Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-14 / 7. szám

* ~ - '--------—-—rys----------------------------------------------- ■ ■ 1 , • ■ ■■------:------—-----*—

I 2 • „HETI SZEMLE“__________________________Szatmár, 1912. februárius 14.

Úri divat-újdonságok érkeztek:

angol cilinderek, kemény- és puhakalapok, nyakkendők, selyem- és czérna-zsebkendő különlegességek, frakk- és smoking-ingek, keztyük, kézelő-gombokból, illatszerekből RAGÁLYIHOZ.

csinálni, de legalább kiviszi azt, amire vállalkozik. Cinikus, de ügyes. Most vége az ügyességnek. A véderőreform se kint — se bent, ő maga pedig inkább kint, mint benn, a bársonyszékben. Köd előtte, köd utána. — Nem sokat törődnénk ennek a két államférfinak időközönként történő zsákutcába jutásával, ha ez csupán az ő bajuk lenne. Sajnos azonban, hogy ez időszerűit a magyar nemzet ügye is az ő személyükhöz van kapcsolva s igy velük együtt zsákutcába került nemzeti ügyünk is. Szerencsétlen közösügyes államjogi helyzetünknél fogva a vezető politikusok hibái mindig gyógyíthatatlan sebeket ejtenek nemzeti életünkön. Tisza István miniszterelnöksége óta folyton Damokles kardjaként lebeg alkotmányunk felett a Kristóffy-Fabriczius-Bacchus-pince réme. A Khuen rezsimje még végzetesebb következményeket szül. Ő föltételenül, minden ellenszolgáltatás nélkül vállalta a rettenetes katonai terhek elfogadtatását. Ő „nemzeti engedményeket“ nem kér Bécstől. Ő még az ellenzéknek azon követeléseivel sem „azonosítja magát“, amelyek csupán uj közjogi sérelmek elkerülését s ismételt királyi Ígéretek beváltását sürgetik. Neki Bécscsel szemben nincsen kívánsága, csak engedelmes hódolata. Képzelhető-e, hogy az a Bécs, amely négyszáz esztendő óta a legzsarnokibb szükkeblüséggel csak azt adta meg a magyarnak, amit kicsikartunk tőle s csak azt nem vette el tőlünk, amit el nem vehetett, képzelhető-e, hogy ez a Bécs ilyen precedens után hajlandó lesz még valaha a magyar nemzet bármely jogos követelésének teljesítésére ? Szégyenletes és ezeréves múltúnkat meggyalázó az az állapot, amelybe jutottunk. Alkotmányosság, parlamentarizmus nálunk fikció; mi benne vagyunk a legzsarnokibb abszolutizmusban. Legelemibb kívánságainkat, szentesített jogaink érvényesítését ridegen elutasítja Bécs, amellett még a kabátot is lehúzza rólunk azon hadsereg számára, amelyre nem nekünk van szükségünk, amelyben nem magyar szellem uralkodik, amely csak választásoknál, esetleg a parlament szétverésénél fog magyar ügyekkel foglalkozni és amely egyik főforrása a mi abszolutisztikus elnyomatásunknak, mert készséges eszköze és segítőtársa a mi elnyomóinknak. Szolgai sorsunkon nem változtathatunk,

Nem kellenek neki okvetlenül sem Attika berkei, sem a Hymettosz vadméhbugta, méztől csepegő erdei; virágot terem az Grönland havas mezein, vagy a Szahara kietlen sivatagján is, mert a költőnek a szivéből táplálkozik. Arany János mint nagyszalontai jegyző sertéstenyésztő polgártársai között alkotta meg azon müveit, melyek őt már fiatalon felékesitették a halhatatlanság nemzeti- szinü aureolájával. Berzsenyi egyszerű falusi gazda létére hozta lázas lelkesedésbe az elzsibbadt magyar sziveket.

Azonban az igazi tehetségeket kivéve, óvok mindenkit a költészet csábitó múzsájától. Kaczér hölgy az, aki minden áron a nagy közönség szemei elé vágyakozik és nevetségessé teszi hiszékeny lovagját.

