Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-18 / 51. szám
L ;v/ XXI. évfolyam. Szatmáp, 1912. deczember 18. 51. szám. HITI SZEMLE * POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egye* szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. / Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdono8 A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a F’&Km&iiy-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kttzléae I korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ——— A lap megjelenik minden szerdán A mit tudnunk kell. ^ ^ ÍSzatmár, 1912. decz. 17. (+) Ez a kezünkkel kitapogatható kis világ is sokáig csodálatosan nagynak és megérthetetlennek tetszett előttünk. Szövevényesnek, analysálhatatlannak tudtuk. A hol ezer erő dolgozik kinyomozhatatlan módon. Úgy hittük, hogy minden ránk hulló napsugárban, az égzengések háborús dörgéseiben, a napnak bimbócsókoló, kalászt-sárgitó tüzében, a nyári alkony levelzör- rentő szellőjében, patakcsörgésben és viharzugásban külön erők rejtőznek. Más erő borítja biborköntö- sét a szelíd esték fehér felhőire; más erő szikráztatja meg a virág- kel.ybek harmat-gyémántjait; megint más erő izzitja fehérre a kohókban olvadó érczet; más erő küldi hozzánk a hangot muzsikás skálájában ; és újra más ébreszt hódoló csodálatra, mikor egy nyári hajnalon aranyszikrákat pattant ki a Balaton minden vizcseppjéből. Fagyos, téli világot az örök hó hazájában és buja szépségű életet a pálmák mosolygó egü földjén — úgy tudtuk — más-más erő teremt. A vulkánok lávájában nem az az erő lángol, a mely „fehér éjszakákon“ a hold ezüstös fényét küldilealvó erdeinkre. Hévben és hóban, napsugárban és szellő-suttogásban külön erőket sejtettünk. Azt hittük, myriád erő telep van elrejtve légben, földben, csillagokban. Hogy ezek az energia- források teremtik a hangok, színek kaleidoskopját; ezek szökkentik föl a barometer higanyoszlopát. Hiszen olyan más a fodros hulláin kaczagó csillogása, mint a villámok félelmetesen dörgő hangja. És a mikor e tudatban már kezdtük megérteni, hogy miért népesítette be cyklopsaival, walkürjei- vel és isteneivel a pogány mythos a földet: akkor előáll az energetika és azt mondja : — csak egyetlen erő van és minden mozgás ennek az egyetlen energiának átváltozása. Ugyanaz az erő csendíti fülünkbe a tenger örök hymnusát, a mely fényével virágot csókol az almafa ágára. A perzselő nyári hőség annak az egyetlen erőnek leánya, a mely téli éjszakákon megvilágítja a hótakarta tájat. A meleg, a szin, a hang, a villamosság és a szélzugás, a napsugár játéka és a kormos gyárak kattogó kereke egyetlen és ugyanazon energia. Ezsüriidik össze a kőszénbe, hogy aztán fölbomoljék újra meglendülő kerekek egy hangú forgásába, a mozdony sivitó füttyébe, a villamos lámpák fényébe, a tűzhely csöndesen duruzsoló, meleget osztó tüzébe. így van! — tudjuk ina. És ez az egyszerűsítés még csodásabb előttünk, mint volt régi tudatunk, mikor az élet ezer jelenségének okául ezer erőt hittünk. Hogy egyetlen energiában bent tud rejtőzködni a hangnak, fénynek, hőnek, mozgásnak sokszerii skálája; hogy ösz- szesüriisödik bizonyos anyagokba, a melyek tudnak aztán meleget és szint, muzsikát és kerékkattogást adni — csodálatosan nagyszerű ka- méleonság ez. Ag Hát hogy’ nem'tudunk rájönni, hogy a metaphysikai energia is épen olyan, mint a physikai? Mert erre még nem jöttünk rá! A szellemi élet nagy munkaterén még mindig úgy dolgozunk, hogy minden működésre külön erő- battériát tartunk szükségesnek. Az energetika törvényét mintha nem is ismernék! Külön telepek ezreit helyezzük el a katholikus élet föllen- ditésének czéljából. Szétforgácsoljuk erőinket, mert úgy tudjuk, hogy más és külön áramfejlesztő kell akkor, ha az iparosságot vagy a falu népét, ha a gyermeket, vagy az intelligentiát akarjuk galvanizálni. Még mindig úgy tudjuk, hogy nem centralisálni, de szétosztani kell erőinket, mikor sociális vagy kulturális, erkölcsi vagy jóléti czélza- tok megvalósításán dolgozunk. Pedig lehetetlen — már látjuk is — minden szükségletünk végrehajtására külön villainfejlesztő gyárat fölállítanunk. A bölcs Isten egyetlen energia- telepet létesített. Ebből árad ki aztán az egész anyagi mindenségre a mozgást és életet adó erő. Megfo- gyatkozatlanul. Mert minden erő- hullám elveszés nélkül él. A mozgás hanggá változik, a hang fénynyé lesz s a fény hővé örök körforgásban. A mi egyetlen energia-telepünknek a sajtót tudjuk. Ez szüli majd az iskolát, ez építi a templomot, ez formálja a keresztény lelkületet, ez éleszti az áldozatkészséget, ez hozza össze az egyesületeket, ez nevel hősöket és szenteket. A katholikus sajtó betűi és gondolatai változnak át tettekké, szivekké, hitté, martyroinsággá, kuliurává és életté. A inig nincs sajtónk, csak erőink fogynak. — Ceterum ceuseo . . . Rendkívüli intézkedések. Az a három törvényjavaslat, amelyet a Lukács-kormány az elmúlt héten beterjesztett s amelyet a munkapárti képviselőház egy birkanyáj türelmes engedelmességével sietett megszavazni, méltó koronája a Tiszáék „hazafias“ politikájának, de egyúttal az utolsó szeg, amely- lyel a koporsóba tett magyar alkotmányra a fedelet rázárták. Tiszáék most már megoldották közjogi politikánknak, nemzeti követeléseinknek gordiusi csomóját egészen. Nem lesz ezután már se obstrukezió, se nemzeti ellenállás; önálló vámterület, a hadsereg megmagyarositása nem kerülnek többé napirendre. Mert örökre el vannak temetve. A „kivételes törvényekkel“ egy olyan pokolgépet raktak a magyar nemzet alá, amelynek gyujtózsinórja Becs kezében van s amellyel ez bármelyik perezben a levegőbe röpítheti az ezeréves magyar államot, koldussá teheti s felakaszthatja annak minden polgárát. Ugyanaz a joga lesz Bécsnek fölöttünk, a mi joga volt a római nemesnek rabszolgái fölött. Mindegyik tehet, amit akar, egyik sem vonható felelősségre. íme, ide jut egy nemzet, ha magát eladja és sorsának intézését lelketlen kufárokra bizza. — S ez a nemzet, mintha már egy szikrája sem volna benne az életösztönnek, még most sem mozdul. Majd csak akkor fogja észrevenni, hogy lánczra verték, mikor ezek a hóhérjavaslatok már szentesített törvények lesznek. Mikor már nem lesz mód, azokon változtatni. Ha a főrendiház is hozzájárul a „kivételes intézkedésekéhez — a mint már meg is tette — akkor egy újabb Fehérváry vagy Kristóffy, esetleg Castaldó vagy Hay- nau elnémít e hazában minden ellenzéki hangot egy rövid hét alatt s tizenháromról akár egy millióra emelheti a nemzeti vértanuk számát. Adná Isten, hogy rossz próféták legyünk, de el nem fojthatjuk azt az aggodalmunkat, hogy Bécs a számára ezen javaslatokban biztosított diktatúrát először arra fogja felhasználni, hogy Horvátországot elszakítja Szent István koronájától s Fiúméval együtt a délszláv államhoz csatolja. Régi terve ez már. Eddig visszatartotta annak keresztülvitelétől a magyar nemzet felháborodásától való félelem s a magyar alkotmány. Most már egyiktől sincs oka félnie. Magyar alkotmány csak volt; nemzeti felháborodás pedig nem lehetséges többé. talán
