Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-16 / 29. szám
XXII. évfolyam. Szatmáp, 1913. julius 16. 29. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. í V» ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — í. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , [ Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár A hogyan az aczél készül... Szatmár, 1913. jul. 15. (+) Mikor a nagy kohók lángos tüze ellenállhatatlan izzásában fo- lyókonynyá olvasztja a kibányászott érczet — ez az égő lávafolyam higgad meg keménynyó, erőssé, vassá. Nem illan el belőle azért a tűz sem, a mely kiolvasztott belőle minden salakot. Ott van ez a vulkáni erő is, elrejtőzve sötét atomjai között, hogy megvillanjon, tüzet szikrázzék, valahányszor harczos támadás ütése sújt reá. Ilyenkor mindig kilobban a vasban rejtőző tiiz, fényes villanással megmutatja, hogy él, nem ismeri és nem akarja halált. Ez az égő élet csak akkor mutatkozik meg, ha nagy, megsemmisiteni akaró erő támad a vasra. Damaskusban tudják a nyitját annak is, hogy a merev, hajolni nem, csak törni tudó vas kemény legyen, mint a gyémánt. Hogy keresztülszelje csorbulás nélkül a követ is. Hogy éle megmaradjon a kardnak, ha vasinget is vág át. És tudjon, mint a sudár fiatal fa, Ívben megFelelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. hajolni, hogy azután büszkén visz- szapattanjon helyére. A legvadabb erő vak dühe sem tudja lebirni ezt a tulajdonságát. A gyökértépő, tölgyeket derékban kettéroppantó vihar is tehetetlen a hajlékony, rugalmas izmu fiatal fákkal szemben. A vad, ösztönös, lebirhatatlan erők buzogánya is hiába támad az aczél ellen, — a vékony, damaskusi penge törés nélkül hajlik egész Ívben, de aztán szikrázva visszapattan s meg nem fogyott erővel szeli át a szakállas buzogányt keményen szorító öklöt. Valami ilyesnek tartjuk az anima catholicá-t is. Nagy, izzón égő, eleven tüzek ölelő forróságában kell megolvadnia, tüzfiirdőben kell salakjától megtisztulnia, majd az égő, lobogó izzás után keményülnie, ho y vas legyen. A kiből semmi szenvedés ki nem válthatja a csiiggedés összeroppanását. A ki égő villogással fénylik a sötét lelkek beláthatatlan fekete tömegében, a mikor harczi riadót fú ellene az élet alacsonysága, kicsinyessége, kisértése és nehézsége. De van aztán még valami — a A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Ettiug'er JénoH tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések- egyszeri közlése S korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------A lap megjelenik minden szerdán szentek Damaskusában készül — a mi különös hősiességgel tölti meg a vas-lei keket... Keresik a nagy erőfeszitéseket, a legszentebb har- czok tüzét, a hol pihenéstelenül kell védeni az örök kincseket az örök támadókkal szemben. A hol csupa munka és folytonos áldozat az élet. A hol tenni kell, dolgozni, példát adni, bátorítani, apostolkodni, mindenkinek mindene lenni. A tarsusi Pálok, a Depaul Vin- czék, az Assisiből való Ferenczek tudnak beszélni az aczél-lelkek életéről. Mig ezt a tüzet, a megolvasztó, vassá és aczéllá tevő izzást meg nem kapják a lelkek, a bennök levő christianitas — a melyet a kegyelem ad — csak olyan, mint a bányákból fölhozott vasércz. Salakos, erőtelen és öntudat nélkül való. A lélekolvasztó, szivtüzesitő pillanatok ideje sokszor a magány szent csöndje, Borgia Ferencznél egy rothadó hulla, Loyolai Ignácz- nál egy vár ostrománál kapott seb, majd egy égi szó, a mely-a damaskusi utón, vagy egy gondolatot ébresztő könyvből, dómban, vagy tengerparÄ szatmári ferenczrendi kolostor története. Irta: dr. KARÁCONYI JÁNOS. Szatmár városát a ferenczrendiek korán fölkeresték és itt a Boldogságos Szűz tiszteletére kis templomot építve segítettek a lelkipásztoroknak a jámbor keresztény élet terjesztésében. 1316-ban már fennállott e .kolostoruk és akkor az egri őr felügyelete alatt állott1); 1380 tájától kezdve pedig megszaporodván a vidéken a ferenczrendiek kolostorai, a váradi őr felügyelete alá került és itt is maradt. A ferenczrendiek csakhamar megkedveltették magukat a Szatmár körül lakó ne mes urakkal is. Világos jele ennek, hogy már 1335 ben a gazdag (Nyircsaholyon lakó) Csaholyi család egyik tagja Csaholyi János nagyanyja végrendeletileg 12 márka ezüstöt hagyott nekik és ezt Csaholyi János nagyheti ájtatosságát itt Szatmáron végezvén, át is adta a ferenczrendi testvéreknek.2) *) Analecta Franciseana IV. 554. 2) Fejér: Cod. Dipl. V1II./4. 149. Nemsokára egy másik, gazdag szatmár- megyei család bőkezűségét is tapasztalták. Szatmártól keletre az aranyosmedgyesi és szinérváraljai nagy uradalmakat abban az időben a hatalmas Medgyesy, másként Mó- riczhidy család birta. Erdélyi vajdák, bánok kerültek ki ez időben a hatalmas család tagjai közül. 1349-ben e család egyik jeles tagja Móricz nyújtott segítséget a szatmári ferencz- rendieknek, hogy az egész országból közgyűlés tartása végett idesereglett testvérek szükséget ne lássanak.3) Sőt nem csupán Szat- mármegyébe, hanem közelebb eső megyékbe is hívták őket. 1345-ben egyik nagyon öreg, Szatmáron lakó ferenczrendi azt állítja, hogy ő a zemplénmegyei Nagymihályon 1285-ben Nagy Boldogasszony napján ünnepi misét mondott.4) 1410-ben is itt tartották a ferenczrendi közgyűlést.5) Épen azért nagy szomorúság volt a régi, mariánusoknak hivott ferenczrendieknek 1448- ban az apostoli szék követének abbeli ítélete, hogy Szatmárról vonuljanak el és adják át a kolostort Szent-Ferencz szerzete uj, erősebb hajtásának a szigorú ferenczrendieknek.6) — Nyilvánvaló volt, hogy ez Ítéletet Hunyadi János az ország kormányzója sürgette. A marianus ferenczrendiek szerencséjére Szatmár városa akkoriban Brankovich György szerb despota kezén volt, ez pedig nagy ellensége volt Hunyadi Jánosnak és igy nem 3) Történelmi Tár: 1895. 752—56. 4) Sztáray: Oklevéltár I. 185. 8) Kósa: Collectanea 79. engedte végrehajtatni az Ítéletet. Ennélfogva Szatmáron továbbra is a marianus ferenczrendiek maradtak, s Hunyadi János elvévén Nagybányát Brankovicstól, azzal kárpótolta magát, hogy odavitte a szigorú ferenczren- dieket. A Brankovicsok után a Zapolyai család szerezte meg Szatmárt s ez is nagy pártfogója volt a ferenczrendieknek, tehát nem volt bántódásuk. Az ő idejükben 1467-ben említik az első névszerint ismert szatmári guar- diánt Györgyöt.7) A XVI. század elején említik György utódát Albert guardiánt, még pedig ma látszólag csekély, de akkor Szatmár városára nézve fontos ügyben. Valamelyik jótevő ugyanié a szatmári kolostorra hagyta az ő részét a Szamosra épített egyik vízi malomból. A másik része a város plébánosáé és 3 oltárigazgatóé volt, s mivel a plébánia kegyura a város volt, a város is vigyázott a malom jövedelmére. — Csakhogy e malomhoz Németi város földjein keresztül vezetett a közelebbi ut. A szomszéd városok gyakran csekély okokból torzsalkodnak egymással, igy volt ez abban az időben az egymástól teijesen külön álló Szatmár és Németi városok között is, pedig a Szamos egészen elválasztotta őket egymástól. A németiek elzárták az utat a vizi malomhoz s igy kénytelen volt Szatmár városa a földesurtól segit6) Feleki: A Hunyadiak-kora X. 233. 7) Szatmármegyei Schematismus. 1904. 119, 1. Lapunk mai száma ÍO oldal.
