Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-10 / 15. szám
o HETI SZEMLE Szatmár, 1912. április. 10. Tavaszi j r ^7 j sport áruk, utazási czikkek, bőröndök, kosarak, gyermek- (HIfrVYYi/Pftl(1 tPn On, kocsik, kerti bútorok, alkalmi ajándéktárgyak, össze hajt- OO "V J hat6 gUmmi fürdő kádak RAGÁLYINÁL, Deák-tér 8. szám. Cserkészet a szabadkőművesek berkeiben, Budapest, 1912. április 8. Azok az alapos munkálatok, melyek a magyarországi szabadkőművességet az újabb időben a maga valóságában mutatták be a nagyközönségnek, nevezetesen a Kovács Ernő röpirata, a Miklóssy István főgimnáziumi tanár „A szabadkőművesség önleleplezése“ ez. kitűnő tanulmánya és a Burján Károly „A kereszténység és a magyarság veszedelme“ ez. kiváló munkája mind jobban és jobban ráterelik a közönség figyelmét arra a veszedelemre, mely a magyarságot a szabadkőművesség aknamunkájában fenyegeti. Hiszen elég tudni, hogy a magyarországi szabadkőművesség a franczia szabadkőművességnek másolata, mely már 1877 ben detronizálta páholyaiban az Istent és a vallást. Ha tudjuk, hogy a magyarországi szabadkőművesség szövetségesei: a szocziáldemokráczia, az internaczionalismus, a nemzetiségek, a polgári radikalizmus és a világproletárság, mint azt Miklóssy és Burján a szabadkőművesek hivatalos nyilatkozataiból késégtelenül megállapítják : akkor már tisztában vagyunk azzal is, mit tartsunk a szabadkőműves irányzat értékéről, a magyarság és a kereszténység szempontjából. Az „Acacia“ olasz szabadkőműves újság azt írja ugyan, hogy a szabadkőművesség és a szocziáldemokráczia nem egy; ezt mi is jól tudjuk. De hogy szövetségesek, bevallja maga is, amidőn ezt mondja: „a szabadkőművesség nem szoczialista párt, de vele van minden kritikus pillanatban és most ezt a pillanatot éljük.“ (Hát nem elég ez?) A brüsseli szabadkőműves kongressus szónokai pedig megállapították, hogy: „mellettünk van egy erősen szervezkedő erő, mely napról-napra növekszik: a világprole- táriátus ; a világ szabadkőművességének a világ- proletárság mellé kell állnia.“ (Lásd Hevesi József testvér jelentése a, Progressió 1910. évi I. számában.) Nagyon szükséges ennélfogva, hogy figyelemmel kisérve a páholyok (izéiméit, időnként mi is rátereljük a kérdésre olvasó közönségünk figyelmét oly ezélból, hogy nyilvánvalóvá tegyük az állásfoglalás é$ cselekvés szükségét ezen irányzatokkal szemben. A mai alkalommal egyes szemelvényeket közlünk a szabadkőművesség egyik hivatalos lapjának : a Délnek 1911. évi utolsó év- negyedi számaiból. A szabadkőművességnek alapszabályai szerint politizálni nem volna szabad. Ezzel ellentétben Gerő Nándor: „Nepolitizáljunk?“ czim alatt azt Írja, hogy azok közt, akik - a politizálást ki akarják zárni a páholyokból, fojtó, egészségtelen pára van és kuvik üvöltés. Kötéllel sem lehet szabadkőművest fogni, aki elhinné, hogy a szabadkőműves alkotmány való szándéka lenne, hogy minden produktiv munkát a politizálás tilalmának hangoztatásával lehetetlenné tegyen. Szalay Károly a dunamelléki református keresztyén egyházkerület budapesti főgimnáziumának professora borús sejtelmekkel van eltelve, ügy látszik, már sejti, hogy erősen ébredni kezd az ellenáramlat is azon nagy értékek védelmére, amelyele a jótékonyság, a testvériség és a szabadgondolat álarcza alatt őrlik a keresztény magyarság élőfájának gyökerét. „Nincs munka“ cim alatt konstatálja, hogy a munka megfogyatkozott. „Mostanában ugyan sokan kopogtatnak a páholyok ajtóin, de a jelentkezők nagy része többet vár szövetségünktől, az itt kínálkozó összeköttetésekből, mint amennyit hozzánk hoznak. Ha szemem nem csal : nagyon kritikus átmeneti időt élünk és sok megszerzett értékünk devalváció előtt áll, melytől már csak pár lépés van odáig, hogy kiírjuk ajtóink fölé, hogy „Komoly munka nincs!“ Szalayról még el kell mondanunk egyet- mást. 0 volt az, aki Aczél Gáspár név alatt „A szabadkőművesség titkai“ czimen 1911-ben megjelent müvében védelmébe vette a szabadkőművességet a fentebb jelzett támadó müvekkel szemben. Ezt az apológiát azonban alaposan leálezázta egy derék budai református lelkész Kontra Aladár, a szabadkőművességnek és ezzel kapcsolatos destruktiv irányzatoknak alapos ismerője, a Protestáns Szemle f. é. 3-ik füzetében. Módszere, melyet követ, megtámadhatatlan. Nem támad, hanem bizonyít. Aczél Gáspár (Szalay Károly) urnák saját munkáját beszélteti. Abból vett idézetekkel mutatja ki, hogy MiklóssyéknaK bizony igazuk van: kétségtelen tény, hogy a magyarországi szabadkőművesség vallás és nemzetellenes. Megdöbbentő, hogy mennyi közéletünkben a Jánus arczu ember, vagy jobban mondva Gárdonyi Géza szerint a „láthatatlan ember“, aki mást mutat a külvilágnak s ál- arczát csak a szabadkőművesség sötét, odúiban veti le. Ez az újabb keletű Maró Gergely is egyházkerületével szemben a vallásos jó református képét, jobban mondva álarczát ölti fel, a páholy munkájában pedig együtt veri a követ azokkal, akik ássák, ássák a vermet a magyarság, a kereszténység és minden pozitív vallás alatt. Kontra Aladár ismertető czikkét különösen ajánljuk a reformált és ágostai evangélikus lelkészek és egyházi körök figyelmébe! * ifi * A szabadkőművesség közelebbi terveit illetőleg fölemlítjük : hogy a győri Philantropia páholy, melynek főmestere tudvalevőleg Mi- hálkovics Tivadar közjegyző, most végzi az előmunkálatokat a komáromi, pápai és magyaróvári páholyok megalapításához. A Philantropia tehát bízik a jövőben. Nem csuda. Hisz Komáromban már ott vannak az, ügy pionirjai. Többek közt a szombathelyi „Ébredés“ páholy főmestere, a komáromi állam- épitészeti hivatal jelenlegi főnöke Janosits József főmérnök. Reméljük azonban, akadnak Komáromban feles számmal olyanok is, akik már tudják, mit ér a magyarországi szabadkőművesség. A világért se mondjuk, hogy magyar; mert ennek ugyan nem magyar egy porczikája sem. Ugyancsak vérmesek a nyíregyházi Szabolcs páholy (főmester Dr. Popini Albert főgymn. tanár) reményei is. Ez 50 ezer kőművesről ábrándozik. A máramarosszigeti Tisza páholy, (főmestere dr. Heller Zsigmond ügyvéd) már jobban ismeri a rideg valót s bevallja a Délben: nem érti, hogyan akar a Szabolcs 50 ezer kőművest, mikor.ők Mára- marosszigeten legnagyobb lelkesedéssel sem tudnak 3l-nél több tagot verbuválni. Reményét vesztette a soproni Széchenyi társaság is, melynek „elaltatására“ (szabadkőműves műszó, mely kevesebbet jelent, mint a feloszlatás, amennyiben az elaltatott páholyt vagy kört még újra fel lehet „ébreszteni“) Dr. Bihari Mór és Csukást Jenő testvérek és a főkanczellár küldettek ki. Nagy a rezignáczió a Prometheus páholyban is, ahol Halom Dezső dr. testvér „Elvesztett pozicziónk“ czim alatt tartóit értekezést és végül határozati javaslatot terjesztett elő aziránt, hogy állapítsák meg a páholyok, minő pozicziókat vesztettek el és miképen kellene azokat visszahódítani. Ez ugyan aligha fog újabban sikerülni; legalább mi erősen hisszük, mert ennél a munkánál már oft lesznek a magyarság és a vallásos erkölcs védelmezői is. * * * Az újabb terjeszkedést a miskolezi uj páholy és a nagybecskereki Világ czimü szabadkőműves kör megalakulása jelzi. Az előbbi a kassai „Resurrexit“ páholy gyermeke, melynek főmestere Dr. Maiéter István nem régen kapta érdemei elismeréséül az ezüst kalapácsot. A Symbolikus Nagypáholy, a magyar- országi szabadkőművesek központja és vezére körlevelet intézett a páholyokhoz, melyben azon óhajtásának adott kifejezést, hogy még Pécs, Szekszárd, Székesfehérvár, Veszprém, Nyitra, Trencsén, Ipolyság, Selmeczbánya, Körmöczbánya, Igló, Lőcse, S. A. Ujhely, Sárospatak. B.-Csaba, B.-Gyula, Szentes, Újvidék, Nagyenyed, Szatmár városokban volna kívánatos páholy alakulása. * * * Immár meglehetősen köztudomású, hogy a magyarországi szabadkőművesség ez idősze- rint majdnem kizárólag politikával foglalkozik, (erre ugyan alapszabályai szerint joga nincs — amit tisztelettel ajánlunk a belügyminiszter ur figyelmébe) politikai programmja teljesen destruktiv. Az általános, egyenlő, titkos választójognak a legradikálisabb formáját támogatják, mint maguk is bevallják azért, hogy letörölhessék a mai politika vezető, nemzeti irányú, a történelmi hagyományok nyomán haladó elemeit. (Ezt az irányt ők „agrár feudalizmusnak“ nevezik) Végrehajthassák a szekularizácziót és kiküszöböljék a vallásoktatást az iskolákból. Ez eddig tisztán romboló szándék. Jászi Oszkár szerint azonban nagyon kívánatos lenne, ha megtudnák mondani azt is, mit fognak majd építeni a lerombolandók helyére (erre mi is nagyon kiváncsiak vagyunk), vagyis saját szavai szerint „a merőben destruktiv politika mellett egyre nagyobb mértékben igyekeznénk annak az uj rendnek a képét és a körvonalait megrajzolni, mely az u. n. agrár feudalizmus bukása után be fog következni Magyarországon.“ (lásd a f. évben megszűnt Progressio szabadkőműves lap 1911 évi 2-ik számát.) Egy ily Programm kidolgozásához azonban első sorban az összes aktuális kérdések és fennálló intézményeknek szabadkőmüvesi szellemben való u. n. „feldolgozása“ szükséges. Most ezzel foglalkoznak. A tervet a Martinovics páholy főmestere Jászi Oszkár, (akit a türelmes magyarság nagyobb dicsőségére a kolozsvári egyetemen az Alkotmányjog magántanárául habilitáltak nem régen ottani testvérei, Dr. Apáthy Istvánnal élükön,) — készítette. Terve szerint a munka a páholyok közt következőleg oszlik meg: 1. Szabadságjogok (egyesülési, gyülekezési jog stb.) Prometheus páholy; főmestere bakonyi Miksa. 2. Közigazgatás. Márczius páholy; főmestere Kaffka László (az a bizonyos !) 3. Népoktatás. Reform páholy; főmestere Dr. Leitner Adolf 4. Közegészségügy. Minerva páholy; főmestere Dr. Ráskai Dezső. 5. Nemzetiségi kérdés. Martinovics páholy ; főmestere Jászi Oszkár dr. 6. Földkérdés és mezőgazdaságunk. Demokrácia páholy; főmestere Feleki Béla dr. 7. Város politika, (Budapest kritikája). Petőfi páholy; főmestere Péter Jenő mérnök. 8. Adópolitika és önálló vámterület Martinovics páholy. 9. Jogi szociál-politika. Könyves Kálmán páholy ; főmestere Dr. Pollák Illés. 10. Közgazdasági szocziál-politika. Co- ménius páholy ; főmestere Pfeifer Ignácz, müegy. tanár. 11. Klerikalizmus elleni küzdelem. Könyves Kálmán páholy. Kiváncsiak vagyunk az eredményre s ennek érdekében fokozott figyelemmel fogjuk kisérni „a testvérek vakolásait“, hogy jövőre is a maga valóságában mutathassuk azt be olvasóinknak. Hozzá kívánunk ezzel járulni a magyarság ébresztgetéséhez, amely még mindig nem vesz eléggé tudomást arról, hogy mennyi féreg őrli az ezeréves fának „erős gyökerét “ M. Gy. Előfizetőinket, különösen a papságot és tanítóságot kérjük, hogy az esetleges magán-, iskolai- vagy községi hirdetésekkel alkalomadtán lapunkat szíveskedjenek felkeresni.
