Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-24 / 17. szám
8 HETI SZEMLE Szatmár, 1911. április 24. (mm. ■ dr.) Színházi viszonyainknak fokmérője nem más, mint közállapotaink s a színházi vezetésben mutatkozó romlottság és lel- ketlenség. Már régóta az az elv az uralkodó, hogy bizonyos embernek állást és kenyeret kell adni. S ezek az irgalomból lett direktorok a lejtő szélére juttatják a színházat. Ez a tény, ezt többször lehet konstatálni. A színházak hanyatlásának egy másik mélyebben rejlő oka az általános erkölcsi és művészi sülyedés, melyből egy egész romlott sziniirodalom táplálkozik. Hogy ennek gátat lehessen vetni, bajosan hihetjük. Megmondom miért. A mai színházak, óriási számukkal ezer, vagy több ember befogadására készült nézőterével : a sokaságnak, a tömegnek vannak szánva. Intelligens, finom-lelkű, irodalmi érzékű hallgató oly kevés van, hogy elvész abban a nagy sokaságban, amely egy-egy estén megtölti a szin- házat. Az előadás nem azoknak szól és nem azok tetszésére pályázik, hanem a tömegére, természeténél fogva csakis a brutális hatások iránt fogékony. A szinirodalom már eleve a tömegnek készül, ami más szóval annyit jelent; hogy az iró iparkodik leszállani mentül alacsonyabb színvonalra, hogy az egész publikumnak tessék. A színpadi siker tehát legtöbbször bukása az Írónak, bukása a nemesebb intencióknak. Nálunk a tömeg nagyobb és ennélfogva veszedelmesebb, mint másutt, hol régi kultúra, régi szinházi közönség van, mely századok alatt némiképen megfinomodott. Alig hiszem, hogy a lengyelzsidó Szulamit Magyarországon kívül sikert arathatna. Pedig, ha hihetünk a statisztikai adatoknak, soha darabnak Magyar- országon nagyobb sikere nem volt s nem csupán azért, mert a zsidó felekezethez szólott. Szulamit nemcsak zsidó darab, de közönségünk nívója is... Ennél följebb nem igen kapaszkodik. Dénes Ella jutalomjátékául nálunk is felelevenítették nagy elfogadható előadásban. E hét különben a jutalomjátékok hete volt. Szőke Sándor, a kar, Dénes Ella, Heltai Hugó részesültek jól megérdemelt ünneplésben és jutalomban. VA nap hőse“ Kadelburg Gusztáv énekes bohózata szombaton és hétfőn került színre. Heltai választotta jutalomjátékául. Az egész da rab telve kacagtató jelenetekkel, helyzetkomikummal. A szereplők igyekeztek a várakozásnak megfelelni; Bállá Mariska jól kreálta szerepét, Heltai alakítása sikerült, bár a jóizlés kedvéért a kuplékból egyet-mást mellőzhetett volna. Ez idényben több bohózat került színre, művészi lekintetben ez utóbbi azt mutatta, hogy züllés az egész színház. A színészek, akik azelőtt újak és frissek voltak : önmagukat másolják, anélkül Hogy tehetnének erről. A legtöbb bohózat demoralizál. Ha nincsen is igaza Rousseaunak, hogy a színész átalakul szerepeinek fíziognomiájára, ami képtelenség, ki tagadhatja, hogy a folytonos léhaságok nyomot hagynak a lelkében és az agyvelejében és hova tovább képtelenné teszik föllendülésre és elmélyedésre egyaránt. Még ha nem erkölcsi szempontból nézzük is a dolgot, nem kell-e visszadöbbenünk attól a mélységes hazugságtól, amelyből a legtöbb bohózat táplálkozik? A bohózat legtöbbjében az egész élet nem egyéb, mint házasságtörés. Az iró házasságtöréssel akar mulattatni, de úgy, hogy a kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon, vagyis keresztülviszi alakjait és a közönséget a házasságtörés izgalmain s a harmadik fölvonásban azzal nyugtat meg bennünket, hogy hiszen semmi sem történt. Nem az hiba, hogy házasságról Írnak, hanem azt, hogy magát a témát léhán tárgyalják. A helyzetkomikum nem irigylendő, mert az ilyen tehetség épen nem irodalmi. Azt hiszem hogy a színészek ellaposodása nagy mértékben fog hozzájárulni, hogy az ilyen témájú bohózatok minél ritkában kerüljenek színre. Feledi Boriska végkép elbúcsúzott a közönségtől a Gül Baba operettében. Bájosan játszotta Gábor diák szerepét. Kellemes hangja, jó megjelenése, diszkrét játéka, eddigi kiváló sikerei a legjobb kvalitását bizonyítják. Virágos kertet és vastapsot kapott emlékül, szinházi nyelven szólva. Heti műsor: Szerdán utolsó előadás : Válás után. .A fák beszéde. Ákácz (fájdalmas resignatióval, a melyből valami halvány remény csendül ki) : No még pár év, aztán vége lesz a mi nyomorúságunknak. Vadgesztenye (rettenetesen agyonfürészelve, csak a törzse meredezik az utcza szélén, mint valami kutágas) : Micsoda bolond beszéd ez ? (Nagyot nyög, elcsuklik a hangja.) Platán (még fiatal, reméli, hogy megéri azt a „pár esztendőt“)-. De igenis, úgy van, a hogy az Ákácz mondja. Mert pár év után nem fognak minden tavasszal nekünk esni ollóval, fűrésszel, baltával. Hars (kételkedve): Miért gondolja ezt kegyed ? (Nagyban szeretne udvariasan hajlongani, de nincs mivel. Ő is végigszenvedte a tavaszi „fagondozást“, azaz a kannibálismust, ennélfogva ő is olyan, mint egy seprünyél.) Ákácz (kiáltva, ahogy kifér- csonkára fűrészelt, nyúlfarknyi ágaiból): Mert a miniszter nagyobb ur, mint a szatmári „közterek és utczák fáit gondozó, szépészeti bizottság.“ Hárs (haldokolva a rettenetesagyonfürészelés miatt): Mi köze a szatmári „díszfák“ nyomorúságához a miniszternek ? Platán (legyőzve a vandál megcsonkítás miatt érzett őrült kínjait): A miniszter minden iskolában elrendelte a fák napját. Ákácz (közbeszól): Most aztán minden iskolást kitanitanak arra, hogy a fák gondozása nem abból áll, hogy tavaszonkint olyanná tegyék az élőfákat is, mint a villamos vezetéki póznákat. Vadgesztenye (nyögve): Beszélhet ezeknek a miniszter, a kik lenyiratják a bajuszukat és nullás géppel esnek a hajuknak nyáron. Ezek azt hiszik, a fáknak is igy jó. Platán: De majd megnőnek azok az iskolásfiuk. Aztán majd ők lesznek a „szépészeti bizottság“. Akkor majd nem a borbélydivat intézkedik rólunk. Hárs: Mire azok megnőnek, mi már nem lünk. (Meghal. Mert már vagy öt éve szenvedi a tavaszi — nullás géppel való — nyiratkozást.) I adyesztenye (forradalmi kitöréssel a Hárs halála miatt): Még annyi évig tűrni ezeket a borotvá- lásokat! Lázadjunk föl! Boszu ! Villamospózna (eddig hallgatott, most recsegve): Ha szabad szólnom . . . Vadgesztenye (tűzzel): Beszéljen! Villamospóena : Én is tudom, mit szenvednek Önök, mert engem is megkopasztottak, megborotváltak, vágtak, fúrtak, fűrészeltek. Boszut sóvárgok én is. A fák (egyszerre):, Hogyan ? Szóljon ? Villamospózna: És csak én, meg tönkretett társaim állhatunk boszut. Maguk helyett is. A fák: Mi legyen az ? Villamospózna (titkolózva): Lássák, művelünk nem törődnek azóta, hogy idetűztek az ut szélére bennünket. Nézzenek csak rám! A fák (néznek). Villamospózna : Látják, itt legalul már egészen elkorhadtam. Erre a pillanatra vártam már évek óta. Most aztán jöjjön csak erre egy „szépészeti bizottság“ (fenyegetően) ! A fák (izgatottan): Mit tesz akkor? (Épen jön egy alak mit sem sejtve.) Villamuspozna (megnézi élesen): Na ez az, a kit várok. Le van nyírva a bajusza. Ez biztosan egy „szépészeti bizottság“. Figyeljenek csak ' (A nyírt bajuszu közel ér. Mikor négy lépéssel elhagyja az oszlopot, a Villamospózna nagyot reccsen, a nyírt bajuszu nagyot nyekken. Mindketten a földön. A Villamospózna felül, a nyírt bajuszu alul. Holtan.) Villamospózna (diadalmasan a többi vezeték- tartó oszlophoz, amelyek szintén mind korhadtan ingnak, lengnek): Utánam fiuk! A fák S a póznák (együtt mámoros gyűlölettel): Boszu ! Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. 484—1912. végrh. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. járásbíróságnak 1911. évi Sp. II. 635/5. számú végzése következtében dr. Südy Tibor ügyvéd által képviselt Mermelstein Sámuel javára 120 korona 90 f. s jár. erejéig 1911. évimár- czius hó 7-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 657 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: kocsi és bútorok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járásbíróság 1911-ik évi V. 1739/4. számú végzése folytán 120 korona 90 f. tőkekövetelés, ennek 1911. évi junius hó 9. napjától járó 5% kamatai, és eddig összesen 98 koronában biró- ilag már megállapított költségek erejéig a fizetett 120 kor. beszámításával Szatmáron, Kinizsi-utcza 39. sz. a. leendő megtartására 1912. évi április hó 30-ik napjának délután 4 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. § a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmáron, 1912. évi április hó 16. napján. Ádám Albert kir. bírósági végrehajtó. Aldozási emlékképek első áldozásra. Csinos, szép, finom kivitelben kaphatók Reiiter János könyv- és papirkereskedésében Szatmáron. Eg-yes lapok ára 16—20 fill. Téli és nyári gyógyhely Nagyvárad mellett. Európa leggazdagabb forró kénes hőforrása, víz hőfoka 50° Celzius. Gyógyjavallat fürdő alakjában, csuz (reuma) és köszvény ellen. Női betegségeknél, idült méh és petefészek gyu- ladásos, méh hurut medencebeli sejt- szövetlob és izzadmányoknál, Ivógyógy- mód alakjában idült gyomorbántalmaknál, makacs szék rekedésnél, máj- és epehólyag betegségeinél, sárgaság és epeköveknél meglepő gyógyhatás. Tükör, kád, mór, szénvas és iszap fürdők. 1908. évben 8600 állandó fürdővendég. Állandó fürdőorvos, állandó gyógy tár, 250 kényelmes lakószoba, kitűnő vendéglők, jutányos étlapárak. Állandó elsőrendű czigány zene, vasárnaponként katonazene, tennis pálya, gondozott séta utak. Fenyő-erdő 200 holdas park. Május 1-től 16 vonat közlekedik naponta. Posta távirda, interurban telefon. Curtaxa és zenedij nincs. Prospektust küld az Igazgatóság.
