Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-24 / 17. szám

J­Szatmár, 1912. április 24. „HETI SZEMLE“ Mám János-u. 1. Nzinház mellett. Vidékre A szociális nevelés az iskolában és iskolán kívül. Irta: GAÁL LAJOS. II. Ha a szociális érzés, mint azt kifejtém, nem egyéb mint szeretet, ugy nekem mint a gyermek hajlékony, könnyen formálható érzelemvilága alakítójának elsősorban szere- tetet kell csepegtetnem szivébe ; gyöngéd viasz lágyságu szivébe szeretetet kell beoltanom, Szeretetet, szeretetet abba a gyermeki érzés világba, szeretetet Isten, haza, szülő ember­társ iránt! Mindnyájan tudjuk, hogy a gyermek született egoista. Eszmekörét, érzésvilágát, indítékait az egoizmus jellemzi. Csak meg kell figyelnünk a 3—4 éves gyermek osztoz­kodását társaival ! Mindenik a szebbet, job­bat és nagyobbat huzza maga felé, azt akarja. Számtalan mozzanatra, számtalan tényre mu­tathatnék még reá ennek bizonyítására, de hát a gyermek egoizmusa általánosan elfoga­dott igazság, mely bizonyításra nem szorul. Az első években ezen érzés öntudatlan, de mivel a megszokás természetté válik, ha az iskola nem jön kimetszeni a szívből e rut érzést, ugy az a gyermekkel párhuzamosan nő és erősödik.' ndső feladatunk leend kiirtani ezt az önzést a gyermeki szívből, mert a társa­dalmi helyzet javulásának legfőbb akadályai, legnagyobb kerékkötői az egoista emberek. Szerencsére van egy ellenszere, egy biztosan gyógyító orvossága az érzelemvilág ezen el­fajulásának ugyancsak a gyermeki érzelem világban, igaz, még csak gyönge csira, de ha kedvező viszonyok közé kerül a parányi mustármagból is terebélyes fa lészen idővel. És ez a gyönge de nagy fejlődésre hivatott csira nem más, mint a már töbszörösen em­legetett szeretet, vagy lélektani nyelven ro­konérzelem. Amint a rendesen elvetett és jól gon­dozott buzavetés kiöli maga közül a ha­szontalan gyim-gyomot, amint a vérünkben levő falósejtek fölemésztik a különféle be­tegségeket előidéző baktériumokat, éppen ugy a jól elhelyezett és gondosan ápolt szeretet elnémítja a szívben az önzés szavát. Oh a szeretet nagy, hatalmas, erős varázshatalom, mely csodákat miivel; a szeretet gyönge má­jusi permeteg, mely a szívben kikelti az eré­nyek magvait, kulcs, melynek birtokában be­láthatunk a szív legelrejtettebb zugába, szük­ségesség, mely nélkül a gyermeki kedély elhervad, mely nélkül a társadalmi rend, a közbiztonság fönn nem állhat. Szeretet nél­kül az ismeretek legnagyobb tárháza sem elegendő a harmonikus életre, holott a va­júdó társadalomnak nyugodt, harmonikus életet élő emberekre vagyon szüksége. „A szeretet mindent pótol, a szeretetet nem pó­tolja semmi I“ „Sajátságos, csaknem csodás ereje vari a szeretetnek, rendszerbe nem tudja senki foglalni, csak árnyalatait vesszük észre, hatá­sát csak töredékeiben láthatjuk, célját tud­juk, mert célja az, ami a nevelésé: jobbá kell tennünk az embereket, s hogy jobbá te­hessünk másokat, magunknak is jó embe­reknek kell lennünk“ (Gaál Mózes) Igen, jó embereknek kell lennünk, s elsősorban ma­gunknak kell szerető szívvel bírnunk, csak igy plántálhatunk tanítványaink szivébe is szeretetet. Mert hiába beszélek én bármily szépen a szeretetről, „ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólanék is, de ha sze­retet nincs szivemben, olyanná lettem mint a zengő érc és pengő cimbalom“ s mint ilyen, nem tudok szeretetet elővarázsolni. A tanítás mesterség, mit idővel meg lehet ugy-ahogy tanulni, de nevelni és pedig szeretettel sze- retetre nevelni oly művészet, melyre szü­letni kell. Hogy ily nevelő művészek legyünk, hassa át, járja át ezen érzés szivünket, lel­künket, vezesse ez ténykedésünket. Költözzék iskolánkba a szeretet s űzze ki onnét a régi ( állandó vendéget, a félelmet, melyre csak a zord lelkületű, szeretetnélkiili tanító támasz­kodik. Ha a gyermekek látják bennem, látják arczomon, látják szemem nézésén, látják min­den percben, mit körükben töltök, szerete- temet, ugy az ő szivükben is okvetlen kivi­rágzik ezen érzés, ellenben ahol a tanító foly­ton zsémbeskedik, epéskedik, szüntelen pöröl, tehát ahol a tanító lelkülete zord, rideg, ab­ból az iskolából összeférhetetlen, szeretetnél- küli gyermekek kerülnek ki. Mert ne legyen ám a tanító szeretete csak hangoztatott üres szóvirág, hanem midőn belépünk az iskolába, első tekintetünk legyen szeretetet, bizalmat keltő; szeretetteljes szigor legyen vezér­elvünk még bírói székünkben is, s büntetni is csak ugy büntessünk, hogy még itt is ki­csillanjon szeretetünk. Valamint a betegnek, ha orvosában megbízik, már magában ez a tény is gyógy­szer, ugy ha tanítványaink mindenben meg­nyilvánuló szeretetünket látják, szivükben már ez is szeretetet ébreszt elsősorban a ta­nító iránt, de szeretetet egymás iránt is, mert: „Nemzedékek szívják magukba azt a szellemet, mely a tanító leikéből kisugárzik.“ (Dr. Steinberger.) Miniszteri biztosok A kultuszminisz­ter a szatmári elemi- és ovónőképzőintézet- hez Jancsó Benedek, központi szolgálatra be­rendelt középiskolai tanárt, a fitanitóképzőin- tézethez pedig Csemez József budapesti polg. képzőintézeti tanárt küldte ki az évvégei vizsgálatokra miniszteri biztosoknak. Szakfelügyelet a tanítóképzőkben. A kormány elhatározta, hogy a tanítóképző- intézeteket kiveszi a tanfelügyelők hatásköre alól és külön szakfelügyelő alá rendeli. Ez ál­lásra a kormány előterjesztésére a király Far­kas Sándor áll. tanitóképzőintézeti igazgatót ne­vezte ki. Uj áll. iskolák Máramarosban. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 13 uj állami iskolát állít fel Máramarosban, összesen 24 tanerővel. Az uj iskolákat a következő községek­ben -helyezik el: Alsószelistye 2 tanerővel, Ba- tiza 2, Bréb 2, Darva 2, Gernyés 2, Kesely­mező 3, Kricsfalva 3, Mikolapatak l, Nyávoga l, Ósándorfalva 2, Taracujfalu 1, Tiszabogdány 3, Váncsfalva 1 tanerővel. Az uj iskolák már a folyó év szeptemberében megnyílnak. A keresztény nevelők első nemzet­közi kongresszusa. A katholikus tanférfiak még 1909 ben egy hatalmas világszövetséget ala­pítottak „Katholikus pedagógusok világszövet­sége“ cimen. Két évi rövid fennállása után már > 14 kulturállam csatlakozott e szövetséghez, több mint 70.000 mindkét nembeli taggal. A szövet­ség élén jelenleg Giese dr. pedagogiumi szemi­náriumi rektor és Zeif tanár állanak, akik folyó évi szeptember hó 9-től 11-ig Bécsbe hívták egybe a keresztény nevelők első nemzetközi kongresszusát. A kongresszus fővédnökségét maga a trónörökös Ferenc Ferdinánd főherceg vállalta el. E kongresszus nem elégszik meg a modern didaktikai és pedagógiai kérdéseknek puszta tárgyalásával, legyenek azok empirikus, racionális vagy technikai irányúak, hanem arra törekszik, hogy az egész emberre és annak kultúrájára kiható nevelői munkásságot minden oldalról megvilágítsa. Az előadók közt hazánk­ból Giesswein Sándor és Ember Károly szere­pelnek. Makóczy Géza papl ;zXle‘r' Szatmár, Eötvös-utcza 4/a. sz. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári-szabó. Értesítés. Mély tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy hosszú évek gyakorlatára és tapasztalatára támaszkodva kiváló ízléssel végez üzletem mindennemű szobafestő és mázoló munkát. Miért is a nagy­érdemű közönség további becses pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel: Daróczy József, szobafestő, Bercsényi-utcza 37. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom