen kezdeményezéssel szemben. S amikor a tapasztalat tanulságait is megértették, akkor látták be, hogyha minden akadály leküzdésével létre is hoznak ilyen anyagi érdekeltséget, ez még nem biztosítja a czéh. Nem az anyagon múlik, hanem a lelkeken. A lelket kell megváltoztatni, a lelket kell meghajlítani, a sziveket kell felénk fordítani. Meg kell értetni az emberekkel, hogy a kath. sajtó pártolása egy a szeplőtelen keresztény ethikán felépült társadalmi rendnek, az örök szépségnek és igazságnak a kultuszával. Uj lángra kell szítani bennük a szeretetét mindannak, ami katholikus, s aminek élesztője a kath. irodalom.“ — Nagyon sajnálnók, ha talán a vidéki sajtóegyesületek nehézkessége miatt megint ad graecas Kalendas halasztódnék az a terv, a melynél eddig alkalmasabb a fontos életkérdés megoldására nem merült föl. Jegyzetek. A legény egyesületek. A „Kath. Legényegyesületek Szövetsége“ most adta ki az 1912. dec. 31-én felvett szövetségi statisztikát. A szövetségben lévő egyletek száma 1912-ben 1259 (1910-ben 1221). A rendes tagok 84.021 (1910-ben 79.342). Pártoló tagok 137.041. Az 1908 iki évhez képest ez 77 egyleti, 10.513 rendes, 16.701 pártoló tagsági emelkedést jelent. Az 1259 egylet, országokra tagozva, következő : Német 944, Ausztria 162, Magyar 80, Svájcz 36, Holland 10, Amerika 7 és más külföld 10. A 84.021 rendes tagok száma igy tagozódik: Német 64.988, Ausztria és Magyar 13.412, Svájcz 297, Hollandia és Amerika 318 és más külföldi 500. Uj tag 1912-ben 21.646 lett felvéve, amelynek 30 százaléka 17—19 éves, 53 százaléka 20—25 éves. Különös gond volt a vándor és legény otthonok kérdése Több mint 408 egyletnek háza van és a szövetségi vagyon igy 31 millió márka. Szocziális szempontból különösen fontos és jellemző, hogy ez évben az átutazó tagok 95.997 esetben ingyen lakás és 16,510 esetben ingyen napi ellátást kaptak. A tovább- és önképzést is felismerték, mert 1912-iki kurzusaik 18.331 résztvevővel folytak le, melyeken helyesírás, német, számtan, rajz és könyvvitelt tanítottak. Mesteri vizsgát 1430 tag tett le. A szakszervezeti kérdésnél azonban sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy ezen a ponton legkisebb az eredmény, mivel 84.021 tagból csak 20351 van szervezve. Ez 24 százaléknak felel meg. De különösen a magyar legényegyletek tagjai fáznak a szakszervez- kedésől, mert csak 5—6 százalék van szervezve. Németország egyes ipari centrumaiaz ég örült. Kis, falusi templomok szomorú arczu őrzőangyalai suhogtatták meg szárnyaikat az oltáregyesület karácsonyfája körül, és arczuk mosolygott, és lelkűk dalolta az „Énekek éneké“-t. Láttuk, hallottuk. Éreztük, hogy angyalok öröme ujjong ezen a kiállításon. Angyalok simogatták végig lágyan a fehér pa- tyolatu oltárteritőket, selyem ciborium-taka- rókat; angyalok mosolya ragyogott vissza miseruhákról, finom csipkéjü corporalékról; angyalok öröme ujjongott az aranykelyhek láttán — hisz ezek mind az ő templomaikba jutnak. Azokba a szegényes, fehérfalu, apró templomokba, a hol a szentségi Jézus királyi voltát, mérhetetlen dicsőségét semmi sem hirdeti, csak a félénken pislogó örökmécs és az ő láthatatlan adorálásuk. És visszaröppentek templomaikba, hogy az Eucharistiának elmondják örömüket, elszámlálják az öltéseket, a melyeket finom lelkek hímeztek, varrtak, horgoltak aranynyal, czérnával vásznon, selymen, és odaírják ezeknek nevét abba a szentséges Szivbe, a kinek földi dicsősége terjesztésén munkálkodnak ezek a finomlelkü oltáregyesületi tagok. •Bizonyosan igy van ez. Szépséges karácsonyt ültek csöndes faluk apró templomainak őrző angyalai és védőszentjei, a kik most nem győznek imádságaikba neveket szőni. Azokét, a kiknek öltéseit el nem felejti az Ur, mikor majd Ítéletet oszt. Vécsey Esther bárónő, özv. Jékei Ká- rolyné, dr. Gőbl Alajosné, özv. Zommer Ká- rolyné, Radlinszky Józsefné, Merza Jánosné (a ki pár hónap óta már az örökkévalóságban él), Merza Anna, özv Örményi Lászlóné, Hegedűs Cyuláné, özv. Bajnay Endréné, Baj- nay Emuska, özv. Sipos Gáborné, Somlyay, Uszkay Kálmánná, özv. Fölkel Béláné, Fi- gus Albertné, özv. Runyay Sándorné, Pap Mariska, Szabó Juliska, Polyánszky Miklósné, Madarassy Sándorné, özv. Kováts Pálné, özv. Tóth Józsefné, özv. Tedeszky Lambertné, Félegyházy E. Mária, Csécsey Mariska, dr. Jéger Kálmánná, Szlávikné, Csendes Endréné, Sepsy Károlyné, Bencsik Anna, Duha Tiva- darné, Páskuj Veronka, Korányi Margit, Korányi Bella, Lengyel A, Makray Jánosné, Kossuth Istvánná, dr. Glatzné, Galgóczy Arpádné, Banner Édit, Akkerman Mihályné, Léber Annuska, Szlafkofszky Viola, Juhász Mariska, Lápossy Lajosné, Tatorjánné, Kecer Mária, Szentgyörgyi Blanka neveit és még sokakét, kis, fehérlelkü polgári iskolai lánykákét mostanában angyajajkak emlegetik messzi templomokban az Úr Jézus előtt. Egy éven át csütörtök délutánonkint a szentségi Jézus szeretete s a szegény templomok védőangyalai hívták össze őket az oltáregyesületi munkadélutánokra, hogy készítsék, varrják, hímezzék, szabják, horgolják azt a sok-sok templomi fölszerelést, a melyet az eucharisticus Jézus kért szegény templomai számára. És ezek a jó, finoman gyöngéd lelkek jöttek esütörtökről-csütörtökre, mindig mosolygóbb arczczal, mindig készségesebb szívvel. És mindig szentebb örömöket kaptak ezeken a munkadélutánokon, a hol — a mig öltött a tü, dolgozott a kéz — az Isten beszélt lelkűkkel, hintette rájuk világosságát, áldásait és szent békéjét a földi életnek. A melyet nem éreztek sehol másutt úgy, mint ezeken a munkadélutánokon. A sok öltésből egy esztendő múlva aztán — immár negyedszer — az a csodásán szép kiállítás lett, a mely megtöltötte a zárdái polgári iskola nagytermét. Oly sokasága a templomi fölszereléseknek kápráztatott el bennünket a kiállításon, az ízlés annyi szépsége, finomultan nemes előkelősége lepett meg a gyönyörű és nagyértékü munkák láttára, hogy jellemzőbbet nem tudunk mondani a kiállításról, mint azt: hogy valóban méltó a a legfölségesebb Szentséghez. Csak egy bájos részletét emeljük ki még a kiállításnak : a székesegyházi templomnak készült kehelykendőket, törlőket és pallákat, a melyeket egy kis fiók-oltáregyesület tagjainak fürge ujjacskái készítettek : a zárdái polgári iskolás leánykák. És a szép, fehér- csipkéjü munkáik mellett két hímzett anti- pendium és sok horgolt csipke állított meg szemlélődésünkben. Egy falusi fiók-oltáregyesület munkái. A szomszéd Lázári község pár hónapja alakult oltáregyesülete készítette ezeket. * * * * A kiállítást vasárnap d. u. 3 órakor Varjas Endre egyházm. oitáregyesületi igazgató fölkérő szavai után főpásztorunk Boro- misza Tibor dr. megyéspüspök nyitotta meg meghatóan gyönyörű allocutiójával, a melyet a szentségi Jézusért dolgozó oltáregyesületi tagoknak mondott, a bethlehemi jászol mellé vezetvén őket, ahol alázatosságot, önmegtagadást, lelki szegénységet tanul az Istenkereső. A melyekből szövődik azután a dicsőség-adás Istennek s válaszul az ég ajándéka : az igazi jót akaró ember békéje. A megindultság örömével elmondott főpásztori szózat után püspök atyánk meg-
