Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-20 / 12. szám
Q HETI SZEMLE Szatmár, 1912. márczius 20. Tavaszi gyermekjátékok sport áruk, utazási czikkek, bőröndök, kosarak, gyermek- kocsik, kerti bútorok, alkalmi,ajándéktárgyak, össze hajtható gummi fürdő kádak RAGÁLYINÁL, Deák-tér 8. szám. ut . . . az iskolából, a szülei háztól örökölt, szent hitbuzgalom. Egykor elég volt az a kötelesség, a mélyet a lelkipásztor benn a templomban végzett, hivatalában teljesített. Ma ez a kötelesség, a lelkipásztori hivatás megszélesedett. Száz szeművé, száz karúvá lett. A tisztán egyházi funkciók nagy és belső, kitartó munkát igénylő társadalmi tevékenységgé fejlődtek. A társadalmi tevékenység, munka, fá- radhatlan ébrenlét nem külön érdemekre számító csemegék. Kenyér, erős kötelesség, élet. . . mely nélkül ébrenlétre sohasem számíthatunk. .... És felemelő és vigasztaló, hogy ebben az időben, ebben a korban, mikor ellenségeink azt hirdetik és azzal biztatják sikereiket, hogy a papot az oltárhoz szorították, hogy a lelkészek tekintélyét és súlyát alaposan leszállították, hogy ma: éppen ezen lelkipásztorokat, éppen azokat a papokat, kikben a bizalom gyengült önmaguk iránt és a nép, a hivök iránt is ... . éppen azokat, mondom, maga a nép, a hívek, a felébredt intelligenczia veszi karjaira és emeli és kényszeríti ha kell oda, a hol neki helye van ... a társadalmi munka, az élő és cselekedni tudó hitélet vezetésére és középpontjába. Bodnár Gáspár. Nem tagadják meg magukat. A nemzeti munkapárt legutóbbi magatartása nem várt meglepetéssel szolgált az országnak. Kuruczkodni próbált. Szembehelyezkedett a bécsi akarattal az a párt, amely Bécsnek akaratából és pénzéből, osztrák érdekek szolgálatára jött létre s születése óta magán viselte az elvtelenségnek, gerincztelenségnek s a szolgai meghuny ászkodásnak anyajegyét. A nemzet jogai mellett foglalt állást az a párt, amelyik a nemzeti akarat letörésére alakult. Amennyire érthetetlen volt ez a hir- telenül bekövetkezett munkapárti Pál-fordulás lélektanilag, annyira örvendetesnek látszott nemzeti szempontból. A magyar nemzeti érzésnek felébredését véltük látni a munkapárt abba a korba, midőn az áldozat füstje a Pan- theonból szállá föl s a zsiráffok és tigrisek szökelltek Flavius amfiteátrumában. A legbüszkébb királyi házak csak tegnapiak e főpapok leszármazásával hasonlítva össze. E leszármazást szakadatlan sorozatban nyomozhatjuk vissza attól a pápától, ki Napóleont a tizenkilencedik században koronázta meg, addig a pápáig, ki Pipint a nyolcadikban kente föl; s Pipin koránál följebb terjed e fönséges dinasztia, mig nem a rege szürkületébe vész el. A velencei köztársaság közelíti meg régiségre nézve. De a velencei köztársaság modern vala a pápasághoz képest s a velencei köztársaságnak vége és a pápaság áll. A pápaság áll, nem hanyatlásban, nem mint puszta régiség, hanem telve ifjú életerővel. A katholikus egyház most is a világ legszélső végéig küldi misszionáru- sait, kik oly buzgók mint azok valának, kik Ágostonnal Kentben szálltak partra s most is ugyanazon szellem erejével állnak szemben ellenséges királyokkal, amelylyel Atillával álltak szembe. Híveinek száma nagyobb, mint bármely előbbi korszakban. Szerzeményei az újvilágban bőven pótolták kárát, veszteségeit az óban. Szellemi uralma kiterjed a nagy országon át, melyek a Missouri sikjai és a Horn foka között fekszenek oly országokra, melyeknek egy század múlva, nem valószínűtlen, szintannyi népesezen megemberelésében. Sajnos, örömünk és hazafias reménykedésünk nem tarthatott sokáig. Csak néhány napig. A munkapárti felbuzdulás amilyen váratlanul támadt, olyan hirteleniil lelohadt. Úgy, mint a felfújt hólyag, amelyik léket kapott. Először a „komoly“ mungók, a jövőbe nézők kezdték egyre fokozódó crescendo-ban hangoztatni, hogy a munkapárt nem kötheti le magát és nem jöhet ellentétbe a királylyal. Majd következett a pártértekezlet s azon Tisza Istvánnak a beszéde, amelyben a hazafias frázisok és Auffenberg-ellenes kiszólások mellett a leg- émelygősebb hasravágódás foglaltatott a felséges akarat előtt. Teljessé tette azután a meghunyászkodást a párthatározat, amely már csak a Khuen kormány elveihez kíván ragaszkodni, az ujoncmegajánlási jognak parlamenti biztosításáról ellenben egy szót sem tartalmaz. Mikor pedig nyilvánvalóvá lett, hogy Bécs is, Lukács László is egyedül a munkapárt támogatásával, Justhék nélkül, akarja a válságot megoldani, akkor teljesen elcsendesedett a mungók hazafias lelkiismerete. Azóta semmi követelésük sincs már. Ebben a gyorsvonat sebességű leszerelésben nem a hazafias érzésnek teljes komolytalansága a legelszomoritóbb. Bár ez is hozzájárult ahhoz, hogy Bécsben magyar nemzeti mozgalmat többé komolyan nem vesznek. De sokkal szomorúbb az a perspektíva, amelyet a fentvázolt események nyitnak s amelyben a maga meztelenségében jelenik meg a mai kormányzópárt jelleme és politikai erkölcse, íme nyilvánvalóvá lett, hogy a nemzeti munkapártnak igenis van egy, egyetlenegy programm- pontja, amelyért mindenre kész, amelyért feláldozza a nemzet legszentebb jogait sőt fogait is meri vicsorítani fölfelé. Ez az egy pont, ez a főcél, amelyért mindent s amelyet semmiért sem engednek, ez a hatalom. Hát hiszen a munkapárt részéről érthető ez a görcsös ragaszkodás a hatalomhoz. Tudják ők nagyon jól, hogy a kormányhatalom nélkül visszasülyednének abba a névtelen semmibe, ahonnan előkerültek. Náluk ez tehát semmi egyéb, mint az életösztönnek a megnyilatkozása, amely megtalálható a leghitványabb féregnél is. Miért ne lenne meg tehát az összes csuszó-mászó lényeknél ? De már igazán érthetetlen a nemzet részéről, hogy erre az ország testéből élő, az ország javait felélő érdekszövetségre bízza sorsának intézését. ségük lesz, mint amennyi most Európát lakja. Nem látunk jelenséget mely odamutatna,„hogy hosszú uralmának vége közeledik. O látta kezdetét minden kormánynak és mindemegyházi intézménynek, mely jelenleg a világon létezik; s nem tudjuk bizonyosan, nincs e arra hivatva, hogy minde- niknek végét lássa. Nagy volt és tisztelt, mielőtt a szász Brittaniába lépett, mielőtt a frank átment a Rhenuson, midőn még görög ékesszólás virágzott Antiochiában, midőn bálványokat imádtak a mekkai templomban. Es talán akkor is fog állani ernyedetlen erővel, midőn valami uj-seelandi utazó egy nagy pusztaság közepeit a londoni hid egyik tört ivezetén foglal helyet, hogy Szent Pál romjait vázolja“. * A katholikus egyház tizenkilenc százados pályájának szemléleténél lehetetlen a következő gondolat elől elzárkóznunk : ha csakugyan a termelési és fogyasztási rendszer egyszóval az anyagi kultúra változtával változnék mindig az ideológiai fölépitmény, a vallási, erkölcsi, jogi bölcseleti eszmék ; hányszor kellett volna már a katholikus egyháznak tanait föladnia, átalakítania ? ! * Maculay. A pápaság. Budapest 1904. 1—5-ig. 'Németiig Gyula dr. A pénzügyigazgatóság. Szinte panama-ize van ennek a kérdésnek. A Dread- nougthokra minden pénzét elköltő állam már zsarolási kísérletekre szorul. Licitáltatja a városokat : Ki ad többet ? Ha Nagykároly, övé a pénzügyigazgatóság ; ha Szatmár — akkor Szatmáré. Fenékig corruptio ez az eljárás. Pedig talán azt kellene várnunk, hogy az úgyis megromlott közszellem purifikálására törekszik a kormány és kikapcsol vetélkedést, uzsorázást az ilyen kérdés eldöntésénél. Az elfogulatlanság, a magasabb szempont igy vetné föl az alternatívát: Az országra nézve mi jobb : ha két városa lesz-e jövőben is, vagy az, ha elpusztul az egyik és faluvá siilyed csak azért, hogy a másik — a mely pénzügyigazgatóság nélkül is a rohamos fejlődés utján törtet előre — kinevethesse gyönge és vértelen vetélytársát ? A kereszténység és a magyarság veszedelme. ii. Irta: Id. EGAN LAJOS. Burján Károly azt ajánlja okosan megirt röpiratában, hogy tegyünk félre minden személyi hiúságot, felekezeti érzékenységet és tanuljunk ellenségeinktől, szervezkedjünk, állítsunk ki organizált, fegyelmezett, hadsereget és védekezzünk egyesült erővel a reánk törő közös ellenség ellen, mely ádáz eszközökkel támadja és veszélyezteti keresztény és magyar voltunkat, mert a nálunk vendégjogot élvezett bevándorlottak egész serege destruktiv racionálista véralkatával, kritikátlan főt megtévesztő, szemfényvesztő rabulisztiká- jával rávetette magát az ország lakosságára és veszedelembe döntéssel fenyegeti mindazon eszményi javakat, melyeknek felhalmozása a keresztény kultúrának el nem vitatható érdeme. Ezek a keresztény nemzeti társadalom professzionátus ellenségei, hangzatos cimü, együvé tartozó árnyalatai egy zsidó vezetés alatt ■ levő keresztényellenes áramlatnak, melynek czélja.: megfosztani bennünket kultúránktól, vagyonúnktól, hogy átkozott természetük szerint, dús utravalóval ellátva, tevékenységüket ismét más helyen gyakorolhassák. Ezek a materiálisták, radikálisok, szabadgondolkozók, haladó úttörők, nihilisták, nemzetköziek cime alatt működő Istentagadók, mindannyian a destruktiv áramlatok képviselői, az emberiség igazi húsevői, akik a testi élvezetek lezárásával lezártnak tekintik az élet célját. Csak olyan ezek szerint az ember végcéljában, mint a jó legelőn élt döglött állat, mely kiadta páráját. És ezek a modern bölcsek azzal dicsekednek, hogy az ő uj hölcseségükkel uj lélek száll az emberiség testébe! Micsoda lélek ez ? kérdi Burján. — Az ős, félvad ember lelke az, azé az emberé, aki az érzéki szemléleten kívül magasabb lelki funkczióra képtelen volt; azoké az embereké, akiket Krisztus tanításai emeltek ki állati anarchiából; azé, akit a keresztény kultúra küzdelmes munkája tett igazán emberré, az a magát fegyelmezni és vágyait mérsékelni tudó erkölcsi lénynyé. Hát ez az uj lélek, erkölcsi értelemben nem is lélek és nem is uj, mert az a legrégibb vadembereknek volt lelki sajátsága és ez a lelketlen sereg, végig bolyongva a világot, Istent, hazát nem ismerve, embertársait csupán spekulációs objektumnak nézi. Burján helyesen vélekedik, hogy ezek nem támadták direkte a kereszténységet, annak oka nem a hajlandóság hiánya, hanem a hadieszköz azt kívánta, hogy elsőbb meg kell mételyezni az uj kultúra szent nevében a nép lelkét és azután kezdődhetik a hajrá Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk TI I rr 0 r kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16, KpUKO \í\W(l(\V ”MOKKA“ keverék czégem különlegessége U vlilYv U Ilii U VI i klgr. 4*40 korona. Villany erővel pörkölve
