Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-05-21 / 21. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1913. május 21. o Halvány kontúrokban ez a nagyszabású jövő képe, a mely életet, zsendiilést hozna az Irodalmi Kör és a Pázmány-sajtó mostani agóniájába, de életet árasztana egyházmegyénk fáradt katholicis- musába és tengődő szervezeteibe is. A haj dudor ogi püspökség. Lapunk mult'száma legelőször adott hirt a kinevezendő h.wdorogi püspök személyéről és az uj püspöknek, Miklóssy Istvánnak ama tervéről, hogy székhelyéül — mivel a székhely kérdés reá van bízva — Nagykárolyt választja s ott még az ősz folyamán megkezdi a szükséges építkezéseket. A legbeavatottabb helyről nyert hiradásunk bejárta az egész sajtót, sőt végre még a budapesti lapok utján a „Szamos“ tegnapi számába is belekerült. Előkelő forrásunk uj értesítése szerint az uj püspök kinevezése a hajdudorogi püspökségről szóló törvényjavaslat szentesítése után — a mi rövid idő kérdése — történik meg. A leendő püspök székhelyéül Nagykárolyt óhajtja, s e tekintetben a, kormány részéről semmi akadály nincs. Ám a püspökséget szervező pápai bulla határozottan Hajdudorogot jelölte ki székhelyéül. Mivel azonban a bécsi nunciatura szerint a szentszék más székhely ellen sem tenne kifogást, valószínű, hogy a magyar püspöki kar fölterjesztésére a pápai bulla eme intézkedése megváltoztatnék, a mely esetben az uj magyar gkath. püspökség székhelye Nagykároly lesz. A mig azonban ily irányban nem dönt a római szentszék, addig természetesen az építkezéshez sem foghat az uj püspök. Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. ismét a tanítást. Ezen idő alatt az ifjú grófban mindinkább megérlelődött az a gondolat, hogy Homonna nem alkalmas hely a kollégiumra, úgy az iskolában szűkölködő felvidék ifjúságának kiképzésére, mint a kath. vallás terjesztésére sokkal megfelelőbb hely Ungvár, mint Homonna. 1640-ben határozta el végleg az intézet második nagynevű alapitója Dugeth Homon- nai János gróf országbíró, Magyarország felső részének generálisa, Ung és Zemplén vármegyéknek fő és örökös ispánja, hogy a kollégiumot második otthonába Ungvárra hozza át. Hogy minő indokok bírták e lépésre, részletesen kifejti 1640. jiilius 31-én kelt okiratában. „ . . . . Nem hírünknek fülviszkettető csörghóse, vagy pedigh nevünknek az emberek nyelvén való hivsághos pattoghása, hanem leghelsőbben is Catholica Religiónak és ighaz Isteni tiszteletnek gyarapítása, terjesztése, mely egynéhány esztendőtől fogva eghész Magyarországban olly kicsiny futa- matra határoztatok . . .“; „másodszor régi Istenfélő Eleinknek is efféle dologban adott eleven példája, kik az Isteni tisztelet terjesztéséra templomokat és klastromokat fundál- tanak a magok költségén . . .“ ; 3-szor édes atyjának régi óhaja, kit kora halála gátolt meg e terv kivitelében; végre a Jézus-társasági atyák iránt érzett hálás kegyelete, „kiknek munkája által tért ki családja Luther tévelygéséből és ismerte meg az igazi kath. Religiot.“ A nemeslelkii gróf alapitó levelében megerősíti atyjának 1613. november hó 23 án és 1615. julius hó 2-án kelt adományleveleit, azokat „jure perpetuo et irrevo- cabili“ „örökös és visszavonhatatlan joggal“ az ungvári kollégiumra ruházta át, kötelezi Eszmecseréink, Irta : BODNÁR GÁSPÁR. III. A kötelességeken túl. „A restauráczió munkája“ czimű czikk- sorozat csaknem mindig megtartja nyugodt, csendesen folyó hangját, az előadásnak szen- vedélytelen, szelíd folyását. Csak ott zendül a húr keményebben ; ott esik önsúllyal a szó pennájáról; és ott rezeg ki az érzelem keserűsége s mintegy pirítja arczát a benső, hevesebb tűz, mikor ismételten és ismételten konstatálja, hogy a kath. akcziók mezején csaknem mindig ugyanazon — egy munkásokat láthatjuk. Hogy emberek három irányban is dolgoznak; mig mások, sokan ezinikus vigyorgással nézik a munkát, az erőfeszítéseket. Ezeknek a tapasztalatoknak, jelenségek nek lökő ereje adja meg aztán czikksorozatá- nak befejező részében a finálét: — Férfiakra van szükség, ha kevés számú férfiakra is, kik hisznek rendületlenül. A kik személyi speczialis ambicziónak félre- tolásával, a baksis reménye nélkül és önzetlenül tudnak dolgozni. Hát nem csudálkozom, hogy valaki, főleg világi katholikus férfiú . . . korán táplálkozván a kath. mozgalmak emlőjén; kezdettől fogva szemlélődve és nyitott szemmel járdalván a kath. hitélet mezejének és műhelyének útjait; szinte remegő kezekkel üti meg azt a billentyűt, mely a dolgozó katho- liczismusnak úgyszólván alaphangját, legérzékenyebb és jelentősebb epekedését adja ki. * A mi korunknak minden téren, nem csak a mi munkamezőnkön, műhelyeinkben, de mindenütt — a munka felfogása és az élet értékeinek kiaknázást módjai körül vannak a legjellemzőbb, legsajnálatosabb és leganyagibb képződmények. Mindenben és mindenütt a munka minimumának gondolata uralkodik. Mindenben és mindenütt a könnyű, kényelmes megélhetésre való törtetés. És ezzel kapcsolatosan a karrierek, a vagyoni, tehát anyagi erők maximumának, mint a tekintély és hatalom egyedüli súlyának megszerzése vezet. Ma ott tartunk, hogy teljes életen át szakadatlanul és önzetlenül teljesített szellemi munka nem esik oly sulylyal a serpenyőbe, mint a dús javadalmak szülte anyagi, még magát az uj kollégium fölépítésére, fölszerelésére és azt újabb adományokkal látja el. A kollégium alapjait 1640-ben rakták le az ungvári várdomb nyugati oldalán a mostani gör. szert. kath. püspöki palota helyén. Az alapitó levél szerint a következő helyiségeket foglalta magában: kápolna, könyvtár, konyha, sáfárház, pince, étterem, ruhaterem, köz muzeum, betegszoba, gyógyszertár, azonkívül 24 szoba a szerzetesek számára, 7 iskolai helyiség és egy nagyobb előadási terem a nyilvános vitatkozások és a szini előadások részére. A terjedelmes épület már közel volt befejezéséhez, midőn 1644-ben I. Rákóczi György hadaival a várat ostromolván, az uj kollégium falait is összelövöldöztette. A következő évben november 22-én elhunyt a nemesszivü másodalapitó, Drugeth H. János gróf még mielőtt századokra kiható áldásos tettének bőven kamatozó gyümölcseit szemlélte volna. A megrongált épületet hőslelkü neje Jaku- sits Anna grófnő 1646-ban hozta helyre s ugyanazon évben kezdték meg a Homonná- ról átjött jezsuita atyák Ung várt működésűket, a messzi vidékekről ide sereglett ifjúság valláserkölcsi és tudományos oktatását, nevelését. Az Ungvár ősi váráért dúló küzdelmek sokszor megzavarják a tudományok csendes otthonát, a fegyverek tüze, az ágyuk pusztítása többször megrongálják annak falait. Így 1679-ben Tököly Imre Munkács és Huszt bevétele után Ungvár várát is elfoglalta, az ellenszegülő katholikusokat leöldöste, a jezsuitákat elűzte, mire a múzsák serege is elszéledt. Alig kerül vissza a vár a Druget- hek birtokába, alig térnek vissza a Jézustársasági atyák az iskolába, 1684-ban Tököly oly csekély jótékonyságnak nevezett kötelességek. Pedig a jótékonyság ott kezdődik csak, a hol áldozatról van szó. A feleslegből dobott ezrek is — kötelesség számba mennek. Kell menniök. A legszorosabb kötelességek váltó-munkává lesznek. Az élethivatások kenyérkeresetté. A küldetéssel, missióval övezett pályák arczulatáról lehullott az eszmények hamva. A munka magasabb felfogása fehér hollóként röpdes. Hát a ki mindezen jelenségekkel tisztában van; a ki naponként hallja a felfogásoknak megnyilvánulását • — Jó bolond! Idealista. Idegen a maga korában. Hát nem elég a kötelesség? Ha csak tizedrészét dolgoznám annak, a mit most végzek: akkor sem volna megfizetve. Csodálkozunk e, ha legbensőbb lelki szükségünkből fakadó munkásainkat sokszor és sokak részéről gunymosolyok és vigyorgások kisérik. Mint azokat a részvényeket, melynek értékét a pénzválság inkább teherré degradálta. * A munkának, a tevékenységnek, de különösen a kötelességnek tömeg felfogása ma oly általános, hogy a legideálisabb, missióra küldetéssel kapcsolatos hivatásokat, pályákat is meghódította. Azért jegyzi meg egyik jeles bölcselőnk, hogy ma a kötelességek benső természetét, különösen terjedelmét és kapcsolatait alig lehet megértetni, felfogatni. Mintha emberek helyett gépek végeznék munkájukat... Mintha a legsivárabb lelkit kalmár mérné azokat a munka-porcziókat. melyeknél se’ többet, de inkább kevesebbet vet a munka mérlegébe. Csak a legszorosabb kötelességet. A minimális minden munkatéren. A maximalis minden rekompenzaczióban és ellenszolgálatban. A megfizetés korszakát éljük. A munka, a kötelesség ilyen tömeg felfogása nem kerülheti ki azt a munkatért sem, a hol a hitélet, a krisztusi ellenértékekért küzdünk, dolgozunk és harczolunk. Emberek működnek itt is. A kornak emberei, gyermekei. „A kötelesség az első“ féle régi, nemes értelemben vett elvet ma gyakorlatilag úgy alkalmazzák, hogy a kötelesség első és utolsó. Azon túl — semmi. Itt van a felfogások ütköző pontja. Hogy a kötelességek maguk elsorvadtak, összezsugorodtak, mekanizmussá váltak. Határaik Sehulcz császári tábornokot megveri, az ungvári várat másodízben is elfoglalja, Drugeth Kristóf ungi főispánt Kassán kivógezteti, a jezsuitákat ismét elkergeti. 1685-ben Galambos Ferencz, Tököly alvezére, amint értesül, hogy Caprara nagy sereggel jön ellene, a várost és a kollégiumot felgyujtatja, összeágyuz- tatja s a tanítás 1694 ig szünetel. Ezen idő alatt a Drugeth család férfiága kihal, a család összes birtokai -Bercsényi Miklós gróf kezére szállanak s Bercsényi védő oltalma alatt az intézet ismét virágzásnak indul. Nemcsak Urigmegyéből, hanem Bereg, Ugo- csa, Szatmár, Mára maros és Szabolcs vármegyéből is nagy számmal tódulnak ide az ifjak, közöttük 21—30 éves férfiak és hallgatják a tudomány igéit. De a nyugalom nem sokáig tart. A Széchenyi gyűlésen, a protestánsok nyomása alatt számkivetésre Ítélt jezsuiták ellen hozott határozatból kifolyólag az atyák Ungvárról harmadizben távozni kényszerülnek s 1708-tól 1718-ig egyetlen világi tanár Hodoni Mihály tanitgatja a serdülő ifjakat. A sok vihart átélt intézet fölött a szatmári béke után ragyog fel ismét a béke áldásos napja, a sokat zaklatott páterek las- sankint visszatérnek, helyrehozzák a megrongált iskolai helyiségeket s minthogy ez időtől a politikai és vallási belvillongások megszűntek, 1718 tói a tanintézet kulturális munkája a jezsuiták vezetése alatt 1775-ig megszakítás nélkül folyik. A vallásosság élesztősére nagyban közreműködött az intézet kebelében virágzó „Mária társulat“, mely még 1615-ben létesült. Tagjai felnőtt férfiak és nők is voltak, első praefectusa maga az alapitó Drugeth H. György gróf volt. Dr. F. S.
