Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-15 / 20. szám
IAV/A-. XXI. évfolyam. Szatmáp, 1912. május 15. 20. szám. HETI SZEMLE v,f* 4 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy érre — 8 K — f.. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — „ Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A pók. Szatmár, 1912. május 14. (+) Szinte az egész katholikus sajtóban megfutotta körútját 18. számunk vezérczikke. Nemes megilletődéssel, lelkes örömmel fogta meg a katholikusság azt a testvéri jobbot, a melyet oly mélyreszántó igazságok hangoztatása mellett nyújtott feléje Kontra Aladár ref. lelkész. Ez a visszhang imponáló igazságról tett bizonyságot. Hogy a katholikusság érzésvilága másféle, mint a minőt erről évtizedek óta czéizatos ferdítésekkel megfestett a régebben rejtett, ma nyílt fegyverekkel harczoló zsidósajtó. Hogy a katholikusság régen és elevenül érzi, hogy a hatalomra jutott antichristianismus csak azért kapott erőre, mert mesterkedéseivel széttagolta és egymás ellen tüzelte a keresztény elemeket. És ez a szakadékos örvény napról- napra ijesztőbb lett, mert a Protestantismus fölült a tendentiával dolgozó ellenségnek. Küzdőtársát látta a legveszedelmesebb ellenfélben. Elámitottságában Faust módjára társult Mephistóval. És az eredmény megdöbbentő. Ezeréves alapok vannak aláásva. Czégérkedő gúny tajtékja szennyezi be eszményi klenó- diumainkat. Sáros lábak tipornak nemzeti ideáljainkon. Erkölcsi métely fertőjébe került a család. Anyagi érdekek vásári kufárkodása vert tanyát köztünk. Szellemi életünk az irányitó hatalomra jutott sajtó mérges anyaga következtében a hitetlenség és erkölcstelenség hálójába került. Rabjai vagyunk szinte minden téren annak a kisebbségnek, a mely erőt vett rajtunk épen azzal, hogy a keresztény magyarság táborát kettéosztotta. Szörnyű szolgaságunk bilincsei már hangosan csörögnek. Elborult aggódás gyötri a magyarság szivét. Lejtőn vagyunk. Össze kell hát fognunk! Be kell tömnünk az elválasztó szakadékot s egygyé kell lennünkujra! Hiszen egymáshoz tartozunk múltúnknál, érzésünknél, törekvéseinknél, nemzeti és erkölcsi jövőnknél fogva. A katholikusság igy érzett és Alkonyati hűvös tájon. — MAGYAR BÁLINT. — 1. Alkonyati hűvös tájon, Sárga tallón, kék katángon Már megült a köd, az álom. Akárhuva-merre léptem, Szelíd, hosszú árnyékképen Dal kísérte csendes léptem : „Áldás u kalász fejére, Amely itt maradt kenyérre, Itt maradt . . . nekünk . . . kenyérre /“ . . . Osszetépett, rongy-ruhába ’, A sárguló tallót járva •Így danolt a három árva. Míg a hullott szemet szedték, Kis lábukat megsebezték, A barázdát vérrel szegték. De a daluk el nem fáradt Útjain a bús határnak, Minden soron újra támadt:____________ „Áldás a kenyér hajára Minden esett falatjára, Minden hullott morzsájára /“ .... 11. Most a szivem bús tallóján, Holt örömök virrasztóján Tűnődöm a >égi nótán. Milyen színes pazar dallam ! . . . Így danolták, ennyi hanggal, Vagy én szivem teli dallal ? . . . Milyen igaz, lelkes nóta !... . így hallottam, vagy azóta Lett szivemnek lelkes nóta ? . . . Szava, mintha új szó lenne, Dala mintha új dal lenne, Csak az áldás régi benne: „Áldás minden örömcseppre, Minden hullott örömcseppre, Áldás minden örömcseppre. Ami nekem hullott mégis, Amit felszedhetek én is, Amit elvehetek én is! Áldás a kenyér hajára, Minden aszott falatjára, Minden hullott morzsájára /“ . . . A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán n gondolkozott mindig. Erről ad bizonyságot — ismételjük —az egész katholikus sajtónak Kontra Aladár czikkére adott egyöntetű visszhangja. És különösen mi örvendtünk, hogy őszinte, becsületes és hazafias törekvéseink: összehozni a magyar nemzeti érdekek természetes védőit itt Szatmáron — oly férfiasán egyenes hozzájárulást váltott ki a protestánsok részéről Kontra Aladár czikkében. Itt köztünk is már oly erőre kapott az antichristianismus, hogy szemérmetlen támadásai megtételére már napilapot alapított, egy szabad- kőmives páholy alapításán dolgozik, bujtogatja szoczialis maszlagokkal a félrevezetett munkásságot, és hintegeti nemzet- s vallás-ellenes tanításait. Ezzel szemben nem elég, — a meddig már mi is eljutottunk, — az előkelő lemondás, vagy az előkelő felháborodás. Ez még nem harcz, hiába képzeljük, hogy ez már — hősiesség. Nem magunkat kell ostoroznunk, de az ellenséget. Ez kell! Haza — vissza. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. Az öreg kurátor hangosan olvasott — a Gazdakörben Az emberek körül ülték az asztalt. És úgy hallgatták, mintha mindegyikük arcza kérdő jellé változott volna. Mer’ az öreg kegyetlen szépen tudott olvasni. Mintha csak méz csurgott volna az ajkáról. Meg ezüst csengett volna a hangjábul. — Azt mondják az utazók, hogy a tengeren túl való ős rengetegekben van egy madár. Különös természetű madár. A fészkét megrakja. És ott is hagyja nagy, sok időre. És száll-száll, barangol, a nélkül hogy csak haza nézne. De egyszerre, mintha megkapná valami érzés. Valamilyen vágy. Habozás nélkül szárnyal, siet vissza. Vissza — a fészkébe. És akár hogyan is eltévelygett, akár miképpen is elvesztette útja irányát, jó ösztöne vissza, haza viszi — fészkébe. És itt megnyugszik. Bevárja végét. Itt született. Itt is — hal meg. Az öreg kurátor egyszerre, megállóit. Értelmes, nagy szemeit lehunyta. És úgy tett, mintha aludnék. Álmodnék. A szive pedig vátig dobogott, hogy majd meghasadt. Lezárt szempillái alig bírták könnyeit elfojtani. Rettenetes csend verte billincseibe a hallgató lelkeket. Az a csend, mely azért néma, hogy annál érthetőbbé tegye magát. Annál szegesebben szorítsa össze a sziveket. Végre is az öregebb ébredt fel elsőnek. Ő szedte össze magát, hogy végét vesse a kínos álomlátásnak. Lapunk mai száma 10 oldal.
