Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-26 / 26. szám
Szatmár 1912. junius 26. HETI SZEMLE 3 A zsidóság önarczképe. Sokszor volt már szó lapunk hasábjain avatott helyről jövő czikkekben a zsidóság tulajdonságairól. Hogy menyire igaz volt mindig az adott jellemzés, most maga egy zsidó bizonyítja. A mai magyar zsidóság eme hü fotográfiáját Jászi Oszkár adta a „Világiban. Az ő kritikája annál is inkább érdekes, mert hiszen ő maga is zsidó, a lap pedig, melyben a nyilatkozatot tette, éppen nem mondható antiszemitának. „A zsidó származású Marx, — Írja Jászi Oszkár — a zsidó Zollscham és a zsidóbarát Sombart vizsgálataiból ma már jól ismerjük azokat a történelmi és gazdasági okokat, melyek a mai kapitalizmusban a zsidóság szerepét az uzsora terén szembeszökővé teszik. Az is tudományos igazság, hogy a mai magyar uzsora-kapitalizmus legalább kilenczven százalékban zsidó kézben van. A zsidóság az, mely minden kormány választási kasszáját nemességért, címekért és állami, szállításokért megtölti. És ki tagadhatná, hogy a mai rémuralom, a züllött vármegye a feltörekvő zsidóság üzleti politikája. Az Elek Pálok pénze nélkül nem jöhetett volna létre ez a mai többség. A mai parlamenti maflát a meggazdagodott zsidóság görcsösen védelmezi. A parlamenti erőszakot védő ivet egy zsidó adta be: Telegdi (mert a keresztvíz itt nem használ); a mentelmi vészbizottságot egy zsidó vezeti: Darvai; a házszabályreviziót egy zsidó terjesztette be: Vadász Lipót; a haldokló Kovács Gyulát (ez is zsidó) egy zsidó rugdosta össze : Nagy Sándor; a budapesti törvényhatósági bizottság zsidó többsége akar a kormánynak mindenáron bizalmat szállítani stb. stb. Föltételezem, hogy kulturembereknek beszélek, akik jól tudják, hogy egész közéleti pályámnál s származásomnál fogva nem tehető föl rólam, hogy a magyar népjogok annyi nemes harczosát, szeretett bajtársaimat akarjam támadni, hanem egyesegyedül a Feudaljud típusát, minden népnyuzás s minden junker-erőszaknak ezt a mindenre kapható eszközét. Sajnos, a zsidó kispolgárság lelke még annyira benne van a ghet- tóban, hogy liberalizmusa még mindig kimerül a sekély antiklerikális propagandában és ujjaival az Íróasztalon. Várta, várta a folytatást. A leány elakadt. Sirt. Volt valami abban a levélben. Valami nagyon szomorú, nagyon tragikus lehetett ott. Halkan zokogott föl . . . Egy nevet látott alatta. Áz ő nagyanyja nevét, aki meghalt egyszer régen, nagyon furcsán . . . — Nincs tovább? — érdeklődött a mester. — Nincs... — nyögte halkan a virágárus leány. — Keressünk még — buzgólkodott az öreg. Es keresett. Keresett, felhányta az egész fiókot, de finom, érzékeny ujjai csak kótát tapogattak, kótát és egyéb semmit. — Nincs több, — sóhajtott föl. Látszott, hogy emelkedik öreg melle, sovány kezén a vastag erek kidagadtak és izgalom, láz fogta el egy perezre. A leány pedig lesütött szemmel, hall- kan, de követelőén kérdezett; érezte, hogy joga van hozzá: — Mi ennek a vége ? Az énekköltő lehajtotta ősz fejét. Lehajtotta úgy, hogy fehér szakálla a mellére simult. ' Sokáig szótlanul gondolkodott. Visszaidézte hosszú múltját. Visszaidézte sorba a kezdettől. És megdöbbent. nem veszi észre, hogy a vallási fanatizmus a nép kizsákmányolásának a gyümölcse s hogy e kizsákmányolásnak két történelmi gyökere van: a feudális földuzsora és a zsidó bankuzsora. Ennek a megállapításnak igazán mit sem változtat az a tény, hogy a nagybirtok egy tekintélyed része ma már zsidókézen van s hogy az uzsorás bankokban immár nagy számmal ülnek feudális grófok és kamarások is. A ghettó lerombolásának egyedüli eszköze a demokrácia : a jogkiterjesztés és a szabad vizsgálódás. Ne féljünk tőlük még akkor sem, ha néha régi érzékenységeket sértenek 1“ Fegyverre magyar! Irta : id. EGAN LAJOS. Emberi természetünknél fogva úgy az egyén, mint a tömeg cselekedetét a külső behatások izgatása irányítja. Ilyen izgalmak egész sorozatának nyugodt elviselésére idővel be is rendezkedik. De ha oly nagy izgalom éri, amely túl nagy fájdalmat okoz, a melyhez nincsen és nem tud hozzá szokni, akkor abnormisnak érzi helyzetét, erre felizgul és természetéhez mért, rendkívüli eszközökkel akar magán segíteni, mert a terhes behatások mellett már nem tudja végezni azon feladatát, amire tulajdonképen szervezve van. A régi harczias ingerek és befolyások lassanként megszűntek. — A czivilizációnak más iránya támadt. — A fegyverforgatás divatját múlta. — A termelő és érték kiegyenlítő szervezetek vették kézbe az élet irányitását és ez az új keletkezésű organizmus az új irány segédeszközei felállításán fáradozott, a fegyveres erő és ennek roppant nagy költsége kevésbé ezen társadalmi irány védelmét szolgálta, még az értékcsere és a kész munkaanyag továbbításának forgalmi eszközeinek is elsősorban katonai érdekek szolgálatát kellett kielégíteni és csak azután volt megengedve a gazdasági érdek gondozása. A fegyverrel való rabló hadakozás, melynek az volt a megszokott életfeladata, hogy másoktól elragadják a vagyont, minden értékes dolgát és a legyőzöttet rablánczra fűzve Zűrzavaros rendetlenségben vonultak el lelke előtt a múltak, kóta és kóta, azután megint csak kóta, zengve, bongva, trillázva, ordítva, de csak kóta, meg kóta. Végig tán- czolt előtte a dicsőségben zajos esték minden sziporkája, fénye, minden zenéje, de egyéb semmi, semmi . . . Hallhatóan hördült fel: —<■ Ennek nincs vége . . . Nem emlékezett rá. Mikor volt ? Ki volt? Hogyan volt? Mi lett a vége? Befejezése? Nem emlékezett rá, agyát, gondolatvilágát csak egy töltötte be: a kóta, csak a kóta .. . Izgatottan, erőltetve, kínosan szólalt meg ismét: — Ez nincs befejezve, ez nincs, csak ez az egy ... És ismét visszaesett félhalott merevségébe. Ismét számolta ujjain a taktusokat. Ismét alkotta a melódiákat, hogy minden müvét befejezze, befejezze . . . Kívül pedig a csillagos éjszakában egy részeg czigánybanda rángatott valamit az ő legszebb operettjéből. A mester figyelmes lett rá és verte a taktusokat: — Tralalla; trallalla . . . la . . . dologra kényszerítse, hogy az erősebb a győztes hadakozó kényelemben, fényben, élvezetben tölthesse napjait. Eme megszokott kényelmes élvezeteket zsoldosokkal védelmezte, akik potom fizetésért életüket és vérüket vetették latba az elpusztult hatalmasok életük biztosítására. Ennek az állapotnak létrejöttét is haladásnak nevezték, úgy mint ma a mozgótőke garázdálkodását, pedig az is, ez is két táborba osztotta a társa- dalmat, a munka nélkül élvező és a nehéz életőrlő munka mellett nélkülözők táborára. Az emberek rossz természete szerint a változott viszonyok között is az önzés hőméretei ismét felülkerekedtek, csupán más módon nyilatkoztak meg, melytől a jó érzésűt is egy felette erős külső hatás vezetheti helyes útra. A züllött népek között megjelent az Isten fia, aki a kulturélet és a czivilázáczió alaptételeit megismertette szépségének és nagyságának egész teljességében, melynek óriási jelentősége és hordereje örökre kiirt- hatlan marad. Ez a megjelenés, a teremtő Atyának, emberszerető, isteni megnyilatkozása, az örök bölcsességnek és tökéletességnek felülmulhat- lan jóságos igazsága. Évezredek múltával, az emberi ész legfinomabb kicsiszolásával, nagy erőlködések daczára sem akadt még senki, aki ilyen óriásu arányú, az emberi czivilizáczióra örökidőkre kiterjedő, tüneményes és mégis oly egyszerű igazságokat magába rejtő, az egyedüli jó útra vezető dolgot kigondolhatott volna. Az Istenfiának ez a munkája a legjelentősebb tüneménye az emberi czivilizá- cziónak, mert ez irányította és szabályozta az élettörekvéseket oly .módon, mely a léleknek értékét, lehámozva róla a rátapadt salakot, örökké tartó értékké emelte. — Ezzel azért ajándékozott meg az Istenember, hogy módomban álljon az igazi haladás sánczain, a csiszoló műhelyen áthaladva, külön-külön és együttesen is, a legtisztább fényben ragyogó emberi értéket az isteni trónus ékességére alkalmassá tenni. A kultúra irányának nagy változása volt ez, mely az emberi természet rossz tulajdonságának gyengítését, kiküszöbölését czélozza, mely mindég és minden áron gazdagodni, gyarapodni akar; mig a krisztusi hit, az anyagi javaktól való elfordulásával, a szegénység szenvedéseiben is megtalálja az örökké tartó lelki értéket. És mégis a mai társadalom külső behatások által megbetegedett, megcsömörlött, mikor egyik oldalon a görbe utakon is felgyülemlett vagyonos elemek megundorodtak már a sok jótól és a gyengék kínzása nyújtott nekik uj izgalmat. Természetes, hogy ezek után kialakult egy időben a keresztény bölcselet folytán az igazságtalanul szerzett anyagi élvezetek iránti közöny, amit a másik részen a vagyonszerzésre jól kihasználtak. A gyengék tábora szétszórtan, tehetetlenül, duzzogva hordozta már a súlyos keresztet, mig a másik a tudomány és haladás eszközeit jól kihasználva, egyesült erővel igyekezett fenntartani, sőt jobban kifejleszteni erejét; ennek éles fegyvere lett a közgazdasági felsőbbség, a kezében összeharácsolt mozgótőkének hatalma, melyre a törvény támogatását és a sajtó betűit is megvásárolva, eltántorítani igyekezett minél több embert a hit, a törvény, az erkölcs és a hazafiui érzelem lekicsinylésére, hogy köny- nyebben elbánhasson vele. Mindennek vannak határai, csak a jólétben elbizakodott ember álmodik az örök hatalom és jólét végnélküliségéről. A kezeibe került hatalom fegyvereivel Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. r KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. 17 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
