Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-17 / 3. szám
Szatmár 1912. januárius 17. rossz szaggal elárasztott boltban kicsiny iskolás gyermekeket otthon lopott tojással megjelenni, aki barátságos enyelgő szavakkal fogadtatva, minden tojásért 2 db. kocz- kaczukrot kapott. Miután egy kilóban talál- tatik 140 db. koczkaczukor, könnyen kiszámítható, hogy a kis tolvaj erkölcsi botlásának előzékeny támogatásával milyen nyereség mutatkozik a koczkaczukor üzletnél, hozzátéve, hogy a faluban ezt a forgalmat, 100 gyermek és kellő szorgalommal támogatja. Jönnek a hajadon leányok, hozzák a kötényben a háziállatok táplálására kimért kukoriczának egy részét cserébe egy kis tarka-barka pántlikáért, melyet Ausztria készít, külön a mi népünk különféle Ízlése szerint. Ez is jövedelmező cserekereskedés, melylyel a rovatvezető ur által megsajnált existencia az osztrák ipar terjesztésének buzgó letéteményese. Lévén 40—50 ilyen hajadon a községben, ezek is csinos forgalmat biztosítanak, A parasztházban sok nehéz munkát végez az asszony, néha a patakba is beleáll szennyest mosni, sulykolni, átnedvesedik, átfázik, egy kis jobbfajta pálinkától várja a fölmelegedést, egy tyúkot csap a hóna alá, rumot kóstolgat érte cserébe. A gazda már korán reggel, mikor munkába ment, volt az első látogató, megivott pár porczió pálinkát rovásra, de az ő rovása sohasem egyezik a boltos jegyzésével, mert ott a haladott kor dicsőségére, dupla könyv- vezetés van már használatban. Sok az ilyen bolti existencia, melyről bátrau elmondhatom, hogy az általa gyakorolt rossznak tulsága lett saját magának ellensége, kinek ugylátszik már csak egy barátja van, akit azért fizetnek, hogy csengőbongó frázisokkal, szélsőségeket feltüntetve, részben sikertelen védelmet, részben kritikát Írjon. Hát ennek a megrendszabályozását rovatvezető ur semmiféle előnyökért sem tudja megbocsátani; pedig lám ezek a társadalomnak kullancsai, akiknek nem is kell tönkre menni az által, hogy a községben egy fogyasztási bolt megnyílik. Ha megelégednek olyan polgári haszonnal, mint amilyent a szövetkezet nyújt, ha konkurrálnak azzal árban, igaz mértékben és egyéb lisztességben, akkor nem kell elbukni. De furcsa is ez az élet; egyik ember undorodik a piszoktól, az erkölcstelenségek támogatásával való haszonleséstől; a másik undorodik attól, ami előmozdítja a közéletben az erkölcsi rendet és a társadalmi jólétet, vájjon melyik az igazi beteg?? * Utóirat: Talán már régi, a modern emberek kiküszöbölt szokása, de én már maradok, ami voltam és ezen czim alatt akarom megnyugtatni az egyik szatmári újságot, hogy nem vagyok olyan nagyon idegen, a mint ő talán szeretné elhitetni olvasókörével. Születtem Erdődön Szatmár megyében a várban, 1838. május havában. Apám született Gödöllőn 1808-ban, kinek keresztapja Grassalkovich herczeg volt. Öregapám szüleivel és testvéreivel a 18-ik században mint kis fiú hagyta el hazáját Írországot, a honnan sok más katholi- kussal lett kiüldözve. Mint ifjú, egy német herczeg udvarában lett mint nemes apród fölnevelve. Onnan származott el Gödöllőre. Arra, hogy a ki az egyik helyi lapban engem, mint idegent kiszerkeszteit, milyen nemzetiségű vagy fajú, nem vagyok kiváncsi, de egyre felhívom figyelmét. 1905-ik évben jelent meg egy munkám „Írország“, történeti vázlatok. Ott Írtam magamról a bevezetésben a következőket, amit a botránkozó újság tisztelt urainak szives figyelmébe ajánlok : „Távol estem hazámtól, nem gondozhatom őseim sírjait, még csak virágot sem hinthettem oda soha, csak a történetéből széthullott leveleket szedtem össze, magyar hazám hasonló történetü fajának enyhülést nyújtó árnyékában, mely uj hazámnak szeretetéhez ezer szálak fűznek örök hálával.“ „HETI SZEMLE“ Papok, Írjatok a sajtó számára! E fölszólitással kezdődik D. Antolin Lopez Pelaez jacai spanyol püspöknek a „Religió“- ban közölt pásztorlevele, a melyből eleven actualitása miatt pár érdekes részt közlünk. Nekünk is szól! „Radini Tedeschi püspök ezt mondja: A mai liberalizmus körében állandóan terjesztett tévedések között a katholikus papság működési köréről alkotott téves felfogás, amely azt akarja, hogy a katholikus pap a templom és temetőn kívül sehol tevékenységet ne fejtsen ki, egyike a legvégzetesebb felfogásoknak.“ Ez a minden esetre kényelmes, de apostolinak egyáltalában nem mondható életmód, jegyzi meg Arboleya, a vallási forradalom és felforgatás törekvése és terméke.“ A kath. papság hatásköre kiterjed az egész erkölcsi világrendre, amely valamint egyes emberek, úgy az egész emberi társadalom minden viszonyát felöleli.“ A papságnak, kétségkiviil, nem szabad sajátos, régi, változhatatlan szent ténykedéseihez hűtlenné válni. Azonban ezekhez napjainkban új szerepköröket kell csatolni. Ne vádoljon bennünket ez utóbbi állítás miatt senki se modernizmusról, se másértelmü újításról. Sem a papság, sem az ő örök misz- sziója nem változik. Csak a körülmények változtak s neki örök missiójának teljesítésében ezekre tekintettel kell lennie. A sajtóban végzett munka apostoli munka lehet, és valóban mindig az is, hogyha célja Isten dicsősége és a lélek üdvössége. S ami erre a magasztos célra vezet, azt sohasem szabad kicsi nyel ni vagy lenézni. A lapirodalmat napjainkban emelni, megtisztítani s megnemesi- teni kell. Már Goethe hirdette, hogy „az egyház (a kath. egyház) a világot az ő átalakító erejével mindig meg fogja lepni, a benne lakozó képességével magát mindig az időviszonyokhoz fogja alkalmazni.“ Jóravaló- restség és tunyaságnál nem egyéb az, mely szemkötőül tapad szemeinkre s nem engedi látni, hogy a történet folyása halad, hogy közöttünk minden, de minden mozog. Ha mi az általános mozgásban nem haladunk előre, messze elmaradunk. „Sajátságos eljárása az embernek, hogy a gyökeres fölforgatásokban és befolyásos újításokban, melyek körülötte történnek, nem hisz. Miért ? Meft különben kénytelen volna megkedvelt régi eljárásain, praktikáin — változtatni“, mondá mgr. Isoard, annecy-i püspök. A hirlapirás versenypályá- koz hasonlítható, hol küzdelem folyik. Vájjon az egyház itt a földön nem küzdelmes egyháznak neveztetik-e ? És szent Pál apostol vájjon nem parancsolja-e, hogy, mint Krisztus harcosai, férfiasán küzdjünk ? E célból az írott, maradandó, világos és gyújtó szóba egész lelkünket bele kell lehelni, hogy az újság világosságot és meleget árasszon szét, az emberek szivében magas lángra lobbantsa az Isten iránt való szeretet. A nép az ő újságolvasásáról nem akar lemondani; a papságnak tehát nem szabad semmit elmulasztani az iránt, hogy a nép jó lapokat kapjon kezébe.“ Emlékezzünk régiekről. Budapest, 1911. jan. 15. (N. E. dr.) A szabadkőművesség jövőjét csak úgy tudjuk helyes alapon kimutatni, ha annak jelenével és múltjával tisztába jövünk. A múlt év folyamán megírtam azokat a törekvéseket, amelyek felé a román szabadkőművesség halad. Ha a szabadkőművesség jelenét múltjával összehasonlítjuk, akkor nem lesz nehéz feladat kimutatni azt az eredő vonalat, mely a jövő fejlődés, illetve letörés irányát jelzi. Ami magát Szatmár városát illeti, jóleső örömmel kell megállapítani azt a történeti igazságot, hogy ott a szabadkőművesség sohasem tudott gyökeret verni. Azok az egyes szabadkőművesek, akik az idők folyamán Szalmáron laktak, részint csak hivataluknál fogva idegenből oda telepedett szatmári lakosok voltak, részint idegenben járván, megismerkedtek a királyi művészettel. Szat- máron szabadkőműves páholy sohasem volt és szertartásos munkával ott a szabadkőművesek nem dolgoztak. A szabadkőműves történelem Szatmár megyével kapcsolatban csak annyit említ meg, hogy a gömörmegyei Rahón, Kendy János kastélyában páholy volt; ennél a Kendy Jánosnál mindig a legjobb családból való 12 ifjú volt patvarián, köztük annak idején Izsák Sámuel, utóbb királyi tanácsos és Szatmármegye alispánja, aki a szabadkőművességet alighanem Szatmár megyébe is átplántálta, ahol Kölcsey Ferencz alighanem a szabadkőművesek feje volna. Hogy valóban testvér volt, azt eléggé világosan tanúsítja „Akáczia“ czimii költeménye. Ezt írják a szabadkőművesek hivatalos történészei, de nincs semmi adatuk, sem arra, hogy az említett férfiak valóban valamelyik páholynak tagjai lettek volna, sem arra, hogy egyáltalában Szatmármegyében páholy lett volna és annak mi volt volna a neve. Egymagában az a körülmény, hogy Kölcsey „Akáczia“ czimü költeményt irt, csak azt bizonyítja, hogy ismerte a szabadkőműves symbolumokat és érdemesnek tartotta azok egyikét ragyogó tollával versben megörökíteni. Szatmárhoz legközelebb Máramarosszi- geten volt virágzó páholyélet. A mai „Tisza“ páholy a nyolczvanas években elaludt páholy felébredése. Bizonyára vannak még igen sokan Szatmáron, akik a régi „Tisza“ páholy tagjait ismerték és azért a régi Tisza páholynak 1882. évi névsorát közlöm: „Tisza“ ez .'. sz .’. k .'. páholy. Mára- marossziget. Tisztikar : Főmester Jelenffy Kornél. Hely főmester Szőllősy Antal. I. felügyelő Nagy György. 11. felügyelő Boros Domokos. Titkár Berghoffer Vilmos. Szónok Kricsfalusi Vilmos. Kincstárnok Héder Lajos. Alamizsnás Sternberg Adolf. Szertartásmester Kutka Kálmán. Előkészítő mester Czikó János. I. gazda Fritz Pál. II. gazda Liczner Lajos. Templomőr Majoros Mihály. Bizottságok: Irodalmi bizottság : Draskóczy Gábor, Dobay Sándor, Kovács Béla. Gazdasági bizottság: Hetényi Kálmán, Kutka Kálmán, Fritz Pál. Tiszteleti tagok : Berecz Antal .’. Belányi Ferencz .\ Dr. Jelenffy Zoltán .’. Rendes tagok: AnyaF. knyvi Felv. szám szám év Fok. 1. 34. Ágoston Sándor árvaszéki ülnök, M.-sziget 1877. 2 2. 22. Baumann Antal gépész, Bustyakáza 1877. 3 3. 23. Berghoffer Vilmos ügyvéd, M.-sziget 1877. 3 4. 36. Boros Domokos kir. adófelügyelő M.-sziget 1876. 3 5. 11. Czikó János kir. ügyész, M.-sziget 1877. 8 6. 31. Czékus György kincstári erdész, Busty aháza 1877. 1 7. 12. Danilovits Tivadar kir. aljárásbiró, M.-sziget 1877 3 8. 21. De Adda Sándor kincstári aknanagy, Szlatina 1877. 3 9. 45. Dobai Sándor lyceumi tanár, M-Sziget 1877. 3 10. 47. Draskóczy Gábor lyceumi tanár, M.-sziget 1879. 1 11. 32. Fritz Pál kincstári főmérnök, M-Sziget 1877. 3 12. 13. Gesell Sándor kincstári bányatanácsos. M.-sziget 1877. 3 13. 18. Héder Lajos gyógyszerész. M.-sziget 1877. 3 14. 5. Hetényi Kálmán tanár. „ 187 i. 3 15. 51. Hollósy István lapszerk.. „ 1880. 1 16. 1. Jelenffy Kornél kir. ügyész. „ 1876. 3 17. 4. Kornfeld Frigyes tvszéki biró. „ 1877. 3 18. 27. Kovács József kereskedő. , 1377. 3 19. 46. Kovács Béla lyceumi tanár, „ 1879. 2 20. 19. Krüzsely Bálint jogtanár, Sárospatak 1877. 3 21. 6. Kricsfalusi Vilmos ügyvéd. M.-Sziget 1877. 3 22. 17. Kutka Kálmán m. főügyész, „ 1877. 3 23. 15. Liczner Lajos kincst. ménök, „ 1877. 3 24. 24. Máyer János kisegítő testvér, hivavatalszoiga 1877. 3 25. 10. Majoros Mihály kir. tvszki jegyző M.-sziget 1877. 3 26. 28. Margetsch Károly vasúti mérnök, Debreczen 1877. 2 27. 25. Marosán Albert gyógyszerész, M-Sziget 1877. 3
