Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-14 / 7. szám
Szatmár 1912. februárius 14. HETI SZEMLE 3 Báli újdonságok érkeztek; hosszú szárú, bőr- és selyemkezíyük, legyezők, selyemharisnyák, manicur és más tolieíte, pipiere czikkekben Ragályi Kálmánhoz Szatmár-Németi, Deák-tér. A szatmári népszövetség gyűlése. Az egyházmegyei katholikus életnek újabban örvendetes föllendüléséről tett tanúságot az a külsőségeiben impozáns, jelentőségében pedig messze kiható katholikus nép- szövetségi gyűlés, amely f. hó 11-én, vasárnap délután folyt le Szatmáron, a Cecil-egylet nagytermében. Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk a tényt, hőgy a Cecil egylet összes helyiségeit megtöltő közönség nem kiváncsiakból és érdeklődőkből rekrutálódott, hanem öntudatos, egyházuk ügyét szivükön viselő, hivő katolikusokból, akikben lelkesedés és tettrekészség él s akikben az elhangzott szavak termékeny talajra találtak. Ha a vezetőség a megkezdett csapáson s nem lankadó energiával folytatja működését, akkor a helybeli népszövetség rövid időn belül olyan tényezővé erősödik, amelyre minden katholikus mozgalom bizton támaszkodhatik s amellyel ellenségeinknek is — akarva nem akarva — számolniok kell. A gyűlést, amelyen nagy számmal jelentek meg a nem régen alakult németii népszövetség tagjai, Gönczy Antal esperes- plebános szavai vezették be, aki az uj szervezet örvendetes erősödéséről tett jelentést, egyúttal megtette javaslatát a vezetőségnek a taglétszám szaporodása következtében szükségessé vált kiegészítésére nézve. Ennek alapján a gyűlés nagy lelkesedéssel választotta meg elnöknek FásztuszElek ny. főgimnáziumi tanárt, helyi igazgatóknak Gönczy Antalt és dr. Haraszthy Béla földbirtokost, ügyésznek dr. Bereghy Bélát. Megválasztották ezenkívül a csoportvezetőket. Az elnök köszönő szavai után Gönczy esperesplebános ismertette meggyőző világossággal a kath. népszövetség czéljait, eszközeit, indokolta annak szükségességét; beszéde elején pedig gróf Zichy Nándor nagy alakjáról emlékezett meg ke- gyeletes szavakkal. Erős meggyőződésből fakadt beszédét lelkes tetszéssel fogadta a sokat s összegyűjtik a népköltészet termékeit: a betlehemjáró, vőfély- és lakodalmas verseket. Aki nem magyar vidéken lakik, ismertethetné a sváb, tót, orosz és oláh népélet jellegzetes vonásait. Idegen, teszem városi ember ilyenekhez hozzá sem juthat. Mert a mi népünk egyrészt gőgös, másrészt szégyel- lős. Ha észreveszi, hogy egy idegen „ur“ megfigyeli, vagy épen az ő szavait akarja papírra vetni, rögtön álarczot ölt s oly tudá- kosan s kacskaringós szófüzéssel kezd beszélni, hogy azt ugyan kár volna lekapni. Ha pedig felkérjük, hogy reprodukáljon valamit, azt válaszolja vállát vonogatva, hogy nem emlékszik, vagy pedig hogy nem gara- sos komédiás ő. Aki közöttük él, az lesheti el gyanútlanul a népiélek megnyilatkozásait. Pedig már ütött a tizenkettedik óra, mert a vasút, a felébredt vandorszellem s az iskola hovatovább minden külömbséget elenyésztet. Nem megvetni való foglalkozás a napló- irás sem. Ma még talán értéktelen. De olyan mint a jó bor; mennél régibb, annál becsesebbé válik. Erről jut eszembe, hogy töltsétek s osszatok jó kártyát, hogy nyerjek tőletek egy kis útiköltséget, mert mindjárt fiityöl az én vonatom. Bagossy Bertalan. hallgatóság. Majd Pongrácz Károly kath. legényegyleti tag szavalta el nagy hatással Szepessy László „Népszövetségi riadó“ ez. költeményét. Utána dr. Wolkenberg Alajos tartott mindvégig lebilincselően érdekes előadást a népszövetségi tagokra váró nagy feladatokról. Á művésziesen egyszerű, gazdag tartalmú beszédet sűrűn szakította félbe a jelen voltak éljenzése; a végén felhangzott tapsvihar pedig beszédesen igazolta, hogy megértő és lelkesen együttérző közönséghez szólott. Fásztusz Elek népszövetségi elnök tette ezután szóvá a jogos felháborodás hangján a Barkóczyt s Barkóczy személyében az egész magyar katholicismust ért ismeretes inzultust. A jelenlevők mint egy ember fejezték ki indítványára mélységes megbotránkozásukat és tiltakozásukat gróf Zichy János kultuszminiszter gyáva meghunyászkodásával szemben s követelték a haza és vallásellenes irányzatok terrorisztikus támadásaival szemben a vallásos érdekeknek erélyes védelmét. Még Benkö József apátkanonok, szatmári plébános intézett beszédet a népszövetségi tagokhoz s az ő füzes, tettre lelkesítő szavaival ért véget a kiválóan sikerült népgyülés, amelyet a növendékpapság kitűnő énekszámai tettek még külön változatossá és élvezetessé. A szatmári bankok adakoznak. 25.000 K Pécsnek. A kultúra nagy maecenásai hova-to- vább mind jobban megritkulnak. Pedig épen a mi magunkra-hagyatottságunk nem nélkülözheti a kultúra oltárán áldozókat. Más országok szerencsésebbek. Uralkodóik, az uralkodó család tagjai nemzedékeken keresztül az áldozok legelső soraiban voltak és vannak. A nemzetek büszkeségeit, a fényes középületeket, akadémiákat, müvésztelepeket, múzeumokat, könyvtárakat, népjóléti intézményeket, laboratóriumokat legnagyobbrészt az uralkodó csajádok létesítették. S az uralkodóval a gazdag főnemesség is beállt a nagy müvek fölállításának áldozatokat kívánó munkájába. A mi uralkodó házunk évszázadok ó,ta csak kincseinket vitette a különböző bécsi múzeumokba, fosztogatott az elkobzott ősi várakban és kolostorokban és főurainkat változtatta át idegenekké. Ez a szegény ország egészen magára volt és van hagyatva. Költségvetése pedig a katonai terhek óriási volta miatt nem engedi, hogy az állam tudja pótolni az évszázados mulasztásokat. Hátra vagyunk. Művészi és tudományos intézményeink szegények. A múlt Flzéchényi- féle maecenásai pedig kivesztek. A nemzetek versenyében ez a balkáni nívójú nemzet nem vehet részt. Akadémiája szükséges forrásmunkákat nem tud kiadni a pénzhiány miatt. Tudományos laboratóriumaink csak iskolai szükségleteknek megfelelők. Művészi telepeink szinte nincsenek. Holott föl-föltünik egy-egy genialis magyar tudós és művész, de — a külföldön, mert itthon módja nincs kutatásainak végzésére, művészetének megmélyitésére. Ilyen állapotok vannak az ország fővárosában. A vidéken pedig szinte teljesen lehetetlen minden komolyan tudományos és művészi élet. Vidéki városaink e tekintetben 1 szégyenletes elmaradottságról tanúskodnak. Még könyvtára sincs a vidéknek, egy-egy ősi iskola régi, de fokozatosan nem fejlesztett könyvtárán kívül. Jobb hiányában kultúrintézménynek nézi a vidék a szinhá;zat. Városunknak, ennek a magát Északkelet góczpontjának kikiáltó városnak, a kultúráiét legelemibb követelményei iránt sincs érzéke. Kórháza fölháboritó. A zeneiskolával nem törődik. A mi iskolát emelt, a haszonlesés vezette törekvéseiben. De áldozni egyetlen eldugott múzeumáért, fölállítani egy ethnographiai múzeumot, nagy vagyonából tanulmányútra kiküldeni egy-egy művész- fiát, vagy oklevéltárát összegyűjteni, kiadni — erre nem is gondol. Oly elmaradott élet folyik itt, hogy még azt az édes ezukorban beadott kis komolyabb tudást, a melyet a Kölcsey-kör szabadiskolája próbál megkedvelteim, vezető emberei még ezt sem veszik be. Az ő érdeklődésük máshol keres táplálékot. Próbálkozásokról tudunk, a melyek a művészi zene megkedveltetését akarták elérni, de hogy e törekvések valami segítségben részesültek volna a város részéről, arról már nem tudunk. Annál nagyobb örömmel töltött el, hogy ha már a város maga nem is, pénzintézetei, a rideg üzletemberek látták szükségesnek áldozni a kultúráért. Egy felsőkereskedelmi iskolára a szatmári pénzintézetek a következő adományokat ajánlották föl; Szatmári Kereskedelmi és Gazdasági Csarnok évi 500 K. támogatást és az első évben helyiséget, fűtést és világítást. Szatmári Takarékpénztár Egvesület 10.000 K. Szatmári Kereskedelmi Társulat 5000 K. Osztrák-Magyar Bank 500 K. Gazdasági és Iparbank 300 K. Szatmári Leszámítoló Bank 60 K. Szatmári Kereskedelmi és Iparbank 1000 K. Szatmári Termény és Hitelbank 600 K. Szatmári Bank R.-T. 300 K. Szatmárnémeti Népbank 300 K. Szatmári Vármegyei Népbank 1000 K. Szatmári Gőzmalom R.-T. 300 K. Neuschloss-fürészgyár 300 K. Ezeken kívül 68 magánszemély (egyen- kint 30-1000 K.-t,) 3900 K.-t. Hanem az a baj, hogy egy kis szépséghibája van e dicsérendő áldozatkészségnek. A szatmári pénzintézetek ugyanis ez adományaikat a fölállítandó — pécsi felsőkereskedelmi iskolára szánták. No igen, mert tudvalevő, hogy a szatmári bankok nyereményei pécsi ügyfeleiktől származnak. Jövedelmüket a pécsiek biztosítják. Piaczuk Pécsen van. Nem igy! A szatmári pénzitézeteknek igenis nagy kötelességeik vannak Szatmárral szemben. Ezeket nem rójják le azokkal a koldus-alamizsnákkal, a melyeket évi jövedelmükből különböző helybeli jótékonyegyesületeknek juttatnak. Az adakozás ilyen módja különben sem megfelelő. Ez intézeteknek évi kultur-adót kellene kivetniük önmagukra. A 19 intézet az ilyen adományokból évenkint legalább 50.000 koronát összeadna. Tiz év múlva az 500.000 koronából valóban impozáns, messze jövőre kiható kultúrintézményt létesíthetne. Ez szép kötelessége volna a Szatmárból meggazdagodó szatmári pénzintézeteknek ! Ezzel az eszmével érdemes foglalkozni. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készít i a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, ob'eliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. FiÓk-ÜZlet: Szatmár, Attila-u. 4. F
