Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-22 / 43. szám
Szatmár 1913. október 22. HETI SZELME 3 Minden kath. embernek a Népszövetségben van a helye! Tagsági dij egész évre 1 K. Ennek ellenében minden hónapban egy népfelvilágositó füzetet és november hónapban egy gazdag tartalmú naptárt kapunk, továbbá ingyen jogi tanácsot a nép- szövetség ügyvédeinél. A katonai terhek. A katonai készenlét az elmúlt télen, valamint az ez idő alatti fegyverkezések költségei mintegy háromszázötven milliót tesznek ki, melyek az 1912. és 1913. évi költségvetésbe osztatnak be. Az ujonczlélszámot harminczötezerrel emelik, ami 150 millióba fog kerülni s ezt az összeget három évre fogják elosztani. Az 1914. évi költségvetés első felébe ebből mintegy tizenegy milliót vesznek be. A hadi tengerészet vezetősége munkaprogrammjában négy Dre adnought s több kisebb cirkáló s külön egységek építését javasolja. Ennek a költségeihez — négyszázhuszonhat millió 1 — a konferen- czia hozzájárult, az összeget öt évre osztják el. A haditengerészet jelenlegi vezetőségének hajóépitési programja egy csatahajóval többet kíván, mint annak idején Monteeuccoli 1911. a delegácziók előtt. Az uj flottaprogramm egyébiránt csak 1917-re lesz megvalósitható. Az uj, úgynevezett Super-Dreadnoughtok közül kettőt Triesztben, egyet Pólában s egyet a fiumei Danuibus-gyárban kezdenek majd egyidejűleg építeni. Városi közgyűlés. A hétfőn lefolyt közgyűlésen a polgármesteri jelentés a szokástól eltérően nem a vízvezetéki munkálatoknak közel jövőben megtörténő befejezéséről számolt be, hanem arról, hogy jó volna megint terveket készíteni az alternativ víztornyokról, aztán jó volna e terveket a városi közgyűlésnek átvizsgálni, sőt jó volna a műszaki osztályával is revideáltaini. Természetesen majd csak akkor, ha ezek — elkészülnek, mert még nincsenek meg. Most tehát törhetjük a fejünket, hogy minek nekünk a vízvezetéki igazgató és egyéb járulékai. A miken különben ükunokáink ts törhetik majd a fejőket. Egyébként ugyanilyen rövid elintézést Ígért be a polgármesteri jelentés a városi közkórházról is. Lám, minálunk még a kolera veszedelem sem elégséges, hogy a közegészségügy két legelemibb követelménye: a vízvezeték és a kórház létesüljön ! Mindezek daczára azonban a polgármesteri jelentés szörnyen önérzetes hangú. Valószínűen azért, mert függő kölcsönökkel tud dolgozni a város, a mi bizonyosan a polgármester érdeme, a ki azonban Köréje hullnak . . . lelkűk előre Száll a nagy útra, Hogy rózsás legyen az út, s az ösvény Szirommal hintett, amerre átszáll . . . Boldog a férfi, akit családja Néz a halálnál. . . 22. Alkonyt ének. Elvégeztetett, hogy te is. az Ur Öreg szolgája, már égbe siess . . . Ö tudja-latja kifáradt szived’. Elvégeztetett, kogy immár ne ülj Halál árnyában borús szótalan. Ne legyen sírod árván, egyedül. Elvégeztetett, hogy — ősz remete — Többé ne szólj és ne sirj egymagad: Szabadulásod napja fölfakad . . . Az alkony és a reggel oly rokon . . . Valaki szól a hajnal bíborán, Délbe zokog . . . már este haldokol. 23. Ezüst csengettyű . . . Ezüst csengettyű . . . Fölhangzik a szó, Az égi szóból az ige, melyet A jó öreg pap egy életen át Sejtő reménnyel áhított, epedt. Áldozik . . . Ajkán a fehér Titok Ki fölhasítja a sirt az Eget . . . Látni egy hálás, zsolozsmás papot, Es két, egekbe tágult szép szemet . . . mégis úgy látja, hogy jó volna a függő kölcsönöket állandó kölcsönnel kicserélni, a miért is tárgyalásokat folytai egy angol és egy német pénzcsoporttal. Az eredmény — már t. i. a polgármester szerint — rövid idő alatt bekö vetkezik. A jelentés óhajtó módban tovább tárgyalta a virilisek — rövid idő alatt — kibocsátandó névjegyzékét; az államtól adományozott képek és egyéb gyűjtemények számára szükséges kultúrpalotát, a mi rövid időn belül állami hozzájárulással szintén meglesz. A sok Ígérettől föllelkesített közgyűlés a jelentés után jókedvében másfél millós beruházást is megszavazott volna a városi viltamosmüvek fejlesztésére, ha a beruházást tüzön-vizen szükségesnek mondó polgármesteri beszédre nem következik az az okosabb javaslat, hogy a beruházást és fejlesztést most csak elvben szavazza meg a közgyűlés, de a kivitelt — a polgármesteri jelentésekből ismert — közel jövőben hajtsa végre Az okossá vált városi közgyűlés emlékeket emelt Pázmány Péternek, róla nevezvén el a mai Szirmai utczát, a hol a Pázmány-ala- pitotta gymnasium uj épülete van, mig a Kálvária utcát Szirmay- és a Hungária-közt Farkas Antal utcának nevezte el. A közgyűlés kitűzte még a folyó év végével kilépő 20 választolt bizottsági tag helyének betöltésére a választásokat mind a négy kerületben november 23- ikára. Választási elnökül az 1. kerületben dr. Lehótzky Jánost és Wallon Lajost, a II. kerületben Jankovics Jánost és dr. Haraszthy Bélát, a III. kerületben dr. Nagy Barnát és dr. Szűcs Sándort, a IV. kerületben Pethö Györgyöt és dr. Barabás Ferenczet választván meg. A kath. nagygyűlés. A gondolkozás és cselekvés egysége, az összetartás mindenen győzedelmeskedő ereje a kath. nagygyűléseken kovácsolódik ki. Csak azóta látjuk a katholikus érzület megnyilvánulásait, a mióta a nagygyűlések az egész ország katnolikusságát táborba gyűjtötték és fölébresztették a lelkekben hitünk evangéliumi energiáit. És csak ott éledt fel a régi századok hitvalló buzgalma, a hova a katholikus nagygyűlések megébresztő riadója elhangzott. Szétszórva és beékelve nemzetiségek és felekezetek közé, elveszítve az evangéliumi erők intenzitását, alvó közömbösségben élünk itt az ország északkeleti részein. Tehetetlenség és mozdulatlanság, lemondás és gyön- geség a mi katholikusságunk jellemzője. Még Látszik a vár, hol nem ur a halál Es arany kulcs van a kapu felett — (Egy virágos kéz, Emiké keze A kapu felől oda integet.) Kinyit a kapu . . . Látszik a trónus, Trónuson király, aki nem felejt . . . Egy csók a lehullt kereszt korpusán, Kívül harangszó — egy halott felett . . . Egy hős, ki győzött a harci tusán, Egy vándor, aki átment az utón, Egy ajk, amelynek szava nem lobog, Egy élő szív, mely láttatlan dobog . . . 24. Lélek ... óh ne sírj! . . Ne sirj, ha elvész, ha szerte szakad Az álom, hogyha még szebb a való. Ne sirj, ha elvész ezer délibáb, Hogyha áldást hoz egy felleghajó. Ne sirj, ha etvész, ha fénybe szakad A heves, izzó lángos-tüzü nap Szemünkbe csukott gyémántos köde, Es helyébe száll — a szív öröme! Csak szálljon el hajnal bíbora, Csak haljon el a gyermek moraja: Szakadjon szava dalos madárnak És legyen vége minden határnak, Alert ha nincs, helyén végtelen nagy iir Aíthidalhatlan mélysége leszen, Es aki azért van, hogy egy legyen: Lelke leikével sohsem egyesül. . . Ne sirj, ha elvész, ha szerte szakad Az álom, hogyha még szebb a való, legjobbjaink is csak félénk Nikodémusok, a kik érthetetlen gyávasággal csak titokban merik megvallani Krisztust. Az öt vármegyében nincs egy városunk, a hol a katho- llkus életfölfogás nyílt határozottsággal érvényesíteni merné magát. Nem látjuk képviselőinket a társadalmi élet, a megyei és városi törvényhatóságok vezetői között. A kath. sajtó az egész országban minálunk a legszá- nandóbb: az öt vármegye területén összesen három heti lapocskánk van, azok is küzköd- nek a maguk sokszor színtelen és félénk szürkeségében. Nyomdánk ez egész országdarabon egyetlenegy van, az is a fejlődés minden reménye nélkül teng. Csak két városunkban van a férfi-intelligentiának congre- gatiója, ezek is ma keletkeztek és gyönge kis üvegházi palánták Az országgyűlésre az öt vármegyéből egyetlen képviselőt sem tudott felküldeni a katholikusság. Intelligens nőink számára az egyházmegye egész területén ma sincs congregatio, nem ismerik a Szent Erzsébet, a Szent Vincze egyesületeket, sehol nem folyik a patronage-munka, sehol sincs sajtó egyesület, csak három városunkban van oltáregyesület. És rakhatnék tovább egymás mellé e sötét színeket, a melyekből ijesztő elmaradottságunk megdöbbentő képét rajzolhatjuk meg. Ha valakinek, hát nekünk van szükségünk a kath. nagygyűlés riasztójára, tüzére, lelkesítésére. Szervezkedésünk, megéledésünk örökre lehetetlen, ha az Egyházhoz tartozás kihamvadt szikráját, ki nem gyújtjuk a katholikus nagygyűlés izzó levegőjében. November 8.-ától ll.-éig a fővárosba gyűjti az élni akaró katholikusságot az ezévi nagygyűlés. Minden erővel, a toborzás minden eszközével faluban, városban dolgoznunk kell, hogy a nagygyűlésen ne csak egy-két pap, iskolás kongregánisták, de intelligentiánk és népünk is ott legyen. Meglévő katholikus egyesületeink : a kath. körök és a népszövetségi szervezetek mindegyike képviseltesse magát az országos seregszemlén. A szószék és a templom ajtajára kifüggesztett fölhívás nem elegendő a nagygyűlés hirüladására. Az idő pedig közel. Föl a kath. nagygyűlésre 1 * * * A közgyűlés sorrendje a következő : November 8.-án, szombaton este 6 órakor Yeni Sancte és szentbeszéd a kereszt győ- v zelmének 1600 évfordulójáról. Ne sirj, ha elvész ezer délibáb, Hogyha áldást hoz egy felleghajó . . Jön a tél, minden szirom lepereg, Már velük én is álomba térek . . . Letarolt mezők avarja feleit Szépen meghalni — a legszebb élet. (Vége.) A „munkanélküli".*) Irta : BODNÁR GÁSPÁR. Gyönyörű októberi nap volt. Olyan késői csalfa nap. Amilyen a hűtlen asszony szerelme. A ki későn, hervadás táján akarja pótolni hűségét, szive tüzét. Édes mosolyait. Becézgető kedveskedéseit. Meleg öleléseit. Vén asszonyok nyara volt egyszóval. Természet ő nagyságának még egyszer fellobbant lelke mosolygott végig a hervadó virágok, a leveleit hullató fák fölött. De a kopaszodó fák, de a hervadó virágok már nem hisznek ennek az ölelésnek. Érezték hajnalhasadásra, esti szürkületre esal- faságát. Hideg, hervasztó lehelletét. — Most már mosolyoghatsz. Szerethetsz. Ölelhetsz .. . Késő. Jön a dér, jön a szél. Égy fagyos lehellet a közelgő Tél anyókának — ajtót nyit neked. így hullámoztak lelkemben a gondolatok, mikor az utczán pillanat alatt elibem áll egy hatalmas termetű ember. Veres, kicsattanó *) Izlelőiil a novemberben megjelenő „Téli Estéle“ legújabb folyamából. Négy hóra (nov., dec., jan., febr. minden vasárnapjára) 2 (kettő) korona. Megrendelhető Bodnár Gáspár szerkesztőnél Szatmáron.
