Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-28 / 22. szám

n. , ✓ XXII. évfolyam. Szatmár, 1913. május 28. 22. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: £gj- évre — 8 K — f. ! Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparoeoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS KNDKK Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. EUinger .] áuoM tanulmányi felü­gyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése I korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------­V lap megjelenik minden szerdán A. hogyan a középkor*... Szatmár, 1913. máj. 27. (+) Azokon a szépséges csodá­kon, a melyeket a középkor föl ül - múlhatatlan áhítata, művészete és ál­dozatkészsége emelt földi lakásul az Istennek, mindenkinek lelke és keze dolgozott. Egy városé, egy or­szágé, sőt néha az egész világé is. Hogy kerülhetett volna együvé máskép az a mérhetetlen kincs, arany és drágakő, hiszen királyok kincstára is szegény egy középkori dóm fölépítéséhez! Aztán a művé­szek serege kellett. Faragó, képiró, a mystika symbolumaival dolgozó sok genie, hogy elmondják a súlyos iveket tartó oszlopsorok, a rózsával ékített templomablakok, a mozaik­kal kirakott vestibulumok, az apo- kalyptikus gigászokkal beirt meny- nyezet, az oszlopokra kúszó kővirá­gok, a remekbe faragott oltárok, a csodákra előkészítő bejárat, az égbenyuló tornyok, a búgó orgonák s a zengő harangok: micsoda föl- séges Ur háza ez az ezeresztendőkre készített kőkolosszus. A melyben angyalok, emberek, bolygók, üstö­kösök, erdők és mezők imádják allelujás énekkel a mindenség Kirá­lyát. A ki előtt porba görnyed a poklok minden elszabaditott réme, a tüzet lehelő sárkányok, a kigyó- bőrbe bujt ördögök tehetetlen légiója. Az egész világot odaépitette a középkor Isten-imádata a templom köveibe. És ehhez a Magnificat-hoz, eb­hez a fönségesen zengő kő-hymnus- boz odaadta mindenki, a mije volt. A művész ihletét, álmait, a gaz­dag kincseit, a szegény napszámos munkáját, a király koronájának igazgyöngyeit. Hivságos ékszerekből szikrázó mostrantiák, skárlát köntö­sökből misemondó ruhák készültek, családok aranyedényei feszületté változtak át az ötvös keze alatt, ősi klenódiumok herm 'kká lettek, hogy hordozzák a szentek ereklyéit. Or­szágokat érő kincsek özönlöttek be a templomba pénzben, szellemben, munkában. Bányák évtizedeken át termelt márványa, ezüstje, rengeteg- őserdők százados fái vándoroltak a készülő dóm felé, hogy részei le­gyenek. És az emelkedő karcsú osz^ lopok tövében született uj generatio folytatta tovább atyáik áldozatát. így készültek valamikor a templomok. Mert Istenért semmi sem sok. Az uj templomokat is csak ily módon lehet nagyszerűekké, impo­zánsakká emelni. Semmi áldozatot nem szabad sokainunk érte. És hor­danunk kell a köveket és kincseket, megnyitnunk a szellemi és anyagi klenódiumos-házak ajtait, hogy ki­ürítsük a megépítendő templomért önmagunkat. Isten uj temploma alatt már szentséges atyánk előde is a sajtót értette. Németország, a hol a középkor annyi fönséges templomot rakott, az újkor templomait is az ősökre emlékeztető áldozatkészséggel terem­tette meg. Hazánk is megindult ezen az utón. Egyházmegyénk is megtette már a kezdő lépéseket. Csakhogy a mi sajtóalapunk még nevetségesen csekély. És szé­gyenbélyeget süt reánk, ha parányi­ságában megmarad. A jövő elitéli tArcza ül Az ungvári kir. kath, főgimnázium. ii. Az 1778 ik év nagy változást hoz létre a gimnázium életében. XIV. Kelemen pápa ugyanis ez évben a jezsuita rendet eltörölte, Mária Terézia királynénk rendeletéből a je­zsuitáknak, mint szerzetes rendnek működése az ungvári gimnáziumban is megszűnik. Ugyanezen évben a Drugeth család női ágon is kihal s a nagy kiterjedésű birtokok a kincstárra szállnak át. A kollégium terjedel­mes birtokai árverés alá kerülnek s az azok­ból befolyt összeg a katholikus tanulmányi alap kezelése alá jut s a mai napig ez tartja lenn a gimnáziumot. A jezsuiták Ungvárról 1778. november havában eltávozván, négy visszamaradt Jé­zus-társasági atya mint világi pap részükre személyenként utalványozott 850 frt fizetés mellett Orosz Adám ungvári rk. plébános igazgatósága alatt vezeti a régi kollégiumban a tanítást. 1774. husvét másodnapján a város nagy részét tűz hamvasztotta el, mely a kol­légium és a templom tetőzetét is elpusztí­totta. A következő évben Mária Terézia ki­rálynénk a kollégium épületét a templommal és a várral együtt a munkácsi gör. szert, kath. püspökségnek adományozta. így vált szükségessé egy uj iskolai helyiség, mely 1.784-ben épült fel, s 110 évig állott a hazai közművelődés, a vallás erkölcsi nevelés szol­gálatában. A jezsuiták távozása után részint világi tanárok, részint egri, szatmári és munkács- egyházmegyei papok hintik a fogékony ilju lelkekbe a tudományok, a hit és erkölcs magvait. A tanulók száma ezen időszak első felében 60—180, második felében 1806 tói 210—440 között váltakozott. Szabadságharczunk leveretése után, mi­ként hazánk összes politikai intézményeiben, úgy középiskolánk életében is mélyreható változások kezdenek életbe lépni, melyek szakítva a kétszázados joggal iskolánk ka­tholikus és magyar jellegét fenyegetik. Az idegen kormányzat befolyása, mely elnyomni igyekezett a nemzeti érzületet, s kedvezett a nemzetiségi velleitásoknak, intézetünknél is felszínre hozza a nemzetiségi érzületet. — A ruthén nemzetiségű tanárok többsége tá­mogatva Willecz J, főispán és Dobránszky Viktor isk. felügyelőtől nem elégedett meg azzal, hogy a ruthén nyelv tanítására tekin­tettel a gör. szert. kath. ifjakra 1849-ben tan­szék állíttatott föl, hanem a többi tantárgya­kat is, főleg az alsó osztályokban ruthén nyelven adta elő. Sőt midőn a minisztérium a gimnázium jellegére és a tanitás nyelvére nézve kérdést intézett a tanári testülethez, a többség bár a tannyelvre vonatkozólag nem nyilatkozik, hanem a döntést a miniszté­riumra bizza. B törekvéseknek azonban kellő időben útját állották bold. em. Hám János szatmári megyés püspök, a vármegyei főha­tóság, dr. Varga István ungvári róm. kath. plébános és Irsik Ferencz rk. hittanár, kik a felső tanhatóság elé terjesztett memorandu­maikban a gimnázium történetének alapján kifejtik az intézet rom. kath. eredetét, kath. jellegét, s abban a magyar tannyelvnek egye­düli jogosultságát. E határozott fellépésnek megvolt a kivánt eredménye, mert a ruthén nyelv mint tanítási nyelv nemsokára kiszo­rult, s csak mint tautárgy szerepelt a gör. kath. ifjúság számára, úgyszintén részben a gör. kath. hittan tanításánál, melyre 1857. óta külön tanszék rendszeresittetett. Az ide­gen uralom még egyszer megkisérlé kétségbe- vonni gimnáziumunk kath. jellegét. A bécsi császári vallás és közoktatásügyi minisztérium 1858-ban, miként az ország többi kir. kath. főgimnáziumainak, úgy intézetünknek is „K. k. Staatsgimnázium“ feliratú uj pecsétet adott. Azonban a helytartótanács 1861-ben vissza­állította gimnáziumunk kath. jellegét, 1862. ápril. 22-iki rendelettel visszaadta régi pe­csétjét, mely „Az ungvári kath. főgimnázium pecsétje“ körirattal ma is érvényben van. A Thun-féle tanrendszer értelmében az ország gimnáziumai fő- és algimnáziumokra osztatván be, hat osztályú tanintézetünk az a kérdés előtt állott, hogy vágy négyosztályuvá csonkittassék meg, vagy pedig nyoloz osz­tályúvá egészittessék ki. Azért már 1852-ben Dr. Vargha István róm. kath. plébános lel­kes vezetése alatt mozgalom indult meg, hogy az északkeleti felvidéknek e legnépe- pesebb s kétszázados kulturális intézete fő­gimnáziummá emeltessék. A minisztérium oly Lapunk mai száma 10 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom