Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-27 / 48. szám
„HETI SZEMLE“ 3 Szatmár 1912. november 27. szülődós után, váratlanul rátört a szigetre a keresztény vallás kiigazításának ürügye alatt, patakokban ontotta a vért, holott ő csak a jóltermő földekre éhezett. Majdnem kivétel nélkül földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott akkor az egész sziget és ebben a foglalkozásban szelíd és vallásos lett és megszokta a szabadságot, midőn 1171-ben a sziget egy részét elfoglalta az erkölcstelen életű király, aki az elfoglalt területeken elszegényedett nemeseket, sokszor felesleges hivatalok és mellékjövedelmek osztásával korrumpálta és az ehez szükséges pénzt a szorgalmas nép fizette munkásságával. így keletkezett ott két ellentétes keresztény népcsoport, mely egymás leigázásán járatta az eszét. Idővel annyira alá volt ásva a tisztességesebb állami életnek minden alapja, hogy a javításra szolgáló csekély próbák be nem váltak. Az ir parlament ekkor már csak olyan dolgok fölött tanácskozhatott, melyeket az idegen angol király megengedett. Figyelemmel kisérve ezeket, nem kell soká gondolkozni azon, hogy megtaláljuk a hasonlatosságot már a régi korban is a mi viszonyainkkal, melyet e szűkre szabott te riinkön igyekezni fogok folytatólag még néhány érdekes adattal igazolni. Alakulások a háború után. A keleti háború legjeientősehb következménye a germanizmus és a szlávizmus újabb viszonyának kialakulásában log megnyilatkozni. Európában van 15 millió német és 177 millió szláv. (Ugyanis német van Németországban 61 m, Oroszországban 2 m., Ausztria-Ma- gyarországban 12 m., összesen 75 m. ; szláv van Németországban 4 m., Oroszországban 140 m., Magyarország-Ausztriában 23 m., Szerbiában 4 m., Bulgáriában 6 m., Montenegróban Va m., összesen 177Vz m.) E számbeli aránytalanság daczára mindeddig Németország vezetett az európai politikában. Ezután ez máskép leszen. Az edihgi határozatlan és kivihetetlen pánszlávizmus nyomába a neo-szlávizmus lép, amely tiszteletben tartván az egyes államok határvonalait, a szlávok összes energiáját a közös kifejlődés szolgálatába igyekszik terelni, amit eddig a germánoknak sikerült megakadályozni. — Ma a szlávizmus három fő csoportja különböztethető meg • az orosz szlávizmus, amely tanítványai, a balkániak, fényes támadása következtében — megerősödöttnek érzi magát a Japánnál vívott küzdelem rettenetes katasztrófája után ; a balkáni szlávizmus, amely diadalt diadalra halmoz s tudatára jutott erejének ; az osztrák-magyar szlávizmus, amely a balkániak diadala által lelkesítve remény- teljesen tekint a jövő felé. Abban a pillanatban, amelyben az osztrák-magyar 23 m. szláv mennyiségének megfelelő jogokban fog részesülni, a Bécs és Berlin közt fennáló szoros szövetség meglazul és óriásit fog ve sziteni politikai jelentőségéből, aminek természetes, kikerülhetetlen következménye, hogy meggyengül Németország offenzív ereje is. Makoczy Géza -pl Szatmár, Eötvös-utcza 4 a. sz. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóozy Géza, papi- és polgári-szabó. Nyilvános könyvtárt Szaunámat Az intézmények fejlődésének bizonyos stádiumában pótolhatatlanul szükséges a cent- ralizáczió. Nem törődöm én a politikai centralizálás eszméjével ; eleget beszélnek róla mások, erre hivatottak és nem hivatottak ; ott van közművelődésünk ferde iránya, mely mindent a fővárosban akar összehalmozni s a vidéket számkivetetté tette immár a hazában; ott van közoktatásunk, mely maholnap — vidék, tanár és tanuló egyéniségét feledve — egy szál gyeplővel akarja kormányozni tanítás-nevelésünket; ott van végül, hogy mást ne emlegessünk — irodalmunk, mely ez irányt mindennél jobban megsínyli, különösen a vidéki hirlapirás. Ám minek is a vidéknek hírlapirodalom ? — mondják sokan, minek ma, mikor a főváros ebben a tekintetben valósággal eláraszt országot világot ? Hát hiszem jól van, senki sem tagadja, hogy a fővárosi lapokra szükségünk van ; de mindenki meg fogja engedni, hogy minden vidéknek meg vannak az ő speciális érdekei, viszonyai, melyekkel épenséggel a helyi köröknek kell és lehet foglalkozniok. Valóban nem is itt van a baj forrása. Jól látom, nem egy müveit olvasónk mosolyog, midőn a mi vidékünk közművelődéséről beszélek. Készakarva Szatmárról teszek említést, mert ez az Északkelet góczpontja, legjobban fejlődő városa. Van ennek csak egy közművelődési intézménye is ? Színháza nem az, nyilvános könyvtára, kulturháza, múzeuma nincsenek. Egyedül lapirodalma van, ez szolgálja a közművelődést. De hogyan ? A lapok gom- baszerü tömegei csak boszantani vagy nevettetni tudják az embert s Isten őrizzen tőle bárkit, hogy védelmükre keljen, vagy épen fontosságot tulajdonítson nekik. Az a rengeteg torzsaikodá , melyhez csupán a kofák szóharczai hasonlíthatók, a hangnak durvasága, az irói képzettség és hivatottság teljes ■hiánya, ezernyi ezer fűzfa-verselmény s a jó Ég a tudója, minő fajta milliónyi csodabo gár lépten-nyomon tenyészve és tenyésztve, — bizonyára nem érdemel pártfogást, sőt kíméletet sem. Az a bökkenő, az az elszomoritó, az ejt minden komoly embert gondolkodóba, hogy a dolog egyáltalán idáig fajult, hogy a gyom és dudva ennyire elhatalmasodhatott. Lenne csak a műveltségnek, a művészetnek, a tudománynak a vidéken több kisebb góczpontja: bizonyára megváltoznék ez állapot. Nem mondom, hogy visszaélések nem történnének, hogy ezzel az ujságiró-kaiózság és suszterinaskodás teljességgel megszűnnék, hisz virágzik az a fővárosban is; de a vidéki hirlapirás színvonalának emelkedését mindenesetre joggal várhatnék. Ismétlem a szellemi élet kívánságait, a közművelődést specziel Szatmáron csak a sajtó elégíti ki. Boldogok azok, akik ennyivel is beérik. De ez szégyen, horribile dictu, árny a városra. A kaszinók könyvtárai sem pótolják nálunk ezt a nagy hiányt. Szegények azok minden izében, a köznek meg nem is állhatnak szolgálatában. Könyvkereskedőink méltán panaszkodhatnak, hogy nincs igazi olvasóközönség, a könyvek ott hevernek évszámra a raktáron, mig visszakerülnek a vállatukhoz. A kulturvárosok első fontos szerve a nyilvános könyvtár, amilyen nincs Szatmáron. 15 éves fiatal intézmény ez hazánk területén, nem csoda tehát, ha fölkarolásának eszméje Dem Íródott még be a nép legszélesebb rétegeibe. De ez nem azt jelenti, hogy tizenöt év alatt Szatmárnak ez eszébe se jusson, ennek, érdekében semmit se tegyen. Ha az Északkelet legnagyobb kultur- városa akar tényleg lenni, meg kell változtatnia eddig követett álláspontját. Hódmezővásárhely, Nagyvárad, Mezőtúr, Temesvár, Kassa, Újvidék, Huszt, Tiszafüred, Beregszász, Bestterczebánya, Nagykároly, Sopron stb. 1250—100 koronát fordít népkönyvtárra. Hát a mi városunknak semmi tennivalója nem volna a kultúra érdekében ? 1 Sok-sok tennivalója közt a legelső a népkönyvtár, a nyilvános könyvtár felállítása kell, hogy legyen. Nem kell olyan nagy anyagi áldozat eleinte. Megfelő helyiségről, fűtésről, világításról, felügyeletről gondoskodik a város, az állam felállítja a könyvtárt. Csak meg kell indulni, a fejlesztés magától jön. Soha áldásosabb ügyet föl nem karolt a város vezetősége, mintha ezt megcsinálja. Higyjék el, erre szükség van, mert az újabb időben megdöbbentően sivár képet mutat az általános műveltség. Felületes tudás mellett bizonyos lelki üresség, hányivetiség, sőt frivolitás kapott lábra. Exponált helyzetünknél fogva nagyon fontos, hogy teljes szívvel és erővel a magyar nemzeti kultúra kiépítésén fáradozzunk. A magyar irodalmi műveltség nemcsak extensiv, de intenzív terjesztése nemzetünk megerősödésének egyik leghathatósabb módja. Hogy ma még oly keveset olvasnak az emberek, még inkább pedig hogy a selejtes dolgok annyira elburjánoztak, az onnan is ered, hogy az emberekbe nem oltották bele eléggé az olvasás szeretetét, még kevésbbé gondoskodnak arról, hogy jó olvasmányokkal, könyvtárral lássák el az olvasni akarókatNyilvános könyvtárra mindenütt szükség van, kell ilyen Szatmárnak is, ne zárkózzanak el előle I (mm. dr.) Babaparlament. Senki széles Magyar - országon nem tudná megmondani sem a múltra, sem a jövőre nézve, hogy mi szükség volt Tisza István aradi beszámolójára. Újat nem mondott Tisza. A maniakusok javithatatlansá- gával és konok elvakultságával puffogtatta el megint elnyűtt frázisait a többségi akaratról, a nagyhatalmi érdekről, parlamentarizmusról s a saját „nemzetmentő“ munkájáról. Semmit se tanult, semmit se javult. Az idők szavát, a komoly érvek súlyát ő képtelen megérteni. Ö a maga rögeszméinek korlátolt birodalmában él és ezeknek megfelelően hurczol körül az országban egy egész csendőr és rendőrsereget, lázit, ámit, trükköket eszel ki, kerékbetöri a logikát, gorombáskodik és erőszakoskodik. Egy ember, akit gyűlöl mindenki, de aki ellen tehetetlen az egész ország, aki ráfekszik az uralmon lévő pártra, csak azért, mert van bátorsága és energiája egy pénzen vásárolt többségnek állandóan zabolát vetni a szájába azzal, hogy ő volt a vevő s hogy vett portékáit bármikor széttörheti, másokkal kicserélheti. Babaparlamentnek nevezte Tiszta az ellenzék működését. Jól mondotta Apponyi: nagy merészség kellett ehhez a kijelentéshez, a Tisza vakmerősége. Az a Tisza mer ilyet mondani, akinek parlamentjét gunykaczajjal nézi az egész világ, aki kaszárnyaáristommá, lakájtanyává sülyesztette az országházat. — A magyar kormány pénzen vehet magának többséget. A képviselőházban nem a képviselők, sem az érvek, hanem a pavlikok és zsebkendők döntenek. A kormány és a házelnök lefelé nincs semmi törvényhez kötve. A többségi párton tilos a gondolkozás. Úgyszintén tilos bécsi parancsnak ellenszegülni vagy nemzeti kívánságot emlegetni. A közös hadügyminisztertől le az utolsó paraszt szlovén képviselőig mindenki bátran piszkolhatja a magyar alkotmányt, rágalmazhat Pártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakn piramisokat, ebeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM i CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
