Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-03 / 1. szám

2 Szatmár, 1912. januári us 3. Ajándéktárgyakból, a műipar mindennemű remekei, külön baba és játékosztály Ragályinál Szatmár, Deák-tér 8. Telefon 296. „HETI SZEMLE“ közömbös ; ellenfeleink harczi készsége ele­ven. És nekünk alig van fegyverünk. Recrudescunt vulnera noslra — ez az eredmény. Ébredés ez. Élni akarás. A gyógyulás keresése. Az egészséges vér megmozdulása. A sebekre a gyógyulás orvosságát az Irodalmi Kör viszi. Egyik legértékesebb szervünk kél életre, hogy az egész egyházmegye katholikus szer­vezetei közt létrehozza a szellemi centralizá­lást. Hogy még mélyebbé tegye ügyeink iránt az érdeklődést; hogy megéleszsze a katholi­kus öntudatot és tevékenységet; hogy a katholikus sajtó életbevágó ügye iránt ered­ményes mozgalmat indítson ; hogy föllenditse a Pázmány-sajtót; hogy anyagi forrásokat nyisson tevékenységével és vállalkozásával a pénzben vérszegény katholikus sajtó számára. — Az e hóban újjászervező gyűlését tartó Irodalmi Körnek ez első lépését már igen nagy jelentőségű adiv eredménynek tartjuk. Kelemen Samu és a városi adó. Különb és jóval ellentétesebb kapcsolatokban is szerepel Kelemen von Groszwardein, mint például: a katholicismus és — ő; a congrega- tiók és — ő. Adóalany létére tehát nem csoda a czimben jelzett viszonylat sem. Hanem — és ez már baj — itt is rendezetlen viszonyai van­nak, a miben nem segít még — a receptio sem. Kelemen Samu t. i. nemcsak képviselője, de adófizetője Szatmárnak, Hogy milyen furcsán képviselője, már tudjuk, de — úgy látszik — ugyanolyan furcsán adófizetője is. Ez most pattant ki, mikor fölbontott egy megint más­féle viszonyt (sokfélék ezek): a társügyvédséget Farkas Jenővel. Az ilyen viszonyfölbontások nem mennek simán, a bíróságnak is van sze­repe. Itt is volt. Egy választott bíróság állapi­csöndben, de forró munkában átélt napjai mutatják meg csodálatos eredményét a szat­mári oltáregyesületi hölgyek nagy buzgósá- gának; Élükön Vécsey Esther bárónő áll, a mély vallásosságu Vécsey-család minden katholikus mozgalomban munkás tevékeny­séggel szereplő tagja, ez a valóban krisztu- sian aristokratikus lélek. Mellette most még kevesen, a kiket megigézett az Eucharistiá- ban rejtőző Krisztus. És a mint 0 mindent odaadott érettünk, ők odaadják Neki idejü­ket, munkájokat és sok koronává gyarapo­dott filléreiket is. Megkapó e nemesen szép lelkek buz- gólkodása, a mint keddenkint összegyűlnek a zárdában az oltáregyesületi munkadélutá­nokra. Azt vallják, hogy üres volna e délu­tánok nélkül életük, olyan mély varázs van e munkaórákban. Valami szivet emelő, lel két mélyítő, szent varázs. Társaságról mon­danak le, szórakozásokat, házimunkát hagy­nak el, de eljönnek azért az édesen mély fizetésért, a melylyel e délutánokon leiköket aranyozza be Krisztus. így kell lenni. Mert valóban csodálatos az a sok örömtől ragyogó arcz, a mint munkája fölé hajolva finom Íz­léssel horgol, hímez, varr, szabja a vásznat, gépeli az albát, paszomántozza a casulát. És aztán milyen meleg kitörései a testvéri sze­retetnek, a mikor egy egy uj dolgozó tag lép a munkaterembe, vagy milyen lelkes ujjon- gás a mikor egy-egy nagyon szép uj csip­kemintát, vagy hazavitt és otthon elkészített munkát hoz valaki. Aztán elül a beszéd : a tóttá meg, hogy a közös ügyvédi iroda jöve­delme milyen arányban illeti meg az elvált fe­leket. Ehhez természetesen az egész jövedel­met is meg kellett állapítani. Ez pedig — úgy halljuk — egy éven át 135.000 korona volt. No de mondjuk, hogy csak 100.000, vagy épen csak 50.000 K ez a jövedelem — akkor is derék adófizetője volna Kelemen v. G. Szat márnák: fizetvén városi egyenes adóban 10.000, vagy 5.000 koronákat. Ámde csak — 500 ko­ronát fizet, mert jövedelme — mint az adóbe­vallási iv beszéli — csak ötezer és nem ötven­ezer korona. Különös kis tévedés, habátor csak egy nulláról van szó. Különben nem akarjuk kitanitani ezt a „közjogi méltósággal“ rendel­kező férfiút. Neki kell kimagyaráznia ezt a furcsán rendezetlen adóviszonyt. Neki, a ki oly kényesen védi sajtópörökkel magát. Mert ilyen kis üzletek ellen az egész város adózó közön­sége joggal fölzudulhat, mivelhogy épen két százalékkal volna kevesebb a városi pótadó, ha Kelemen Samu nem 500, de 13.000 koronát fizetne. Mindezek után azt hiszszük, még egy viszonya bomlik föl Kelemennek Szatmárral: a képviselősége. Szatmár vezet. Irta: Id. EGAN LAJOS. Hogy a zsidókérdés fölszinen maradjon a képviselőházban és hogy ottan néha zsar­gon viczezet is halljanak, arról gondoskodik Szatmár képviselője, akit a ház deczember 21-iki ülésében Polonyi Géza a szapulóba mártva mutogatott. Bizonyosan öröme telik Szatmárnak ab­ban,-ha Polónyi Géza beszédéből egyes rész­leteket szószerint leközlünk, legalább látja, hogy a város hire milyen utón emelkedik bizonyos kérdések előtérbe erőszakolásával. Lássuk hát, mit beszélt Polonyi Géza. Azt mondja a vita során : „Kelemen Samu Szat­már képviselője egy különös szokásának megfelelően, újra támadásban részesített en­gem. Feltűnik már maga az a körülmény, hogy valahányszor a zsidóság kérdése a házban felhozatik, akkor Kelemen Sámuel, Szatmár városának képviselője, magát mindig, mint protokollált védőt állítja be. Ez ellen nekem nem is volna kifogásom, ha valaki támadta volna az illető felekezetet; a dolog azonban úgy történt, hogy én már régen, még a költségvetés általános vitájánál, fel­állítottam egy tételt, a mely osztatlan he­lyesléssel találkozott. A t. képviselő ur ezt felhasználva csak azért, hogy egy pár nem szerencsésen meg­választott zsargon viczczét elhelyezhesse, en­gem oly színben tüntet fel, mint a ki akkor is a felekezeti türelmetlenséget akartam volna istápolni. Arról van szó röviden, hogy én épen a felekezetek közti béke szempontjából, a következő tételemet állítottam be. Nekünk könnyű megegyezni abban, hogy ha a reli- giót különválasztjuk az ethostól — religió alatt értem azokat a szabályokat, a melyek az embernek az Istenhez való vonatkozását rendezik — a religió terén ne csak kíméle­tesek, hanem a végtelenségig türelmesek legyünk egymás iránt és ne avatkozzék se törvényhozás, se adminisztráczió a religiónak azon törvényeibe, a melyek az ember lelkét felemelik az Istenhez. Ki-ki imádja Istenét az ő meggyőződése szerint, a melyet egy­formán tiszteletben tartozunk tartani. Az etika, a valláserkölcs területén pedig azt a tételt állítottam fel, hogy itt is könnyű lesz az engesztelődés, mert — és ezt például hoztam fel — Francziaországban és Német- ' országban is megtörtént, hogy az állammal szemben tett nem vallási, nem religiózus, hanem etikai konfesszió alapján az ott élő zsidó felekezetek, felekezeti különbség nélkül, megtalálták az egymás közt való megegye­zést, úgy hogy egyúttal harmóniába kerül­tek az állam etikai felfogásával is. Én nem azon konfessziót követeltem, mint a hogy a Kelemen Samu képviselőtár­sam rámfogja, hisz nem is én hoztam ezt a kérdést napirendre, hanem azt mondtam, lelkekben szántogat Isten, mikor az igaz­gató felolvas; Krisztus üzenetei ezek az Ö beszédére szomjuhozó sziveknek. — Vannak más örömek is e meghitten hangulatos délu­tánokon. Néha-néha egy otthoni elfoglaltsá­gától lekötött tag küld vásznat, máskor egy szegény cselédleány erején fölül való ado- mányokkkal mutatja meg a szentségi Jézus iránt való áldozatos széretetét. Milyen csodás illata van mindezeknek- nek ! S hogy egygyé lesznek fiatal lányok, őszhaju matrónák, mikor leikök megtelik e munkadélutánok varázsos levegőjével. Még 4 óra után is be-belép halkan valaki. Egy- egy tanitónő, a ki csak ilyenkor jöhet sietve iskolájából. — Hat óra felé aztán egy mély fohász a zárdatemplomban a szentségház előtt és Krisztus áldásával, meleg csókjával távoznak az oltáregyesületi hölgyek. Sok más is van e munkadélutánokban. A kiállításnak csak anyagban sok ez­ret érő tárgyai a hiúság mennyi piperés ürességeiből készültek. Mert bizony a kiállí­tás szinte egészen a buzgó tagok áldozat- készségéből került elő. Milyen nagy érté­kekké vált igy a talán máskép a hiúság ha- szontalanságaira elpazarolt pénz! Mennyi tartalmas, szép munkában eltöltött óra vált volna az Oltáregyesület nélkül az emberszó­lás, vagy léhaság szivet őrlő bűneivé. És a mi még mindezek mögött van: a szentség- imádások ihletett órái, a sokszoros áldozás édességei, a lelkigyakorlatok mélyen szántó napjai, a kegyelein áradásai a szentbeszé­dek, a közös szentáldozások alatt és az ezek nyomán kialakuló lelki élet — ezeket csak Isten tudja, a ki a legértékesebb lelkeket az Oltáregyesület körébe gyűjti össze. Bizony érthető, ha főpásztorunk, Bo- romisza Tibor dr. főpásztori föladata legelső­jéül ifizte- ki egyházmegyéjében az oltáregye­sületek szervezését. Mert a sokféle katholi­kus egyesület közt egy sincs, a mely az élet minden körülménye közt oly öntudato­san megálló katholikus lelket alakitana ki, mint az Oltáregyesület, a melynek prog- rammja a legkrisztusibb : imádkozni és dol­gozni. Ezért sürgette főpásztorunk körleve­leiben a plébániák mindegyikén a fiókoltár- egyesületek megalakítását. Ezek szervezése most folyik egyházmegyeszerte. Már régeb­ben a nagykárolyi fiók és most a szatmári középponti oltáregyesület mutatta meg, meny­nyire a mai idők embereinek számára való az oltáregyesület. Decz. 28-án d. u. 3 órakor nyílt meg a a szatmári oltáregyesület kiállítása. A zárda­templomban fényes assistentiával Pemp An­tal praelatus-kanonok szentségkitétellel litá­niát végzett, a mely után a jelenvolt nagy közönség, élén Vécsey Esther bárónővel a templomból a kiállítási terembe vonult. A megnyitáson szépszámú küldöttséggel képvi­seltette magát a nagykárolyi fiók-oltáregye- sület, ott volt Szabó István preelatus-kano- nok, Vécsey Aurél br., a helybeli papság. A közönség szinültig megtöltötte a termet. Majd nagy segédletével Boromisza Tibor dr. megyés püspök vonult be a terembe, a hol Varjas Endre, oltáregyes, igazgató rövid be­Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék czégem különlegessége 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel* pörkölve 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom