Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-14 / 7. szám
^ 1 V \f XXI. évfolyam. Szatmár, 1912. februárius 14. 7. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , J Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Segítő vállak kellenek! Szatmár, 1912. febr. 13. (-)-) Az elcsüggedés megejtő kétségei már sok dolgozó kezet tettek tétlenné a mi sorainkban. A legnemesebbeket, legönzetlenebbeket. A kik félreálltak, megnémultak és kétségbeestek. A tragikum azonban épen ott van, hogy nem ők estek el, hanem megbukott egy-egy igazság. A csapás igazában nem őket sújtotta, hanem a katholicismust. Esetük máskép mindennapi volna. — Lássunk világosabban. Megvehető, elvtelen emberek, pénzért szolgálók küzdenek az ellenfél harczi vonalában. Erkölcsi értékükhöz hasonló szellemi szegénységük is. Felszínes tudást, sekélyes intellectust, zűrzavarosán éretlen eszméket visznek a piaczra — és ezeket a megbomlott, kiforratlan zöld elméket az ellenfél nagyin dásu értelmeknek kiáltja ki, ünneplő tömjé- nezéssel szédíti meg sajtójában a nagy tömeget és ez bámulattal veszi körül a seregszámra gyártott nagyságokat. A mi sorainkban aranyveretü lelkeknek, értékes elméknek, nem pénzért, de az örök igazságokért harczolóknak elismerés— a mit nem is várnak — épen nem, hanem lekiFelelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. csinylés, szúró satirával maró kritika jár ki. Mit ébreszgetnek ? Quieta non movere ! S az álomból fölkeltettek indulatba jönnek, hogy miért nem engedik őket pihenni, nyugodni, aludni tovább. Agitálásra, könyvekre, sajtóra, eleven intézményekre van pénfe az ellentáborban. Szerveznek szabadlyceijmokat, - segélyeznek, tanulmányútra küldened arra alkalmasokat, szaporítják intézményeiB.et és fejlesztik azokat nagy pénzáldozatokkal, sajtót, újságokat teremtenek elő sokszor jelentéktelen eszmék propagálására, embereiket elhelyezik a színtelen lapoknál is, befolyásukkal minden téren előbbre viszik a czéljaik szolgálatában álló intézményeket, a melyek érdekében a vezényszóra minden öblös hangú újságjuk egyszerre megszólal. A mi táborunkban nemcsak uj intézmények nem születnek, de a meglevők is arra valók, hogy fejlesztés helyett czéltáblái legyenek a dologtalan kritika lövegeinek. Hangosabb, kiáltozóbb szükségünk nincs ma sajtónknál. Üvöltő chorusban gyaláz, ar- czulver, megszégyenít, kigunyol szenségeink- kel egyetemben az ellenfél sajtója, kibuktatja Barkóczyt hatalmi mámorában arról az egy helyről, a hol valamit lendíthetett ügyeinken — és a mi hangunk elvész ebben a hangzavarban. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A. lap megjelenik minden szerdán. Bénák vagyunk, csatát vesztettek, legyőzőitek — mert nincs sajtónk. * Az irodalmi Kört megelevenítette egy- pár kemény munkában edzett, nemes ideálokért önzetlenül dolgozó férfiú. Nagyszabású conceptiók megvalósítására törnek. Sajtónkat akarják föllenditeni, a sajtóalap megteremtésén dolgoznak, napilappal akarnak hóditó útra kelni, a katholikus öntudat életrehivá- sára vállalkoztak. Vájjon megmozdulunk-e mind, hogy segítsük őket, lélekkel, erkölcsi és anyagi támogatással ? — Jaj, meg ne fogjon minket is az a sorvasztó átok ! Cinizmus és balkéz. Cinizmus alatt — a magyar politikai életben — eddig Khuent, balkéz alatt pedig Tisza Istvánt kellett érteni. Ezen fogalmak tulajdonjogában a politikai események újabban változást hoztak létre. Khuen a cinizmus mellé a „balkéz“ jelzőt is megszerezte magának. Nem vette el Tiszától, hanem társbirtokosa lett a balkezességben. Eddig ugyanis csak Tisza Istvánt ismertük olyan szerencsétlen kezű politikusnak (mint közgazdász se külömb), aki mindent elront, amihez hozzáfog. Khuenről ellenben az volt a közhit, hogy előtte ugyan ismeretlenek a lelkiismereti aggályok s hogy ő a szent hazától kezdve le — az apja hálósapkájáig mindenből képes viccet Sonett. — MAGYAR BÁLINT. — JjePullott a nyíre fi sárga s a [fang ója, JjePullott a sápadt őszi falevél; puszta ßokorßan üresség Beszél, jbanoló pacsirta nem röppen a (óta. fftem járok királyi palásttal födötten, tüzes riapßol gyémánt nem Pufiik reám, fftincsen nefelejtscsel fíimezett rukám . . . 2)al, öröm, mennyország nincsenek köröttem. Díincsen a Bokornak sipogó Cakója, fKem Coßog a nyírek sárga Coßogöja, Jßekullott a sápadt őszi falevél; jfárok a Ceßarnult Parasztokon átal llnnep alkonyánál sókajtott imákkal, f)e foPászom — feljeßß emeli a szél. Falusi emberek a tudomány szolgálatában. Hogy is mondta Prohászka püspök ? Hogy jellemezte a magyar urat ? — Délelőtt pikettirozó, délután kalábe- rező, este borozó, reggel sokáig alvó, adósságcsináló. Bizony mindnyájunkra ránk illik többé- kevésbbé, de senkire sem annyira, mint a jó falusiakra. Alapjában véve a nagyvárosi ember sem jobb a Deákné vásznánál, mert a kávéházat jobban szereti az édes otthonánál. Csak az a külömbség, hogy őt a megélhetés gondjai üzik-hajtják, mint az éhség az erdő éhező vadját a préda után. Mikor pedig szórakozása helyére, a klubba betér, vagy kávéháza törzsasztalánál helyet foglal, nyugat- európaias előkelő világmegvetést erőszakol külsejére. Pedig ő is jobban szeretne amúgy igazában duhajkodni. De a falusi ember őszintén kivágja a rezet: — Hát mit csináljak, ha a kötelességemet elvégeztem? Egyéb munkára nincs alkalom. A művészethez nem értek. Ami elméleti tudományt tanultam, azt rég elhordták a szelek. Eh, nem is érdemes róla beszélni. Tölts és ossz tovább ! Bár beütne egy kvint- ász-bella vannakkal, tulétroával és ultimóval. — Ami a poharamban van, azt szívesen megiszom, nehogy megfeketedjék benne a savanyuviz. De minthogy épen mindnyájan pászt mondtatok, engedjétek meg, hogy az alkalmat megragadjam : Én a tudomány szolgálatára verbuvállak benneteket. — Hahaha ! Hallod szentatyám, hallod te népboldogitó jegyző, meg te Recept ? Ez vagy a tudományt nem ismeri, vagy bennünket. Már nekem sokkal fölségesebb fogalmam van róla. Nem orvosi bizonyítványból áll az ki, sem marhalevélből. — Való igaz. Bár az élethivatás gyakorlása is szükségessé teszi a folytonos elő- haladást. De nem is erre buzdítalak én titeket, hanem arra, hogy foglalkozzatok valamely tudományággal csupa szórakozásból. Legyen az nálatok tiszta szerelem, amely nem néz sem önérdeket, sem előhaladást a ranglétrán. Legyen az számotokra szentély, amelybe mikor naponta pár félórára beléptek, bezárjátok magatok mögött a köznapi gondok kapuit, hogy megnyugvást s üdülést találjatok s eddig nem sejtett örömökhöz jussatok. A falusi élet magánosságában ugyan talán több boldogságot nyújtana a művészet valamely ágának gyakorlása: a festészet, a zene. Azonban a müvószléleknek folytonos táplálékra van szüksége ; utaznia, látnia, hallania kell. Különben elsorvad. Innen van, hogy akiben él is az isteni szikra, megfelelő környezet hiján, kialszik s emberét még el sem érte az öregség, már is lemond fiatalkori szenvedélyéről. A művészetnek egy ága volna még hátra, a költészet, mely művelőjének szórakozást nyújthatna. Ez a legcsekélyebb igényű. Lapunk mai száma lO oldal.
