Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-30 / 31. szám
Szatmár 1913. j üli us 30. .HÉTI SZEMLE bér, hogy réges-régen az idők tengerébe szakadt. És az emlékezet hullámai ime kiemelik. Aztán a pap szólal meg a fiúban. A pap, a ki édes anyjának elvesztésével többet, végtelenül nagyobb kincset vészit el, mint más gyermek, más fiú, más ember. Majd a püspök, a hamvas fejű egyházfő szive, lelke nyilik ketté. A ki magaslatra jutván, mégis gyermek marad. Le-leszál a szülei ház tájaira. Asztalához. Csöndes estéihez. Mikor a meghittség csodás óráinál... kiki nyugalomra; feketét bólint az eperfa lombja. És miként ha a pillanatban is szelíd hold képeként lebegett volna felettünk az édes anya képe. Mindegyikünké. Mikéntha egymást biztatva, vigasztalva megkönnyebbülnénk — csaknem átölelve tartjuk egymást édes anyánk ébredése emlékezetében ... Miért is marad meg rendszerint élénkebben a fiú lelkében az édes anya emléke, mint az apáké ? Mert az apát eszünJckel szeretjük, becsüljük és vagyunk iránta háladatossággal. Az anyákhoz szivünkkel ragaszkodunk. A szívnek első dobb nását az anyaszeretetben kötjük össze az utolsóéval. Az értelem hamarább elveszti világosságát. A szív eldobbanása — utolsó életjelenségünk. Az ideális plébános A kezdő plébános lelke, agya, szive tele van lelkesedéssel, ideális képekkel, az életnek, a hivatásnak szépségeivel. Ilyen lélekkel megy aranymisés püspökünk is — plébániájára. Körülnéz. Megalkotja munkaterveit. Számol a nehézségekkel, a mik most, a kezdetek kezdetén csak bárányfellegekként úszkálnak a mosolygó kék ég hatalmas ive- zetén. Mégis e bárány fellegek közt egy kósza fekete felleg tűnik tekintete elé. A párbér. Az a párbér. A melyről oly sokat hallott, olvasott. A rtlely éket ver hívők és a lelkek-' Véietőjec közt. A mely a tekintély rombolója. A viszályok magva. Az ideális pasztoraczió meg- rontója. — Eh, végezzünk velel Nekem nem kell a párbér. Ide ne hordja a hivő nép verejtékét. És ne lássam az elégedetlen arcz- vonásokat. Csak éppen annyi maradjon, a miből szegényesen megélhessek. Hát következik a barátságos kiegyezés. Az emberséges, sőt atyai megoldás. Minimális, csekély, számba se vehető — megváltás. Pénzben. Úgyszólván krajczárokban. — Mily boldogság, mily nyugalom, egyetértés lehet közöttünk — sóhajtott az ideális, lélek. És jött az első negyed. A minimálisnak, a krajczároknak fizetése. Kurátor uram szedi. Hogy még ez az áldozat se nehezedjék az ideálizmus mérlegébe . . . — Ez sem dukál neki, szól az egyik párbérköteles. — Hát igy hálálja meg a jó pap áldozatát ? — Mics’ jó pap ? Ez sem dukál neki. Azt hiszi a kurátor, hogy engedne, kérné, ha dukálna? — Kicsi pap, a mi papunk. Nem olyan ■ mint a hösperes, mondja a másik párbéres. Azért engedett, mert e’ se dukál neki. — Bezzeg la, nem kérte az elődje a höspörös. A szemével intett, hogy ott legyen a párbér. Es ott volt. — Nem is olyan pap e\ Lejebb való. Nem dukál az ilyen papnak az egyesség sem. És igy ment ez tovább-tovább, hogy végre is az ideális plébánosnak attól kellett tartania, hogy nem tud megélni. Kenyere se lesz. Legvégre is az egyházmegyei hatóság lépett közbe. Megmagyarázta az ideális papnak az élet realitását. És azt, hogy neki sem népismerete, sem joga nem volt ahhoz, hogy a kanonika vizitacio eredeti megállapítását megváltoztathassa. A ki felkötötte a kolompot rázza