Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-05-28 / 22. szám
HETI SZEMLE o a mi generátiónkat, a mely templomáért oly keveset tett. Keveset az áldozathozatal és keveset az alkotás terén. A sajtóalapon kiviil ott van egy másik útja is az életerős kath. egy- házmegyeinapilapmegteremtésének: a Pázmány-sajtó telkének kihasználása és a nyomdával combinált uj vállalatok beállítása. Legalább a javalló, a késztető hangokat, az akarás szavait szeret- nők hallani. Mert még azokat sem halljuk. Eszmecseréink. Irta : BODNÁR GÁSPÁR. IV. Álljunk meg egy szóra. Organizátornak a „Sajtó“-ról irt soraira csak később szándékoztam reflektálni. Eszmecseréinknek a maga sorrendjén. De mert a sajtó, a mi sajtónknak kérdése úgyszólván felénk süt; tenyerünket égeti; nyele minket ütöget: kénytelen vagyok kitérőbe kerülni. Álljunk meg tehát egy szóra.. És a mint a szerkesztőt ismerem; a mint ügyünk iránt való ideális lelkesedését tisztelem; a mint a vitatkozások tüzében való bátorságáról tanúbizonyságot tett; hinni szeretem, hogy most sem fogja megakadályozni, melyszerint a múltkori vezérczikkében megbillentett értelmi és felfogási összhang egyensúlyát helyreállítsam a közhangulatban. * Vannak ugyanis felszólalások, írások, melyek éppen nem alkalmasak arra, hogy a feltétel alatt Ígérte meg a szükséges tanerőket, ha a város kellő helyiségekről gondoskodik, a gimnáziumot kiépíti. Ez 1857—8-ban történt, midőn a VII. és VIII. osztály megnyílt. Á tanulók folyton növekvő száma miatt a régi intézeti helyiség szűknek bizonyult, a parallel osztályok elhelyezésére már bérelt helyiségeket is igénybe kellett venni. Mindinkább érezhetőbbé és általánosabbá tette ez azt az óhajt, hogy egy uj, a mai igényeknek megfelelő épület emeltessék az ország északkeleti részében oly fontos missiót teljesítő ezen egyik legnagyobb tanintézet számára. A sokáig húzódó ügy Klama- rik János miniszteri tanácsos jóakaratu közvetítésével 1892-ben jutott a megvalósulás stádiumába, a mikor Csáky A. gróf jóváhagyta a savanyuvizi téren emelendő épület uj tervezetét a kath. tanulmányi alapból utalványozott 161,316 frt 56 kr. költséggel. A két emeletes olasz renaissancee stylü épület helyiségeit 1896. október 10-én Mesz- lényi Gyula szatmári és Firczák Gyula munkácsi püspökök szentelték be nagy ünnepségek között. Ugyanekkor áldotta meg Mesz- lényi Gyula püspök az intézet uj díszes zászlóját. Áz intézet előtt ma díszes park terül el, közepén Dayka Gábor a gimnázium egykori költő tanárának kararai márványszobrával. A tanulók értelmi, erkölcsi nevelésére sokat tesz az ifjásági Dajka-önképzőkör, a Mária-kongregáezió, a gyorsirókör, az ének és zene-egylet. Az ifjúság száma 1868-tól 1912-ig 400—640 között váltakozott. Ä tanintézet harmadfél századon át híven teljesiti azt a missziót, a melyet a nagylelkű alapítók és a magyar haza vitális érdekei részére kijelöltek. Mint világitó phárosz a keleti Kárpátok tövében messzi vidékekre kiáradólag terjesztő az igazi műveltség: a vallásosság és a tudomány sugarait; ezer és ezer hű fiat nevelt az egyháznak és a magyar hazának. Engedje a Mindenható, hogy a 300 éves jubileumát ünneplő intézet legyen továbbra is századokon át a hitnek, a hazaszeretetnek, a nemzeti kultúrának erős, bevehetetlen védvára, neveljen Magyarországnak minél több vallásos, tudományos, önzetlen hazafiakat. Dr. F. S. kérdésbe világosságot, megnyugvást vigyenek. Sem megoldást. Sőt inkább minden jó akarat nyomán is: inkább félreértést, bonyodalmat, sőt elkeseredést szülnek. Amennyire ismerem a „Scientia vocis“ czimü múltkori vezető czikk nyomában keletkezett hangulatot; a Pázmány-sajtó és Irodalmi kör jelen viszonyait; sőt talán magának az egyházmegyének e kérdésben való felfogását és álláspontját: egész határozottsággal kimondhatom, hogy nevezett czikk nem szerencsés hang, nem kedvező beállítás magának az ügynek megoldására. A fejedelmi ajándékok, áldozatok előtt rendszerint megszoktak hajolni. A gyönyörű gesztusok lehetnek tetszetősek, grandiosusak . . . fájdalom nem mindig követhetik ujjongó örömök. Sőt bizony, sokszor — csönd, mélységes csönd a kísérője. így történt most is. És hogy igy történik, annak mélyen járó okai vannak, a mely okokkal ma azt hiszem mindenki tisztában van, a ki e kérdés csomójába csak kissé is beletekintett. Elfogulatlan embernek tisztában kell azzal lennie ugyanis, hogy úgy az a fejedelmi ajándék, mint az a gyönyörű gesztus kényszer ajándék és kényszer gesztus. A Pázmány-sajtóra úgy az alakult sajnálatos helyzet miatt, részvétlenség a részvényesek részéről vagy éppen képviseletének hiánya folytán, de meg alapszabályainak kényszerítő • voltánál fogva is kimondatott a felszámolás. A közgyűlés kimondotta a határozatot, hogy a kiküldött 4 tagú bizottság foganatosítsa a felszámolást. Járjon el az alapszabályok értelmében rövid idő alatt és véglegesen. — Itt tehát a szó bölcsességénél meg- állani nem szabad. Itt tenni, végezni és végrehajtani kell. — Megtette-e elvállalt kötelességét a bizottság? Felajánlotta, illetőleg átszármaz- tatta-e az egyházmegyei hatóságnak azt a sajtót, a mely fejedelmi áldozatként is 35—40.000 koronára van értékelve. Mit vár? Várja az ujjongó . örömriadalmat ? És panaszolhatja, hogy mély csend van? Mit jelenthet ez a csend? Azt-e, hogy itt valóban fejedelmi ajándékról van szó? Avagy talán azt, hogy itt olyan jövőbeli gondról, áldozatról lesz szó, melyre nézve még azt is mérlegelni kell, hogy az Irodalmi-kör, (melyre a vezetést és gondozást az -alapszabályok értelmében az Egyházmegyének bíznia kell; meg fog-e birkózni a maga erejéből ? Itt a papíron kimutatott vagyoni értékek mellett is oly csomóról vau tehát szó, melynek megoldása — bizony bizony fejedelmi bölcsesség leszen. * Hát ime, ha ilyen beállításban, ha őszinte, reális megvilágításban és a dolgoknak mindenoldalú szögeiből tekintjük a szó bölcseségét... akkor igenis megértjük a csendet-, megérthetjük, hogy az egybeolvadás nem az Irodalmi-körön múlik, melynek a fejedelmi ajándékot jogilag elfogadni sem lehet. És végre, hogy azt az egybeolvadást kizárólag és főleg a Pázmány-sajtónak kell sürgetni, kijárni és útját elegyengetni, mert különben jul. 1-én a levegőben fog függni, mint Mohamed koporsója. * A Pázmány-sajtó igazgatója ugyanis visszavonhatlanul kijelentette, hogy julius 1-én megszűnt — elnöke és vezetője lenni a sajtónak. Ezzel pontot tett határidőre a Pázmány- sajtó mostani ily vezetésű fennállása lehetőségének. Mert a Pázmány-sajtó igazgatójától senki sem tagadhatja el azt a tényt, „hogy nem csak lendülésén egyedül fáradozott“, de ó maga volt a Pázmány-sajtó. Közgyűlések, bizottsági ülések és más egyesületi motívumok és feltételek nélkül. Vállain nyugodott a a felelősség, gond, a vezetés vagy vezettetés. Ez az áldozatkészség mindenesetre elismerést érdemel. Más kérdés azonban, hogy ez a tagadhatatlanul szép áldozatkészség meghozta-e a jogosultan várt eredményt? Más dűlőre esik Szatmár, 1913. május 28. annak mérlegelése, hogy vájjon ez a személyes áldozat megerősitette-e az intézményt gyökerében vagy talán hervadását, hanyatlását csak feltartóztatta vagy sebeit eltakarta'? Hogy vájjon nem lehetett és kellett volna a Pázmány-sajtó igazgatójának utódot nevelni maga mellett. Mint azt más, intézményeket vállaikon hordó, évtizedes áldozatokat hozó egyesületek alapítóinál vagy éltető szelleménél láttuk. A hol aztán a ház nem maradt gazda nélkül... íme ... ezek a kérdések mind jönnek szaladnak sorba- . . . távolról közelről. A melyeket most már ne feszegessünk. Ne állítsuk a pózna tetejére, hogy mik a feltételek? Milyenek a gesztusok? Fejedelmi az ajándék vagy mi? Itt egyetlen gesztus, egyetlen fejedelmi lépés van : az őszinteség. A miben benne kell hogy legyen a szándék gyors végrehajtásának. Az egybeolvadásnak igaz, minden melléktekintetek nélkül való akarása. A személyi kérdések előtérbe való állításának teljes mellőzése. Az ügyeknek igaz, minden izében való átértése. Ha ez igy leszen: győztes mindenki. A sajtó is. Az egyházmegye is. És az Irodalmi kör is. De ha tovább magyarázunk, kesergünk és keserítjük a dolgozó embereket... ez az ügy olyan természetűvé leszen... hogy bele kell fulnunk — még mielőtt megértettük volna egymást.*) *) A „Scientia vocis“ ez. incriminált czikket én Írtam. Minden melléktekintet nélkül való szándékból, mert egy nagyarányú sajtóvállalatot és ezzel egy napilapot oly kevés áldozattal, mint most a Pázmány-sajtó igazgatójának ajándékával megteremteni soha többé nem lehet. A sajtó közgyűlésén, valamint a művezetőtől kapott felvilágosításokból és a sajtó évi jelentésének adataiból tudom, hogy a sajtó felajánlott 4632 K 83 f készpénzt, 51 db. birtokában levő sajtórészvényt (5100 K), telket (45.000 K), gépeket, betűket, berendezést és raktári nyomtatványokat (17.852'76 K) és ezekkel szemben a sajtó terhe (adósság házas-telekért és Pázmány convictusnak : 20.600 K, részvényekért : 4.900 K, számlaiartozás, stb. : 5.127'90 K) 30.627 90 K; a melyet leütvén a vagyonból és nem számítván a készpénzt s az 51 részvény értékét, a sajtó mint tiszta ajándékot felajánlott: 32.224'86 K-t. Ez igazság. Valamint igazság még: 1. hogy az egyházmegyének kikerülhetetlen szüksége van egy nyomdára, a melyet inkább m a mint holnap föl kell állítani; 2. hogy az Irodalmi Kör föladatát az egyházmegye egész területén sajtó-organum nélkül nem teljesítheti; ennek a leendő napilapnak kiadását azonban nem vállalhatja, hacsak egy biztos pénzforrás — a minővé pedig a nyomda kellő fejlesztésével, telkének kihasználásával s egy uj üzletágnak, a könyvkereskedésnek beállításával meg lehet tenni a Pázmány- sajtót — nem födözi a napilap igen jelentős költségeit; 3. ily helyzetben tehát mindegyikünk kötelessége azon dolgozni, hogy a sajtó impozáns ajánlatát — a lendítéshez szükséges összeg kieszközlésével — az Irodalmi Kör, illetve az egyházmegye érdekében érvényesítsük és ezzel e két szervezetünk alapítóinak nemes tervét is megvalósítsuk. Ez volt a „Scientia vocis“ tendentiája. Érdemben nem válaszoltam a H. Sz. tiszteletreméltó munkatársának, Bodnár Gáspárnak jelen czik- kére, de az „értelmi és felfogásbeli összhang“ miatt szükségesnek tartottam ezeket elmondani. Szei-k. Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. , Meghalt Mátyás király, oda az igazság. Nem tudom, hogy a fegy- és fogházak lakói olvasnak-e újságot. De azt tudom, hogy ha olvasnak lapot és figyelemmel kisérik a Lukács-Deésy pörnek napról- napra újabb meglepetésekkel szolgáló fejleményeit, hát méregbe jönnek, elkeserednek és igazságtalanságról panaszkodnak. Hogy igy meg úgy nem járja. Ha az ő esetükben is úgy kormányozták volna az igazságszolgáltatást, ha Badenbe utaztatták volna a terhelő tanukat, ha utasíthatták volna az ügyészséget, ha szelíden nyomkodták volna a tárgyalási elnököt és megszólaltatták volna
