Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-11 / 50. szám

4 eloquens pictas“ vágj' a jezsuiták „Ratio“ .czimü korszakalkotó munkája szerint az iskola a meg­felelő tudományokkal úgy alakult, hogy ez utón az ifjúság Teremtőnk és Megváltónk megisme­résére és szeretetére buzduljon Ezen szellem­ben alakult ki a külföldi nemes példák után a protestáns iskolaügy és egyúttal a Jézus társa­ság működésével a katholikus középiskolaügy ha­zánkban. Sajnálatra méltó, de emberileg érthető, hogy a kialakulások során ellentétek támadtak és harczok keletkeztek ; a protestánsok részé­ről, hogy a működés terén helyet foglaljanak, a kntholikusok részéről, hogy elfoglalt helyö- ket megtartsák a megvédelmezésben. Ilyen körülmények között alapította meg Pázmány Péter 1636-ban ezt az intézetet, 1641-ben már virágzott a jezsuiták iskolája, amelybe a vidéknek nemessége és a város nemes közönsége nagy számmal küldte fiait. Virágzott és az akkori háborús és vallási vil­longások miatt megszakításokkal ugyan, de élt 1773-ig, sőt a jezsuiták eltörlése után a pálo­sok vezetése alatt 1786-ig. Katholikus főpap­jaink, a szatmári egyház megyének első püspöke Fischer István báró volt a szatmári iskolának mintegy második megalapítója. Az ő és neves utódainak Klobusitzky, Kovács, Hám, Haas és Biró püspökök könyörgésere, sürgetésére, nő gatására, egyúttal áldozatkészségükkel s a közön­ség hozzájárultával 1816-ban uj épületet kapott, 1851 ben a püspöki .líceum és a hatosztályu gymnázium egyesítéséből 8 osztályú intézetté fejlődött és 1863-tól a tanulmányi alap tartotta fönn e főgimnáziumot. így egyensúlyba ju­tott a Justitia mérlege. A mai ünnepnap uj határjelző az iskola történetkönyvében Ez az iskola a szatmári egy­házmegye főpapjainak szeretetéből tovább is táplálkozott, főleg a Hám , Irsik-, Pázmány kon viKtusok megalapításával, továbbá jeles papi és világi tanárainak tevékeny munkájával annyit a megizmosodott, hogy 700 tanulóval 15 osztály immár nem fért el a régi szabású épületben és ekkor a nemzet, — és ebben áll a mai nap nagy jelentősége, — ekkor a haza adott uj épületet ennek az iskolának, amelyet a kath. egyháztól kapott és ez az épület ezért kedves mindnyájunknak. Kedves a történeti vonatkozás miatt, amely külsején és belsejében szemlélhető. Történeti kapcsot, erős történeti vonatkozást jelez már a hely is, amelyen épült. A jezsuiták temploma és a vezetésük alatt álló Hám konviktus tőszom­szédságában ; történetet elevenítenek meg a külsején látható szobormüvek, a falfestmények és egyéb mozzanatok, amelyek nagy kor hir dető. annak a kornak, amikor nagyuraink, fő­papjaink és főurairik az iskolát alapították a nemzeti művelődés javára és egyúttal íntelmül az utókornak, hogy ő is igy szolgálja a haza föntariására a tiszta erkölcsöt. Kedves ez az épület művészi értéke és tökéletessége miatt. Minden dolog, személy és intézmény akkor tökéletes, hogyha megvan benne ama tulajdonság, amely alkalmassá teszi, hogy rendeltetésének megvalósítását szolgál­hassa. Ez a művészi stil, amelyben ez az épü­let készült, szokatlan az iskola-épitésben. De épen ez a szokatlanság jelzi a közönséges czélt szolgáló épület mellett, jelzi a magasztos és szent feladatot, amelyet szolgál. A folyosón elömlő misztikus homály jelzi a sötétséget, amelyet az iskolának fel kell deríteni. De már világos és tágas termei nemcsak a hygienia, didaktika és pedag gia követelményeit elégítik ki, hanem egyúttal világosan jelzik, hogy tér meiben az Igazság fénye tündököl, houy a ter­mek saját rendeltetésüknek fényesen meg­felelnek. Ereznél tartósabb emléket állított magá nak is a művész, a tervező és a végrehajtó ebben a diszépületben. Legven nekik ezen al kálómból, ezen ünneplési alkalomból, e helj'ről, ez ajkakról az elismerés. Kedves ez az épület ama foh tszok miatt, amelj a tanar< k ajkáról tört elő a régi épület­ben, azon sóhajok és vágyak miatt, hogy mi­kor taníthatnak már kedvezőbb körülmények közt Most, hogy az ily sóh jók többé nem iogo-ult «k, hogy immár megfelelő viszonyok között végezhetik a munkát, nekik bizonyára elsősorban kedves ez az épület. Kedves! Nekem is kedves azért, mert ke­rületemnek e mindenkor magas színvonalon dolgozó intézete, amely kerületem intézeteinek „HETI SZEMLE“ elsői közt foglal helyet a hazafias és erköl­csös nevelés munkájával, megfelelő díszes kül sőt kapott. De kedves azért is, mert a haza adta, hogy igy felemelkedett a műveltség azon színvonalára, amelyre az egyház és haza kar öltve, de a haza művelődéséért emelt. Ezért egy szívvel és lélekkel valljuk, hogy ez iskola a nemzeté. Hála az Istennek, hogy érvényesült a nagy Eötvös nagy gondolata, hogy az állam segítse alattvalóinak törekvését anélkül, hogy hitének erkölcsi felfogását és vallásos meggyőződését cserébe kérné. (Taps.) Hála Istennek, hogy vannak mélyen látó férfiak, akik a nemzet bol­dogulását műveltségébe^ látják és a műveltség forrását a nemzeti iskolában. Nyíljanak tehát fel ennek az épületnek kapui és vonuljon be rajtuk az örökkévalóság királyának, Jézus lelkének pünkösdi tüze, gyűl­jön ki a hazaszeretet szent tüze és egyesüljön a két tűz mint a múltban és jelenben, úgy a jövőben is. Vonuljanak át rajta a nevelők és növendékek. Szeretett munkatársaim! Önök az ifjúsá­got sok oldalú ismeretek utján vezessék, tanít­sák meg a természettudományok utján a haza földjének megismerésére, de midőn a föld szí­nén és a föld ölébe vezetik, mutassanak rá a vérre, a verejtékre is, amely ezt a földet áztatta. Tanítsák meg a történelem utján véreink, polgártársaink megismerésére, de midőn kita- nitják őket, tanitsák ki még inkább abban, hogy megbecsülje a magyar a magyart. Tanit­sák őket az irodalom és művészet utján az ideális jellem megismerésére, emeljék őket ideális színvonalra, mert az érzekies léleknek csak halandó gondolatai vannak. (Nagy tetszés.) Tanitsák meg őket a vallástudomany és min den tantárgy utján az Isten megismerésére, ter­mészetfölötti hitre, amely minden igazság, szentség, jellemesség alapja és kezdete. De még inkább neveljék az ifjúságot sokoldalú sze- retetre. A haza földjének szeretetére, a szülők tiszteletére, testvéreink, polgártársaink felebaráti szeretetére és Istennek mindenek felett való szeretetére, hogy ez az ifjúság hasson, alkos­son, gyarapitson és a haza fényre derüljön. Alakítsák ki benne az erkölcsöt és erkölcsi ér zéket, amely mindenekfelett abban áll, hogy az értelmes és szabadakaratu ember tudatosan és szándékosan akar haladni a művelődés, tökéle tesedés utján. Alakítsák ki benne az általános műveltséget és a szakképzettséget, a sokoldalú szeretetet és a hivatás szeretet követelményeit, hogy mindegyik mint müveit ember a minden napi élet minden ágában tájékozott, egyben tökéletes legyen a köznapi élet minden mun­katerén, de hivatalának, kötelességeinek teljesi tésében feláldozza, feleméssze magát. És bizto­sítsák az ifjúságban végezetül a lelki egyen súlyt az önmegtagadás fegyelmezettsége által, mely mostan és mindenkor egyedüli szilárd alap, alapja az Isten megismerésének, szere- tetének, tiszteletének, szolgálatának és a lelki üdvösség munkálásának. Ilyen munka, igen ilyen munka a szülők, a társadalom elismerését és közreműködését érdemli ki. Ilyen munkának elismerés jár a haza részéről és jutalom az Isten részéről. És most ennek az intézetnek igazgatója és vezetője, akinek az Isteni gondviselés azt a , kegyelmet adta, hogy ennek az intézetnek lé tesitésén legtöbbet dolgozhatott; akinek az ‘ is teni Gondviselés azt a kegyelmet adta, hogy az intézet három százados történetébe maradan­dóan beírhatta a nevét, igen ! Igazgató-munka­társam és az egész tanári kar, vegyétek immár birtokotokba, vegyétek gondozás alá ezt az épületet és hadd folyon a munka nagy elődök példájának a nyomdokain mint eddig, a jövőre is azon a magas színvonalon, amely minden­kor nemcsak a felettes hatóság, hanem a ha­zának elismerésát érdemelte ki. Folyjon a munka továbbra is ilyen bölcs vezetés alatt ilyen lel­kes kötelességteljesítő formában mint a tanári kar végezte és legyen e munkán a jó Isten áldása. (Szűnni nem akaró éljenzés.) Az ünnepi programmot szépen egészítette ki Bakkay Béla tanár „Géniusz dala“ czímü igen szép ódája és ügyes, átértő előadása, va­lamint Sándor Vence tanár vezetésével az if­júsági énekkar kitűnő szereplése (Verdi : Ima- aka a Nabuco operából.) A püspök ur nehány szóval bezárja az ülést, az ifjúság elénekli a Himnuszt. Ünnepi áldomás. Délután fél 1 órakor a Polgári Társaskör termeiben ünnepi áldomásra gyűltünk össze. Ezen résztvettek : Borotnisza Tibor megyéspüs­pök, Csaba Adorján főispán, Lengyel tábornok, Mázy főigazgató, Kende Zsígmond kamarás, földb., Renvers és Daubner alezredesek, Vájay Károly polgármester, Benkő és Szabó kanono­kok, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, Szarukán Zoltán, Balogh József és Rozgonyi Viktor törv. bírák, Bartha Kálmán és Kertészffy városi ta­nácsosok, Perényi János, Kovács Gyula, Bakcsy Gergely, Dunay Sándor igazgatók, Pethő György jószágkormányzó, Fásztusz Elek nyug. tanár Tiszaujlak, Szalay Sándor főesperes Beregszász, Kaufmann esperes Rahó plébánosok, Jékey Sán­dor főszolgabíró Fehérgyarmat, Hámon Róbert irodáig.. Bodnár György kir. tanf., Ratkovszki Soma Munkács tanár, Kotál Henrik építész­mérnök és neje Bpest, Gönczy és Hubán gk. es­peresek, dr. H iraszthy Béla, dr. Nagy Vincze ügyvéd, dr. Kende György földbirt., Barna János dr., Sipos postafőnök, Kulcsár állomás­főnök. Wallon Lajos nagykereskedő, dr. Gobi és dr. Lacheta orvosok, Telkes Sándor Bereg­szász, Tamáskovich János és Konda László Ungvár, Hantz dr., Bírta és Werner tanárok, Babies Sándor és Koós Sándor postatisztek, Keller isk, ig., Demjén polg. isk. tanár, Láng Gyula és Sepsy Márton segédlelkészek, dr. Schefler János, Halasy Tibor gépészmérnök-je­lölt, Székely Marczell építőmester, Revera fő­pallér, a kir. kath. főgimn. igazgatója és 28 tanára. Kedvesen szolid jókedv, ünnepi hangulat uralkodott az áldomáson végig. Az áldomások során a püspök ur Őfelségére a békesség ural­kodójára, dr. Mázy gr. Apponyira és gr. Zichy Jánosra, Csaba főispán a püspökre, Ratkovszki főigazgató a főispánra, Varjas Endre a hadse­regre, Lengyel tábornok a tanárságra, Bagossy ,dr. báró Barkóczyra. , Sándor Vencze Boncz min. tanácsosra, Ratkovszki Soma dr. Mázy tank. főigazgatóra, Bodnár tanfelügyelő Vajay polgármesterre, Vajay polgármester a kultúrin­tézményekre, dr. Merker Kotál építész-mérnökre és nejére, Gönczy Antal a vidéki és helybeli intézetek jelenlevő igazgatóira és tanáraira, Bakcsy igazgató Ratkovszki főigazgatóra, Benkő apátkanonok az ifjúságra, Gazdag Székely építő­mesterre és Prevera főpallérra, Fásztusz Elek a nevelés munkásaira, dr. Hantz Mázy főigazga­tóra, dr. Mázy kerületének tanárságára, Bakkay Béla poémával Ratkovszki igazgatóra, Bagossy az aranyszívű Elek bácsira, Elek bácsi a volt kollegáira köszöntött. Ifjúsági matiné. A két napos ünnepségek legméltóbb be­fejezéséül szolgált a d. u. 5 órakor megtartott ifjúsági matiné. Magasan fölötte állott ez az ifjúsági diszgyüléseknek elsőrendű műsorával, kiváló rendezésével és jeles szereplőivel Min­denegyes pontja fenomenálisan sikerült úgy a be­széd és a szavalatok, valamint a melodráma pompás előadása és kísérete, mégis úgy láttam, hogy Sándor V. Ave Máriája és a klasszikus zeneszámok kapták meg leginkább a sziveket. A közönség a termet most is zsúfolásig megtöl­tötte. Lelkesedés a tetőfokon, szerzőket és sze­replőket mind kitapsolták. Zárószót Ratkovszki Pál igazgató mondott programmon kívül. Meg­köszönte a tanári karnak, a tanuló ifjúságnak az ünnepségben való közreműködését és kérte a jövőre is a közönség szives megjelenését. A lefolyt ifjúsági ünnepség műsora a kö­vetkező volt: 1. Beethoven ! Isten dicsősége ; énekelte az ifjúsági énekkar. 2. Üdvözlő beszéd : mondta Szálka Béla, VIII. o. t., ifjúsági elnök. 3. C. Attenhofer: Bone Deus ; énekelte az ifjúsági énekkar. 4. Bakkay Béla: Géniusz dala; szavalta Haluskay Sándor. VIII. o. t. 5. a) Sándor V.: Ave Maria; gordonkán játszotta Szarukán Zoltán, Vili. o. t. ; zongorán kisérte Szemerédy Béla, VII. o. t. harmóniu- mon Sándor V. tanár. b) Chopin : Nocturne ; gordonkán játszotta Szarukán Zoltán, VIII. o. t.; zongorán kisérte Jankovich János, VIII. o. t. 6 Mindszenty G.: A szentek unokáihoz, szavalta Buday Mihály VII. o. t. 7. Reinhold Hugó : Impromtu ; zongorán ját­szotta Sztojka Béla, VIII. o. t. ____________Szánná1, 1612. dcezemher 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom