Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-30 / 31. szám
Szatmár, 1913. julius 30. .HETI SZEMLE 3 így jön ma vissza; színig teli szívvel, Hálával, édes vigasztalással. Kezében, arany kehelyben, kincsesei: A szóból testté vált Mesiással. így jön ma vissza . . . Minden kisérö Lássa örömét, karján az Istent; Lássa, hogy élte aranyat erő, Mert ötven évig jó volt, amit tett. .. Lássa egy ország ... öt vármegyének Ifja és vénje hadd lássa mind-mind, Hogy nem hiába zengi az ének: „Többet hoz vissza, mint amit elvitt“ . . . Elindul innen névtelen, árván S vissza jön kincsesei fehér kezében Már nem névtelen : öt megye táján Őt emlegetik, ott is az égben. Csak egy maradt meg: a szegénysége. Legendája van; ki hallja, értse. Hullott az áldás áldott kezére, De nincs aranyja, ezüstje mégse. Mert apostol lett, amikor elment E régi templom szent küszübéről S az apostolnak — ahogy teremnek — Úgy tűnnek el a kincsek kezéről. Két keze, mint két angyal ... Az egyik — A szelid Jéságangyal — kényért szel, Ruház, melenget, kínokat enyhít, Segít, vigasztal — és ha egészen Elosztá keze melegét, enyhét; Püspök palástját boritja rájuk, Rájuk leheli szerető lelkét Csak ne fázzanak, legyen ruhájuk. Másik kezével föl-föl az égig Fehérkeresztes ragyogó házat Emel, amelyben kőoltár fénylik Vagy nevelődnek — liliomszálak. Iskola, templom, ha kell és nincsen, Ha lefakulnak az oltárképek, Az ő kezén át küldi az Isten Ezer falunak, öt vármegyének .. . Arany kelyhének legszebb aranyja Éppen ez a kincs: dús szegénysége. Soha nagyobb kincs ne ragyogtassa, Nagyobb dicséret soha ne érje. Öt vármegyéből millió ének Zeng ma is ezért örök hozsannát. A Szamos felől öt vármegyének Könnytől ragyogó virágát hozzák . . . Nemde hogy elég nekünk az Isten, Ki ma kezére pihenni szállott Nemde, hogy elég nekünk, hogy minden Jó volt, amit tett, vagy lenni vágyott! Kincsek elvesznek, idők elmúlnak Te szivet lelket nyertél, Püspökünk Szivét magadnak, lelket az Urnák, És boldogságot árva-minekünk. * * * Öh bár egy tüzes, olasz reggelen E boldogságért, amit köszönünk A nap gyémántos lángba kelne fel! . . . Dp. Boromisza Tibor életrajza, Kalocsán született 1840. év julius 18 án. Atyja érsekuradalmi ispán voll. Iskoláit Kalocsán és Baján végezte. A papi pályára lépett, s mint kitűnő tanulót Rómába küldték a Iheologiai tanulmányokra. 1863-ban Kunszt érsek szentelte pappá, s aztán káplánnak küldötte az egyházmegyébe. 1869. évben a nőképzőben hiltanár lett. Ez évben üresedett meg a jánoshalmai plebániu; hat éves káp- lánságában jánoshalmi plébános. A fiatal plébános élénk szerepet vitt a közügyekben. A megyegyüléseken tartott beszédeivel nagy tekintélyt szerzett. Általában úgy egyházi, mint más be szédét a közvetlenség, a bit, meggyőződés melegség és a nyert benyomások jellemzik. 1881-ben iskolátogató; 1889. évben esperes ; 1890 ben heővizi apát. 1893-ban nevezték ki kanonokká és papneveldéi rektorrá; valamint a tanitónőképzők felügyelőjévé. 9 Országos szereplése 1894. esztendőben kezdődik, mikor a szabadkai kath. Nagygym lésnek egyházi elnöke volt. 1898-ban a kalocsai kath. kör elnökévé választotta. Ezidő- lől fogva állandóan részt vett az országos katholikus mozgalmakban, s azokban vezérszerepet vitt, mint az Országos Kath. Szövetség egyik elnöke. 1901 ben Ő szentsége házi prelátusává nevezi ki. Várossy érsek pedig 1906 ban általános érseki helynökévé tette. Ebből az állásból emelte a pápa és király kegye a szatmári püspöki székbe. A püspöki helynök körlevele. A püspöki Helynök a főpásztor távollétében díszes és tartalmas körlevelet intézett az Egyházmegye papságához. Ebben a körlevélben a főpásztor aranymiséjére vonatkozó intézkedéseket is tesz a püspöki helynök. A kath. világi, katholikus hívők érdeklődtek lapunk szerkesztőségében e körlevél tartalma iránt. De különben is, indokolt a latin nyelven megjelent körlevélnek magyar fordításban való közlése. A körlevél szövege következő: A Szatmári Egyházmegye tisztelendő világi és szerzetes papságának Üdvöt az Urban! A jubiláris év, melyet Nagy Konstantin századai ajándékoztak a katholikus világnak: sziikebb körű, de reánk nézve nem jelentéktelen esemény emlékével növeli a Szatmári Egyházmegye örömét. Méltóságos és főtisztelendő dr. Boromissza Tibor Isten és az Apostoli Szék kegyelméből szatmári püspök urat 1863. julius 26 án|Kunszt József kalocsai érsek pappá szentelte. Ugyanazon év julius 31-én, szent Ignácz napján első szentmiséjét mutatta be püspök urunk a jó Istennek. Közel van tehát a nap, mely megújítja az 50 év előtt megkezdett szent hivatás örömeit. E nap tehát legjobb Főpásztorunknak valóban szent. Nekünk pedig az Ő hü fiainak kedves. Mert mélységesen érezzük, emlékünkbe van vésve, mindaz, amit a legjobb Főpásztor 7 év alatt ,.Pie et Juste“ (kegyesen és igazságosan) al- soioit Isten nagyobb dicsőségére, a lelkek üdvére és egyházmegyénk javára, legeltetvén a nyájat, „amelyben a Szentlélek püspökké tette őt Isten anyasze. legyházának kormányzására, „példája lévén a nyájnak szívből“ I. Pét. 5. 3. Nem szükséges; hogy Nektek Tisztelendő Testvérek, akik az Ö főpásztori buzgalmának és jótékonyságának tanúi, társái és részesei vagytok, ezen ünneppel kegyeletes megemlékezéssel kapcsolatosan elősoroljam azokat a templomiakat, plébániákat, iskolákat és intézeteket, amelyek ezen áldásos 7 esztendő alatt emeltettek, megujittattak, vagy megkezdettek. Elegendő csak megemlíteni a sz. Fere:.cz- rendiek és keresztény iskolatestvéreknek székhelyén való megtelepítését. A tanító képez- déért hozott nagy anyagi áldozatokat. És főleg az ércnél maradandóbb emléket, amelyet a jubiláló Főpásztor nagy Elődjének, a szent emlékű Hám Jánosnak nyomdokait követve, a hatalmas püspöki konviktus építésével és ennek javára telt alapítványaival állított magának. Ily bőséges és nyilvánvaló jótéteményekkel szemben az Egyházmegye külső fényben és méltó ünnepségek során is leróni óhajtotta háláját. Ám Püspökünk, aki az alázatos szivüségben és példányképünk, a külső iinnepehetések elől elvonult. És „a magányba ment“, hogy a földiektől távol a jubileumi ünnepséget Istenhez közelebb tóithesse, akit egyedül akar elismerni igen nagy jutalmul. Mi azért mégis ünnepelhetünk... Egyesítsük azért a, mi ünneplésünket az Ünneplő szellemével! És amit s amint nem adhattunk elmulasztottunk a külső fényből: azt pótoljuk szivünk legbelső érzelmeivel. Adjunk hálát a mennyei Atyádnak főpásztorunk oly sok jó té- teményeiért. És emeljük fel esdő szavunkat, kérvén Istent, hogy Püspökünket ajándékozza meg az évek sorozatával. Hogy megnövelve az érdemszerzés alkalmát, növekedjenek reményed az örök élet bőséges jutalmában. És hogy mégis nyilvános hálaadás is legyen és a hivek a papsággal együtt végezzék a nyilvános ájtatosságot, a következőket rendeljük. 1) A legközelebbi vasárnap a szószékről hirdettessék ki a híveknek az istentisztelet s arra a világi hatóságok is a szokott módon hivassanak meg. 2) A székhelyen f. julius 30-án, máshol pedig f. év augusztus 2-án az esti Úrangyalára szóló harangozás után a székesegyházban és az összes plébániai és szerzetes egyházakban egy negyed óráig huzassanak az összes harangok. 3) Julius 31-én, a központon kívül pedig augusztus 3-án vagyis vasárnap „Te Deum“ előrebocsátása után ünnepélyes mise mondassák Szatmár-Németi, 1913. julius 22. Pemp Antal püspöki helynök. Templomok, iskolák, plébániák. Püspökünknek mindennél előbbre való gondja közé tartozik természetesen az Isten háza. A templom. Különösen ott, a hol a hivek Isten háza nélkül vannak. Vagy félbemaradt munka hívja az alkotó kezet; vagy éppen restaurálni kell az idők viszontagságától megviselt épületeket. A bőkezű, tem plomokat építő Meszlónyi után : Isten házaira nagy gondot, lelkiismeretes figyelmet fordító utód kezei közt templomaink külseje és belseje igazán fejlődésnek indul. A lajosvöl- gyi plébániát és templomot püspökünk a magáéból építteti, úgyszintén a dolhai templomot és plébániát. — S ha nem is minden esetben a magáéból történik a restauráció, a megujhitó munka, a szilárd akarat, a nyugalmat nem ismerő tevékenység, utánajárás, az alapokkal való okos gazdálkodás, sok-sok megoldásra váró ügyet dűlőre vitt. Bérmálások alkalmával szerzett tapasztalatai nem elméleti akaratban, de gyakorlati megoldásokban nyer kifejezést Éppen igy van az iskolákkal, plébániákkal is. A hol az igazi szükség munkát, tevékenységet, megoldást kíván: ott nem sokáig késik az alkotó, restauráló kéz. A plébániák, az iskolák egész sora nyert újjáalakítást, esetleg egészen uj épületet. Vagy legalább is alapos helyrehozást. A tanítók működése iránt a főpásztor meg éppen kiváló figyelemmel van. Hiszen az iskolák, a népnevelés munkája, felügyelet és a tanítók képzésének gondjai, tapasztalatai közt töltötte el életének tiszteletre méltó szakaszát, a nevelés ügye előtte elsőrendű ügy a püspöki székben is. A szorgalmas, kiváló tanítókat szívesen jutalmazza. A tanítói körök pályatételeinek megoldását nagy figyelemmel kiséri. A sikerültebbeket jutalmazásokkal tünteti ki. No aztán, ha bérmáláskor vagy más alkalmakkor is az iskolába mehet! Itt láthatjuk csak a püspökben a szenvedélyes, a lelkes, a fáradhatlan tanítót. Szinte megfeledkezik az időről. Környezete már szinte belefárad; a gyermekek is lankadni kezdenek. Az idő is röpül. A püspök még mindig eleven, élő és kiválóan érdekesen kérdező tanító. S ha titkárja szelíden a rohanó időre hivatkozik, mosolyogva mondja : No igen, mindjárt készen Isszünk. De ez a mindjárt még sokára következik be. A püspöki konviktus uj palotája. Püspökünk hét évi kormányzásának legnagyobb alkotása a Hám-, a püspöki konviktus uj palotája. Az a hatalmas palota, melynek homlokzatát itt képben is bemutatjuk, hatalmas lendületet ad „a jó reményű ifjak célszerű nevelésének“, mint ahogyan az első alapitó, e szent emlékű Hám püspök ennek az intézménynek feladatát megjelölte. Hám püspök ugyanis 1842 évben fejezte be a konviktus céljaira szolgáló emele tes házat. Akkori időben még tekintélyes épület talán, a mai korban bizony már igen szerény, sőt az intézet izmosodásával—tart hatlan. Pedig ha jól emlékszünk a 70-es évek vége felé épült a régi konviktushoz csaknem egy másik emeletes épület, de ez sem birla már a bekövetkezett izmosodást és igényeket kielégíteni. S mig Szatmáron uj nevelő intézetek épültek is alakultak az idők folyamán, vagy ezen közben meglevők is nagy átalakulásokat és rohamos fejlődést mutatnak: addig a