Ha csupán a magam gyönyörűségére pengetem lantomat, mit tartozik az másra, ha az a valóságban repedt fadoromb is. De ha a közönség elé lépek, mindenki azt vizsgálja rajtam, van-e bennem égi ihlet, „vátesz“ vagyok-e.

Nem hiába nyúzta meg Pán isten Marsyast, a furulyást és büntette meg szamárfülekkel Apollo Midászt, a rossz kritikust. A tehetségtelen költőt unja, gyűlöli vagy kaezagja mindenki.

De a tudományt bármely müveit ember képes gyarapítani s az annak tett szolgálat ha nem is tesz híressé, hálára kötelezi a

mert gyengék vagyunk; nekünk csak jogaink és szentesített törvényeink vannak. Bécscsel szemben pedig ez fabatkát sem ér. De ha nem aljasodtunk el még teljesen, ha a százados elnyomatás és nehéz szolgaság hagyott bennünk még egy szemernyi önérzetet, akkor legalább ne nyújtsunk segédkezet a mi vagyoni és nemzeti kifosztásunkhoz. Legyen meg a nyílt abszolutizmus s ne burkolódzzék a zsarnokság alkotmányos rongyokba. Elég a magyarnak egy szerep: a kárvallottnak és kifosztottnak a szerepe. A zsebmetsző szerepét tartsák meg maguknak. (u.)

A. kath. sajtóért!

(Praktikus tanácsok a kath. sajtó pártolására.)

1. Legyünk a kath. lap munkatársai és tudósitói.

2. Csináljunk propagandát a Sajtóegyesületnek.

3. Fizessünk elő a kath. lapra.

4. Az átolvasott lapot ne dobjuk el, adjuk tovább.

5. Ügyeljünk arra, hogy nyilvános helyen legyen kath. lap.

6. Utazáskor, kiránduláskor, bármelyik vendéglőbe térjünk be, kérjünk egy kath. lapot. Előbb kérjünk egy katholikus lapot, azután a pohár sört!

7. Vasúti állomásokon, trafikokban, borbélynál követeljünk kath. lapot.

8. Ha a kath. lap egy kis hibát követett el, ne gáncsold azt, főképen ne nyilvánosan !

9. Szerezz hirdetéseket a kath. lapoknak. Nagyobb számla kifizetésénél jelezd, hogy ezután csak úgy rendelsz az illető czégnél, ha a kath. lapban hirdet.

így kell tennünk. A féktelen sajtó irtózatos pusztításai ellen minden jóizlésü embernek csatasorba kell állani.

Már Francziaország is feljajdul az erkölcstelen sajtó nemzetrontó pusztításai miatt. Az utczákon ilyen hirdetményt függesztettek ki:

szakavatottakat s egyértelmű a haza és az emberiség haladásának előmozdításával.

Ha a mostoha sors kenyérkereső rideg pályára sodorta is a vidéki embert, lehetetlen, hogy akár humanisztikus, akár reális régi tanulmányai közül valamelyik iránt meg ne őrizte volna előszeretetét. Vegye azt újból elő s keressen abban szórakozást.

Minthogy pedig vezetőre s a rokon lelkekkel való összeköttetésre van szüksége, járasson megfelelő tudományos folyóiratot. Ha a természettudományok haladása iránt érdeklődik, rendelje meg a Természettudományi Közlönyt. Ha útleírások s lakóhelyünknek, a Földnek bővebb ismerete tetszenek neki, olvasgassa a Földrajzi Közlönyt. Talán az irodalom és nyelvészet volt régi szerelme; rendelkezésére állanak: a Nyelvőr, a Katholikus Szemle, a Magyar Nyelv, az Irodalmi Szemle, az Egyetemes Philolcgiai Közlöny. Ha inkább a múlt eseményeiben és intézményeiben szeret elmélyedni, a Századok, a ,Történelmi Közlemé- mények és Történeti Életrajzok fognak neki megfelelni. Hála Istennek, bővében van már a magyar irodalom a szakfolyóiratoknak. Egy évfolyam végigolvasása eléggé tájékoztatni fogja az illető tudomány mai állásáról, irányáról és szükségleteiről. Fel fogja ismerni, hogy miben állhat ő annak szolgálatára. A rövid értesítéseket és czikkeket szívesen veszik a szerkesztők s ha kell, meg is fésülik.

— Francziák, honnan jön nemzeti hatalmunk ernyedése ? Az általános sülyedés gyökere a számtalan egyéni hanyatlás ?

Milyen újságot, melyik regényt olvassátok '? Minő dalokat, milyen képeket vásároltok ? Minő látványosságot kerestek fel ? Mik szórakozásaitok?

Hazánkban néhány év óta megjelent:

350 milliónál több erkölcstelen újság,

10 millió szennyes tárgyú képeslevelezőlap és fotográfia.

2 millió pornográfikus férczmü, nem számítva a színházakból, dalcsarnokok és a kabarékból kiáradó erkölcstelenségekre csábitó ezernyi ezer biztatást.

Nem csoda, ha a botrányok, bűnös cselekedetek, öngyilkosságok és elmebajok szaporodnak lépést tartva a féktelen élvezetvágy megnyilvánulásával.

Szülők könyörüljetek gyermekeiteken !

Ne esküdjetek össze ellenünk az álar- czos bűnösökkel, azokkal a gyávákkal, akik az irodalom vagy művészet czégére alatt az ember legállatiasabb ösztöneiből húznak anyagi hasznot.

Honnan ered merészségük ? — Büntetlenségükből.

Honnan e büntetlenség ? — A köz- igazgatási hatóság közönyéből.

Honnan fakad a közöny? — A ti bünrészességtekből.

Valahányszor előfizettek egy ilyen újságra, valahányszor megvásároltok egy ilyen színházi jegyet, képet, vagy könyvet, gazdagítjátok a pornográfia űzőit s bátorítjátok : „Folytassátok“.

1871 iki leveretésünk után az áldozatkészség gyönyörű megnyilvánulása szabaddá tette az országot. Ma egy más nemzeti adózás folyik. Az ujságkiadóhivatalok a befizetési pénztárak.

Ti, pénzeteket cserébe adjátok a pornográfia termékeiért, sietős igyekezetetekből ítélve nem hihetnék-e azt, hogy filléreiteket egy nagy nemzeti emelkedés czéljaira szánjátok? Sajnos nem igy van!

Francziaország sülyedését siettetitek minden fillérrel.

Tudományos műszerek nélkül is nagy szolgálatot tett volna az a magyar tudománynak, aki megírta volna az Ecsedi Láp monográfiáját. De most már eltűnt vissza- hozhatlanul örök kárára a tudománynak. Nincs még felkutatva az Avas, a Bükk. Pedig még mennyi ismeretlen kincset rejthetnek magukban.

Mindenütt szüksége volna a természet- tudománynak egyes őrszemekre. Hiszen köztudomású, hogy obszervatóriumokat létesít a Föld-sarkok közelében, a Montblank örök hóval fedett csúcsán s az Aetna krátere közelében is. Miért nincsenek a mi keleti parlagföldünkön a tudománynak önkénytesei, akik a központot értesítenék mindarról, ami figyelemreméltó égen és földön történik?

Sok tekintetben kiaknázatlan terület a mi vidékünk a történelmi tudomány előtt is. Ez annyira köztudomású, hogy egy jó barátom, egy szenvedélyes .gyűjtő, felszólított, fogadjak föl akár nagyobb diákokat is, akik régi könyvek, hírlapok, proklatnácziók és oklevelek után kutassanak. Megfizeti a fárad: ságot és megtériti a gyűjtött tárgyak árát. Mennyi értékes régiséget lehetne ily módon előkotorni a padlások és a kamarák porából s megmenteni a búbos kemencze éhes torkától.

Tiszteletreméltó feladat várna még olyanokra is, akik megfigyelik a nép szokásait, feljegyzik az egyes vidékeken divó tájszóláKávét

legjobbat és T\ 1 w rt f 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16.

legolcsóbban „MOKKA“ keverék czégem különlegessége

beszerezhetünk vilJlv UUillllvl i klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve