Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-08 / 41. szám
Szatmár, ID 18. oktőber 8. HETI SZEMLE 3 önismeret, az épülés erejét és élvezetét ? S nem tudjátok, hogy midőn más, bármi józan és helyes, élvezet csak felüditi a lankadt roskatag erőt: ezen élv megszentesiti magát a munkát s az újra viruló erőket? És ismét közéig a romboló förgeteg, — iszonyúbb és pusztitóbb, mint az őskor vihara. Nemcsak a hajlék, a vetés, az ültetvény forog itt veszedelemben; sokkal komolyabb és ijesztőbb most a távolból közeledő orkán bömbölése. A tiszta nemes érzelmek hajléka — a szív, az el nem kábult értelem vetései, — a közerkölcsiség ragyogó ültetvényei fölött függ a nehéz sötét fellegzet. A családi üdvöt, az országos erényességet fenyegeti egy porba sújtó csapás. Eszméljetek — s határozzatok 1 S az ősember ismét letekint fellegho- nából az önhittség mámorától elkapatott unokáira, kik elbizakodottságukban, mint*hajdan ő, teremteni akarnak, — teremteni uj rendet, uj szabályt, kikaczagva a inindenség örök szabályzatát. Letekint és keserű könnyeket hullat kába unokáira. Do ime, kiderült fájdalom-dulta orczája az ősembernek. Még nincs veszve minden. Az Ur egy csillagot küld megvigaszta- lására, — uj hajnal csillagát a sötét felhők ölén. S az uj csillag mennyei sugára megérinti a szellemalak homlokát, s arczán földereng az örök ifjú remény. Es megszólal a szellemlény hangja, mely elhat a föld egyik sarkától a másodikig: Munkában és munka által keresd, oh ember, a hervadhatlan élvezetet 1 Ez legyen a koszorú munkád homlokán. A test, a lélek és szellem munkája az eszköz, mellyel megkeresztelheted jelen és jövendő üdvödet ! Tehát óra et labora! Imádkozzál és dől gozzál! Merker Márton ár. (Vége.) AJTÓVASARNArRA C: k I terjesztés czéljából készséggel küld lapunkból példányokat a a kiadóhivatal, ha okt. 14-éig levelezőlapon hozzáfordulnak. Ä szatmári népszövetség gyűlése. A magyar katholikus népszövetség szerte az országban agitációs körutat tart. Minden falut, minden várost, legyen bármilyen elrejtett fekvésű is, felkeres gyűlésével. A szövetségnek egy ilyen agitációs körútra kiküldött tagja, Huszár Károly országgyűlési képviselő Szatmárvármegyét járja és jött el hozzánk is. Nagyon jó, hogy jött. Épen ideje volt. Csak neki köszönhetjük, hogy ami *ka- tholikus szövetségünk hosszú hallgatás után olyan lelkeket fölrázó gyűlést tartott vasárnap d. u. a Czeczil-egyesület zsúfolásig megtöltött nagytermében. Már valóban szükség volt a szatmári kath. népszövetség riasztójára. Nézzünk csak körül egy kissé, mi minden történik ez országban. A jellemtelen emberek bűneire felépi- tett politikai élet még többre bátorítja fel az önző, internacionalis elvtársakat s behálózott pallérjaikat. A titkos társaságok kohóiban forrva-forrnak a lelkek s evvel a nemzetet ölő „felvilágosító“ (f!) eszmék. Meg van támadva az egyház, a vallás, a családi szentély. Féltenünk kell a magukat sokszor nyíltan anarchistáknak valló tanitóktól gyermekeink lelkét. Művészetünk, irodalmunk, kultúránk egy kereskedő kazár had kezében világhires a meztelenségéről, A napi sajtó még ezt is túlszárnyalja. Kereskedelmünk, iparunk teljesen nem keresztények kezében van s mivé tették ezt is. Megbízhatatlanná. Itt Szatmá- ron is napirenden vannak a hitelezőket ki játszó hamis végrehajtások, a gyors czég- változtatások. Fővárosunk Budapest minden, csak nem magyar. Teljesen kozmapolitává tette a nem keresztény elem. A külföld előre jövendői a zsidóbarát Magyarország felett. Hogy többet ne említsek, a kikergetett sza- lonikii zsidók útját a franciák, mint egészen természetes dolgot Budapest felé jelölik ki. Ez a nemzetközi, hazátlan elem nálunk mindent elborított s a hol megvetette a lábát, ott lelkiismeretlensége megteremte hozzáméltó gyümölcseit is. A becsületes magyar nép lelkét megmételyezték. — Lopni, csalni, hazudni tanították és megtanították. 3—4 évtizeddel ezelőtt csakúgy elvétve lehetett hallani hamis esküről, megvesztegetésről, ma ez napirenden van s kikaczagják a becsületes embert. Ma ott vagyunk már, hogy a magyar húsz koronáért képes eladni saját édes apját is. Itt Szatmáron is, egy két-harmad részben keresztény városban zsidó képviselő kerül a parlamentbe, a ki ugyancsak szép világnézetet képvisel, keresztény eszmék, ifjúsági nevelés, jövedelmi adók, stb. stb. körül. Tessék ! Tanulj jó magyar nép 1 Az iskola nyitva van. Előadók s elöljárók a honatyák. Nagybérlet, tőzsde, banküzlet, biztositó üzlet, vállalkozás, nagyipar, szóval minden dusabban jövedelmező kereskedelmi és iparág nem keresztények kezében van. A keresztény magyar ma csak banki szolga lehet. Bankpénztárosi állás keresztény kézben egyenesen ritkaság. A keresztény magyar ma saját házában szolgája az idegen népnek. Talán sehol nem lehet helyénvalóbban használni a közmondást, mint itten: Fogadd be a tótot, kiver a házadból. Mi is befogadtuk, emanczipáltuk a népek bolygóit, a hazátlan, internacionális elemet s most nagylelkűségünk törvénybe öntése után mintegy negyven évvel mit köszönhetünk rosszul megnyilatkozó emberszeretetiink- nek? Uzsora, csalás, pálinka s több e fajta piszkos üzérkedéssel kiforgattak birtokainkból; piaczi légy módjára betolakodtak mindenhova s magukhoz ragadták a vezetést. S amilyen a vezető, olyan lett a vezetett. Lelkiismeretlen, megvesztegethető. Érzéketlen minden becsület és vallás iránt. Ez utóbbit egészen kiölik belőlünk. A hazaszeret üres, banális, mosolyra- méltó érzelgősség. Haza, ország! Nevetséges! Minek az nekik? Övék a világ! Avval sem törődnek sokat, mert az istenitett központ: az; én! Ez a centruma az önző érdekeknek. Az országban mindenfelé folyik az uzsora — büntetlenül. És ha olykor-olykor sikerül egy-egy uzáorahőst a büntető törvényszék elé állítani, a zsidó, és csak zsidó uzsorás zsidó ügyvédje piaczi impertinenciával kínálja fel a tárgyaláson az ötven százalékos egyezséget. Ezeken a kétségbeejtő állapotokon segíteni kell s vannak embereink, akik meg is indították ezt a segély akcziót. Beterjesztették például a belügyminisztériumhoz a megalakulandó keresztény tanítónők alapszabályait. Az alapszabályokat nem hagyták jóvá, mert az indokolás szerint Magyarországon nem engedik meg, hogy a keresztény tanítónők egyesületileg védjék meg jogaikat. Mindezek szemelőtt tartásával kérdem : hol végződhetik az ut, amelyen most halaCsak egyetlen egy szót az igéből, Mely el nem múló, hatalmas, örök, Csak egyet halljak emberi füllel Meg itt a földön, a kínok között . . . Akkor a többit kívánva kötinyen Sietek Hozzád repeső szívvel! Irgalmas Isten, öreg szolgádat Ha hívod, angyal szavakkal híd el!!“ — A magyar diákcserkészet ügye. A magyar diákcserkészet ügye belekerült már a nyilvánosság forgatagába. A mozgalmat igen különböző szempontból lehet megítélni, de tekintettel arra, h >gy külföldön, a legtöbb, az eleintén elhangzott aggodalmak alaptalanoknak bizonyultak, igazán visszatetszést szül, hogy az újságok egy része, nemcsak az aggódók, hanem az ellenszenvesek csoportjához csatlakozik. Pedig mindenkinek el kell ismernie, hogy mivel a cserkészmozgalom a fiatal lelkekben szunnyadó regényes hajlamokra appellál, igen nagy hatással van a tanulókra. Ez a hatás mély és állandó, ezt nemcsak a túlzó optimizmus hiszi. El lehetünk rá készülve, hogy több olyan tünet fogja felütni fejét, mely a felületesen néző szemében diszkreditálni fogja a cserkészmozgalmat. De az ilyen szórványos tünet senkit se aggasszon. Jól tudjuk, hogy az első hó sárrá válik mindaddig, mig a talaj nem elég alkalmas arra, hogy szűzi fehérségében megmaradjon ; s azt is tudjuk, hogy ez a processus a nagyvárosok forgalmas járdáin könnyebben megesik, mint kinn a természet ölén, melyet a szabadabb fuvallattól félő városi emberek oly nagyon kerülnek. Hiszen a mozgalomnak ép az a czélja, hogy a járda penészvirágait a szent természetbe ültesse át, ahol szint és illatot kapnak, ahol a fehér havat nem tapodják le. Mert a legelső gondolat, amit a cserkészetben üdvözölhetünk, épen az: hogy páratlan korrelácziója van az ifjúi lélek legnemesebb életösztöneihez. Nekik való. Értük van. Egész valója izig-vérig a diáklelkület- nek élesztője, nemesitője, szószólója. Ifjúi tudás, erély, fantázia, poézis, művészet, találékonyság, szociális érzés, ügyesség, izomerő mind-mind uj életre ébred, mert megtalálja a természetének megfelelő elhelyező- dést és munkateret. Akinek az igazi emberré nevelés iránt szikrányi érzéke van, az meg fogja érteni, mit tesz ez. Nem egyetlen példa, de száz meg száz bizonyítja ezt. A cserkészet czélja egyetemes. Mig a tanulmányi kirándulások az ifjúság szellemi látókörének kibővítését veszik programmjukba, a cserkészet jellemes, erkölcsös, lélekben- testben egészséges, különböző- ügyességekben jártas, önálló polgárokat akar nevelni. A cserkészet lényege az, hogy általános, erőteljes, rendszeres, tartós testi-lelki felfrissülést akar eszközölni a meggazdagodott kulturélet nyomása alatt már-már sápadozó ifjú nemzedékben. E nagy czéljához szükséges eszközeit, módszereit, szervezetét, indítékait, ideáljait, pszichéjét nem kívülről hozza, hanem mindezt belülről, az ifjúi természet -meglátott, megértett, sajátos adataiból növeszti ki organikusan. Az ilyen értékeknek előhozatala ám értékes munkát követel. Értékeset a cserkész- fiú részéről és értékeset a cserkészmester részéről. A cserkészet éltetője: a demokratikus, de minden körülmények között nobilis levente-lelkület. Sajnos, a magyar cserkészmozgalom még nagyon szűkölködik rátermett vezetőkben. — Egyelőre még hálátlan, nagy és sok áldozatot követelő munka cser- készkedni; kevesen is vannak tisztában vele. Remélhető azonban, hogy a legértékesebb elemek közt lesznek a hivatásuk magaslatán álló szülők, a kik végre is a természet rendje szerint legközelebb állanak szivük szülötteihez. Remélhető továbbá, hogy ha a kultuszkormány felismeri a mozgalom nagy erkölcsi és nemzeti értékét s erkölcsileg és anyagilag is a mozgalom segítségére siet, hamarosan lesz annyi munkaerő, amennyi a mozgalom fejlődéséhez okvetlenül szükséges. Egy bizonyos, hogy a cserkészmozgalmat nálunk visszafojtani nem lehet s nem is szabad. Mindenképen fejlődni fog. Az a mozgalom, amely öt év alatt öt millió ifjat tudott világszerte zászlója alá toborozni, mely a megmentett életek számát csupán szülőhazájában, Angliában, már ezrekkel méri, mely a stockholmi olympiádon, a most lefolyt balkán háborúban, (a görög csérkészek a harcztéren mint sebesültszállítók, betegápolók, Athénben mint parancstovábbitók működtek !) a máltai eucharisztikus kongresszuson s számos más alkalommal bebizonyította életrevalóságát, az a mozgalom, melyet oly vallásos testületek és mint a kongregációk szívesen támogatnak csapatok alakításával s amelyet a szabadkőművesség minden erejének megfeszítésével akar hatáskörébe vonni, minden kishitűség ésj aggodalmaskodás vagy ellenzés mellett is az emberiség s a nemzetek javára élni, erősödni és virágozni fog. (mm. dr.)
