Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-30 / 31. szám

4

„HETI SZEMLE

Szalin’*:-. 1913. július 30.

Hám-, a püspöki konviktus régi alakjában guggolt szerényen, szomorúan.

Szép, nemes törekvés az uj intézmények alkotása. De bölcsesség, a jótékonyság vágyának bizonyos fegyelmezettsége kell ahhoz, hogy a már meglevő intézmények alapjait tovább fejlesszük és mintegy beleöntsük áldozatainkat. Ez a bölcsesség, ez a fegyelmezett áldozatkészség nagyban feltalálható a mi jótékony Mecénásainkban. Meszlényi püspök, Irsik, Kádár kanonokok és mások is, többen is, nem kismértékben fejlesztették a már meglevő intézményeket. Ott van a most már Ferenczrendüek temploma, ott van a papnevelő, ott van az Irsik árvabáz stb. Ezek mind nemeslelkü fejlesztők kezeinek nyomait mutatják.

Következnie kellett tehát a. Hám-püspöki konviktusnak is.

A ki vezető cikkünket elolvasta, annak nem kell bővebben magyarázni, miért karolta át e szinte elfeledett püspöki konviktust éppen Boromisza püspök, a ki magára az épületre 500 ezer koronát és alapítványi' helyekre 150 ezer koronát adományozott.

Az uj Püspöki konviktus beosztása és berendezése. A földszinten a következő üelyisé- gek vannak ; az előcsarnok (390 m2), a fogadó szoba (70 m2), a tálaló, az étterem (250 m2), a játszótermek (350 m2), amelyek szinielő- adásokra egy teremmé alakíthatók és a színpadi öltöző (50 m2.)

Az 1. emeleti helyiségek; a betegápoló szobája, a rendelőszoba, a fürdőszoba, a be tegtermek (150 m2), a három tanulóterem (250, 300 és 200 m2), a praefektusi szobák és oznetermek.

AII. emeleten van; a három hálóterem300 250 és 250 m2) és a kórussal ellátott kápolna.

Az egyes helységek ugg vannak beosztva, hogy a növendékek mindig együtt vannak. A földszint szórakozásra, az I. emelet tanulásra, a II. emelet pedig pihenésre szolgál.

A tantermekben, a hálótermekben és a játszótermekben hajópadló, a kápolnában, az ebédlőben, a fogadószobában és a betegtermekben Villeroy és Boch-féle porcellán lap, a folyosókon, a lépcsőházban és az előtereken pedig keramit és márvány mozaik lap burkolat van.

A folyosón és a lépcsőházban, a fal alján egy sor fayace lap képezi a védő burkolatot. A tartánynélküli vízvezetéket egy ujkut táp lálja, amelyből sűrített levegő nyomja fel a vizet.

A clozettek angol rendszerű vizöblités- sel és higiénikus szagtalan olajvizelőkkel vannak ellátva. Az állandó tartózkodásra szolgáló termekben cserép, a többiekben pedig Meidinger kályhák vannak. Az épületbe a központi fűtést is be lehet vezetni. Tüzelő anyag és podgyász ’szállításra teherlift szolgál. Az udvaron egy fedett sétány és két kuglizó áll a növendékek rendelkezésére.

Az egész épület 1700 m2 beépített területen fekszik. A konviktus területe 1400 m2 300 m2 bérháznak a jövedelme az épület fentartására szolgák — így tette lehetővé a nagylelkű Főpásztor, hogy a konviktusban az ellátási dij aránylag igen csekély.

Á püspök társadalmi élete.

Vezető czikkiinkben már említettük, hogy püspökünk egyéniségének alapjellemvonása a magánosság, a világ zajától való félrevo- nulás. Á csönd.

De téved, a ki azt hiszi, hogy a püspök nem tud, vagy nem akar a társadalmi életben is részt venni. Akkor és úgy, a mint azt főpásztori hivatás, a közügyek, a nemzeti vagy ssocziális tevékenység kívánja.

Ha valakire, úgy a mi főpásztorunkra lehet alkalmazni a költő idevonatkozó szavait:

Nem mindig embergyülölő,

, Komor az, ki magányban El a világjói elzárkózva.

Hiszen főpásztorunk nagy időt élt a nép közt. Osztozkodott a nép örömeiben és fájdalmaiban. Mint életrajzi adataiból olvashatjuk, közvetlen kapcsolatban volt a megyei élettel, annak ügyeiben részt vett. Majd a kath. hitélet és szociális munkásság mezején tevékenykedett.

Csak a zajos, a szenvedelmes, az izgalmakat, politikai viharokat hajtó társadalmi életet kerülte és kerüli ma is, mint püspök.

Mint szatmári püspök ismeri egyházmegyéjének, különösen Szatmármegyének előkelőségét. Vezető embereivel a legnagyobb egyetértésben él. Bérmálások alkalmával megteszi látogatását. A vendéglátó asztaloknál is megjelenik. Megyéjének gentri osztályával állandó, igen szívélyes összeköttetésben van; miként a társadalom minden osztályát szeretettel, gyöngédséggel, figyelem- mei veszi körül. Nem különben ő is kiváló szeretetben, figyelemben, tiszteletben részesül. Nem egyszer hallottuk, mily örömmel fogadnák a megyei urak gyakoribb és szélesebb körű érintkezéseit. De megnyugszunk az öreg kornak jogai és méltányos szempontjai előtt. És abban a tudatban, tapasztalatban, hogy Szatmár püspöke agg kora daczára úgy a kulturegyesületek, mint irodalmi, művészeti és más mozgalmaktól nem zárkózik el. Sőt több egyesület élén díszes helyet foglal el. Csak a Széchényi társulat ünnepségeire hivatkoznék; a hol hazafias, gyújtó beszédei közlelkesedést és örömet keltettek.

S ha egyszer társaságban van, akár bérmálások, akár más alkalommal, főleg a maga otthonában, magyar vendéglátó asztalánál, papjai és világiak közt: fesztelen és előkelő szellemű társalgó. Tréfa, régi emlékezések járják: az uj kornak jelenségeit a szikrázó humor derűjével világítja meg, Ítéletével helyezi kellő meglátásba.

Azért méltán Írja egyik helyi lap a „Szatmár és Vidéke“ róla szép vezető czik- kében : „Mi is azzal a kincsesei közeledünk főpásztoruukhoz, a mely kincs mindeneket magához ragad, minden szivet meghódít, a mely kincs a legnagyobb hatalom itt a földön : a bensőséges gyermeki szeretettel.

Papnevelés és tanítóképzés.

Nagy gondot okoz a főpásztornak a papnevelés kérdése. Nem csak anyagi gondokat, de lelki aggodalmakat is.

A nehéz, válságos idők gazdasági állapotát, a drágaságot megérzi a papnevelő is, melynek azokkal az összegekkel és anyagi erőivel kell számot vetni, miket bizony már régi, könnyebb idők során szabtak meg a növendékek ellátására. Püspökünk ez irányban is éreztette jótékonyságát. így például 1911. esztendőben 3500 koronával segítette ki a papnevelőt. A ki gyorsan ad, kétszer ad.

A mi pedig a papnevelés szellemi részét illeti, a püspöki konviktusban tett alapítványi helyekbel éppen azt czélozza, hogy a papi pályára lépő ifjakat korán és a szép, de nehéz papi pályának megfelelő nevelésben részesítse. Ez évben már a klerikusok egy része a püspöki konviktusban fog előkészülni — a papnevelőben való továbbképzésre.

*

A nemsokára 60 éves tanítóképző is uj helyiséget kapott. A kir. kath. tanítóképző ugyanis a Kazinczy utczai volt gimnázium épületébe költözött. Az eredetileg Ferencz rendiek részére készült és a tanitő képzőül használt épületet az újabban (Meszlényi és Kádár jótékonyságából) emelt szent János templommal egyetemben — uj plébániának (németi) szervezik.

A tanito-képző elhelyezésének kérdésében lehetnek a vélemények eltérők; de egy bizonyos, hogy az áldozat meg van s erre a czélra körülbelül 250 ezer koronát költ a püspök, s talán még többet, mig a berendezés teljes lészen. Itt helyezték el az iskola- testvéreket is.

összegezés*

Végre sikerült az összegezést püspökünk jótékonyságáról igy összeállítani.

A konviktus épülete és felszerelés ........ 450.000 kor.

A konviktus részére alapítványul

birtokban................... 350 OÓO „

A tanítóképző céljaira épületért és a volt tanítóképző átalakítására ................................. 250.000 „

Ezenkívül templomi, iskolai és

egyébb jótékony célokra . 395.000 „

Összesen: 1,445.000 kor.

Apróságokaranymiséspüspökiink életéből.

Az édes anya emléke.

Életem legnehezebb és legszomorubb napjaiban — igy beszéli egyik papja, ismert nevű iró — a szatmári püspök,is kegyes volt felkeresni résztvevő soraival. Édes jó anyámat veszítettem el, váratlanul, szinte lesújtó villámütésre. Amint a szomorú szülei házból haza érkeztem, első utam a püspökhöz vezetett. A részvét ugyanis nem szünteti meg fájdalmainkat. De elviselhetőbbé teszi. Mert megosztója. Ezért hálával tartozunk.

Feledhetetlen marad számomra ez a látogatás. Hadd juttassak emlékezetéből más, szomorkodó lelkek részére is.

Belépésemkor csaknem egy és ugyanazon pillanatban szólaltunk meg.

— Imádkoztunk éd?s mindnyájan jó anyja lelke üdvösségéért. És segítünk önnek, amennyire emberileg lenetséees, elviselhetőbbé tenni nagy veszteségét. Örömmel hallom, hogy mily buzgó kath. asszony-anya volt.

Aztán leültetett maga mellé. Közvetlen közelébe. S egyszer csak veszem észre, hogy az őszbeborult ember szemében is könnycseppek csillognak. Arcát a boldog emlékezet fénye veszi körül. Tekintete szinte nagy mesz- szeségbe téved. S miként ha lelkének víziója támadna és valóra válnék a mi már elmúlt. És régen-régen volt.

Édes jó anyjáról beszél. Közvetlenül, mint a gyermek. Frissen, üdén, mintha az emlékezetnek virágai most, ebben a pillanatban fakadnának ki. Mintha egy kis virágos szigeten lennénk, amelyről azt hiszi az em-