Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-03 / 14. szám

4

„HETI SZEMLE

Szatmár, 1912. április 3.

Császári parancs.

A Khuen Héderváry Károly vezetése alatt álló parlamenti többségtől még a javíthatatlan optimisták sem vártak nemzeti politikát. Az a munkapárt, amely a brutális erőszak s a legundokabb lélekvásár fertőjéből keletkezett, amelynek vezére még mérsékelten sem mondható hazafias érzelműnek és amelynek tagjai jórész ben a levitézlett szabadelvüpárt leltári mameluk- jaiból kerültek ki: ez a párt már eleve kizárt minden nemzeti reménykedést. De hogy ennek a többségnek a kormánya olyan szégyenletesen nevetséges, olyan tragikomikus lépésre szánja el magát, aminőnek az elmúlt napokban tanúi voltunk, azt a legmegátalkodottabb pesszimista is lehetetlennek tartotta. Ilyesmi nemhogy Európában, de a legsötétebb Afrikában is csak elvétve fordulhat elő.

A legutóbbi politikai eseményeket a czimbe irt két szóban foglalhatjuk össze. Az elsőre, a császári parancsra kár sok szót vesztegetni. Őfelsége előbb palam et publice jól megleczkéz- tette, össze-vissza pofozta és dolgozószobájából kidobta a kormányt. Mikor aztán a tisztelt miniszter urak lenyalták magukról azt a nemzeti szint, amellyel a publikum előtt kendőzni akarták magukat, akkor kegyesen megbocsátott nekik, de egyúttal kiadta a rövid katonai parancsot a kormánynak és pártjának, á la Chlopy, tessék keresztülhajtani a véderőjavaslatokat, minden nemzeti czafrang nélkül. Nem hiába vizitelt Becsben Vilmos, a snájdig német császár, átragadt az ő snájdigsága öreg királyunkra is. Nem sokat teketóriázik, egyszerűen „nieder“-t vezényelt.

Meg kell adni, a királynak igaza van, ha igy bánik el ezzel a kormánnyal és ezzel a többséggel. Hiszen az ő kreatúrái, „föntartás nélküli“ engedelmességet fogadtak neki, csinálhat velük amit akar. Egészen más azonban a kormány viselkedése. Ez a jeles társaság, kabinet és kormánypárt most újra vállalkozik a kormányzásra, miután előbb porig aláztatott, rezoluezió nélkül, amelyért lemondott, amelyért azt a talmi nemzeti ellenállást rendezte s amelyért a törvényhatóságokkal áprilist járatott. Milyen képpel állanak ezek az urak a parlament elé ? Hát akad még jóizlésü ember, aki ezt a kormányt támogatni fogja ? Most az egyszer lett volna alkalmuk, a munkapártnak és kormánynak kire- parálni azt a szégyenfoltot, mely születésekor reátapadt; most lett volna alkalmuk belekapcsolódni a nemzeti életbe, most szerezhettek volna némi erkölcsi létjogosultságot, csak ragasz- kodniok kellett volna a nemzeti érzésnek ama látszatához, amelyet az a semmitmondó rezoluezió példázott. De ezek az urak úgy megijedtek attól, hogy kieshetnek a király kegyéből és elvesztik a hatalom husosfazekát, hogy cserbenhagyták elveiket, esőnek minősitették az arezukra hullott köpéseket és térdet-fejet hajtottak a katonai parancs előtt.

Hisszük azonban, hogy ezek az urak gazda nélkül csinálták a számadást. Van talán ebben az országban kormányon és munkapárton kívül más valami is. Van például magyar nemzet is s ezzel talán mégsem lehet igy eljárni. S ha van még egy parányi önérzet ebben ,a letiport, össze-vissza rugdosott magyar nemzetben, akkor utoljára talán még talpára áll és megmutatja, hogy a kormányt és pénzen szerzett többségét lehet ugyan katonai kommandóra rángatni, de a magyar nemzet ragaszkodik azon kevés jogához, amelyet az évszázados zsarnoksággal szemben a mai napig meg tudott tartani és ellenszegül a bécsi parancsnak és azoknak a lakájpolitikusoknak, akik a hatalom megtartása érdekében nemcsak saját állítólagos meggyőződésüket, hanem magát a nemzetet is eladják. Minél hitványabb és Bécs felé szolgálatkészebb a kormány és pártja, annál súlyosabb kötelessége a haza minden független polgárának, hogy ennek az ennyire lealjasodott érdekszövetségnek elsöprésében minden1 erejével közreműködjék.

Harsányi Kálmán nagyértékü könyve

Megrendelhető a Pázmány-sajtóban Szatmáron.

Ára 5 korona.

A történelmi materializmus.

(N. E. dr.) A Martinovics páholy fő- mestere múlt évi székfoglaló beszédében kifejtette, hogy Magyarország történelmét a történelmi materiálizmus alapján kell megírni és ily irányú munkateivet az összes közéleti nyiivánulásokra ki kell dolgozni,

Ez a páholy a munkatervet a többi radikális páholy közt a következőképen osztotta ki :

Szabadságjogok (egyesülési, gyülekezési jog stb.) Prometheus.

Népoktatás. Reform.

Közigazgatás. Márezius. Kaffka.

Közegészségügy. Minerva.

Nemzetiségi kérdés. Martinovics.

Földkérdés és mezőgazdaságunk. De- mokratia.

Adópolitika (Budapest kritikája). Petőfi.

Adópolitika és önálló vámterület. Martinovics.

Jogi szocziálpolitika. Könyves Kálmán.

Közgazdasági szocziálpolitika. Comenius.

Klerikálizmus elleni küzdelem. Könyves Kálmán.

A magyarországi szabadkőművesség Marx tanai szerint kívánja a közéleti megnyilvánulásokat bírálni és a materiálizmus irányában vezetni. Ezt a materiálizmuson alapuló államszervezetet „Uj Magyarországnak“, „Uj Kornak“, „Uttörés“-nek nevezik és ezektől a kifejezésektől a szabadkőműves irók munkája manapság valósággal hemzseg.

A Martinovics páholy a történelmi materiálizmus alapján a görög és római történelemnél abból indul ki, hogy Görögország hegyes, terméketlen és nem nyújt elegendő táplálékot egyre szaporodó lakosainak, tehát Görögország gyorsan ipari, kereskedelmi foglalkozásokra ment át. Mig Itáliában volt elegendő föld, mezőgazdasági terület, ahol a polgárok megtelepedhettek és megélhettek és igy az egységes államrend utat tör magának, mig ugyanazon időben és fényesebb kultúra mellett Görögországban egységes állam nem alakulhatott ki.

Görögországban nem alakult ki az állam, hanem csak egyes városok versengése, ami Thukididesz szerint annyira ment, hogy in- „kább veszni engedték Görögországot, mint saját városukat.

Görögország tehát a történelmi materiálizmus megvilágításában példáját nyújtja oly alakulatnak, amely egynyelvüség, közös kultúra mellett is képtelen modern nemzeti állam szervezkedését tartósan végrehajtani.

Ezzel szemben Itália nagy hatalmas államrend képét mutatja, amely sok tekintetben hasonló a mai államalakulathoz. Ez az állam a közös kultúra összerejének oly hatalmas példáját mutatja, amelyhez hasonlót csak a mai államokban találunk.

Az uj korban a nemzeti államok kialakulása után látjuk, hogy a nemzeti állam iparának, kereskedelmének szüksége van a római jogra, arra a római jogra, mely már az ó korban virágzó római nemzetközi ipart és kereskedelmet szabályozta.

A Martinovics páholy ideológiája szerint nemes érez, föld, ipar és kereskedelem egy és ugyanazon fogalom, mint nemzeti állam.

A föld, a nemes érez, a valuta, ipar, kereskedelem rosszabbodása, katasztrófája a nemzeti állam, a kultúra sülyedését vonja maga után.

Csak azt szeretném tudni, vájjon a trójai háborút a történelmi materializmus miképen magyarázza meg ? Annak nem honfoglalási, anyagi, ipari, kereskedelmi indító oka volt, mégis részt vettek benne az összes görög városok és a thukidideszi gyűlölködést a háború hosszú tartama alatt a testvéri szeretet és faji támogatás erős láncza váltotta fel.

Vagy az uj korban a napóleoni háborúk idejében a legkülönbözőbb kulturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi fokon álló államok, amelyek egymással szemben barátságos viszonyban sem voltak, Napoleon ellen egyesülnek és abból az egyesült küzdelemből öntudatos nemzeti törekvések és sajátságok fejlődnek.

A társadalmat, a politikát mozgató erőket nem lehet tisztán gazdasági okokban keresni. A nemzeti, vallási, erkölcsi érzések oly

erők, amelyek nélkül sem a múlt, sem a jelen eseményeit kellően megérteni nem lehet.

Tisza István gróf a Magyar Társadalom- tudományi Társaság egyik ülésén mondta, hogy azok, akik mindent a közgazdasági viszonyokból akarnak kimagyarázni,, az egész emberiséget ahhoz a sertéscsordához teszik hasonlóvá, amelynek a vályú körüli elszánt küzdelme tölti meg egész életét. Két oldala van az emberi életnek : anyagi és szellemi, materiális és ideális. Az a tudomány, amely csak a materiális, az anyagi vonatkozásokat látja, époly egyoldalú, ép oly hibás féltudomány, mint az a másik, amely ezt letagadja.“

Abban igaza van a történelmi materi- álizmusnak, hogy a gazdasági törekvéseknek és szükségleteknek döntő befolyásuk van a társadalmi és állami fejlődésre és kialakulásra a népek életének még oly téréin is, amelyek az ethikai, szellemi életre vonatkoznak, de nem képeznek egyedüli, kizárólagos mozgató erőt, mert az állami, társadalmi fejlődés különböző tényezők behatásának eredője.

Ilyen tényezők a konzervativizrpus, liberalizmus, socializmus is.

Akkor tehát, midőn a radikális magyar- országi szabadkőművesség a társadalmi, állami jelenségeket tisztán gazdasági alapon bírálja és az állam, társadalom fejlődését merőben gazdasági alapon kívánja, hibás kiindulópontot választott, mert figyelmen kivül hagyott sok oly tényezőt, amelyen programjuk gyakorlati keresztülvitelénél minduntan „zátonyra“ jutnak.

A. szegénység* okai.

Irta : ID. EGAN LAJOS.

Általános a töprengés, miként lehetne a gazdasági krízisnek végét szakítani. Minden téren keresik az eszközöket és módokat, miként lehetne az általános drágaságot meg- szüntetnini. Emberi dolog, hogy ezen fontos kérdés megoldásánál minden tábor féltékenyen őrzi a maga sánczait és hacsak lehet, iparkodik a maga baján segíteni, nem törődve az ellentábor érdekeivel. De miután az állam nagy sánczai keretében minden benne élő külön tábornak, kellő erőben kell a maga helyét megállni, hogy az összesség nagy érdeke kárt ne szenvedjen, tehát a közérdek megkívánja, hogy az egymás mellé sorakozott államfenntartó meílékérdekek, a közös államérdek megóvásának szempontjából, harmóniában legyenek. Ez az a magasabb szempont, melyet az államhatalomnak minden melléktekintet félretoiásával gyakorolni kell.

Nem szabad például némely helyen az egyik tábor kedvéért olyan behozatali vámokat alkotni, melyek az egész országot a védelem kötelékével fojtogatva, a hasznos külkereskedelmet lehetetlenné teszik. De nem is okoz annak hiánya bajt, ha az állam például egy agrár országban, az ország legnépesebb, leghasznosabb termelő osztályát, másként is megtudja védeni, a mit tenni kötelessége is és ezt megteszi úgy, hogy a készpénz jövedelméből élő másik nagy és fontos tömeg érdeke csorbát ne szenvedjen, hogy az egyik tábor jó erőben tartása a másik szinte igen fontos helyet foglaló tábor gyengülése nélkül fenntartassék. Tolja csak félre bátor kézzel azt a harmadik a tulfejlődött közvetítői tábort és helyezze el úgy, hogy az az egységes harmóniát ne zavarja.

A gazdának legyen ereje, kitartása és bátorsága küzdelmes munkájához; a napibérért küzdők millióinak testi és lelki ereje nehéz feladatának lebonyolításához, ez az állam- hatalom legfontosabb feladata, melynek eredményes lebonyolításához, elsősorban a segítőeszközök sorrendjének megválasztásával igazolja bölcsességét.

Elsősorban szabadítsa meg a népét az állatkereskedelem és nagytőke szipolyozó részétől és támogassa minden téren a korrekt hitel, fogyasztó, bevásárló és értékesítő szövetkezeteket, akkor létrejön egy becsületes, egészséges kereskedő osztály, mely az államérdekeket úgy fogja szolgálni, hogy a mellett maga is szolidan megélhet.

Hogy a szövetkezés életképes, az kellőleg be van bizonyítva az által, hogy a szövetkezeti eszme az állam segítsége nélkül