Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-11 / 50. szám
Siatraár, 1912 deozeraber 11 8. Szent-Gály Prónai; Rákóczi zászlója, melodráma, szavalta Lengyel Sándor, Vili. o. t.; znngorán kisérte Szemerédv Béla VII. o. t. ; hegedűn Szarukan Kálmán, VII. o. t. gordonkán Szarukán Zoltán Vili. o. t. 9 Himnusz. Énekelte az ifjúsági énekkar. Így zajlott le két napon át a főgimnázium fölavatása és a vele kapcsolatos ünnepségek. Isten áldja az intézetet, annak ifjúságát és vezetőit! Merker Márton dr. Oláh gyiiléa Sz&tmáron. A fölállított magyar gkath. püspökség ellen fölháboritó módon tüntetett egy decz. 1-jén tartott gyűlés, a melyen inkább a román fajnak, mint a gör. katholikus egyháznak exponensei gyűltek össze Szatmáron egy kis megbeszélésre. A bécsi nuncius utryanis a múlt hó 17-éről keltezve minden érdekelt plébánosnak megküldte azt a dekrétumot, amellyel az uj magyar püspökséget életbeléptette. A papok tudatták a rendeletét a hívőkkel és állítólag a tiltakozás valóságos orkánját szabadították fel a hívőknél, akik kijelentették, hogy a világért sem tűrik román vallásos intézményeik felforgatását és kérték papjaikat, hogy törvényes utón iparkodjanak változtatni az uj helyzeten. E lelkészek ahelyett, hogy engedelmeskedtek volna törvényes elöljárójuknak, az apostoli adminisztrátornak, rá sem hederitettek és a nagyváradi egyházmegyéhez tartozó Márkis Romulusz fóesperes elnöklete alatt a közrendet izgaló és veszélyeztető eszméket lárgyaltak és publikáltak, elhatározván, bogy ha kell, a további támadásokra a hivők a templomok bezárásával, a templomkulcsoknak Rómába való küldésével, a templomajtóknak befalazásával és abszolút passzív rezisztencziával fognak felelni, amig a szentszék nem tesz. igazságot. „Konstatáljuk — mondják határozatukban a lázongó lelkészek — hogy azok, akiknek a részére alapították az uj püspökségéi, mindnyájan mint lázadók állanak a kalholikus egyház tekintélyével szemben. Ők mauyar liturgikus nyelvet akarnak és magyarul akarják kiszolgáltatni a szentségeket: a szentszék leg- kifejezettebb akarata ellenére. Nem óhajtjuk és nem akarjuk, hogy jó és jámbor híveink vallási érintkezésben és szellemi közösségben legyenek ezen pártütőkkel, a kikből már minden vallásos érzés kiveszett, csak amúgy napról napra élnek. Destruktiv, soviniszta politikai irányzatukat mesterségesen, pénz-el és egy olyan politikai áramlat segítségével tartják fenn, amely nem ismer sem vallást, sem erkölcsöt és a népek jogait nem respektálja." . . . Nem kevesebbre vittük tehát, minthogy rebellisek vagyunk itt a magunk földjén, ha arra merészelünk törekedni, hogy gör. katholikus véreink hasonló vlbána-ban részesüljenek itt hon a nemzetiségekkel — Köz veszélyes nemzetiségi agitátorok ezek, akik nek mint rendbontóknak s a magyar állameszme ellenségeinek megfékezése egyaránt kötelessége úgy az apóst, adminisztrátornak, mint az államhatalomnak. A zsidóirók saját fajokról. Irta: ID. EGAN LAJOS. A következő sorokat nem én hóm. Csak kivonatokat közlök Dr. Theilhaber Dr. Pás mariik, Dr. Rupin és más zsidóirók közkézen forgó munkáiból. Természetes hogy az azokban foglalt adatok csak részben vonatkoznak a Magyarországban lakó zsidóságra. Azok inkább igen alapos statisztikai adatokkal és tudós zsidók észrevételeivel támogatott altalános kijelentések, melyek minket magyar szempontból érdekelnek és az azokból levont tanulságokat nyilvántartani cz< lszeriinek tart juk azért is, hogy mentül lágasabb korben legyen bevilágítva egy b' nnünki t is közelről érdoklő kérdés, mely eddig, nem kutatóin milyen okból, síim fátyollal volt Lplezv«-. A zsidóság őstörténetét ez alkalommal nem érintjük, sőt a jeruzsálemi templom második elpusztítása és a zsidóságnak ettől kezdődő szétszóratásának < l<ő ideje' sem kisérjük nagy figyelemmel, de leginkább jelen állapotának nngfigyelése és az ebből „HETI SZEMLE" következtető jövőnek képét keressük a zsidó irók terjedelmes munkáiból, akik főleg a statisztikára támaszkodva tftnulmányozzák fajuk állapotát, abból a meggyőződésből indulva ki, hogy a statisztika egyrészt a nyugvó történet, mig másrészt a történet a statisztika tovább mozgása. Tehát mozogjunk ezen az utón. De miután megtanulták az emberek minden téren a hamisítást, reánk foghatják, hogy a nem nekik kedvező dolgok nem hitelesek; azért minden vonatkozó adatot, az ő saját nyilvánosságra hozott munkáikból merítjük. Lássuk csak a világban a ma szétszórtak számadatait más fajokkal szemben. Az ő Írójuk, Dr. Rupin szerint, a földkerekségén ; 11.558.610 zsidó van elhelyezkedve, ezekből Európára esik . . 8.854.037 = 76.69/o; Amerikára . , . 1.898 000 = 16.4°/»; Ázsiára .... 427523 = 3.7%; Afrikára. . . . 361.857 = 3,1%; Ausztráliára . . 17.106 = 0.2%; A zsidóság sűrűségét mérlegelve más fajok között, azokat az érdekes adatokat találjuk, hogy: 10 000 lakosra számítva, esik a legsűrűbb helyen Lengyelországban: 1405 zsidó; Palesztinában, az újabb bevándorlás után 1400 ; Bukovinában 1317 ; Oroszország településre megengedett részén 1112; Gali- cziában 1109; Alsó Ausztriában Becs városával együtt 507; Romániában 448; Maggar- omiágban 442; Európai Törökországban 320; Tuniszban 310; Marokkóban 300; Oroszor szág keleti részén 249; Észak Amerikában 210; Tripoliszban 186 stb. Aránylag legkevesebb fordul elő China- Japánban: 0.04; Indiában: 1% ; Spanyol- országban- 1%; Portugálban: 2%; Braziliában : 2°/o; Norvégiában : 3°/0 stb. Dr. Rupin kimutatása szerint a Palesztinából való szétszóródás alkalmával volt ott 600.000: de ebben az időben már szétszórtan élt a világon 5 millió zsidó, (tehát ebből csak azt lehet következtetni, hogy ennek az emberfajnak olyan a természete, mint a sáskának, mely kiélvén egy területet, tovább vándorol, és a néha fölmerülő tömörülési vágy, ami most a zionizmus neve alatt ismeretes, nem egyéb, mint a kiélt területen támadt kellemetlen helyzetnek megváltoztatására irányított mozgalom, melyet a nem zionisták is pénzzel támogatva keresnek uj zavaros területet az ő megszokott halászó mesterségük folytatására) bekövetkezhetnek eljárásuk következtében olyan irányzatok, minőket Dr. Rupin följegyez, hogy a 16-ik századig részint az üldözések, részint a tömeges áttérések következtében az 5 millió leolvadt egy millióra és ez a bekövetkezett nyugalommal a 18 ik századig ismét fölemelkedett 3 millióra; mai napig pedig elérte a 11% milliót, anélkül, hogy ehhez a szaporu- lashoz kívülről nyertek volna idegen anyagot, hiszen tudvalevő dolog, hogy más faj- beli ember számba sem vehető egyes esetekben határozza el magát arra, hogy oda áttérjen. A mai helyzet feltűnő jele az, hogy a zsidó irók mégis minden oldalon azt hangoztatják, hogy egyik követ a másik után letörni látják a zsidóság erős épületéről. Azt állítják, sőt bizonyítják, hogy a ki- keresztelések, » vegyes házasság erősen bomlasztja a soraikat és ezt a veszteséget a természetes szaporulás csökkenése még na gyobbá teszi. Bekövetkezni látnak ezek az irók olyan létszám csökkenést és erőfogyatkozást, mely a zsidóság utolsó sánczait aláaknázva a vég- elpusztulást jelenti, mert a zsidóság felső, müveit, vagyonos rétege szívesen ott hagyja eddigi helyét és beleveti magát más fajok forgatagába. Ez, az irányzat pedig abban leli magyarázatát a 18-ik század második felében, hogy a francz.ia bölcseikedők az emberek egyenlőségéi hirdették. Ez az eszme útat talált a törvényhozásba, mert kitágult a zsidóság látköre, kinyíltak előtle a gazdasági élet uj mezei és rohamosan betódultak a magasabb kereskedelem és ipar jól jövedelmező keretekbe, melyből az 6 módszerük terjedésével kiszorultak a régi polgárok. A zsidók e téren működve meggazdagodtak, ez 5 által lazábbak lettek a válaszfalak, melyek őket a keresztény világtól elválasztva tartották és bepillantást is nyertek a náluknál magasabb keresztény gondolat világba. Csakhamar kimúlt a köztük használt zsargon nyelv ; a vendéglátó nép nyelvén művelődve, a keresztények módszere szerint élve és öltözködve kialakult közöttük egy új osztály, mely az óhajtott átvedlés kényelmetlen állapotához keresett egy arany hidat, melyet az uj bölcselkedők munkájában találtak meg, ez közelebb is állt az ő természetükhöz, mert abban megtalálták a materializmus szélsőségeinek tudományos magyarázatát és az ahoz illő Isten tagadás bölcseletét. Ezután minden vallásbölcselet lekicsinylése könnyebbé tette nekik a kivetkőzést, kijelentvén, hogy , a zsidóság vallásában sok emberi toldalékot és visszaéléseket találtak, melyek a haladás folytán már elviselhetlenek és a haladott állapotban kifejlett emberi észnek szerintük jogában áll a régi törvényeket saját fejlettebb belátásuk szerint megitólni. Ez az eszmemenet belehajszolta -a mai, az ujirányu zsidóságot abba a munkába is, hogy a kivetkőzés kellemetlen érzésének le- tompitása végett gyakorlatba vett 'bölcselkedésüket. nemcsak a zsidóhit lekicsinylésére alkalmazták, de beleártották magukat a keresztény hitvallás kritikájába is, mely gyors meggazdagodásuk mellett uj ellenséget támasztott, az újkori antiszemitizmus táborát. íme a zsidóság által oly kiváló örömmel fogadott szabadság és egyenlőség eszméje oly hatással volt, mint az erjesztő anyagnak vegyi behatása, mely az anyagot szétböm- lasztja és a szétoszlott elemekből uj anyagot formál; ez esetben a modern zsidóságot és az antiszemiták nagygyá nőtt táborát. Azt hiszem, hogy olvasóimat éppen úgy érdeklik a föntjelzett zsidóirók fejtegetései, mint engem, azért azok ismertetését alkalmilag folytatni fogom. \( O r A7711T /lUdlvUZZul lka Hóalap! U ü Ear Író Naplöu ü írj» : Harsányt Kálmán. november 30. Szeretnék egyszer semmit sem írni és mégis írni. Szeretnék egyszer semmire sem gondolni, semmit sem érezni és mégis beszélni. Szavakat mondani a szókért. Nem az értelmükért, nem a drágakő vagy tövis-mivoltukért, csak úgy egészen oktalanul, céltalanul, játékosan, ösztönből, mintha egyedül, egyesegyedül én volnék csak a világon és úgy túlérettek volna már az érzéseim, hogy nem éreznék többé semmit és úgy túlérettek volna már a gondolataim, hogy nem érnének többé semmit. Szeretnék egyszer írni, írni, semmit sem írni és mégis irni és minden századik szó és minden ezredik szó után boldogan ismételni újra meg újra, hogy milyen jó az semmire sem gondolni, semmit sem érezni és mégis beszélni. Beszélni némán, zárt ajakkal, a toliam hegyével, a mely kaszává görbül és színes rendeket arat egy soha meg nem írott kalászos szótár konkolyából, kaszanyüg-koloncokkal söpörve végig az érett, sárga fejeken, a melyekben gondolatmagok várnak a cséphadaróra, a kiváltóra, a melyhez én akkor, a mikor semmit sem akarok írni és mégis irni, egy világért sem nyúlnék. Szeretnék egyszer, egész életemben egyetlen egyszer semmit sem írni és mégis írni, de úgy, hogy az én semmim igazi semmi legyen, ne a Nirwána magvas, borús, mélyértelmü semmije, sem az álomé, mely csak dimenziók nélkül való széttördelt valóság. Szeretnék minden rózsa-szót halomra hordani, a mit valaha hallottam, a mit
