Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-24 / 52. szám
XXII. évfolyam. Szatmár, 1913. deczembep 24. 52. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZKEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting'er János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona--------------- Nyilttér sora 40 fillér. --------------A lap megjelenik minden szerdán. betlehemi csillag. Irta : Dr. KRÜGER ALADÁR. Pásztorok, egyszerű fiai a természetnek, voltak első hódolói a világ ma született királyának. Pásztorok, egyszerű emberek — de csillag vezette őket, a csillagot hűségesen követték s ők megtalálták, a kit kerestek, a kit keresniük kellett. A mi tulkomplikált korunk szinte meg sem tudja érteni, hogyan lehetséges az, hogy nyájaikat őrző pásztorok elinduljanak egy csillag nyomán — s Isten fiát, mindennek Teremtőjét találják meg. Egy csillag — se telefon, se újság, se robogó vonatok, se útjelzők, csak egy csillag — s mégis czélhoz tudtak érni. Nekünk autók, aczélosra keményített utak, góliát-sineken robogó expressvonatok állanak rendelkezésre, még sem érünk czélt, utunk mégis csak utazás ismeretlen állomás felé. Felülünk az ipar világbaj áró vívmányára, a vasútra. Országokat száguldunk be. Találunk ragyogó városokat, pompás palotákat, mellettünk falvak, tanyák maradoznak el sorban — csak éppen azt a pontját nem találjuk meg a világnak, a hol megnyugodhatna a lélek. Ilyen állomás nevét nem ismeri a menetrend. Ne kössük magunkat-a kultúra aczélabroncsaihoz, a vasúti sínekhez. A technika másik csodás vívmányával, az automobillal keressük fel a kis falvak békés csendjét. Csendesek az utczák, de a lelkek forrongnak ott is s a hol a megnyugvást kereső J-élek feltétlen biztos pihenőt találna: nincs az a név feljegyezve a térképekre. Szálljunk a fellegek fölé repülőgéppel vagy keressük fel a képzelet csodaszárnyán a távoli világokat, hasítsuk óceánjáró gőzösökön a tenger haragos hullámait, vagy kutassuk a föld és a vizek mélységeit: sehol sem talál a lélek kielégülést. HiS lám, azok az egyszerű pásztoremberek megindultak: a bethle- hemi csillag után és megtalálták, a ki után lelkűk vágyott. De vájjon nem int-e ma is felénk e bethlehemi csillag? Int nem is egy, hanem ezer és ezer alakban. A hány templom, annyi bethlehemi csillag, mely a világ Megváltójához hiv naponta. A hány fenséges alkotása a keresztény szeretetnek, kórház, iskola, szegények háza, zárdmissió stb, annyi ragyogó, sziporkázó uj bethlehemi csillag. S a hányszor a térdre boruló hívek csöndes áhítata közben megismétlődik az utolsó vacsora fönséges, isteni csodája, annyiszor halaváuyul el még minden bethie- hemi csilag is, mert 0 maga jön közénk mindannyiszor s 0 maga ismétli milliószor és milliószor : Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak és terheltek vagytok, és én megenyhitelek. Pásztorok, egyszerű emberek, megtalálták a világ Megváltóját egy Mint esti csillag . . . MAGYAR BÁLINT. Jelenések könyve 21. fejezet. Difiint esti csillag zafiros égen, Dili fi or íeíiii fdi gyémánt sugarát, flflok ... A, lelkem (a csillag fénye) Száll a Határok 6ús ködén át. Jfjeresem öt kis éker szememmel, Jjeresem öt a fellegek felett. (Dlincsen a földön maradó Háza, Dflióía értünk megfeszittetett!) f eresem öt a fényes vildg6an, kol a jáspis-kerítés ragyog és körülötte krizolit-székek, fhenll és topáz . . . vének . . . angyalok. Jiádd, napkeletről károm a kapu és a vad észak felöl szinte úgy és nyugat felöl, déli táj felöl Szint’ kármasával az aranykapuk. tizenkétezer futamnyira áll Jf város kosszá tizenkétezer jj szélesség, mélység, magasság és a kerítés negyvennégyezer. Ok csöpp-kis eszembe város utján Jdogy keresed fel öt, a végtelent!! . . . jSárkova lépek, izzó világok Jjápráztatjáh el tekintetemet. és elöorul a fénytől szemeimnek Világossága, mint az alkonyat. Semmit se tudok, árva, tudatlan Csak danolkatlan örök dalokat. Hivatás. Irta : BODNÁR GÁSPÁR. A fiatal, de már is önérzetes iró, lázban égve, kipirult arccal dobja le tollát az asztalra. ök csöpp-kis eszem! arany nádvesszö, Die mérd az utat, uttalan az ut; Jbádd, a kapukhoz millió angyal Js>á6a nyomán az Siet maga fut. Az első vezércikkét irta meg. A legeslegelsőt. Abba a radikális, uj erkölcsöket hirdető és hagyományokat döntő újságba, melynek „Tárcza“ rovatába helyezte el szerelmet, kiélést habzsoló elbeszéléseit. Még egyszer átfutotta kéziratát. És nagyon meg volt elégedve — Önönmagával. Hivatást érzett. — Éles kés! suttogta. Radikális operáció — kiáltott fel fokozottabb hévvel. Aztán zsebre-vágta a papirost. És rohant, irramodott a főszerkesztőhöz. A deres fejű, szürkülni kezdő szerkesztő bácsi meg már várta is ... a karácsonyi vezérczikket. Olvassa . . . A fiatal iró szivszorongva, lélekzet-vé- tel nélkül, de a biztos siker győzelmének tudatában lesi, vigyázza a komoly ember arczát. De az az arcz perczről-perczre söté- tebb lesz. Majd deres fejét csóválja. Aztán vállait húzogatja. Erre-arra. Jobbra-balra. Egy pillanat! És baliszik néma, komor csendben ... a döntő szó: — Barbár ! A fiatal iró összerezzen. Csudálkozva mereszti nagy kék szemeit a szerkesztőre. Úgy, mint mikor azt hisszük, hogy az előttünk, velünk szemben álló . . . megzavarodott. De a kimondott szó újra hallszik. Döbbenettel . . . mintha a mélységből hang- zanék: — Barbár ! Egy kifejezhetlen, de nagyon is kifejező gesztust tesz a mi fiatal írónk. Hanem a megdöbbentő, hihetetlen szavakat újra hallania kell: — Barbár vagy öcsém. És nem radikális. Mert a lelkekkel igy bánni nem szabad. Lehet. De tisztességes újságnak nem illik. Hogy a karácsonyfa csalás ? Aü! csak ne Lapunk mai száma 12 oldal.
