Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-17 / 3. szám
*>/' > » „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1912. januárius 17. kelhető. A dualismus, a conservativismus, a vallásos tábor pedig erőt, bölcseséget tekintélyt ismer a látható világ fölött. Ezek állanak szemben mindig határozottabban. Eddig azt vallottuk évezredeken át, hogy a vallás jogosult. Nem tudtunk philo- sophálni Isten nélkül. Nem tudtuk megmagyarázni az életet, szivünk örvényeit, a világot — csak ezzel a láthatatlan tekintélylyel fölöttünk. Mindenünkbe odafonódott a vallás, még anyagi életünkbe is. A művészetben égi geniusként szállt előttünk s késztetett röpülni magasra. A tudomány terén sasszárnyakat adott; úttörők voltunk minden téren. Megnemesitette szivünket; szerabeszálltunk a könnyel, bajjal; csökkenteni akartuk a föld terhét; megküzdöttünk minden nehézséggel. — Nincs nép, a mely nagyot alkotott yolna vallás nélkül. Mi a vallásból éltünk ezer esztendőkön át. S most azt mondják : ez lejárta idejét, a vallás nem jogosult. Titkos szervezetek vannak, a melyek szívós munkát végeznek, hogy a vallást kitiltsák életünkből. Száz, százezer újság, könyv dolgozik ezen. Portugáliaiban nemrég azt mondta egy államférfiul Állítsunk a Sátánnak szobrot! Mert vége a vallásnak. Ez ámításul jó volt kiskorúságunkban, amikor nem volt tudomány. De most már e nélkül is megoldjuk az élet kérdéseit, tudunk boldogulni. Sőt a vallás ma átkunk, mert illusio. Dogmái ámítások. Megkötik eszünket, békóba verve az észbutitó dogmáktól nem tudjuk kihámozni az igazságot. Átok a vallás, mert képzelt tekintélyek alá helyezi a szegény emberi szivet, a mely fél a jövendőtől; megkeseríti az ember életét. S azért akik a vallást átoknak tartják, azon vannak, hogy kiirtsák. Nem kell hát csodálkozni, hogy cathedrákat állítanak a vallás ellen. Mintha nem volna más teendő, egyedül a vallást ostromolják. Óriási pénzbefektetéssel ezer újság dolgozik ezért. A művészet terén arra törekszenek, hogy égi ihlettségét letöröljék; a púra natura, a nuditás vágyuk netovábbja. Ott vannak bizonyságul a mi lapjaink. Ha vallásos ember kezébe veszi, lehetetlen, — És a Boldogságos Szűz is, a mennynek a mamája is ott van. — Úgy van, a Boldogságos Szűz is a hazában van. — És Sándor bácsi szereti a hazát ? — Láthatod — szakította őt félbe a benső megindultságból Rosario. — A jó bácsi nagyon is, szereti hazáját. — 0 annyira szereti azt, hogy még életét is koczkára teszi érte Látod, kis fiam, azért imádkozzál érte, hogy meg ne öljék őt. A fiúcska elhallgatott. Látszott rajta, hogy a mondottak értelmén törte a fejét. — S azok, a kik nem mennek háborúba, sohasem halnak meg? — kérdé utoljára gyermeki logikája végső következ- ményeképen. — De igen is, azok is meghalnak. — Akkor én is háborúba fogok menni, ha nagy leszek — jelentette ki egész határozottsággal a kicsike. — S akarom, hogy te is elmenj, papám. Mert ugyebár egyszer mindnyájunknak meg kell halni, haljunk meg azért. . . haljunk meg a mennyország mamájáért, . . . haljunk meg a hazáért! Ä fiúcska szavait mély csend váltotta föl. A szülők némán, el nem palástolható meghatottsággal bámultak egymásra, mintha mindaz, a mit az imént az ártatlan ajkairól hallottak, nem is a földről, hanem egy más világból csengett volna fülükbe. Rövid idő múlva Károly megszólította feleségét : — Feküdjünk le, édesem. A tizet már régen elütötte az óra. — És a katekizmus ? — Ma ő adott nekünk leczkét belőle — válaszolt az apa