Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-30 / 31. szám

Szatmár 1913. j üli us 30. .HÉTI SZEMLE bér, hogy réges-régen az idők tengerébe sza­kadt. És az emlékezet hullámai ime kiemelik. Aztán a pap szólal meg a fiúban. A pap, a ki édes anyjának elvesztésével töb­bet, végtelenül nagyobb kincset vészit el, mint más gyermek, más fiú, más ember. Majd a püspök, a hamvas fejű egyházfő szive, lelke nyilik ketté. A ki magaslatra jutván, mégis gyermek marad. Le-leszál a szülei ház tájaira. Asztalához. Csöndes es­téihez. Mikor a meghittség csodás óráinál... kiki nyugalomra; feketét bólint az eperfa lombja. És miként ha a pillanatban is szelíd hold képeként lebegett volna felettünk az édes anya képe. Mindegyikünké. Mikéntha egymást biztatva, vigasztalva megkönnyeb­bülnénk — csaknem átölelve tartjuk egy­mást édes anyánk ébredése emlékezetében ... Miért is marad meg rendszerint élén­kebben a fiú lelkében az édes anya emléke, mint az apáké ? Mert az apát eszünJckel szeretjük, be­csüljük és vagyunk iránta háladatossággal. Az anyákhoz szivünkkel ragaszkodunk. A szívnek első dobb nását az anyaszeretetben kötjük össze az utolsóéval. Az értelem hama­rább elveszti világosságát. A szív eldobbanása — utolsó életjelenségünk. Az ideális plébános A kezdő plébános lelke, agya, szive tele van lelkesedéssel, ideális képekkel, az életnek, a hivatásnak szépségeivel. Ilyen lélekkel megy aranymisés püspö­künk is — plébániájára. Körülnéz. Megalkotja munkaterveit. Szá­mol a nehézségekkel, a mik most, a kezde­tek kezdetén csak bárányfellegekként úsz­kálnak a mosolygó kék ég hatalmas ive- zetén. Mégis e bárány fellegek közt egy kósza fekete felleg tűnik tekintete elé. A párbér. Az a párbér. A melyről oly sokat hallott, olvasott. A rtlely éket ver hívők és a lelkek-' Véietőjec közt. A mely a tekintély rombolója. A vi­szályok magva. Az ideális pasztoraczió meg- rontója. — Eh, végezzünk velel Nekem nem kell a párbér. Ide ne hordja a hivő nép ve­rejtékét. És ne lássam az elégedetlen arcz- vonásokat. Csak éppen annyi maradjon, a miből szegényesen megélhessek. Hát következik a barátságos kiegyezés. Az emberséges, sőt atyai megoldás. Minimá­lis, csekély, számba se vehető — megváltás. Pénzben. Úgyszólván krajczárokban. — Mily boldogság, mily nyugalom, egyetértés lehet közöttünk — sóhajtott az ideális, lélek. És jött az első negyed. A minimális­nak, a krajczároknak fizetése. Kurátor uram szedi. Hogy még ez az áldozat se nehezed­jék az ideálizmus mérlegébe . . . — Ez sem dukál neki, szól az egyik párbérköteles. — Hát igy hálálja meg a jó pap ál­dozatát ? — Mics’ jó pap ? Ez sem dukál neki. Azt hiszi a kurátor, hogy engedne, kérné, ha dukálna? — Kicsi pap, a mi papunk. Nem olyan ■ mint a hösperes, mondja a másik párbéres. Azért engedett, mert e’ se dukál neki. — Bezzeg la, nem kérte az elődje a höspörös. A szemével intett, hogy ott legyen a párbér. Es ott volt. — Nem is olyan pap e\ Lejebb való. Nem dukál az ilyen papnak az egyesség sem. És igy ment ez tovább-tovább, hogy végre is az ideális plébánosnak attól kellett tartania, hogy nem tud megélni. Kenyere se lesz. Legvégre is az egyházmegyei hatóság lépett közbe. Megmagyarázta az ideális pap­nak az élet realitását. És azt, hogy neki sem népismerete, sem joga nem volt ahhoz, hogy a kanonika vizitacio eredeti megállapí­tását megváltoztathassa. A ki felkötötte a kolompot rázza is. A püspök nagyrabecsüli papjainak vagy a világi katolikusoknak hitéléti, . szocziáüs vagy más irányú buzgói k odását. Örül a te­vékenységnek. De meg kívánja, hogy a ki valamibe egyszer belefog, az ember legyen a gáton. Élvállalt dolgának feleljen is meg. S ha megtörténik, hogy után szalmalángok fellobbannak, vagy’ korai abbanhagyás során elkedvetlenül áll elő valaki, hát erélyesen a szemébe néz és azt szokta mondani: — A ki felkötötte a kolompot: az rázza is. (Az az ember legyen a gáton és vigye sikerre elvállalt munkáját.) A mi kórházunk. Püspökünk idejövetele után, természe­tesen igyekezett megismerkedni intézmé­nyeinkkel. A mi kórházunkat is meglátogatta. Elszörnyülködött a mi szegénységün­kön. A mi elmaradottságunkon. A mi rette­netes kórházi mizériánkon. A mely bajok, nyomorúságok azóta is csak szaporodtak. A látogatáskor nem szólt érdemlegesen. Hanem legközelebbi alkalomkor, mikor szín­házunkba invitálták igy nyilatkozott: — Nem teszem a lábamat addig a színházba, mig városunkhoz méltó kórház nem létesül. Ha oda mennék, jobban fájna a lelkem a kórház állapotán. Becsapták. Aranymisés püspökünknek ünnepségé­ből, előtte szinte hihetetlen leleményességgel a szatmári irgalmas nővérek tanintézetei vették ki először a » maguk részét. — Elég korán, mikor még Salán maga a fő­pásztor sem gondolt a jövendő aranyos időre... a kereszténység nagy jubiláris ün­nepén rendezendő előadásokra, illetőleg játé­kos délutánra invitálták meg a, püspököt. Gyanútlanul, örömmel iient el. És csak ott vette észre, hogy ez, kétfős ünneppé alakul. . \z t ^általános . nagy - jubileum és karöltve, gyöngédséggel és százalaku leleményesség­gel az ő aranymiséjére. Lelkének szent zavarát szinte látni lehetett komoly arczán, melyen azonban a jóságos mosojly nem tudott többé elrejtőzködni. Az ünnepség végén, kimenet e sorok Írója véletlenül ' egy teremben talál­kozik a püspökkel. — Szinte neki piroso­dott arczczal és a meghatottságnak hangján mondja : — Engem most ugyancsak becsaptak. — Méltóságos Uram, hallotta válaszo­mat nyomban, kérjük a jó Istent, hogy Méltóságodat mindig csak ilyen becsapások­ban részesítse. A püspök jóízűen mosolygott. Mester. Egyházmegyénk aranymisés papjai. A szatmári-egyházmegye életben levő aranymisés papjainak tiszteletreméltó névsorát csatoljuk most ahhoz a hangulathoz, ahhoz az ünnephez, melyet a Gondviselés juttatott a megyének főpásztora aranymiséjével. „Tiszteljétek az öregeket, hogy magatok is tiszteletet szerezzetek. Hajoljatok meg a nagy kor előtt, mert az a jó Isten legszebb adománya, a melyet azoknak ad, kik tiszte­lik . .. anyjukat, az anyaszentegyházat. Tanul­jatok a vénektől, meri azok az időtől tapasz­talattal vannak körülvéve. A tapasztalat csa­kis az élet nagy mestete, tanítója.“ 1. Az egyházmegye nesztora: Ham­pel János szentszék! ülnök, ez. kanonok, nyug. ungvári főgimn. tanár; 87 éves 14-ik éve aranymisés; 30 éve nyugalomban. 2. Fedorcsik Péter, 81 éves, 7-ik éve aranymisés. Több helyefi való plebánossága után 15. éve nyugalomban. 3. Soltész Imre, 80 éves, szentszéki ülnök, ez. kanonok. 7-ik éve aranymisés ; 35 óv óta kálmándi plébános. 4. Frank József, 80-ik évében. Ugocsai főesperes, 6 éve aranymisés. 32 éve szinérvá- raljai plébános. 5. Hirly József. A greminális papság Nesztora. 79 ik évében ; szentszéki ülnök, nyug. plébános. 27 éve Erdődön plébános. 10 éve nyugalomban. 5 éves aranymisés.* 6 Hehelein Károly, 75 éves, tanár, illetőleg igazgató a szatmári kir. kath. főgim­náziumban 30 évig. Majd ungvári plébános 9 évig ; szentszéki ülnök. Székesegyházi pré­post kanonok, prelátus 9. éve, 2 éves arany­misés. A hét. Állítólag és hányszor kell ezt igy Írni, hogy állítólag a román fővárosban együtt vannak a hadviselő felek megbízottai. És ma kezdődik a beke-konferencia. Mi lesz az eredménye ? És mi leszen abból a mai szinte állítólagos hírből holnapra, hogy állítólag Miklós cár lépett közbe és sürgeti a fegyveres akciót Törökország ellen. E végre szintén állítólag az orosz kaukázusi csapatok a nagy hatalmak előleges tudtával már Örményországba vonultak. És a komoly Times azt írja, hogy orosz hadihajók indulnak Burgasba, Bulgária legdélibb kikötőjébe állítólag azért, hogy a törököktől fenyegetett európaiakat megvédelmezze. És állítólag mi is és hol vagyon a nagyhatalmák tekintélye ? Egy bizonyos és nem állítólagos, hogy a nagy hatalmak akarn ik is, nem is. Ennek főbenjáró oka pedig, mert a nagyhatalmak mind mind a maguk benső bajá­val vannak megtelve. Epedve nyúlnak egyik kezükkel a nagyhatalmak a hegemónia, a tekin­tély plemiájáért, másik kezükkel alig győzik eltakarni sebeik vérző gyöngyözését. A csehek bizony csehül vannak. Felfüg­gesztették a császári patessel Csehország önkor­mányzatát és az ügyek vitelét közigazgatási bizottságra ruházták. A csehek tudták, hogy most igazán cséhül állanak, de azért a hivatalos lap vasárnapi száma mégis meglepte őket. Ausztria legazdagabb tartományában kiapadtak a pénz­források. Krízis van. A melyből ha kiszabadit ják, a cseh pártok — nagy tanulságokat von­hatnak le. Itthon a nyári szünetben akad egy-egy politikai villódzás. Most Nyírbátor -és hiresneves Biharvármegyében Berettyóújfalu körül szállin­góznak politikai, illetőleg választási fellegek. Nos és Balhazár szekularizációs Pál fordulása körül. Ma ez ügyben nem akarunk érdemlegesen nyi­latkozni. Csak röviden azt a megjegyzést tesz- szük : Vigyázzanak keresztény testvéreink ! A legutóbbi időkben mindazok, kka maguk sza- lonáját radikális tüzeknél piritgatták, éppen azo­kat hagyták cserben, kiknek vállain felemelked­tek. Mi óhajtjuk, hogy keresztény testvéreink anyagi erőkben is izmosodjanak, de óvjuk tőle, ne higyjenek azokban az apostolokban, a kik ezt a mások tulajdonából Ígérik bekövetkezni. A szekularizációs törekvések nem lesznek áldá­sok forrásává a keresztény testvérekre nézve sem. A ki az a-t akarja a b t is követelni fogja. Megy sorra. Ma nekünk, holnap nektek. És azok az apostolok, akik az á nál apostolok át­fordulnak majd a b re is a radikálizmus, az em­beri jogok szentségének nevében. Ez törvénye a kigvóvonalak utjának. Az dvözlések egész zápora érkezik aranymisés püs­pökünk nagy és tiszteletreméltó jubileu­mára. Sajnos — az írottak után megért­hető — nincs módunkban, hogy az üdvözlések belső tartalmát is közölhessük. Ez újságszám szerkesztésénél, adatainak összegyűjtésénél érez­zük az újságírók régi Nesztorának, Nagy Miklós­nak jósló mondását: — Fiuk, a jó újságíró nemcsak kezével, de lábával is szerkeszt. Minden nehézségek le­győzésével sikerült mégis két üdvözletét szósze- rint megszerezni, Két legjelentősebbet, a mi az Egyházmegyének is bizonnyal legközvetlenebb örömöt okoz. Ezek egyike a vallás és közok­tatásügyi Miniszternek, Jankovick Bélának le­HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom