Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-05-28 / 22. szám
a kabinetirodai telefont: .akkor ök sem ülnének itt, a hűvösön. És van némi igazuk ezeknek a lázongó raboknak. Amik eddig történtek ebben a szomorú nevezetességű perben, azok zavarba hozzák minden intelligens polgárát a magyar hazának. Inognak és megdőlni készülnek megdönthetetleneknek hitt fogalmaink az igazságszolgáltatásról. — Eddig hittük és vallottuk, hogy bíróságunk szabad és független. Eddig úgy tudtuk, hogy az igazságszolgáltatás összes szerveinek az a rendeltetése és szigorú kötelessége, hogy igazságot szolgáltassanak. Most pedig, mint a mély álomból ébredezők, dörzsöljük szemeinket és kezdjük sejteni, hogy eddig illúziókban ringattuk magunkat. Hiszen azok a szervek négy hónap óta mindent elkövetnek, hogy az igazság kiderítését megakadályozzák. De azért mi nem tudunk és nem akarunk kiábrándulni eddigi illúziónkból. Mi nem akarjuk hinni, hogy a kormány mindenhatósága kiterjedne a bíróság lelkiismeretére is. Várunk a főtárgyalásig. És bízunk. A tábla már tanúságot tett függetlenségéről, amikor elrendelte a bizonyítást. A főtárgyaláson a bíróság nem fogja akadályozni a legteljesebb bizonyítást. Nem szabad akadályoznia. Mert különben oda lesz nemcsak az igazság, hanem a társadalom bizalma is az igazságszolgáltatásban. S/;Omár, 1913. május 28. ______________ + Hu ngréder György 1826—1913. Majdnem egy századot megért élet fejeződött be. És ez az élet szép volt, mint a pátriárkáké. Ott folyt le a messzi máramarosi hegyek kqzt, távol a lármás, törtető élet országújától, a nyájnak való selymes fü, kék ég, ezüstös patakok, nyitó virágok birodalmában, a hol az evangéliumi képet a „jó pásztor"-ról nemzedékek látták nem parabolában, de valóságban. A pátriárka körül már a harmadik ge- neráczió nőtt fel. 0 ismerte juhait és azok is ismerték őt. Szinte példátlanul álló lelkipásztori élet volt ez. Ötvenkét évig egy helyen. A kereszt- kuttól a temetőig megtett utakon összeforrt a jó pásztor a nyájjal. Minden ház ivadéka tőle vette a kegyelmi életet, gyóntatószékéhez a töredelmes gyermek biinvallomásával mentek, szószéke körül egymás mellett állott a nagyapa és az unoka, a kiket ő keresztelt, tanitott, esketett, vigasztalt és vezetett az égfelé törő máramarosi hegyek közt az igazi — ég felé. Ideálisan szép papi élet volt Hungréder Györgyé, a ki az évtizedek fogyásával meg nem fogyatkozó ragaszkodással tartott ki abban a szőllőben, a hova még a szentéletü Hám püspök küldötte őt. Szinte az egyházmegye egész papsága is kihalt mellőfe, de a sok elköltözés között ő egyedül nem költözött sehova hivei közül, a kik a fehérhaju aggastyánt a hat évtizedes pasztoráczióban kiko- váesolt igazi szeretet szeretetével szerették. Egyszerűsége ebből az őskeresztényi környezet hangulatából fakadt. A földön Dem várt jutalmat és hiába kereste föl a főpásztori, majd a királyi kegy kitüntetésekkel, nem mozdult hivei közül. De hát lehetett-e kitüntetni azt, a ki az apostoli időket ismételte meg, a mikor a nyáj és a pásztor egyek voltak; és a ki az evangélium jó pásztorát másolta le'? Csak két esztendeje ment nyugalomba, de akkor sem hagyta el híveit. És modhatunk-e ennél nagyobbat és meghatóbbat róla ? Hungréder György 1826-ban született s a szatmári egyházmegye papjai között csak egy idősebb nála Hampel József czimzetes kanonok, nyug. főgimn. tanár. Hungréder Györgyöt 1850 ben szentelte pappá a szentéletü Hám János szatmári püspök, ki 1856- ban Felsővisóra küldte lelkipásztornak. — Ötvennégy évig volt a felsővisói híveknek szeretett és szerető atyja. Négyezer katholi„HETI SZEMLE" kus hívőnek lelki szükségleteit hosszú időn át egy maga látta el. Az egyházközséget egyszer eltemette és újakat keresztelt a meghaltak helyett. A visói négyezer katholikust ő keresztelte meg, a Podhori-hegy tetején levő temető összes halottait ő kisérte el utolsó útjukra. Az élt és a mostan élő nemzedéknek összes házasságait ő áldotta meg. Az elmúlt télen már betegeskedett, a test, mely porból lett, visszakivánkozott a földbe. A lélek, mely csak jót akart és csak nemesért törekedett, megtérni vágyott Istenhez. Május 19-én aztán fájdalom nélkül való harcz után kettévált a test és lélek. A lélek Istenhez költözött, mig a test, az öreg, ki- aszott, szikár porhalom kihűlt. Ravatala köré bucsujárást rendezett népe, a mely nem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy atyja ezután már nem lesz közöttük. Temetése szerdán délelőtt ment végbe a felsővisói uj templomból, honnan a bemutatott szentmise után paptársai vitték holttestét a Podhorira, ahová hosszú 54 év alatt ő legalább ötezer embert felkisért. Nyugodjék békében ! Samu a kétlaki. Városunk népszerűségnek nem örvendő képviselője megint beszéltet magáról. Ez alkalommal a szatmári ügyvédi kamara vonta kétségbe azt, mely szerint valaki csak azért, mert őt Samunak hívják, fel volna jogosítva az ügyvédi diplomának két helyen — Szatmáron és Budapesten — való gyümölesöztetésére. Minthogy ugyanis az ügyvédi rendtartás semminemű „fiók"-irodákat meg nem tűr, és minthogy a szatmári ügyvédi kamara, melynél a mi kétlaki Samunk be van jegyezve, az egyes fővárosi napilapokból minduntalan arról volt kénytelen tudomást szerezni, hogy a kisebb és nagyobbszabásu fővárosi szen- zácziók és botrányok nyomán feltűnő sokszor kapta szárnyra a szél ügyvédi minőségében a mi kétlakink nevét is, — nyilatkozatra szólította fel Dr. Kétlaki • Samut: hogy hol van az irodája, Szatmáron vagy Budapesten ? — Ez a felszólítás érthetően ráijesztett Samura, aki most végre nyilatkozott. Nyilatkozatának egészen Samu ize van. Héber módra csak a felszínen mosakodik és egy strohmannal törülközik. Ennek a strohman- nak a czégjegyzése mellett mennének a a fővárosi kis ügyek stb. stb. — Bár úgy halljuk, hogy az ügyvédi kamara megelégedett annyival, hogy alaposan ráijesztett szegény Samura, mindamellett úgy hisszük, hogy talán még sincs ez a kis kérdés egy kis héber mosdással elintézve. Mert hiába, a héber mosdás után tudvalevőleg ugyanannyi mosdanivaló marad az illetőn, mi ezelőtt volt. Jegyzetek. .4 hogy nyugaton cselekszenek. Berlinben, tehát tőlünk egy kicsit nyugatra, Jagov ren dőrigazgató a minap rendeletet adott ki, melyben eltiltja, hogy vasárnap konyhákban, munkahelyekben a főistentisztelet idején zajt okozó munkát végezzenek. Nem szabad a jelzett időben zenélni, eltilt minden hangosabb mulatozást, felvonulást, minden olyan cselekményt, mely a vasárnapi istentiszteletre zavarólag hatna. A nyilvános helyiségekben tilos a játék, a biliárdozás, a zene és éneklés. Micsoda gezéresz törne ki nálunk a „klerikális zsarnokság" ellen, ha valamelyik rendőrfőnöknek eszébe jutna ilyenforma rendelettel bántani az emberek szabadságát! Pedig ez nagy baj lenne! Mert minálunk az a szokás, hogy ha valamelyik krajczáros újság szerkesztőségéből elkiáltják, hogy „tűz van“ akarom mondani: „klerikális“ — hát a főminisztertől a főispánokon és polgármestereken és városi tanácson át le egészen az utolsó falusi bakterig mindenki behúzza magát, mint a csigabiga a házába, a műveltség, a türelem, a felvilágosodottság köpenyegébe. Itt tudniillik az emberek meg vannak arról győződve, hogy a férfi értéke nem a gerineztől, a jellemtől, a becsület benne élő öntudatától, hanem attól függ, hogy mit ir róla a legpiszkosabb újság, mit kiált róla a világba a legnagyobb száj a legöblösebb hangon. 3 Mivelhogy mi igen müveitek vagyunk. ★ A munkásság vezérei. Tudtuk, hogy a szociáldemokraták hivatalos lapja nem lesz annyira őszinte és igazságszerető, hogy a nagy dobbal hirdetett pártszervezeti gyűlésükről őszinte és hü jelentést adjon. Hogy el fogja hallgatni a súlyos vádakat, amelyekkel a központi vezetőséget illették. Meg voltunk róla győződve, hogy a jó vidéknek elhangzott panaszai szalmacsépelés lesz, amelyből sohsem fognak hasznot látni. Ha jövőre felmennek, újból elmondhatják az idei gravá- menjeiket s azután ismét, amig csak bele nem unnak a panaszkodásba. Önmagát tagadta volna meg a lapjuk, ha hű fotográfiáját festette volna a gyűlésnek. Már a gyűlésen is azért fájt nekik a vád, mert a rendőrség és a sajtó jelenlétében történt, biztosra lehetett venni tehát, hogy a papiroson csak mosakodás és szépitgetések fognak történni, amely az öntudatos munkásság önzetlen vezetőinek impozáns beszámoló gyűléséről mesél, amelyen teljes bizalommal adóznak az önfeláldozó központi vezetőség munkásságáért. Tehát eszük ágában sincsen a hibák orvoslására gondolni, a munkásság érdekeivel törődni, marad minden a régiben. Továbbra is jól jövedelmező üzlet lesz a pártvezetőség, amelyből nemcsak gondnélknli úri életet lehet folytatni, hanem a háztulajdonosok és tőkepénzesek egyesületébe is be lehet iratkozni. A vezér urak továbbra is jóltartott elvtársak lesznek, a kiknek hájgyarapodásáról a nagy tömegnek kell gondoskodni. A munkásság továbbra is fogja fizetni a mesébe illő hallatlan nagyságú pártadót, hogy papirosukon mindennap, a pártvezérek szájából pedig évenkint néhányszor legszentebb meggyőződésüknek higanyolását olvassák, hallgatják, hogy keservesen szerzett garasokért képmutató olvasós csirkefogóknak titulálják őket. De jól van ez igy. A vezetőség volna a bátor, ha a munkásság érdekével törődnék, mikor annak igy is jó. Miért ne lennének a különféle üzletek emberei, mikor ezért is megfizetik a pártadót. Miért ne gúnyolnák azt a jól fizető közkatonaelvtársat, miért ne káromolnák Istenét, ,mikor az tetszik nekik'? És úgy látszik, még sokáig élvezhetik ezt a paradicsomi életet, mert a munkásságnak eszeágában sincsen még, hogy elővegye jobbik eszét és gondolkozzék vele. * Valamiről mindegyikünknek. A katholi- licismus restauratiójáról folyt a szó. — Ezeket a késztető hangokat már vártuk, kívántuk papjainktól és hallgatnánk is ezekre, ha . . . — Ha ? — kérdeztük meglepődve. — Igen : ha. Mert nem elég a szó. A szentéletü Hám püspök valóban restaurátora volt a Szatmáron akkor még nem élő. ka- tholikusságnak, ám nemcsak szóval. Ekkor már többen hallgatták a személyi hálától is megindult „dicsérőjét a múltnak,“ a ki színezte, rajzolta azt a so- cialis érzéket, a melylyel ennek az egyházmegyének igazi restaurátora dolgozott. — Épített — folyt a szó — és ezzel telepítést is végzett. Katholikus munkásokat hozott, iparosokat telepitett le, katholikus ké- reskedőket hozott a városba. Ezeknek boltot nyitott, munkát adott, kölcsönökkel segítette őket. Hát a szavakon kívül tett is. Mert hogyan reagáljon a mostani katholikusság a szavakra, ha az organizálást ilyen socialis tettek nem kisérik ? — De — vágtunk közbe. — Példákkal szolgálok — hallgattatott el a beszélő. Ebben a mostani üzleti pangásban, mondhatom, a katholikus reslauratio gondolata keserves érzéseket vált ki sokakból, a mikor nem gondoltak rájuk a mostani építkezésnél, ipari munkáknál, a mikor a kath. intézetek, papjaink nem keresik elsősorban a kath. czéget, bár vannak sorainkban kiváló iparosok, szállítók, kereskedők. Bolt- és lakásbérletek megkötésénél is kiáltó mellőzések történnek. Lám a protestánsoknál és a zsidóknál annyira irigyelt összetartást mi teremti meg ? Az, hogy ilw