homlokon csókolva szőke fürtü fiacskáját. hogy ne forduljon meg benne minden józan érzés. Vagy megcsömörlik, vagy megvadul, vagy — szembeszáll. De ilyen tónusban beszélnek is. Járnak városról városra. Vonja már kétségbe valaki, hogy nincs törekvés a vallás kipusztitására. Ilyen tónusban még sohasem volt részünk. Volt indifferentismus, volt vallásgyü- lölet, de ilyen vakmerő támadásokkal a múltban soha nem találkoztunk. Két táborra ősziünk, a vallásosak és vallástalanok táborára. Mérkőznünk kell! A XX. századnak meg kell vívni a rettenetes, borzasztó csatát, a melynek nyomában oly katasztrófák jönnek, a miket évszázadokon át nem lehet jóvá tenni. Mert lehet-e hinni, hogy a hitetlenség meg tudja oldani az élet kérdését és boldoggá teszi az embert? A józan ész azt kérdi: igaz-e, a mit Ígérnek ? Ha elveszik a vallást, mit adnak helyébe ? Azt mondják : a kultura-királynő ül trónra; az tesz boldoggá. Csakhogy maga az istentelen Hartmann kimondta, hogy annál rettenetesebb zsarnok nincs. Az a kultúra bestia vallás nélkül — nihilizmus az ész és anarchizmus az erkölcs terén. E vád igaz ; bebizonyítása előtt annyit, hogy a kultúra királynő vallás nélkül nem jó ajánlólevéllel köszönt be. Napról-napra, hétrőlhétre hasábszám hazudik a sajtójában. Százszor megczáfolt dolgokat újra állít. Nem törődik a megczáfo- lással. Az a tudat él benne: hiába czáfolják, ezt csak százak haliján, de ők százezreken ülnek sajtójukkal. Azzal nem törődnek, hogy néhány száz tudja: hazugság, a mit Írnak. Hát a hazugság nevében ül a trónra ez kultura-királynő. Aztán nagy deliciával jár a vallásos emberek bűne után. Nagyit és általánosit. Az igazság letiprásával. Hallottunk-e ajkáiól dicsérő szót vallásos emberről ? Pedig mi áldoztunk embertársainkért életet. A tudomány terén úttörők voltunk. Erről azonban nem tud semmit, ésak azt veri lejünkhöz, hogy észbutitó dogmákkal megkötjük az értelmet. Művészetünkről nem tud semmit, csak arról, hogy elmaradottak vagyunk. Nem tűnt föl, hogy ez a sajtó minden pápában egy haramiafőnököt lát és Ferrert, ezt az igazi haramiafőnőköt, mint vértanút ünnepli ? Ez a vallástalan kultura-királynő nem az igazság védője, hanem a hazugság királynője. Már pedig csak egyetlen souverain hatalom van, a mely megdönthetetlen: — az igazság. Ettől nem kell félni. Ragyogva kél fel, mint a physikai nap. Nagy energiával lép föl, pusztítja a felhőt, de nem robbantja; életet ad, meleget. De a vallástalan kultúra úgy jön fel, mint egy nyári veszett förgeteg. S mikor elvonult, sirathatjuk nyomában a pusztítást. Ilyen a vallástalan kultura-királynő bevonulása a XX. században. Kelemen Samu adóügye. Már a vidéki újságok, mint pl. az „Északkeleti Újság“, „svindli“ néven közük leleplezésünk nyomán Kelemennek azt a megdöbbentő eljárását, hogy adóbevallási ivén becsületszóval ügyvédi irodája évi jövedelméül 4600 koronát vall be, holott a választott bíróság 136.000 korona évi jövedelmet állapított meg. Sok minden esik a mérlegbe, hogy súlyosítsa e nem közönséges jövedelemeltitkolás bonyodalmait. Első sorban a város egész lakosságának anyagi érdeke, mivel kivétel nélkül minden adózót érzékenyen megkárosít Kelemen Samu e semmivel nem menthető, a valótlan jövedelmet beszületszóval igaznak állított bevallásával. Ha ugyanis a teljes és valódi jövedelme után fizetné Kelemen városi adóját — a mire a jog, az igazság, a törvény és a becsületszó is kötelezi — legalább is 4—5%-kal volna kevesebb a városi pótadó. Más tekintetek is erősen megnövelik e hallatlan arányú jövedelemeltitkolás súlyos beszámítás alá eső voltát. Kelemen Samu ugyanis ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag és képviselő. Ha ő maga nem érzi tettének szomorú jelentőségét: a városi képviselő- testületnek, az ügyvédi kamarának és a parlamentnek kell felelősségre vonni a közügyeknek e különös módon harczoló bajnokát. Nem lehet, hogy e testületek, a melyek oly kényesen őrködnek tagjaik intakt becsülete fölött, szemet hunyjanak a becsületszó lovagjának ez adóügyleti üzlete fölött. Ha Kelemen hallgat is, mint az a bizonyos dinnye a fűben, az ügyvédi kamara, a városi közgyűlés és a parlament kell, hogy megszámoltassa ezt a tagját. Farsangi és báli divat/cillőnleffességek. tiői és férfi keztyük, frakk, ingek, nyakkendők, angol cHlinderek, legyezők Ragályinál. Az undor. Irta: Id. EGAN LAJOS. Ez a szó akkor költötte fel érdeklődésemet, a mikor azt egy igen elterjedt fővárosi napilap jan. 2-iki számában dűlt betűkkel nyomtatva találtam, melyben bőséges visszapillantás találtatik a múlt évi közgazdasági viszonyokra. Áz undor érzetének oka, okozata, okozója motoszkált elmémben, s akaratlanul osztályozni kezdém az okot, okozót, okozatot és az újságba kerülő, ezt a jól fizetett, nyomdafestékben jelentkező müundort. Ilyen a többi között a börzebarátok szellemében irt visszapillantás keserves hangja, mely akaratlanul a szövetkezés diadalát hirdeti. Ez a sanda pillantgatás szórul- szóra ezt mondja: „Az effajta szövetkezetektől mélységesen undorodom és eltekintve néhány exponált helyről, a leghatározottabban kétségbe vonom azok jótékony hatását. Sőt ellenkezőleg károsak, mert existenciákat tesznek tönkre. Ezt pedig én semmiféle előnyökért sem tudom megbocsátani. Az én érzésem szerint az úgynevezett fogyasztási és egyéb áruszövetkezetek, melyek csak a legális kereskedelmet károsítják, tulajdonképen a gazdatársadalmi szervezetek kullancsai!“ Ebben az undorban megtaláltuk az igazságnak erkölcsi elégtételét, mert a kereskedelmi szabadságban nevelkedett kereskedők bizonyos rétege kárositottnak érzi magát. Én pedig megkárosítva látom a kereskedői erkölcs szép fogalmát, hogy akadnak még olyanok, akik azonosítják magukat egy mindenki által felismert kártevő elemmel, melynek érdekében még nyomdafestéket is pazarolnak. Ennek a fékevesztett önzésnek barbár eszközökkel gyakorolt kizsákmányolásában erkölcsi igazságtalanságot látni, vagy annak romboló munkája elől szemet hunyva, az általuk tönkretett, vagy legalább gyalázatos eszközökkel megkárosított emberek millióinak baját néhány kullancs végett észre nem venni, nagyon szerényen kifejezve, a megszokott hamis mértéknek használata, vagy olym könnyüvérüség, mely nagy dolgokat és nagy igazságokat kislelküsóggel tud undort is mutatva lefitymálni. Nem ismerem azt. a közgazdasági rovatvezetőt, kiről szó van. Föltehetem tehát azt is róla, hogy a főváros fényes palotái között nevelkedvén, sohasem látott falusi szatócs boltot és nem észlelte azt a tevékenységet, mely abban látható; hát festek neki az ezer közül egy képet, melyet mindenütt feltaláltam, ahol megfordultam, pedig az országnak minden részén forgolódtam. Számtalanszor láttam ebben a minden Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk T\ ] " ft ' J| kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16, KOil Kft ^ílílílftP ” MOKKA“ keverék czégem különlegessége ^ v/IaIVV/ UliiiUvl i klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve 11
