Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-03 / 1. szám
2 Szatmár, 1912. januári us 3. Ajándéktárgyakból, a műipar mindennemű remekei, külön baba és játékosztály Ragályinál Szatmár, Deák-tér 8. Telefon 296. „HETI SZEMLE“ közömbös ; ellenfeleink harczi készsége eleven. És nekünk alig van fegyverünk. Recrudescunt vulnera noslra — ez az eredmény. Ébredés ez. Élni akarás. A gyógyulás keresése. Az egészséges vér megmozdulása. A sebekre a gyógyulás orvosságát az Irodalmi Kör viszi. Egyik legértékesebb szervünk kél életre, hogy az egész egyházmegye katholikus szervezetei közt létrehozza a szellemi centralizálást. Hogy még mélyebbé tegye ügyeink iránt az érdeklődést; hogy megéleszsze a katholikus öntudatot és tevékenységet; hogy a katholikus sajtó életbevágó ügye iránt eredményes mozgalmat indítson ; hogy föllenditse a Pázmány-sajtót; hogy anyagi forrásokat nyisson tevékenységével és vállalkozásával a pénzben vérszegény katholikus sajtó számára. — Az e hóban újjászervező gyűlését tartó Irodalmi Körnek ez első lépését már igen nagy jelentőségű adiv eredménynek tartjuk. Kelemen Samu és a városi adó. Különb és jóval ellentétesebb kapcsolatokban is szerepel Kelemen von Groszwardein, mint például: a katholicismus és — ő; a congrega- tiók és — ő. Adóalany létére tehát nem csoda a czimben jelzett viszonylat sem. Hanem — és ez már baj — itt is rendezetlen viszonyai vannak, a miben nem segít még — a receptio sem. Kelemen Samu t. i. nemcsak képviselője, de adófizetője Szatmárnak, Hogy milyen furcsán képviselője, már tudjuk, de — úgy látszik — ugyanolyan furcsán adófizetője is. Ez most pattant ki, mikor fölbontott egy megint másféle viszonyt (sokfélék ezek): a társügyvédséget Farkas Jenővel. Az ilyen viszonyfölbontások nem mennek simán, a bíróságnak is van szerepe. Itt is volt. Egy választott bíróság állapicsöndben, de forró munkában átélt napjai mutatják meg csodálatos eredményét a szatmári oltáregyesületi hölgyek nagy buzgósá- gának; Élükön Vécsey Esther bárónő áll, a mély vallásosságu Vécsey-család minden katholikus mozgalomban munkás tevékenységgel szereplő tagja, ez a valóban krisztu- sian aristokratikus lélek. Mellette most még kevesen, a kiket megigézett az Eucharistiá- ban rejtőző Krisztus. És a mint 0 mindent odaadott érettünk, ők odaadják Neki idejüket, munkájokat és sok koronává gyarapodott filléreiket is. Megkapó e nemesen szép lelkek buz- gólkodása, a mint keddenkint összegyűlnek a zárdában az oltáregyesületi munkadélutánokra. Azt vallják, hogy üres volna e délutánok nélkül életük, olyan mély varázs van e munkaórákban. Valami szivet emelő, lel két mélyítő, szent varázs. Társaságról mondanak le, szórakozásokat, házimunkát hagynak el, de eljönnek azért az édesen mély fizetésért, a melylyel e délutánokon leiköket aranyozza be Krisztus. így kell lenni. Mert valóban csodálatos az a sok örömtől ragyogó arcz, a mint munkája fölé hajolva finom Ízléssel horgol, hímez, varr, szabja a vásznat, gépeli az albát, paszomántozza a casulát. És aztán milyen meleg kitörései a testvéri szeretetnek, a mikor egy egy uj dolgozó tag lép a munkaterembe, vagy milyen lelkes ujjon- gás a mikor egy-egy nagyon szép uj csipkemintát, vagy hazavitt és otthon elkészített munkát hoz valaki. Aztán elül a beszéd : a tóttá meg, hogy a közös ügyvédi iroda jövedelme milyen arányban