is. A püspök nagyrabecsüli papjainak vagy a világi katolikusoknak hitéléti, . szocziáüs vagy más irányú buzgói k odását. Örül a tevékenységnek. De meg kívánja, hogy a ki valamibe egyszer belefog, az ember legyen a gáton. Élvállalt dolgának feleljen is meg. S ha megtörténik, hogy után szalmalángok fellobbannak, vagy’ korai abbanhagyás során elkedvetlenül áll elő valaki, hát erélyesen a szemébe néz és azt szokta mondani: — A ki felkötötte a kolompot: az rázza is. (Az az ember legyen a gáton és vigye sikerre elvállalt munkáját.) A mi kórházunk. Püspökünk idejövetele után, természetesen igyekezett megismerkedni intézményeinkkel. A mi kórházunkat is meglátogatta. Elszörnyülködött a mi szegénységünkön. A mi elmaradottságunkon. A mi rettenetes kórházi mizériánkon. A mely bajok, nyomorúságok azóta is csak szaporodtak. A látogatáskor nem szólt érdemlegesen. Hanem legközelebbi alkalomkor, mikor színházunkba invitálták igy nyilatkozott: — Nem teszem a lábamat addig a színházba, mig városunkhoz méltó kórház nem létesül. Ha oda mennék, jobban fájna a lelkem a kórház állapotán. Becsapták. Aranymisés püspökünknek ünnepségéből, előtte szinte hihetetlen leleményességgel a szatmári irgalmas nővérek tanintézetei vették ki először a » maguk részét. — Elég korán, mikor még Salán maga a főpásztor sem gondolt a jövendő aranyos időre... a kereszténység nagy jubiláris ünnepén rendezendő előadásokra, illetőleg játékos délutánra invitálták meg a, püspököt. Gyanútlanul, örömmel iient el. És csak ott vette észre, hogy ez, kétfős ünneppé alakul. . \z t ^általános . nagy - jubileum és karöltve, gyöngédséggel és százalaku leleményességgel az ő aranymiséjére. Lelkének szent zavarát szinte látni lehetett komoly arczán, melyen azonban a jóságos mosojly nem tudott többé elrejtőzködni. Az ünnepség végén, kimenet e sorok Írója véletlenül ' egy teremben találkozik a püspökkel. — Szinte neki pirosodott arczczal és a meghatottságnak hangján mondja : — Engem most ugyancsak becsaptak. — Méltóságos Uram, hallotta válaszomat nyomban, kérjük a jó Istent, hogy Méltóságodat mindig csak ilyen becsapásokban részesítse. A püspök jóízűen mosolygott. Mester. Egyházmegyénk aranymisés papjai. A szatmári-egyházmegye életben levő aranymisés papjainak tiszteletreméltó névsorát csatoljuk most ahhoz a hangulathoz, ahhoz az ünnephez, melyet a Gondviselés juttatott a megyének főpásztora aranymiséjével. „Tiszteljétek az öregeket, hogy magatok is tiszteletet szerezzetek. Hajoljatok meg a nagy kor előtt, mert az a jó Isten legszebb adománya, a melyet azoknak ad, kik tisztelik . .. anyjukat, az anyaszentegyházat. Tanuljatok a vénektől, meri azok az időtől tapasztalattal vannak körülvéve. A tapasztalat csakis az élet nagy mestete, tanítója.“ 1. Az egyházmegye nesztora: Hampel János szentszék! ülnök, ez. kanonok, nyug. ungvári főgimn. tanár; 87 éves 14-ik éve aranymisés; 30 éve nyugalomban. 2. Fedorcsik Péter, 81 éves, 7-ik éve aranymisés. Több helyefi való plebánossága után 15. éve nyugalomban. 3. Soltész Imre, 80 éves, szentszéki ülnök, ez. kanonok. 7-ik éve aranymisés ; 35 óv óta kálmándi plébános. 4. Frank József, 80-ik évében. Ugocsai főesperes, 6 éve aranymisés. 32 éve szinérvá- raljai plébános. 5. Hirly József. A greminális papság Nesztora. 79 ik évében ; szentszéki ülnök, nyug. plébános. 27 éve Erdődön plébános. 10 éve nyugalomban. 5 éves aranymisés.* 6 Hehelein Károly, 75 éves, tanár, illetőleg igazgató a szatmári kir. kath. főgimnáziumban 30 évig. Majd ungvári plébános 9 évig ; szentszéki ülnök. Székesegyházi prépost kanonok, prelátus 9. éve, 2 éves aranymisés. A hét. Állítólag és hányszor kell ezt igy Írni, hogy állítólag a román fővárosban együtt vannak a hadviselő felek megbízottai. És ma kezdődik a beke-konferencia. Mi lesz az eredménye ? És mi leszen abból a mai szinte állítólagos hírből holnapra, hogy állítólag Miklós cár lépett közbe és sürgeti a fegyveres akciót Törökország ellen. E végre szintén állítólag az orosz kaukázusi csapatok a nagy hatalmak előleges tudtával már Örményországba vonultak. És a komoly Times azt írja, hogy orosz hadihajók indulnak Burgasba, Bulgária legdélibb kikötőjébe állítólag azért, hogy a törököktől fenyegetett európaiakat megvédelmezze. És állítólag mi is és hol vagyon a nagyhatalmák tekintélye ? Egy bizonyos és nem állítólagos, hogy a nagy hatalmak akarn ik is, nem is. Ennek főbenjáró oka pedig, mert a nagyhatalmak mind mind a maguk benső bajával vannak megtelve. Epedve nyúlnak egyik kezükkel a nagyhatalmak a hegemónia, a tekintély plemiájáért, másik kezükkel alig győzik eltakarni sebeik vérző gyöngyözését. A csehek bizony csehül vannak. Felfüggesztették a császári patessel Csehország önkormányzatát és az ügyek vitelét közigazgatási bizottságra ruházták. A csehek tudták, hogy most igazán cséhül állanak, de azért a hivatalos lap vasárnapi száma mégis meglepte őket. Ausztria legazdagabb tartományában kiapadtak a pénzforrások. Krízis van. A melyből ha kiszabadit ják, a cseh pártok — nagy tanulságokat vonhatnak le. Itthon a nyári szünetben akad egy-egy politikai villódzás. Most Nyírbátor -és hiresneves Biharvármegyében Berettyóújfalu körül szállingóznak politikai, illetőleg választási fellegek. Nos és Balhazár szekularizációs Pál fordulása körül. Ma ez ügyben nem akarunk érdemlegesen nyilatkozni. Csak röviden azt a megjegyzést tesz- szük : Vigyázzanak keresztény testvéreink ! A legutóbbi időkben mindazok, kka maguk sza- lonáját radikális tüzeknél piritgatták, éppen azokat hagyták cserben, kiknek vállain felemelkedtek. Mi óhajtjuk, hogy keresztény testvéreink anyagi erőkben is izmosodjanak, de óvjuk tőle, ne higyjenek azokban az apostolokban, a kik ezt a mások tulajdonából Ígérik bekövetkezni. A szekularizációs törekvések nem lesznek áldások forrásává a keresztény testvérekre nézve sem. A ki az a-t akarja a b t is követelni fogja. Megy sorra. Ma nekünk, holnap nektek. És azok az apostolok, akik az á nál apostolok átfordulnak majd a b re is a radikálizmus, az emberi jogok szentségének nevében. Ez törvénye a kigvóvonalak utjának. Az dvözlések egész zápora érkezik aranymisés püspökünk nagy és tiszteletreméltó jubileumára. Sajnos — az írottak után megérthető — nincs módunkban, hogy az üdvözlések belső tartalmát is közölhessük. Ez újságszám szerkesztésénél, adatainak összegyűjtésénél érezzük az újságírók régi Nesztorának, Nagy Miklósnak jósló mondását: — Fiuk, a jó újságíró nemcsak kezével, de lábával is szerkeszt. Minden nehézségek legyőzésével sikerült mégis két üdvözletét szósze- rint megszerezni, Két legjelentősebbet, a mi az Egyházmegyének is bizonnyal legközvetlenebb örömöt okoz. Ezek egyike a vallás és közoktatásügyi Miniszternek, Jankovick Bélának leHÍREK
