Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-08 / 41. szám
HETI SZEMLE" Szatmár, 1913. október 8. dunk? Gondolkozz ezen katholikus keresztény magyar s a feleletet megkapod. E gondolatokat ébresztette fel bennünk s részben honosította meg a katholikus nép- szövetségnek vasárnap lefolyt gyűlése. Ez reményt öntött belénk egy jobb jövő kialakulására. Huszár Károly képviselő beszédében rámutatott ezekre az állapotokra s vázolta a katholikus népszövetség czélját s rendkívül sok és szétágazó feladatát. Újat nem alakíthatunk, tehát erősítsük meg azt az egyesületünket a küzdelemre, amivel épen rendelkezünk. Tenni kell! Munkára kell felhívni minden ép eszii és vérü katholikus keresztény magyart, aki hazájának, egyházának, családjának, gyermekének sorsát szivén viseli. Itt nem lehet tovább tétlenül ülni, megalkuvó politikát folytatni. Itt tenni kell! Itt áldozatot kell hozni. Sok, sok erőt kell összetenni, hogy a megszületendő eredő súlyos, nagyon súlyos, vagy a már megszülett még súlyosabb legyen. Tudjon mozdítani, felébreszteni embereket, alvó embereket, hogy végre be lássák nagy, felelősségteljes feladatukat. A beszédet szűnni nem akaró taps követte s a termet megtöltő hallgatóság arczán csakúgy égett a lelkesedés tüze. Ez bizonybja, hogy a beszéd elérte czélját: a lelkekbe markolt. A gyűlést Benkő József apátkanonok- plébános nyitotta meg, valamint zárta be, köszönetét mondva a gyűlés szónokának fáradhatatlan tevékenységéért. Egy melodráma előadása és különösen dr. Fábián Lajos éneke tette a gyűlés lefolyását változatossá és élvezetessé. Befejezésül megemlítem még, hogy a helybeli katholikus népszövetségtől feladatához mérten sokat várunk. De ez csak akkor történik meg, ha a vasárnapihoz hasonló módon gyakran ad életj.lt magáról, és ha tagjainak ma még kevés száma megszaporodik. A népszövetség tagsági dija évi 1 korona. Beiratkozni a rk. és gk. plébániákon, valamint a csoportvezetőknél lehet. — a — Adakozzunk a Saifclapn! ü J egyzetek, „Az Esta mindent tud. A mindenhez értő, minden lében kanál „Az Est“ elsőrangú csemegével kedveskedik okosodni akaró publikumának. ,;Egészen idegenszerüen (1) hangzó történet az“ (mint mondja), melyet elbeszél. A czime: A megyóntatott miniszter. A történet lényege az, hogy Jankovics miniszter lenn járt augusztusban Erdélyben s ott Mailáth püspök raeggyóntatta. A megdöbbentő eset az Est szerint ilyképen történt: Másnap a püspök személyesen misét szolgáltatott és külön meghívta a templomba a minisztert. Az istentisztelet után a püspök maga általános gyónást és áldozást tartott agy, hoßy a miniszter sem vonhatta magát lei belőle. Es Jankovics, aki már évek óta nem gyónt, kénytelen volt a püspöknek térden állva meggyónni. Borzasztó! Noch nie dagewesen ! Egy miniszter, aki térden állva meggyónt a püspöknek 11 No de ilyet! Csak arra vagyunk kiváncsiak, mikor csinál az Est elsőrangú szenzácziót abból, hogy Vadász Lipót államtitkár a hosszunap- kor ezitromot szagol, vagy hogy Tisza István résztvesz az úrvacsorán. Minő „idegenszerüen hangzó történet“ lenne ez 1 Egyébként annyit még megmagyarázhatott volna az Est vallási szakértője az ő tudományszomjas olvasóinak, hogy milyen is ez ez „általános gyónás és áldozás11, melyet Mailáth püspök tartott s „a melyből a miniszter sem vonhatta ki magát.“ Ahol minden szabad. Igen tiszteletre méltó helyről kaptuk a következő sorokat, a melyeket nem szükséges eommentárral kisérni: Ma, a midőn minden tekintet a tanuló ifjúság felé fordul és mig család és iskola, egyház és állam a jövő nemzedéknek jó erkölcsökre s munkásságra való nevelésében fárad, addig itt Szatmáron a s&iilő kénytelen remegni nap nap mellett, hogy fia, leánya olyannal találkozik, a mi megrontja, beszennyezi, tönkreteszi, mocsárba hajtja testét, lelkét. És ez nálunk szinte — azt kell hinnünk — hatósági asszisztenczia mellett történhetik meg. Városunkban a legforgalmasabb utczák egyikében, az Árpád utczában van egy ház, amely a „Széchenyi szálló“ névre hallgat. Kívülről nézve csak az ragadja meg az ember figyelmét, hogy az alig tizenöt lépés hosszú épületben épen három kocsmának csúfolt lebuj és romlottságáról hírhedt szálló húzódik meg. Ámbár ez sem mindennapi dolog, de hát Szatmáron előfordulhat. Jó ! Ezt nem is akarjuk firtatni. Mi csak arra volnánk kiváncsiak, hogy ugyan miféle bűvkör veszi körül e házat, hogy' az ott folyó szemérmetlen erkölcstelenségből, amelyet részint az alkalmazott részint a csak vendégszereplő ezéda nők úgyszólván világos nappal űznek úgy a kereskedelmi iskola arra menő növendékeivel, mint a békés járókelőkkel, hogy erről sem a csendőrség sem a rendőrség, szóval a rend és erkölcs ellenőrzésére és fenntartására hivatott hatóságok nem akarnak tudomást szerezni. Csodálatos egy dolog ez, pedig a múltkori esti támadásnak a színhelye ugyancsak e hires szálló közvetlen környéke volt. Ez az esemény talán csak elég drasztikus volt ahhoz, hogy az érdekelt hatóságok figyelmét felébressze. Vagy ez a szálló az ideális eldorádónak azon pontján fekszik-e, ahol minden szabad ? Elnézzük, hogy szemérmetlen nőszemélyek ifjúságunk testét- lelkét megrontsák ? Ennek az arezpiritó ocsmányságnak, a nyiltan űzött kerítésnek, a város legforgalmasabb pontján — fiú- és leányiskola szomszédságában — elterpeszkedő mocsárnak nem szabad egy pillanatig sem türelmi bárczát adni ! Ha a rendőrség nem mer vaskézzel benyúlni a darázsfészekbe, követeljük a tanácstól, vagy a közgyűléstől ennek a fertőnek megszüntetését. A leongregáczió/c negyedfélszázados jubileuma. A magyarországi kongregáczió hosszú idő óta áll Szűz Mária zászlója alatt, hogy a hitéletet felújítsa az országnak régi áhita- tos népségében. a sok szabadkőműves támadás, rágalom és piszkálódás nem tudtak ártani neki, a sereg nőttön-nőtt és ma már hatalmas tábor a Boldogságos Szűz serege. Negyedfélszázad nagy idő egy eszme dicsőséges szolgálatában s épen azért kell illő fénnyel megünnepelni. Az országos rendező bizottság nagyarányú kongregáczió-gyü- lést hiv egybe november 9-ére, hogy a nevezetes jubileumot az ország kongreganistái méltóképen ünnepeljék meg ugyanakkor, amikor az országos katholikus nagygyűlést is tartják. A szép ünnepségre minden kongrega nistát szeretettel hiv a rendezőbizottság, hogy aki csak teheti, jelenjék meg november 9-én Budapesten, azok pedig, akik nem jöhetnek, jubiláljanak ugyanakkor otthon s rendezzenek örömünnepélyt. Részletes programmot később küldenek szét. Áddig is kérik a jelentkezőket, hogy minél előbb tudassák szándékukat a IV. kongregacziói nagygyűlés előkészítő bizottságával (Budapest, VIII. Mária-utcza 25.), amely szállásról, vezetésről szívesen gondoskodik. Megint a „magyar“ sajtó. A békésgyulai gyermekgyilkosok, mag- zatelhajtók megdöbbentő tetteiről a legnagyobb fölháborodással irt a magyar sajtó. De — különös — a szörnyű esetet az erkölcsi megbotránkozás hangján vesérczikkek- ben és végnélküli riportokban ép azok az orgánumok tárgyalták, a melyek maguk is a legnagyobbhangu reklámozói az életpusztitásnak. Különösen a minden erkölcsi alapot nélkülöző Népszava, Az Est, sőt egyik-másik vicinális újság is az erkölcs és nagy hazafiság nevében, az élethez való jog alapján oly fölháborodással tárgyalták Békésgyulának tömeggyilkosságát, hogy az ember kész volt volna őket az erkölcsvédői méltósággal megtisztelni. Lekeseregték, hogy menynyi életet fojtottak meg a lelkiismeretlen szülésznők, mennyi energiát semmisítettek meg a kikapós aszzonyok, a házasságot csak nemi életnek tekintő s anyának lenni nem akaró nők. Elparentálták a kioltott kis életeket, a melyek halált követelnek gyilkosaikra. De a mikor az ember ezeket a jogos fölháborodás hangján irt czikkeket elolvasta az erkölcsvédő újságokban, és tovább lapozott bennük: —- pár lappal hátrább a bő gyermekáldás ellen talált bennök kioktatást és utasitást, biztos óvszert és miegymást, a mi épen az életkioltást végzi. Ehhez nem füzünk semmi megjegyzést. Ki-ki maga Ítélje meg ezeknek az újságoknak elvi fölfogását és üzleti szellemét. A vidéki hírlapok közös megállapodása. A magyar újságkiadók országos szövetségének nagygyűlése kimondotta, hogy ezután a vidéki lapokban minden magánér- dekü közleményt, elszámolásokat, felüífizeté- seket, jelenvoltak névsorát, adományokat, gyűlési híradásokat, iskolai behatási stb. értesítéseket, sportklubok, vívó akadémiák híradásait, mozgó-szinházak, képtárlatok reklámjait, bankok közléseit csakis mint fizetett közleményeket adják ki. E határozat kötelező lévén, értesítjük olvasóinkat, hogy a kötelezően megállapított díjazás nélkül ezentúl semmiféle magánérdekü, vagy reklám-hirt nem közlünk. Virágot szedő testvéremmel találkoztam, a kinek lelke ünneplőbe öltözik igy októberben. A virággal szobájának Mária-képét díszíti és egy hónapon át minden reggel teleszórja rámáját virággal. Es esténkint ablakán át valami dicsőséges, örvendező, vagy fájdalmas dallam sziirenkezik az utczára . . . Mária-éneket énekel. Hűvös októberi napok közeledtével, ha a rózsafüzérem szemeit ejtegetem, kimondhatatlan meleget érzek szivem körül. A mikor először kóstoltam beléje, akkor is a hűvös októberi esték közeledtek ... Imádkozni tanultam akkor és akkor éreztem a szivemtáján meleget. Ez a melegség teszi azt, hogy hűvös októberi estéken, amikor a toronyban harangkötelekbe kapaszkodnak a harangozó gyerekek, egyszerre csak csöndesebb lesz az utcza, tompább ott a kaczaj ... Es mindazok, a kik megtanultak édes anyjuktól annak idején Égi Anyánkhoz esde- kelni, — elindulnak a harangszó irányában. Es a rózsafüzér szemeit ejtegetik máris lelkűkben és csak mennek, mennek a hívogató harangszó felé. Viszi őket a lelkűk melege. Az a melegség az imádság szeretete. Es szeretik az imádságot azért, mert — megtamü- tak imádkozni. Testvérek, akik tizenkilenczszáz esztendővel Krisztus után nem tanultatok meg imádkozni és nem hidjáiok még, mi az igazi öröm —- — hűvös októberi estéken ha elmentek virágszedő testvéretek ablaka alatt és kihallatok valami dicsőséges, örvendező, vagy fájdalmas dallamot onnét — ne csodáljátok meg, hallgassátok meg ezt a Mária éneket ... És ha a szivetek táján valami melegséget vesztek észre, tudjátok meg, hogy virágszedő testvéretek akkor borul imazsámolyára a rózsafüzér szemeit pergetni... HÍREK
