Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-08 / 19. szám
o Szatmár, 1912. május 8. nem ez történt, hanem csak az, hogy lelkes és bátor testvérek, nem félvén attól, hogy meg nem fognak értetni, hogy talán álprófétáknak is fognak tartatni, sőt, hogy bántalomban, üldöztetésben is lehet részük és sebeket is kaphatnak: teljesítették szabadkőműves kötelességüket, mert teremtettek eszméink számára egy oly profán közvéleményt, mellyel szemben ellenségeink hi áh tg, viaskodnak ismert régi fegyvereikkel, a győzelmi babért a haladás eszméi fogják elnyerni.“ Ezek összevetéséből meg lehet teljes bizonyossággal állapítani: 1. a Janus-arczot, amelyet a szabadkőművesség a nyilvánosság előtt s a páholyok bizalmas körében visel; mást mond a nagymester ur a nagy nyilvánosságnak s mást mondanak s mást cselekesznek a főmesterek és testvérek a páholyokban s azon profán gyülekezetek előtt, ahol beszélni vagy cselekedni alkalmuk van ; 2. hogy a nagymesternek egyetlen elitélő szava sincs azok ellen, akik a vallás és hazaellenes irányzatot ápolják, sőt! mi, akik ezeket az üzelmeket alaposan ismerjük, a „bátor testvérekben“, akik nem féltek attól, hogy “nem fognak megórtteni“ „álprófétáknak tartatni“ Jászi, Szende, Pfeiffer urakat és társaikat ismerjük fel; hiszen ezek állanak a harczias irány élén, ezek teremtették meg azt a bizonyos „profán közvéleményt“, melyre Bókái céloz, amely „közvélemény“ a szocziál- demokráczia, a választójogi liga, a Reform Klub s az ezekkel szövetségre lépett Justh párt cselekvéseiben nyilatkozik meg. A nagymester nyilatkozatait másként értelmezni nem is lehet, mert hiszen együgyüség volna feltenni, hogy az egészséges haladás gondolatának s tiszta humanizmus érzéseinek a társadalomba bevitele (amelyre, merjük állítani, a szabadkőművességnek kizárólagos szabadalma nincsen) tehette volna ki bántalmaknak és üldöztetésnek a testvéreket. 3. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi 72 páholyból csak 2 vidéki páholy maradt el a nagygyűlésről, 70 pedig képviselve volt és helyesléssel fogadta a nagymester elnöki kijelentéseit, megállapíthatjuk, hogy legalább hivatalosan, a külvilág előtt az egész magyarországi szabadkőművesség ugyanazon destruktiv iránynak hódol. Ne vegyék tehát tőlünk rossz néven azok a „testvérek“, akik, mint például Szalay Károly „A szabadkőművesség titkaidban vagy mint Haypál Benő fömester (Paulus testvér) most közreadott „Bibliás szabadkőműves“ czimü apoloNézzünk széjjel. A költészetben orgiát ül egy képtelen bizarr irányzat, egy idegen, hontalan múzsa telepedett be a templomba, a melyből kiszorultak azok, a kik hazát ismernek, s a kik idealisták tudtak lenni. Ma ők lejárt, lesajnált, halott emberek. Nem kell a rózsa, nem kell a fehér szín, nem kell a trikolor. Egy a megénekelni való csupán : a szenny, a sár, a bűn, a világpolgárság. Csakugyan nekik volna igazuk, a kis csapat értetlenségének, exaltált tehetségtelenségnek, s a mestert majmoló tanítványoknak ?/ Csak képzeltük lelki vaksággal, hogy rózsát fakasztott hajdan a napsugár, hogy az ártatlanság itt járt közöttünk, hófehér ruhában, s mindennél szebb szinü a nemzeti lobogó ? Úgy kell lenni, nekik van igazuk, sár, szenny, bűn, világpolgárság van csak, mert lám, hogy felnyíltak a szemek, ezt lát ma mindenki csupán. És hálásan hajolnak meg előttük, mert megmutatták az igazságot, az Ígéret- földjét, a tisztán látó, modern magyarnak, az eszme magaslatán álló francziának, a testi jólétre törő németnek és minden világpolgárnak a közös hazáját. Talán nem győzött még a kozmopoli- tizmus a tudományok terén. Ott áll talán még az ideál, az önzetlenség tisztelete a hajdani nagyságnak. Dehogy ! Tudatlan, rajongó, félszeg, dilettáns, tudákoskodó, analfabéta annak a neve, ki ma ősi dicsőségről álmodik, régi hagyományokat tép fel, s a múltban olyan momentumokat keres, a me„HETI SZEMLE“ getikus munkájában, elszeretnék magukról hárítani a vallástalanság és nemzetegység ellenes irányzat ódiumát, ha mi őket egy kalap alá vesszük a többivel. A hivatalosan megállapított tények nekünk erre jogot adnak. Azok, akik a Martinovics páholy irányzatával nem értenek egyet, sorra kilépnek a kötelékből. így tett Vázsonyi, Bárczy, Bódy, Márkus Miksa, Bródy Ernő stb. Állításaink helyességéjt igazolják azok a nyilatkozatok is, amelyek az Estnek egyik múlt heti számában megjelentek. Bókay nyilatkozatából megkérdőjelezve adjuk itt a következő jellemző részt: „A páholyok vezetői mindig óva vigyáztak, hogy a páholyok munkásságát a politika meg ne zavarja. (?) Á Reform Klubot éppen az teremtette meg, hogy a páholyokon belül nem tűrtük meg a pártpolitikát. (?) Ha a páholyokban politizálni lehetne, akkor a Reform Klub sohasem született volna meg. (?) Ezt a mostani kavarodást gyarló személyi motívumok okozták. (?) “ Ezzel szemben azt mondja Jászi Oszkár dr.: „A szabadkőművességben történt eseményeknek csak látszólag van személyi torzsalkodás jellege. Valójában mély elvi differenciák kerültek a lefolyt napokban megoldásra, melyek már évek hosszú során foglalkoztatták a szabadkőműves közvéleményt. Az úgynevezett szocialista csoport évek óta arra törekszik, hogy a szabadkőművesség intézményét merőben filantropikus és filozofáló jellegéből átalakítsa és a nagy emberi progressiv czélok szolgálatába helyezze. Ez az akczió a legteljesebb mértékben eredményes volt, ugyannyira, hogy a szövetség túlnyomó része ma egységesebb, mint valaha és minden komoly tényező egyetért abban, hogy a szabadkőművességnek ki kell venni aktiv részét abban a munkában, melynek czélja a polgári Magyarország kivívásáé‘ Rámutatva a két nyilatkozat közt megállapítható mélységes ellentétre, azt kérdjük Bókay mester úrtól: Vájjon a szabadkőműves páholyok eljárási szabályai és taktikája szerint hol lettek a Reform Klubba s a Reform Klubból a szociáldemokráeziával és a Just- párttal közösen megtartott u. n. választójogi népgyülésekre kivitt pártpolitikai dolgok megérlelve ? Hol lettek azt a bizonyos profán közvéleményt megteremtő testvérek kioktatva? Nem a páholyok bizalmas műhelyeiben ? Olyan együgyünek tartja a mester a közvéleményt, hogy ilyen naiv, kezdetleges meséknek fel fog ülni? A két nyilatkozat lyekre büszkék lehetünk. Ha valaki, mint történetiró egyszerre feltűnni akar, akkor tegyen le minden nemzeti büszkeségről, vessen el minden világi hiúságot, minden kincset, a melyet a múltból magunkénak tartottunk fenn ; egy puritán bölcshöz, ha magyar, az illik, hegy semmije se legyen. Nem volt történelmünk, nem volt kultúránk, csak úgy loptuk ba magunkat a nép közé. Legyen kötelessége a történettudósnak, hogy éber szemmel meglássa, nincs-e még egy pont, a hol érintetlenül pislog némely hagyomány, a régi irók által védett ősi dicsőségből egy darab, aztán rontson neki nagy tudósi apparátussal, s döntse le a bálványt. Ne féljen, fog sikerülni neki, segítségére siet a tudós világ. Ha valaki kelevézre kap, gunykaczaj- jal fogadják. Toldy Miklós a vén sas, kele- vézzel akar harczolni a modern tudós golyószórója ellen. A tudomány többi ágainál sem találunk más helyzetet. A merkantilisták győzedelmeskednek az agráriusok fölött, s ezzel a magyar föld, az ősi anya, a mely még úgy amennyire összetartott minket, elvesztette korlátlan tiszteletét. A szoczialista irók tanai egyengetik az apostolok útját, a kik a hazát lanságot hirdetik, megtagadását a nemzetnek, alkotmánynak, múltnak. A szegény tévútra vezetett nép áhítattal hallgatja az igéket, a melyeket magyarul beszélő ember mond neki, s magyarul Írott könyvéből magyaráz. Csak magyarul beszélő és iró emberről szólhatunk, közt tehát feltétlenül a Jászié felel meg a való tényeknek. Bókay Árpád véleményével szemben, a nyilatkozattal egyidejűleg állapította meg egy nagyon figyelemreméltó hazafias vezérczikk- ben a Pesti Hírlap is (Ápril 26. 100. sz.), hogy „a darabont éra óta bevonult az aktuális napi politika s az érdekelt pártpolitika a páholyokba s ezzel megszűnt a szabadkőművesek közt a hagyományos testvéri szeretet. Köztudomású dolog, hogy a fődarabontok a szabadkőművesek közül kerültek ki s ugyanakkor dobták bele Bécsből — a szabadkőműves páholyok és Vészi főmester utján — a magyar közéletbe az általános, egyenlő és titkos választói jognak programmjät oly czél- ból, hogy ezzel letörjék a magyar nemzeti aspirácziókat. „A darabontok leverése után megalakították a szabadkőművesek a választó- jogi ligát, a reform klubot, a Világ napilapot“, „a szabadkőművesek egy része elkezdett agressivvé válni és élesen támadta meg mindazokat, akik más politikai meggyőződé- süek voltak s különösen azokat, akik a választói reformban is a nemzeti eszmét akarták érvényesíteni“, „ez a nemzetközi agitáczió egyszerre indít harezot a hit és haza ellen“, „a nemzetközi irányzat és az egyház elleni harcz a közvélemény előtt ma egy a szabadkőművességgel.“ „Ha ez a destruktiv irányzat tovább tart, akkor ez nemcsak a magyar közvéleményt fogja a szabadkőművesség ellen irányítani, hanem kötelességévé teszi a hatóságoknak is, hogy beleszóljanak a páholyok dolgába.“ Kivétel nélkül szinigazságok ezek, és ezeket a Pesti Hírlap Írja, amelyről a nagymesterek, főmesterek és egyéb kisebb-nagyobb testvér mesterek a legnagyobb képzelő tehetséggel sem állíthatják,-hogy általuk annyira gyűlölt „agrár feudálisoknak“ vagy a hitbi- zományok urainak,vagy a holtkézi birtokok élvezőinek lenne orgánuma. . A vezérczikk közlése igazi hazafias cselekedet volt a „Pesti Hírlap“ részéről, melyről még különben meg kell állapítanunk, hogy szükségesnek tartja megkülönböztetést tenni egyfelől az ideálisan humánus és hazafias, másfelől az agressiv és hazátlan szabadkőművesek között. Megtennők mi is szives készséggel, de azok után, amiket fentebb a nagygyűlésen történtekről elmondottunk, alig lehetséges ez részünkre. Mi ezek után legfeljebb egyénenként tehetünk kedvező megkülönböztetéseket, mert készséggel beismerjük, hogy mert az ellen már még is tiltakozunk, hogy azok magyarok is egyszersmind. Nem elégszenek meg a magyar középosztály gyors pusztulásával, rámutatnak már hangos szóval a főnemesség és papság vagyonára is. Vegyük el tőlük, osszuk szét, s nekünk vezéreknek jusson a nagyobbik fele, a mint hogy idáig is nekünk adtátok keserves keresetetek nagy részét. És a magyar iró ezeknek a malmára hajtja a vizet. Aztán látjuk, mint veszett ki a köztudatból a népszínmű. Senki sem kiváncsi a magyar történelmi drámákra, legfeljebb ifjúsági előadásokon jönnek műsorra. A nagy közönséget csak a külföldről importált házasságtörési drámák érdeklik. De magyar ember nem is ir már magyar darabot. A kinek tehetsége van, az operettet csinál amerikai thémával, vagy drámát, a melyben a Fidzsi sziget lakói a szereplők. A Semsey jutalmak 15 év óta kiadatlanul hevernek, mert olyan munkákat kíván, a melyek speciálisan Magyarországgal foglalkozzanak. És lám történelmi képet sem festenek a meghalt nagy mesterek óta, hanem külföldről hoznak be hozzánk meghamisított neoimpressionizmust és sok más ilyen csodás irányt, s azt bámuljuk a kiállításokon és gyanakodva tekintünk a mellettünk állóra, ha vájjon tetszik-e ez az úgynevezett festmény. Mikor hallunk magyar operát? S van-e a ki meghallgatja azokat ? Olyan zene kell csak, a mely idegen szivünknek, a melyet meg nem értünk, Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk T\ j g A, T kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. HPJlkO SR Tlíl (IP „MOKKA“ keverék ezégem különlegessége U vlliV V kJ IliIllUI i klgr. 4*40 korona. Villany erővel pörkölve
