Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-03 / 14. szám
Szatmár 1912. április 3. HETI SZEMLE 3 PAPI KALAPOK fehérnemüek, tavaszi divat újdonságok. Húsvéti ajándéktárgyak. Húsvéti illatszerek, locsolók, tojások, nyuszikák, friss gumrai labdák Ragályi Kálmánnál Szatmár-Németi, Deák-tér. Telefon 296. szökni!) de kitűnő eszköznek bizonyult Macoh Damaz is, aki nemcsak botrányok rendezésével volt megbízva, hanem azzal is, hogy mint az Ochrana, vagyis az orosz politikai titkos rendőrség kémje, a lengyel zarándokok politikai titkait fürkéssze. Csak természetes, hogy az orosz kormány lehetőleg csínján bánt ezzel a két megtévelyedett eszközével. Amikor 1910. júniusában a censztochaui kolostor tisztességes elemei kerekedtek felül és Rejmann helyett R. P. Velonszky Jusztint választották perjellé, az orosz kormány nem erősítette meg Yelonszkyt. Az uj perjel Macoh Damazt és társait nyomban kizárta a kolostorból, de a hivatalos elbocíájtásra nem kerülhetett a sor, mert Yelonszkyt az orosz kormány mind máig nem erősítette meg. A petrikaui törvényszék ezért Ítélt feltűnően enyhén a gyilkos Macoh Damaz fölött, holott tudvalevő, hogy az orosz bíróságok más csekélyebb bűnökért is halált és szibériai száműzetést osztogatnak. De a gyilkos Macohot nem Ítélték halálra, hanem csak 12 évi fegyházra, és mindjárt az első napokban megszöktették, meg engedték szökni a börtönből, mint ahogyan jó előre megszöktették Rejmannt is. Mindezek után minden elfogulatlanul gondolkozó ember be fogja látni, hogy a censztochaui bűnökért az egyházat és a római kúriát nem érheti vád. Az orosz kormányhatalom és vele együtt a katholikusellenes sajtó hiába akar ebből az ügyből tőkét kovácsolni az egyház ellen : a petrikaui törvényszék ítélete nemcsak a bűnösöket sújtja, de sújtja egyúttal magát az orosz államhatalmat is, amely nem átal- lotta céljait ilyen alacsony eszkökkel elérni akarni. Senki sem tett még a katho- likus sajtó érdekében annyit, hogy valamit még ne tehetne. A lajstromos szavazati rendszer. Irta : Dr. Kovács Ernő. Budapest, 1912. ápr. 2. Minden ember boldogulását keresi. Legtöbben a saját eszük után indulva gondolják azt elérni. Pedig csak kevesen képesek a viszonyokat jól áttekinteni, mérlegelni. Éppen ezért mindig megtaláljuk a nagy tömeg hatalomvágyát. Egyúttal a régi rend felforgatása után tapasztaljuk újra a vezetésnek, hatalomnak kevesek közt való megoszlását. A nagy tömeg mindig fogja követelni — több, kevesebb erővel — a minél teljesebb demokrácziát. Ezt sohasem fogja elérni. Mindig szükség lesz az értelmesek vezetésére. Minden emberi közületben vezetni fog az intelligenczia. Az uj rend érdekében küzdők mindig a réginek teljes felforgatását akarják. A nagy tömeg a meggyökeresedett régi felfogásokat újakkal felcserélni képtelen. A Caesar megölését indokoló, köztársasági érzelmű Brutust a néptömeg Caesar helyébe akarja tenni. Ezt a helyet elfoglalni nem akaró Brutust legyőzi Augustus. — A néptömeg a franczia forradalomban kimondja a nemesség, papság eltörlését. Rövid idő múlva bebizonyosodik ennek lehetetlensége. Más téren is hasonlót látunk. A diadalmaskodó keresztyénség kénytelen (Józan okosságból tette. Szerk.) a zsidó vallás és szokások jó részét átvenni. Egy-ogy uj irány küzdelme sohasem egészen őszinte. Mindig csatlakoznak a küzdőkhöz a saját önző érdekeiket szolgálók is Nagyon sokszor egész osztály használja ki a maga érdekében a nagy tömeget. A franczia forradalomban a polgári osztály érdekeiért véreztek el ezrek és ezrek. Ma a szervezett munkásság a maga érdekeinek kiküzdőivé igyekszik felavatni a százezer és milliónyi nem szervezett munkást. Sőt a szervezett munkásságot is mások igyekeznek kihasználni. A márczius 24-iki választójogi gyűlés plakátjára kerestek egy — a czélokat kifejező — rajzot. Egy tréfás ember a zsidó főispán alakját találta a legkifejezőbb rajznak. Az élez találó volt. Benne volt az igazság. Ezekből a tapasztalatokból okulni kell. Az uj választói jog nem lehet a szélsőségig demokratikus. Ilyen választási rendszer mellőzni akarja az intelligenczia vezetését. De a társadalomban, az ország népességében mindig meglesz az intelligencziának a súlya. Tehát a szélső demokratikus választói rendszer sem felelne meg a tényleges erőviszonyoknak. Ez által magában hordaná az uj rendszer bukásának okait. Ily rendszer mellett vagy az uralkodó hatalom tultengésének, vagy a felsőház tulhatalmának kell bekövetkeznie. Az uj választói jog nem szakíthat a nemzeti múlt hagyományaival sem. A hagyományok is figyelmen kívül nem hagyható erőt képviselnek. Azokkal eredményesen szembevaló helyezkedés vagy a szétzüllést indítja meg, vagy reakezióra vezet. A nemzet megbünteti az ő bomlásán munkálkodókat. A kihasználtak is tudatára jönnek valamikor kihasznál tatásufenak. Ennek az országnak jellegét évezreden keresztül a magyar nemzeti gondolat és a keresztyén világfelfogás adta meg. A vakmerő támadások daczára is ez a két eszme képviseli itt — a sokszor ugyan alvó, de — tényleg a legnagyobb erőt. Ezt számba nem vevő választási rendszer szemben találja magával a nemzetet. Uj választási rendszerrel a magyarság és keresztyénség ellenségei hiába próbálnák meg itt a hatalmat megkaparitani és kezükben állandósítani. Zavarokra, lázongásokra, gyilkolásokra, pogromokra vezetne az ezt ezélzó választói jog. A kérdés e részével nem is szükséges tehát bővebben foglalkoznom. Fontosnak tartom az eszmecserét az intelligenczia befolyásának ,biztosítása felett. Általános tapasztalat szerint a választók számának szaporodása maga után vonja a képviselőház színvonalának csökkenését. Ez természetes is. Intelligens ember mérlegelni tudja egy kiváló embernek szellemi képességeit. Á nem intelligens ember erre képtelen. Az ilyenre a nagy szavak, csillogó frázisok, az érzelmek felkeltése, a vad indulatok felszabadítása hat. A nagy tömeg ennek megfelelően választja meg a maga emberét. Minden vidéknek megvan egy, vagy több lázitó néptribunja. A választók számának megszaporodása ezek esélyeit növeli nagyra. Szükséges tehát gondoskodni az intelli gens elemeknek más utón való megválasztásáról. Ezért kell vitatás tárgyává tenni a lajstromos rendszert. Egész országra kiterjedő lajstromos rendszernél minden választó szavaz az összes megválasztandó képviselőre. Ezt a rendszert léptette életbe Francziaországban Gambeta. Ennek a rendszernek két nagy hibája volt. Egyrészt lehetetlenné tette a kisebbségnek parlamentbe jutását, másrész óriási hatalmat adott a pártközpontnak. Az első hibán javítottak a kisebbségi szavazás 'rendszere utján. E szerint ugyanis az egyes választó a képviselők számának csak egy hányadára szavaz, pl. 120 képviselőnél 75-re. A többségi párt választói leszavaznak erre a 75-re. A győzelem biztosítása czéljából kell is igy szavazniok. Szavazataik megoszlása esefén nem tudnának elég szavazatot biztosítani a 75 jelöltnek. Az egységesen szavazó kisebbség nyerné el tehát a 75 helyet. A többségi párt ennek folytán kényszerítve van egységesen szavazni a 75 jelöltre. így megmarad a kisebbség részére 45 hely. A pártközpont hatalmának tultengése is nagy hiba. Pedig a lajstromos rendszer teljes érvényesülése esetén ez okvetlenül bekövetkezik. Ugyanis csupa kiváló embert kiválasztani nem lehet. 400—500 képviselő között mindig lesz selejtes elem is. Egy lajstromnál a nagyok mellett elcsúsznak a kicsinyek. A pártközpont állítja össze a lajstromot, ez válogatja ki a nagyok mellé a kicsinyeket. A kisebbek értékének megmérésénél nem tűnik úgy fel a mérleg nyelvének valamivel kisebb vagy nagyobb elbillenése. A pártvezér tehát besegíthet a lajstromba kevésbbé érdemeseket is. Ezek természetszerűleg iparkodni fognak tehát a pártvezér jóakaratát elnyerni. Ennek a módja nagyon gyakran a hízelgés, csúszás-mászás, az emberi gyöngeségek kihasználása, nem pedig a köznek való szolgálat. A központ hatalmának tultengése ellen szolgál az u. n. párcziális lajstrom-rendszer. E szerint az országot több részre osztják fel. Mindegyik részben külön szavaznak az illető résznek jutott képviselőkre. így egyrészt több központ alakul a legfelső pártvezetőség mellett. Több irányból ítélik meg tehát az egyes jelöltek értékét. Másrészt 80—90 jelöltnél már nem megy oly könnyen az értéktelenek becsempészése. Ez a rendszer Svédországban keresztül vihető. Ott nem kell félni a nemzetnek részekre való szakadásától. Nálunk e rendszer alkalmazása első lépés lenne Erdély elszakadásához. Nálunk tehát a megoldásnak egy más alakját kell keresnünk. Ez a mai kerületi választásnak és a lajstromos rendszernek kombinálása. A 413 képviselő közül választassák meg lajstromos szavazás utján a kisebbségi rendszer alkalmazása mellett pl. 120, a többi pedig kerületenkénti választás utján. Énnek az eredménye a következő lenne : A pártközpontok az ország lakossága által tisztelt neveket volnának kénytelenek felvenni a lajstromba. Helyi demagógok felvétele a pártnak hasznot nem jelentene. Biztosítva volna tehát 120 súlyos egyéniségnek a parlamentbe jutása. A gyenge embereket jelölő párt bukásnak tenné ki lajstromát. Ezért a pártvezérek érdemetlen kegyeltjeinek érvényesülése a minimumra volna redukálva. A választók szaporodása által előálló színvonalcsökkenés tehát ellensulyoztatnék. A lajstromos választás érdekévé tenné a kisebbségi pártoknak ez alkalomra való szövetkezését. Ez viszont utat nyitna egy erős kisebbségi párt alakulására. A lajstromos választás időpontjának pl. az általános választások után következő harmadik évre tétele utján a nemzet ez időben is jelezhetné a maga — esötleg megváltozott — nézetét. A nemzeti eszme ellen működő elemek kénytelenek volnának vagy nyíltan tömörülni, vagy az érvényesülésről lemondani, vagy nemzetellenes működésüket beszüntetni. Különben a velük szövetkező kisebbségi párt a nemzet előtt elvesztené a hitelét, bukásnak tenné ki magát. ü.z általános választások idején a 120 lajstrom utján megválasztott képviselő kellően ellenőrizhetné a kormány működését. Az ország vezető politikusai szabadulnának a kicsinyes kerületi érdekek szolgálatától. A pártok kényszerítve lennének erőteljes országos szervezkedésre és az általános érdekek nyílt képviseletére. Az ezt szem elől tévesztő pártok lajstromuk bukását idéznék elő. A választó közönség figyelme nagyobb mértékben irányulna a vezető államférfiakra. Fokozódnék az általános nemzeti kérdések iránti érdeklődés és ezzel kapcsolatosan a politikai művelődés. Akadályai vannak e rendszer hibátlan érvényesülésének is. Kell félni az összes nemzetellenes, vagy nemzetietlen elemek egyesülésétől. Kell félni és ez ellen védekezni. De ez nem volna ok magának az eszmének elejtésére. Erős nemzet meg tud küzdeni a jelentkező veszélyekkel. Ellenben a veszélyek eltitkolása, elleplezése a nemzetet elbizako- dottá teszi, tétlenségre ösztönzi. A jó választási rendszernek czélját nem a nemzettestben jelentkező erők eltitkolása képezi, hanem ez erők minél teljesebb érvényesülése és irányítása.