illeti meg az elvált feleket. Ehhez természetesen az egész jövedelmet is meg kellett állapítani. Ez pedig — úgy halljuk — egy éven át 135.000 korona volt. No de mondjuk, hogy csak 100.000, vagy épen csak 50.000 K ez a jövedelem — akkor is derék adófizetője volna Kelemen v. G. Szat márnák: fizetvén városi egyenes adóban 10.000, vagy 5.000 koronákat. Ámde csak — 500 koronát fizet, mert jövedelme — mint az adóbevallási iv beszéli — csak ötezer és nem ötvenezer korona. Különös kis tévedés, habátor csak egy nulláról van szó. Különben nem akarjuk kitanitani ezt a „közjogi méltósággal“ rendelkező férfiút. Neki kell kimagyaráznia ezt a furcsán rendezetlen adóviszonyt. Neki, a ki oly kényesen védi sajtópörökkel magát. Mert ilyen kis üzletek ellen az egész város adózó közönsége joggal fölzudulhat, mivelhogy épen két százalékkal volna kevesebb a városi pótadó, ha Kelemen Samu nem 500, de 13.000 koronát fizetne. Mindezek után azt hiszszük, még egy viszonya bomlik föl Kelemennek Szatmárral: a képviselősége. Szatmár vezet. Irta: Id. EGAN LAJOS. Hogy a zsidókérdés fölszinen maradjon a képviselőházban és hogy ottan néha zsargon viczezet is halljanak, arról gondoskodik Szatmár képviselője, akit a ház deczember 21-iki ülésében Polonyi Géza a szapulóba mártva mutogatott. Bizonyosan öröme telik Szatmárnak abban,-ha Polónyi Géza beszédéből egyes részleteket szószerint leközlünk, legalább látja, hogy a város hire milyen utón emelkedik bizonyos kérdések előtérbe erőszakolásával. Lássuk hát, mit beszélt Polonyi Géza. Azt mondja a vita során : „Kelemen Samu Szatmár képviselője egy különös szokásának megfelelően, újra támadásban részesített engem. Feltűnik már maga az a körülmény, hogy valahányszor a zsidóság kérdése a házban felhozatik, akkor Kelemen Sámuel, Szatmár városának képviselője, magát mindig, mint protokollált védőt állítja be. Ez ellen nekem nem is volna kifogásom, ha valaki támadta volna az illető felekezetet; a dolog azonban úgy történt, hogy én már régen, még a költségvetés általános vitájánál, felállítottam egy tételt, a mely osztatlan helyesléssel találkozott. A t. képviselő ur ezt felhasználva csak azért, hogy egy pár nem szerencsésen megválasztott zsargon viczczét elhelyezhesse, engem oly színben tüntet fel, mint a ki akkor is a felekezeti türelmetlenséget akartam volna istápolni. Arról van szó röviden, hogy én épen a felekezetek közti béke szempontjából, a következő tételemet állítottam be. Nekünk könnyű megegyezni abban, hogy ha a reli- giót különválasztjuk az ethostól — religió alatt értem azokat a szabályokat, a melyek az embernek az Istenhez való vonatkozását rendezik — a religió terén ne csak kíméletesek, hanem a végtelenségig türelmesek legyünk egymás iránt és ne avatkozzék se törvényhozás, se adminisztráczió a religiónak azon törvényeibe, a melyek az ember lelkét felemelik az Istenhez. Ki-ki imádja Istenét az ő meggyőződése szerint, a melyet egyformán tiszteletben tartozunk tartani. Az etika, a valláserkölcs területén pedig azt a tételt állítottam fel, hogy itt is könnyű lesz az engesztelődés, mert — és ezt például hoztam fel — Francziaországban és Német- ' országban is megtörtént, hogy az állammal szemben tett nem vallási, nem religiózus, hanem etikai konfesszió alapján az ott élő zsidó felekezetek, felekezeti különbség nélkül, megtalálták az egymás közt való megegyezést, úgy hogy egyúttal harmóniába kerültek az állam etikai felfogásával is. Én nem azon konfessziót követeltem, mint a hogy a Kelemen Samu képviselőtársam rámfogja, hisz nem is én hoztam ezt a kérdést napirendre, hanem azt mondtam, lelkekben szántogat Isten, mikor az igazgató felolvas; Krisztus üzenetei ezek az Ö beszédére szomjuhozó sziveknek. — Vannak más örömek is e meghitten hangulatos délutánokon. Néha-néha egy otthoni elfoglaltságától lekötött tag küld vásznat, máskor egy szegény cselédleány erején fölül való ado- mányokkkal mutatja meg a szentségi Jézus iránt való áldozatos széretetét. Milyen csodás illata van mindezeknek- nek ! S hogy egygyé lesznek fiatal lányok, őszhaju matrónák, mikor leikök megtelik e munkadélutánok varázsos levegőjével. Még 4 óra után is be-belép halkan valaki. Egy- egy tanitónő, a ki csak ilyenkor jöhet sietve iskolájából. — Hat óra felé aztán egy mély fohász a zárdatemplomban a szentségház előtt és Krisztus áldásával, meleg csókjával távoznak az oltáregyesületi hölgyek. Sok más is van e munkadélutánokban. A kiállításnak csak anyagban sok ezret érő tárgyai a hiúság mennyi piperés ürességeiből készültek. Mert bizony a kiállítás szinte egészen a buzgó tagok áldozat- készségéből került elő. Milyen nagy értékekké vált igy a talán máskép a hiúság ha- szontalanságaira elpazarolt pénz! Mennyi tartalmas, szép munkában eltöltött óra vált volna az Oltáregyesület nélkül az emberszólás, vagy léhaság szivet őrlő bűneivé. És a mi még mindezek mögött van: a szentség- imádások ihletett órái, a sokszoros áldozás édességei, a lelkigyakorlatok mélyen szántó napjai, a kegyelein áradásai a szentbeszédek, a közös szentáldozások alatt és az ezek nyomán kialakuló lelki élet — ezeket csak Isten tudja, a ki a legértékesebb lelkeket az Oltáregyesület körébe gyűjti össze. Bizony érthető, ha főpásztorunk, Bo- romisza Tibor dr. főpásztori föladata legelsőjéül ifizte- ki egyházmegyéjében az oltáregyesületek szervezését. Mert a sokféle katholikus egyesület közt egy sincs, a mely az élet minden körülménye közt oly öntudatosan megálló katholikus lelket alakitana ki, mint az Oltáregyesület, a melynek prog- rammja a legkrisztusibb : imádkozni és dolgozni. Ezért sürgette főpásztorunk körleveleiben a plébániák mindegyikén a fiókoltár- egyesületek megalakítását. Ezek szervezése most folyik egyházmegyeszerte. Már régebben a nagykárolyi fiók és most a szatmári középponti oltáregyesület mutatta meg, menynyire a mai idők embereinek számára való az oltáregyesület. Decz. 28-án d. u. 3 órakor nyílt meg a a szatmári oltáregyesület kiállítása. A zárdatemplomban fényes assistentiával Pemp Antal praelatus-kanonok szentségkitétellel litániát végzett, a mely után a jelenvolt nagy közönség, élén Vécsey Esther bárónővel a templomból a kiállítási terembe vonult. A megnyitáson szépszámú küldöttséggel képviseltette magát a nagykárolyi fiók-oltáregye- sület, ott volt Szabó István preelatus-kano- nok, Vécsey Aurél br., a helybeli papság. A közönség szinültig megtöltötte a termet. Majd nagy segédletével Boromisza Tibor dr. megyés püspök vonult be a terembe, a hol Varjas Endre, oltáregyes, igazgató rövid beKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék czégem különlegessége 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel* pörkölve 11
