Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-16 / 29. szám
HETI SZEMLE •Szatmár, 1913. julius 16. 2 ton jut el a lélek a fülébe—ám kevesek mennek ma Manrézába, vagy a Tábor hegyére, kevesen járnak az Ágostonok tengerpartján, a sokaság nem éri meg a lélekvilágosodás megtisztító pillanatait. És megmarad salakosnak, a kiben porladó, erőtlen valami az a christíanitás, a melyet a keresztség adott neki ol- vasztatlan vas érezül. Ma ezt a hideg, tisztittatlan és szétmálló lélektöineget egy helyen lehet a kohók izzásba hozó tüzének focusába beállítani. — A katholikTis nagygyűléseken. Azt a tiz esztendeje még élettelen katholikusságot ezek a nagygyűlések töltötték meg tűzzel, hozták lendülésbe és vitték a lelki, evangéliumi élet utjain fölfelé. A mi egyházmegyénk kevés lelket vitt még a nagygyűlések tüzóbe. Ha vaslelkeket és azután aczél- lelkeket szeretnénk már ez ország- darabon is látni, meg kell tennünk mindent, hogy falvaink s városaink katholikussága ez évben nagy számmal legyen ott a magyar katholi- kusság életre ébresztő seregszemléjén. Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. — séget kérni. Szerencsére mind a két város nak egy földesura volt, még pedig 1508-ban somlyai Báthory István. Albert guardiánt is kérték a szatmáriak a közbenjárásra és a földesur békét is szerzett köztük ily feltételek alatt: abban az évben, mikor a németiek e földet csak ugarnak használják, mind az őrlők, mind a gátmunkások mindig szabadon járhatnak a rövidebb utón Szatmártól a malomhoz; abban az évben azonban, mikor vetik, vagy kaszálónak hagyják e földeket, akkor csak Szent-György napig járhatnak ott. Szent-György naptól kezdve várni kellett egész a széna felgyüjtéséig, vagy aratásig és csak azután járhattak a malomhoz ez utón.8) Ugyanez időben volt a szatmári ferencz- rendi kolostornak egész külön malma is a Szamoson. Ajándékba kapta ezt a méltán hires gróf Erdődy család ősétől Miklóstól, Bakócz Tamás hires esztergomi érsek testvérétől. Miklós ugyanis nem tört olyan roppant nagyra, mint testvére és fiai, hanem behúzódott Szatmár városába, s itt mint polgárember éldegélt. Hogy könnyebb legyen megélhetése, gazdag bátyja, Tamás vett neki egy malmot, ő pedig halála előtt, mivel szerette a ferencz- rendi testvéreket, e malmot odaajándékozta a szatmári kolostornak, csak azt kötötte ki, hogy a ferenezrendiek mondjanak misét szombaton a Boldogságos Szűz, vasárnap a Szent- háromság tiszteletére, hétfőn pedig elhunyt atyafiaiért. Mivel a malom tulajdonképen Bakócz Tamás pénzébe került, biztonság okáért a szerzet ez ajándékozáshoz kérte az eredeti vevő beleegyezését is. Bakócz Tamás 1510. május 22-én jóvá is hagyta testvére ajándékozását, csak azt kötötte ki, hogy a malmot a ferenezrendiek elöljárói (provinciális, őr és guardián) el nem adhatják, és ha a miséket nem mondják nem mondják, akkor a malom az ő atyjafiaira visszaszáll.9) 8) A ferencrendiek pozsonyi levéltára. Lad: XXXIII. f. 2. nr. 3. 99 millió deficzit. A mai gazdasági válságos világban, mikor még a szolid ezé- gek alatt is megrendül a talaj s erősen küzdenek a bukás rémével, a kevésbbé szolid ezégek nagy-nagy deficzittel egymásután csukják be aboltot. A hivatalos lap legutóbbi számában az államháztartás első negyedévéről szóló kimutatás egész stilszerü a mai korban. Akkora deficzitet mutat fel, ami egyenesen azt kiáltja: Megálljunk, mert a csőd igy elkerülhetetlen ! Az idei első negyed évben 111 millió 600 ezer koronával többet adtak ki, mint amennyi a költségvetésben előirányozva volt s a mérleg 99 millió 754 ezer koronával kedvezőtlenebb, mint volt a múlt év hasonló időszakában. A legnagyobb hitel- túllépés a közösügyi kiadásoknál mutatkozik, 35 millió korona. A zavaros külügyi helyzet által kívánt rendkívüli intézkedések vették igénybe ezt az összeget. Második helyen a honvédelmi minisztérium 14 milliós többkiadással. Ezt is a rendkívüli katonai intézkedések magyarázzák. A harmadik a rangsorban a belügyminisztérium közel 14 milliós többkiadással. A pénzügyminisztérium a családi pótlékok utalványozásával, az irodai pótlékok, szükségletek emelkedésével, a városok segélyezésével, a csendőrség és államrendőrség fejlesztésével okolja meg ezt a nagy többkiadást. Ebben az összegben van jó néhány százezer koronával a néhai Lukács kormány kormányzási bölcsesége is elkönyvelve, a képviselők kidobatási költsége és az a horribilis nagy összeg is, amelybe a kép- viselöház katonai őrzése, Tisza és Lukács rendőri, csendőri kísérete került. Valamennyi tárczánál van még tulkiadás, de aránylag kisebb összegben. A bevételek közül az egyenes adóknál, a végrehajtási költségeknél és a vasútnál mutatkozik emelkedés, mig a fogyasztási adóknál észlelhető közel 5 milliós csökkenés az ország népének nyomorúságos helyzetét illusztrálja. A kormány rideg számadatai mindennél beszédesebben bizonyítják, hogy nem jó utón halad az állam- háztartás s a mai gazdálkodásnak szomorú vége lesz Rendszerváltozás kell minél előbb, mert az anyagi és erkölcsi csőd veszedelmesen fenyeget. Volt még ezenkívül Szatmár mellett egy rév is, s valamelyik földesur a rév jövedelméből is részesítette a ferenezrendi kolostort. 1535-ben a szatmáriak e révet máshova akarták elhelyezni, és igy a régi rév jövedelme megszűnt volna. Ekkor meg János király Váradról deezember 15-én kiadott rendeletében sietett segítségükre a ferenezrendi testvéreknek és megtiltotta a szatmári és németi polgároknak a rév áthelyezését.10) A szatmári kolostor ekként kellő jövedelemmel bírt, s azért 1535-ben még teljes számmal végezték itt nemes hivatásukat a ferenezrendi testvérek. Ez évben megválasztották ide Korpádi Bálintot guardiánnak, Dombai Miklóst igehirdetőnek és Budai Jánost orgonáénak.11) Tehát szorgalmasan hirdették Isten igéjét és Isten nagyobb dicsőségére orgonakisérettel énekeltek. Végre is a politikai veszekedések ásták meg a szatmári régi, hires kolostornak sírját. A város földesurai, a somlyai Báthoryak 1541-ben is megmaradtak Zápolyay János özvegyének, Izabellának a pártján és nem akartak I. Ferdinándnak meghódolni. Azért I. Ferdinánd Szatmár városát odaajándékozta a Báthory család másik hozzá hü ágának az ecsedi Báthoryaknak. Innen van, hogy 1547- ben Ecsédi Báthory András az ország főkapitánya és tárnokmestere megengedi a szatmári ferencrendieknek, hogy az ő jószágán sehol se fizessenek vámot.12) 1556-ban azonban a Somlyai Báthoryak erővel visszafoglalták Szatmárt és e háború alkalmával a szatmári kolostor is tönkre ment, s mivel nemsokára a luth. vallásu Balassa Menyhért lett a szatmári városban a fővezér, oda többé vissza sem mehettek. 9) A ferenezrediek pozsonyi levéltára: Lad. XXXIII. f. 2. nr. 1. 10) A ferenezrendiek pozsonyi levéltára. Lad. Lad. XXXIII. 7. 2. m. 4. 11) Kósa i, m. Kéziratok 223—6. >6 ü. o. f. 2. nr. 2. Városi közgyűlés. Tisza diszpolgársága. Dr. Keresztszeghy Lajosnak, úgy látszik, nem nagyon ártott meg három év előtti csúfos bukása. Még mindig politikai babérokra vágyik. Most azonban már gondosabban készíti elő a jövőt. Gyűjti az érdemeket. Jobban észre akarja vétetni magát a kormánnyal. Versenyre kelt Hódmezővásárhellyel, Debre- czennel s Szatmár város hétfői közgyűlésén előállott az indítvánnyal, hogy gróf Tisza Istvánt válasszák meg a város díszpolgárának. Indítványát el is fogadták 55 szavazattal 13 ellenében. Azóta Vajay Károly polgármestert eszi a méreg. Mivelhogy ezután nemsokára más királyi tanácsos is lesz Szat- máron, nemcsak ő. A szavazás eredménye senkit sem lepett meg a helyzet ismerői közül. Szatmár város törvényhatósága mai összetételében annyira gondolkozás nélküli hive a mindenkori kormánynak, hogy ha a főispán a disz- polgárság helyett a közgyűlési terem tövében, a színház sikátorban díszelgő és illatazó szennyvízben Kneipp-kurát indítványozott volna a kormány érdekében, a többség azt is megtette volna. És hiába tiltakozik ellene száz Kovács Abrahám, Szatmár polgárságának túlnyomó többsége gyűlöli Tisza politikáját és inkább kívánná Tiszát in natura a siralomházba, mint arczképét a városháza dísztermébe. Az ellenzéknek semmi oka a csüggedésre. Ezt a szépséghibát, amely hétfőn este a város arczulatát hivatalos képviselői részéről érte, kár volna komolyan venni. Aminthogy a városi ellenzék nem is veszi komolyan. Mutatja egyik vezéremberének, Thnrner Albertnek a felszólalása, aki nem akart komoly fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem maró gúnnyal azt indítványozta, hogy Tiszával együtt válasszák meg díszpolgárnak Pavlikot is; hiszen a Tisza sikereinek oroszlánrésze Pavlikot illeti. De bár tény, hogy a városi tanács nem tekinthető a szatmári közvélemény politikai képviselőjének, hiszen a képviselőtestületi választásoknál egészen más szempontok, más jelszavak érvényesültek s a jelöltek politikai pártállása soha szóba sem került, — az ellenzéket mégis sok mulasztás terheli. Miután régi vezetői egymásután kidőltek a sorból, nem gondoskodott azoknak pótlásáról. A szervezést teljesen elhanyagolta. A városházán szőnyegre kerülő politikai kérdések mindig készületlenül találják. A bizottsági tagválasztásnál nem gondoskodik megfelelő ellenzéki jelöltekről. Es minduntalan elköveti azt a hibát, hogy álláspontjának kifejtését a Ta- nódiakra bízza, akiket sem állásuk, sem előadókészségük, sem népszerűségük nem kvalifikál vezetőszerepre és akik szabadkő- mives mesterkedéseikkel sok, egyébként ellenzéki érzelmű bizottsági tagot is a kormánypárt táborába kergetnek. A hétfői szavazásnak az az egy jó hatása lehet csupán, hogy a városi ellenzék kettőzött igyekezettel lát hozzá a szervezkedéshez s eddigi mulasztásainak pótlásához. Tiszának díszpolgárrá választása után a közgyűlés bizalmat szavazott a kormánynak, meghallgatta a polgármesteri jelentést, amely különösen a Szamos áradásáról számolt be részletesen, üdvözölték Róth Ferencz törvényszéki elnököt előléptetése alkalmából és tudomásul vették, hogy a vármegyei alispán elutasította az Eesediláp társulatot a Szatmár és Nagymadarász határában tervezett tároló medencze építése iránt benyújtott kérelmével. A két megüresedett virilis bizottsági helyre Benedek József és Róthbart József póttagokat hívták be. A Pannónia szálloda bérletére, mivel a beérkezett ajánlatok meglepően alacsonyak voltak, uj pályázatot Írtak ki. Az elhagyott gyermekek helyi telepbizottságában megüresedett helyre Bélteky Lajos református lelkészt választotta meg a közgyűlés, Sűdy Károly, számtiszt saját kérelmére nyugdijaztatott. Végül Csaba Adorján főispán tudomására hozta a törvényhatóságnak, hogy Halász Lajos kerületi orvost tiszteletbeli főorvossá, ifj. Kiss József és Misky Lajos számellenőröket tb. számvevőkké nevezte ki.
