Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-17 / 16. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1912. április 17. Az első szónoklat gyújtott, a második lángralobbantott. Wolkenberg Alajos dr. theol. tanár a sajtóról tartott szabadelőadása mindvégig élvezetes, lebilincselő, meggyőző volt. Előadásában megdönthetetlen igazságokat hirdetett ékesen dörgő szózattal, amelynek nyomán minduntalan fölcsapctt az őszinte lelkesedés lángja. Fontos korkérdés a sajtó kérdése. El kell jutni addig a határozottságig, hogy piszkos újságot a kezembe nem veszek, istentelen újságra pénzt nem adok. Ha adok, becsületes, jó, istenesre adok. A sajtó maga a gondolat, amely lelkesít, meggyőz. A jó sajtó olyan, mint a jótékony májusi eső, a rossz sajtó káros az egyetemesre, mint — mondjuk — a Grünzweig Lébi petroleum tinomitója a környékre. Törvény az, hogy a jó és rossz harczolt egymással mindig. De a mint a hit bizalom nincs meg, a társadalom, család, iskola, közrend összeomlik. Ezek ellen támad folyton a rossz sajtó. Statisztikai kimutatása szerint 112 napilap közül 5 bevallott katholikus ; 700 egyszer-kétszer megjelenő közül 50 katholikus. 1Ó7 napilap, 650 egyszer- kétszer megjenő színtelen, egyház, vallás, katholikus ellenes. Illusztrálja ezen újságoknak beosztását. Vonal felett: gyanúsítás, Iá- zitás, perfidia. Vonal alatt: érzékiség, disz- nóság. Különösen egyre gondoljanak vissza a jelenvoltak ama sok igazság közül, amelyeknek hangoztatásával az előadó elragadta a közönséget. A tekintély mindenkor szükséges volt á társadalmi rend fenntartására, a tekintély annál szükségesebb napjainkban, minél bonyolódottabbak a viszonyok. Ezért ne támadják a legfőbb tekintélyt, Istennek, az ő tanának és parancsolatainak tekintélyét, ne kisebbítsék Krisztus egyházának a tekintélyét, mert ha e két legfőbb tekintélyt sikerül az embereknél diszkreditálni, akkor felbomlik a tekintélyen alapuló törvényes hatalom. Szóval tekintély nélkül nincsen egyház, tekintély nélkül nem állhat fenn az ország, mert tekintély nélkül nem uralkodhatik a király, nem kormányozhat a kormány, nem működhetnek a hatóságok, nem tarthatja fenn a családi rendet a családfő; tekintély nélkül nem prosperálhat a tudomány, nem erősböd- hetik az erkölcs, nem virágozhatik a jólét. S most jön a sajtó s azt mondja nincs Isten, vallás, egyház, király, tekintély etc. A jelszavuk : le a papokkal, le a csuhásokkal. Példát hoz föl a helyzet megvilágítására. Egy máramarosszigeti sociális tüntetés alkalmával a piarista rendház ablakából kinéz egy piarista tanár, akinek fölkiáltja a menet : le a papokkal. A piarista tanár válasza ez volt: akkor föl a zsidókkal. Ez a helyzet ma, ha le a papokkal, akkor föl az asphalt betyárokkal. Ez a sajtó mérgezi meg nap-nap mel- lett a lakosság nagyrészét. Egy helybeli radikális újság szemenszedett hazugságait hozza föl, amelyből mindenki Ítélhet. Ez az újszülött radikálizmusát abban gondolja, hogy képtelen dolgokat állít, meghamisítja a történelmet, e szerint nem kell vallás, nincs nemzet, az csak történelmi szinmű, az Isten tisztelete felesleges, szóval Istent, királyt, hazát fölrúg. Mi a teendő tehát a rossz sajtóval szemben ? A katholikus sajtó pártolása. Rendelje meg mindenki a katholikus lapokat, a ki teheti. Lépjen be a kath. sajtóegyesületbe, mindenki védekezzék a rossz sajtó ellen. Ily irányzatú két indítványt terjeszt be, amelyet Fásztusz Elek elnök javaslatára a közgyűlés el is fogadott. Programmon volt még egy népszövetségi szózat, amelyet Hudák István csoport- vezető szavalt lelkesen. Szerepelt a kispapok énekkara oly eredményesen, hogy azt eléggé dicsérni nem lehet. Fásztusz Elek megköszöni az oly nagy érdeklődést, beszédében buzdít az elvek, nép- szövetségi eszmékhez való ragaszkodásra. Záróbeszédét a hév, a meggyőződés ereje, öröm, meghatottság jellemezték. Igazán szép nap volt a február 14-ike a népszövetségre, a magyar katholiczizmusra. Ebből bátorságot, biztatást lehet meríteni a jövő munkára. Folyton támadnak, sorakoznunk kell. Mi katholikusok olyanok vagyunk, mint a homokszemek, melyeket az erős szél fölkap és magával ragad. De ha a számtalan homokszemet összetömöritjük és jó római czementtel összekötjük, olyan lesz mint a gránitkő, melyről minden támadás vissza fog pattanni. Szocialista kongresszus. A magyar- országi szociáldemokrata párt ez évi gyűlése eléggé élénk részvétel mellett ugyan, de a megszokott formában folyt le. És bár különösebb feljegyezni való nem történt az idei gyűlésen, azért tanulságot eleget menthetünk belőle. Nem szenved kétséget, hogy a szocializmus mint mindenütt a müveit világon, úgy hazánkban is folytonosan terjed. Nem csak abban az értelemben, hogy a szociális gondolkozás, a vagyoni eloszlásnak lehető egyenlősítése egyre szélesebb társadalmi rétegeknek lesz hő vágyává és erős meggyőződésévé, hanem olyan értelemben is, hogy a marxista elvek alapján szervezett forradalmi szociáldemokrácia a munkásságnak folyton szaporodó tömegeit gyűjti zászlója alá. A szervezett szociálisták száma már is ijesztően nagy. S ez a szám növekedni fog abban az arányban, amint jelenleg még jobbára agrárius közgazdaságunk szükségképen átmegy az indusztrializmusba, amint a mező- gazdasági munkásokat számszerint is túlhaladják a városokban és gyárakban dolgozó munkás proletárok. Nem lehet csodálkoznunk azon hogy a szociáldemokrácia az ipari munkásságnak nagy többségét a saját szervezeteibe tudja terelni. Hiszen a legreálisabb programmot, a gyomor érdekét képviseli. Kevésbbé magától értetődő azonban, sőt szinte érthetetlen, hogyan lehet ekkora tömegeket összegyűjteni olyan zászló alá, amely minden harcosától megköveteli két legerősebb és legszentebb érzésének : a vallásosságnak és hazaszeretetnek a megtagadását. Igaz ugyan, hogy az alsóbb, kulturátlan néposztálynál a gyomor szava mindent tulhar- sogó tényező. De az is igaz, hogy a természetes, ős emberi érzések — már pedig a vallás és a hazaszeretet ilyen — sehol sem élnek és érvényesülnek erősebben, mint a modern kultúra rafináltságaitól érintetlen lelkekben. Az ateizmust és internacionalismust sohasem az eke mellett vagy a műhelyben, hanem a katedrákon és laboratóriumokban találták ki mindig. Miért tagadja meg mégis az a munkás hazáját, amelyet szivéből szeret, miért fordul vallása ellen, amelynek szükségét és megbecsülhetetlen vigaszát lelke mélyén érzi ? Mikor sem a vallás, sem a hazaszeretet nem akadálya az ő anyagi boldogulásának. Mikor nyugodtan sztrájkolhat méltányos bérjavitásért, tömörülhet kedvére való szakszervezetben, anélkül, hogy ezért vallásával vagy hazájával harcba keverednék. Miért ? azért mert ezt a fejébe beszélik, mert erre nevelik azok, akiknek világnézete a történelmi materializmus, Isten nélkül, haza nélkül. Becsületes magyar népünknek nincs érzéke ezen hazátlan, istentelen materialismus áldásai iránt. És mégis beleoltják, vad fanatizmussá fejlesztik benne a szocialismus apostolai. Mert nem sajnálják a fáradtságot és tudják a módját. Tisztában vannak azzal, hogy kitartó agitáció, főleg pedig az eleven sajtó sziklákat, a természet mélyében gyökerező érzéseket képes összemorzsolni s azoknak romjain forradalmi világnézetet teremteni. Lám, nekünk évszázados szent tradíciókat kellene megőriznünk, a legnemesebb emberi érzéseket ápolnunk és mégis folyton tért vesztünk. Mert nálunk hiányzik a kitartó lelkes agitáció. S a legnagyobb baj, hogy nincs nagy érdekeinkhez méltó, veszedelmes ellenségeinkkel szemben eléggé erős sajtónk. Galileista előadás Szatmáron, VAGY „ TOLLHEGY GYEL. “ Végre eljött a KULTÚRA Szatmárra is. A szombati nappal, a szent Sabbath-tál kezdődik Szatmár élete. Ebbe az elhagyatott, elmaradt, hájas fejű alföldi városba is beevezett a Galilei-kör hajója, elhozván az „uj igéket“, a melyekre szüksége van ennek a tudatlan magyarságnak, ha a második kilias- mus határkövéig el akar jutni. És elhozta egy „jó ember.“ A — Guttmann. Ez a derék fiú, a ki állítólag már egyetemi hallgató, de már is megunta a padok közt való ülést és otthagyva az alma mater padjait — egyetemi cathedrát állított föl a maga számára Szatmáron, Samukának a városában, a melyik, tetszik tudni, két hét óta „Uj Szatmár.“ És a Guttmann collégiumot hirdetett. Már mint ő, a ki nem kisebb sulylyal akarja hintegetni az „uj igéket“, mint az „L"j Szatmár“ vezérczikkirója, a Verán . . . israelita, illetve Tanódi Márton. Tehát a Guttmann ! A ki szintén — verus israelita. Ennélfogva a legénytoll pelyhes korában nem is lehet más, mint a Galilei-kör titkára. Mert ő az, a mint szerényen bejelentette. Különben is nagyon szerény ifjú ez a Guttmann. Annyira szerény, hogy az ő colle- giumát csak a nála valamivel ifjabbak közt hirdette. A diákok közt. A kik nagyon meg voltak illetődve, mikor igy szólt hozzájuk : — Uraim! Sőt ezt is mondta nekik : — Tisztelt Uraim !!! És változatosság kedvéért még igy is: — Önök, Uraim !!!! Hanem (— oh, oh, oh . .. hah, hah, hah .. . Átok ! ... Kárhozat. . . Hah, átok !... Hah, kárhozat! —) e diáksziv-dobogtató megszólítások csak a kereskedelmi iskola bőrbajuszt hordó ifjait duzzasztották önérzetes mell- dagasztásokra. A mennyiben más „Tisztelt Ön“ és „Tisztelt Ur“ nem volt jelen a hirdetett előadáson. Pedig a szerény ifjú — mármint a Guttmann — a katholikus gymnasium növendékeit akarta el kábítani a fönséges pathoszu megszólítással: — Uraira! De (no csakugyan nem mondott igazat az „Uj Szatmár“, mert Ratkovszki főigazgató mégsem tűri a szennyet és piszkot) a katholikus főgymnasiumba annyira“ befészkelte magát a klerikalizmus, ott annyira elzárják a diákokat a haladás lehetőségétől“, hogy ezek a „Tisztelt Ön“-ök el voltak tiltva az előadás meghallgatásától. ü,s erre a Guttman azt mondta, hogy ő egy Sokrates, a ki kiiszsza a bürök-poharat. És kiitta. És a bürök ártalmas hatása kezdett mutatkozni a Guttmannon. Mert azt mondta a Guttmann, hogy a diákokat butítják, , különösen a katholikus főgymnasiumban. És a diákok ezért nem is tudják, hogy mi a sztrájk, mi a nemzetiség, mi a hazafiság (a Guttmann tudja); hogy Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
