Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-08 / 19. szám
1 Szatmár 1912. május 8. olyan szigorú fogadalmak után, amiknek a belépők alávetik magukat, abból a szervezetből kiválni nem épen könnyű. És lehetnek ott (sőt! tudjuk is, hogy vannak) olyan elemek is, akik még mindig azon reményben ringatják magukat, hogy az intézmény keretén belül érvényesíthetik jobb meggyőződésüket a radikális iránnyal szemben. Hogy ebben tévednek, előbb-utóbb be fogják, látni. Ezt bizonyitja a Vázsonyi példája is. () mint a közélet gyakorlott embere csakhamar belátta, hogy „az ott észlelt jelenségeket’1 nem egy-két ember de „a vele mindenben egyetértő“ Demokráczia páholy sem volt képes megszüntetni s hogy csak kettő közt van ott választás: vagy úszni az árral, vagy hlépni. A hazafiasán érző és a vallás ellen dolgozni nem hajlandó rész tehát legjobb, ha mielőbb kiadja a jelszót: ki minden jó magyar embernek a magyarországi páholyokból! Hitük és hazájuk iránti kötelességeik egyaránt ezt a megoldást Írják elő. II. Újabb időben már igen sokszor és igen sokan megállapították, a magyarországi szabadkőművességnek saját hivatalos közlönyeiből és jelentéseiből, hogy túlnyomó része — tisztelet a kivételeknek — vallás és hazaellenes munkát folytat. Ez a megállapítás a mi felfogásunk szerint nagyon megbélyegző. Nem csoda tehát, ha olyanok, akiknek a mi viszonyaink közt a szabadkőművességben semmi helyük, védekeznek ezen minősités ellen. Legújabban Paulus testvér (Haypál Benő ref. lel kész, ugyanaz, aki a vasárnapi Kálvineum ünnepségen prédikált a szatmári ref. templomban) a Sas páholy főmestere irt egy ilyen munkát, melynek „Utóhang“-jában erősen védekezik ugyan az ellen, hogy munkáját a szabadkőművesség ellen intézett támadások ellen való védekezésnek tartsák, de ez a védekezés nem őszinte, mert a könyv egész irányzata az ellenkező célzatot árulja el. A könyv veszedelmesen megtévesztő, mert tulajdonképen egy szót sem ir arról, a mi a magyarországi szabadkőművesség, hanem választékos nyelven és előkelő modorban tárgyalja azt, hogy milyennek kellene a szabadde szép, mert tetszett külföldön. A czigány a kávéházakba szorul s szomorúan huzza a k. walket és a négertáncz zenét. Utczáinkat teletömik secessios palotákkal, a melyek olyanok, mint a régi mesés könyvek házai. Se eleje, se hátulja. És mert elhagyja már a paraszt is a magyar viseletét, a subáról lekerült tulipánt mind felragasztjuk a házak oldalára, s nyugodtan fordulunk meg ágyunkban, hogy most magyar stylusu házban fogunk szépet áhnadni. A költővel megint elmondhatjuk: „Pest Budáról sok nép kijár, alig érti nyelvünket már.“ A ki nem érez magyarul, az nem is tudhat beszélni magyarul. A ki színes, magyar nyelven próbál Írni, az soha sem fog tudós számba menni. A tudományos munkák első kelléke, hogy úgy legyen írva, hogy valamikép meg ne érthesse valaki. Mert ha élvezhető az irálya, akkor regényt irt és nem komoly értékes munkát. Mintha bizony a mai regény arra törekednék, hogy magyar érzést tősgyökeres magyar nyelven fejezzen ki. A pornographia nem magyar specialitás, s irodalmi nyelvünk idáig nem volt eléggé fejlett az ilyen érzések kifejtésére Nyitott ajtókat döngetek. S mi czélja van vájjon a vég nélküli panaszkodásnak ? Siket fülekre talál, mert az uralkodó áramok ellen úszni nem lehet. Tegyük össze kezeinket, s várjuk békén, megadással, mig az ár összecsap felettünk. Várjuk békén, megadással. „HETI SZEMLE“ kőművességnek eszményi felfogás szerint lenni, ha csakugyan az volna, a mit a külvilág előtt hirdet: az egészséges haladásnak, a valódi emberszeretetnek, az emberbaráti türelemnek az iskolája és gyakorló intézménye. Hogy mi a magyarországi szabadkőművesség ma : azt mi már többször megírtuk s az kitűnik ezen közleményünk első részéből is, melynek tartalma szerint a valóság egészen másképen fest, mint azt Paulut testvér az avatatlanok és a naiv hiszékeny lelkek félrevezetésére olyan ékesen megírta. A könyv ismertetésére alkalmilag visszatérek, ez alkalommal csak azt állapítom meg, hogy a czikkem első részében ismertetett idei nagygyűlés álláspontjához és irányához, mely teljesen az u. n. harezoló szabadkőművességnek, vagyis Jászi Oszkáréknak irányzata, a Sas páholy is, — őszinte meggyőződéssel-e vagy sem, nem dönthetjük el —- csatlakozott. A Haypál Benő ur vallásos álláspontját ez alkalommal a „Bibliás szabadkőművesen“ kivül álló dolgokkal világítjuk meg. A Dél ez. szabadkőműves lap folyó évi egyik száma nyomán közöljük, hogy a Sas páholy idei első munkáján Haypál Benő fő- mester arról beszélt, mi a szabadkőművesség hitvallása s többek közt a következőket mondotta : „Isten nem tévesztendő össze a fötisztelendő papsággal és Isten országa a szentség és sérthetetlenség vallási oltalma alá helyezett egyházi vagyonnal, amelynek prófétái tele szájjal habzsolják mindazt a gyönyört, aminek birtokába földi jólét és hatalom jutatta, a nyomorult, tömegek számára pedig a gyönyörök kincses házához a halál titánra állítanak ki utalványt: ez a hit tévelygés, ez a vallás hazugság. A mi vallásunk az emberszeretet vallása.“ Azt hiszem, elég jellemző egy lelkész hitvallására nézve ez a kijelentés. Vájjon nem tudná Haypál Benő főmester és református lelkész ur, hogy a szeretet vallásának alapjait a világ megváltója Jézus Krisztus rakta le ? Kérdem szeretettel, melyiket akarja a fentiek szerint minősíteni ? Melyik az a keresztény vallás, egyház vagy felekezet, a melyik a mindenható Istent összetévesztené a főtisztelendő papsággal ? és melyik keresztény, De még se ! Ha három testőrnek sikerült egy uj kort teremteni, miért ne sikerülhetne nekünk is? Szegüljünk ellen a kozmo- poétaságnak, a melyet csak a világnemzetek bírnak el, a destruktiv irányzatoknak, és mindennek, a mi különböző nevek alatt haza- fiatlanságot terjeszt, megvetésére tanít múltúnknak, megrontására jövőnknek. Ne essünk kétségbe. Van még magyar lélek, magyar szív, magyar ész. Egyesüljenek ezek, s talán sikerül feltartóztatni, visszafordítani a tajtékzó, zavaros hullámokat. Talán testőrök lehetünk mi is, testőrei a magyar géniusnak, s visszahódíthatjuk számára a magyar sziveket, Magyarországot. S ha nem, akkor is jobb mar- tyrnak lenni, mint elfásult szemlélőnek. A martyrok sírjából virág fakad, s a késői kor ihletet merit a hamvak felett. De ne beszéljünk erről a sorsról 1 Nekünk győznünk kell, mert Magyarország egy uj ezredévre van teremtve. A mi kis csapatunk meg fog növekedni, mert lehetetlen, hogy kihalt volna ebből a fajból az őserő. Ha egyszer feltámad ez, akkor elsöpör mindent, a mi útjában áll, magát a tagadás szellemét is. Egyesüljünk, fáradjunk, adjunk példát, keltsük életre halálos álmából a nemzeti őserőt, s szolgáljuk hiven a nemzeti géniust, s akkor nyugodtan térhetünk majd pihenésre, a sikeres munka után, mert látni fogjuk, az agg Simeonként, a mire lelkünk annyira vágyódott: az uj Magyarországot. 3 vallás az, amelyik a felebaráti szeretetet ne vallaná egyik alaptételének ? Talán még is jó lett volna az „is“ szócskát bele illeszteni abba a fennhéjázó utolsó kijelentésbe, nehogy úgy tűnjön fel a dolog, mintha az emberszeretet vallása kizárólag az önöké lenne tisztelt nagymester, főmester és mindenféle mester és vakoló tanoncz urak 1 Ne vitázzunk azonban a sajnálatosan megtévelyedett egyházi férfiúval, hanem világosítsuk meg egyes szabadkőműves alakulások nyilatkozataival: mennyire barátja a hitnek és vallásnak ezek a szervezetek, a melyekkel a szóban lévő főmester, a közös alkotmánynál, az egyetértő működésnél fogva szolidáris. A Világ köztudomás szerint a szabadkőművesek napilapja, ez 1910. decz. 6-iki számában ezeket mondja: „ . . . demokrata uralom és vallásos alap a modern országokban meg nem fér egymással. Vagy az egyik, vagy a másiké'’ Azt is tudja mindenki, hogy a hírhedt Galilei kör, a Coméniusz páholy kezdeményezésére 22 vagy 23 páholy alkotása, olyan csemetekert-féléje a szabadkőművességnek. Ennek hivatalos lapja a „Szabadgondolat“, ennek 1911. évi 4-ik számában találhatja az érdeklődő azt a kijelentést, hogy „a vallás csak olyan méreg, mint az alkohol, butit, gyilkol, aljasit.“ Vagy nézzük a soproni Széchenyi páholy főmesterének Leszner Rudolf dr.-nak előadásából vett következő idézeteket (Kelet 1910. év 10. sz). „Mint a haladás kerékkötője, műveltségellenes mindannyi egyház . . .“ „A szabad szellem váltott meg bennünket a lelkünket bilincsekbe verő vallás tanaitól . . .“ „A vallás tehát mint világnézlet, elfogadhattunk „A vallás vigasztalása nem más önámitásnál.“ „Megnyugvást találni abban, hogy az Isten ellenállhatatlan akaratához alkalmazkodnunk kell . . .: ellenmondásban van szabad gondolkodásunkkal és önérzetünkkel“ „Még egy mindenható Isten önkényes akaratának sem áldozhatjuk fel önálló egyéniségünkéi törekvéseinkkel és vágyainkkal.“ Ebből azt hiszem ennyi elég. A delegácziók rövid ülésezésének egy érdemleges tanulsága van: az Auffenberg- ügy elintézése, helyesebben el nem intézése. Auffenberg hadügyminiszter az ő tapintatlan s hozzá még teljesen illetéktelen beleavatko- zásával a magyar politikai ügyekbe túlontúl elegendő okot szolgáltatott arra, hogy a magyar parlament, még inkább a magyar dele- gáczió a leghatározottabb bizalmatlanságot fejezze ki vele szemben. Ez a bizalmatlanság kétségtelenül meg van a k^pviselőház minden egyes tagjában, kifejezésre is jutott számos magántermészetű nyilatkozatban. Önérzetes politikus ilyen körülmények között, mikor közjogi állása már elvesztette a parlamentáris alapot, nem maradhat meg tovább felelős állásában. Joggal feltehetjük Auffenberg hadügyminiszterről, hogy ő tisztában van helyzetének tarthatatlanságával s az ellene nyilvánuló bizalmatlanságból kész volna levonni a következményeket. Feltehetjük ezt annál is inkább, mert Auffenberg nemcsak felelős miniszter, hanem katona is és igy nála nemcsak a parlamentáris elv, hanem az önérzet is nagy súllyal esik a mérlegbe. Ha tehát Auffenberg mégis marad, ez annak a jele, hogy felülről nem engedik. S ez nagyon jellemző nemzeti közállapotainkra nézve. Szomorúan jellemző. Hogy az Affenberg szeméPártoljuk a hazai ipart! empfinden magyar bér szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR Első Magyar Anteil Sirkípárátan SZINÉRYÁBAUÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
