Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-03 / 1. szám
XXI. évfolyam 1. szám Szatmár, 1912. januárius 3. HITI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K Félévre — 4 _ f. Negyedévre — 2 K — f. Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a I*á*i»iány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán/ Silvester kor portáján. Szatmár, 1912. jan. 2. (-J-) Az örökkévalóság mérlege mindig munkában. A korponák billennek s a cselekedetek azonnal megmérve. Minden elfutott pillanat rögtön rákerül a benne történtekkel az isteni mértékre, hogy kimondassák fölöttük a kikerülhetetlen nagy törvény Ítélete, a mely megvesztegethetetlenül állapítja meg az örökkévalóság skálája szerint mindennek értékét, hitványságát. De mi, a múlandóság emberei, vágyaink, álmaink káprázatában nem tudunk obiectivek lenni. Lázunk mámoraiban délibábokat nézünk valóságoknak. Pelybeket gondolunk szikláknak. Villanásokat égő tüzeknek Nekünk Silvester éjszakájának komoly méltósággal búgó harangzúgása kell. Ez a megfélemlítő harangszó. Ez a számadásra hivó. A mely elfutja a párás csillogások megvesztegető ködét és leplezetlen mezítelenségben állítja szemünk eiő az esztendőt ezer mulasztásával, kevés alkotásával. Megjózanitó harangszó! Ábrándvesztő éj! Belsassar mámoros lakomája közt a falon megjelenő titkos irásu kéz ! Oh, de szükségünk van a tettektől fázó, a hangulatok sodrától elkapott lelkűnknek, phantasiával és nem alkotásokkal dolgozó értelmünknek Silvester metszőén hideg éjszakájára, a mikor a csillagok — oly meszsze, oly elérhetetlen távolságban mutatkoznak. A komoly, férfias confessio mélyen áradó hangulatában megteszi minden értékesebb lélek a maga számvetését. Legyen akármilyen kiábrándító is, vagy rémekkel meredező: meg kell tennünk nekünk is. Ott tartotta kezét ez esztendőn át lapunk a szivek verésén. A nemzet, a társadalom, a kultúra szivén. Észrevette a beteges, az egészséges áramlatokat ; visszhangot adott ezek hullámverése nyomán azoknak az örök elveknek, a melyeknek gátul, vagy mederül kell szolgálniók a föllépő rossz, vagy jó irányoknak. De légióként az egyházmegye öt vármegyéjének katholicismusát vizsgálta. Érdekeit tartotta szem előtt. Szükségleteiért kivánt dolgozni. A katholieismusban rejlő hazafias, kulturális, erkölcsi erőket akarta mozgásba hozni. Impozáns sikerű tiltakozó gyűlést tartott az antichrist!...vAmus irányzatai ellen. Kérdéseket veteii Tűifontos megvalósítandó alkotások terveit adta; számba- vette az egyházmegye katholicismusának meglevő szerveit; vizsgálta működésűket. Évfolyamunknak nem volt egyetlen száma, a mely ne foglalkozott volna ez országrész katholicismusának legjelentősebb föladataival. Hogy vitális érdekeknek adtunk hangot, erről előfizetőinknek a kétszeresen túl megnövekedett száma, a kérdések körül megindult eleven érdeklődés beszél. — Ennek megállapítása kell a mérlegkészítéshez. — Az érdeklődés természetszerűen nem egyforma. Nemcsak mellettünk, de — ellenünk is szól. így jó. Az állóvíz — halál. Ha kavarog, örvénylik, akkor veri föl iszapját, hogy megtisztuljon. Az élet és az egészség jele a komoly kérdések körül megindult harcz. Különösen két fölvetett gondolat körül vert nagy hullámokat az elvben egyöntetű, de a kivitelben, a módozatokban ellentétes érdeklődés. A katholicismus szerveinek cen- tralisatiója körül : a katholikus palota kérdőben; és az egyházmegyei katholikus sajtó fejlesztése körül. Az elsővel szemben — a látszatra igen nagy nehézségek beállítása miatt — félénken riadozó volt az érdeklődés. De érlelő meleg tüze hamvazza, pirosítja a kívánatos gyümölcsöt. A másik már áldozatokra, tettekre hivott. — Es m't mutat ezekre Silvester komoly éjszakájának mérlege ? Eredményt. Csak passiv még ez az eredmény. És ez : a mi nyitott, de narkotizált és igy eduig nem fájt sebeink élesen hasgató sajgása. Érezzük, hogy nagy bajaink vannak. Népünk gyöngült hitében; intelligentiánk Karácsonyeste . . . — NIL. — Karácsonyeste: párás álomablak. A lelkem vágyón tétováz előtte . . . Nem jó benézni — Úgyis megtagadlak Karácsonyesti bűvös mesepompa ! Bár kaczagásra, könnyre babonázna Piros pamutfülü aranydióid S bomló ezüstje angyalok hajának . , . . S bár megjelennek álomablakomba Sugárzó fényű gyertyacsillagok közt A drága szines czukrosgesztenyék S fehérfogu kaczér datolyák — Felém bólintanak komoly csokoládék S a lekvrárpettyes czukordominók És mind, amitől ujjongó öröm Nyitott be gyermekszívem ajtaján : Én jól tudom, hogy ez már mind mese És elmúlt tőlem, mindörökre tán . . . Nem jó benézni — Én voltam ? Én ? . . . Hát süppedt sirokon, Halott emlékek véres nászi ágyán Kinek az útja vitt keresztül ? . . . Ki tud a titkos, mély sebekrül, Amiket lelkem idegébe vágtak ? A kivirágzó szent fiatalságát, Harmatos, kincses, forró tavaszát Ki jegyezte el a fonnyadásnak ? . . . Kinek a szája maradt csókolatlan, Fakó és koldusárva ? Ki az, akiért a Messiás is Hiába jött ? . . . Hiába, Mert nincs hite — A régi szent legenda Csak könnyet lop már titkon a szemébe Karcsú fenyőfa ágai alatt — De kaczajából semmisem maradt . . . Nem jó benézni — ' Dermedő szivemtől Az ablakon már csupa jégvirág nyit . . . Ahol a könny megolvaszt egy parányit: Kikaczag rajta száz kis gyertyacsillag S a drága, szines czukros gesztenyék, A fehérfogu, kaczér datolyák, Komoly és súlyos töltött csokoládék S a lekvárpettyes czukordominók És mind, aminek ujjongó örömmel Kaczagni tudna — a mi gyermekünk . . . Visszaküld a múltam Játékos, boldog, mosolygós időkbe. 1911. Karácsony este. Az Oltáregyesület kiállítása. Egy időben azzal a nagy következményű mozgalommal, a mely katholikus hölgyeinket a cselekvés terére szólítja, hogy a szentségeinkben tipró ellenséges újságokkal szemben a katholikus sajtót vegyék apostolkodásukba : Szatmár katholikus hölgyei is kiléptek a nyilvánosság elé, hogy a szivükben élő eleven katholikus érzést, az Egyházzal összeforrt lelkületűket, az Eucharistiával krisztusivá formált szivöknek cselekedeteit megmutassák. Nagy jelentőségű az a — bizonyosan nemsokára országossá váló — katholikus női mozgalom, de mennyivel mélyebb, a női lélekkel harmonikusabb az, a miről a szatmári hölgyek adtak bizonyságot, a mikor egy kiállítás keretében bemutatták az egyházmegye szegény templomai számára készített egyházi ruhákat decz. 28—31-ig a zárda földszinti nagytermében. E kiállítás mögött is apostoli lélek rejtőzik. Fejlett, gyöngéd, nagyszivü és áldozatos. 1909 márcziusában gyűltek először össze, hogy megalakítsák az Oltáregyesületet, 1909 novemberében kapta meg az alakuló szervezet az egyházi megerősítést, a melylyel mint a Szatmár-Egyházmegye Középponti Oltáregyesülete életre kelt és most két esztendőnek hangtalan, alig tudott, mély Lapunk mai száma 12 oldal. TÁRCZA
