Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-01 / 9. szám
4 elaludt páholyt uj életre akarják kelteni. Lapunk egyik olvasója, aki a szabadkőművesek terjeszkedését és működését éber figyelemmel kiséri, most közli velünk, hogy a szabadkőművesek titkos lapjai a máramarosszigeti szabadkőművesekről következőket Írják : „Máramarosszigeten ez idő szerint 18 testvér van nagyobbára a debreczeni „Haladás“ tagja, devan köztük nehány budapesti páholybeli testvér is. Eddig önkéntes járulékokból 1200 koronát gyűjtöttek egy létesítendő páholy (Tisza ?) alapjára. A helyi viszonyok nagyban nehezítik, nemcsak a páholy, hanem még szabadkőmüvesi kör létesítését is és egyelőre csupán missziónak tekintik összejöveteleiket, amelyek elég süniek. Legutóbb lerakták egy szabadkőmüvesi könyvtár alapját. A testvérek a profán életbe is kiviszik a szabadkőmüvesi eszméket. Az ottani tanári körben nagy közönség előtt Dr. Pap Tibor testvér a szabadságról tartott előadást, Dr. Heller Jakab testvér pedig a tél folyamán ugyanott „A fajelméletről, mint a gyűlölet forrásáról“ tart előadást. Múlt hó 27-én U. testvér a tanoncz testvérek számára oktató előadást tartott.“ Látjuk ebből is, hogy a szabadkőművesek az egész országban mozognak, terjeszkednek. A debreczeni „Haladás“ páholyról most csak annyit említünk meg, hogy annak főmestere : Dr. Kenézy Gyula, nőorvos. A páholynak 120 tagja van és titkára, szellemi vezetője, spirirus rectora, aki az évi jelentéseket is szövegezi, Dr. Kun Béla, jogakadémiai tanár. A sajtó hatalma. Irta s a Kath. Kaszinó február 29-iki estéjén felolvasta : Uhl Károly dr. A régiek hite szerint a titánok egyike, Prometeusz nagy rokonszenvvel viseltetett az emberek iránt s ezen rokonszenvből kifolyólag sok nemes és értékes dolgokkal ismertette meg az emberiséget: ő kedveltette meg velük a tudományt, a művészetet sa munka szeretetét. Legjelentősebb cselekedete azoh- ban az volt, hogy az istenek birodalmából a földre hozta a tüzet s közkincsévó tette azt az emberiségnek. Tettéért keservesen lakolt. Az Olymposz ura, Zeüsz, akit már úgy is boszantott Prometeusz kaczérkodása az emberekkel, sziklához lánczolla a titánt s folytonosan ujranövő máját állandóan egy keselyűvel marczangoltatta. Megható történet, amely őszinte részvétünket, meleg együttérzésünket váltja ki, hiszen a szenvedő hős értünk szénved, hozzánk való jóságának adja meg nagyon nagy árát. A tisztultabb világfelfogás már régen a mesék országába száműzte ezt a tragikus történetet. De szépnek most is szép és mint egy nagy gondolatnak a szimbóluma, elég anyagot nyújt a megfontolásra. Prometeusz nagy javakat, kulturjavakat közölt az emberiséggel és mégis bűnhődik. Hogyan magyarázzuk mégis az osztó igazság képviselőjének, Zeüsznek kemény ítélkezését? Én a féltékenységet vagy az irigységet nagyon kicsinyes, sőt lealázó indoknak tartanám még egy mitológiai istennél is. Kielégítőbb legalább is érthetőbb felelet a felvetett kérdésre, ha a büntetés szigorúságában megtorlását látjuk azon mérhetetlen csapásoknak és szenvedéseknek, amelyek a jólelkü. titán köny- nyelmüsége, a közölt kulturjavak birtokbavétele nyomán az emberiségre szakadtak. Mert erről lehet beszélni, sőt lehet vitatkozni. És éppen nem tarthatatlan az az álláspont, amely megadja ugyan a kulturá..HÉTI SZEMLE“ nak azt, ami az övé; elismeri az emberi és természeti erők érvényesítésében kifejtett hősi munkásságát; elfogadja a kultúrát az emberi géniusz legkáprázatosabb megnyilvánulásának : de azért nem rajong érte. Mert árnyoldalait is látja. Sőt ezeket annyira sötéteknek látja, hogy azok a kultúra káprázatos fényét is elhomályosítják és a kultúra által nyújtott előnyök és eredmények összevéve sem elegendők arra, hogy az emberiség boldogságán ejtett mély és fájó sebek túlsúlyával szemben a mérleget a kultúra javára billentsék. Ez a gondolat jut kifejezésre egy hires franczia Írónál, aki szerint éppen nem gyakorol jót például az északi sark eszkimóival, vagy a Szudán négereivel, ellenkezőleg boldog megelégedésüket rontja le, aki közöttük a czivilizácziót terjeszti. Mert a kultúrával ugyan finomítja Ízlésüket, széJes- biti látókörüket, gyarapítja szellemi és anyagi tőkéjüket, de ezzel párhuzamosan olyan hihetetlenül magasra fokozza testi és lelki igényeiket hogy e felidézett szellemeket semmiféle czivilizáczió sem tudja megfékezni, éhségüket kielégíteni. Mert a boldogság — amely utóvégre is legfőbb és egyedüli czélja az embernek — sokkal ritkább madár a villanyos, felhőkarczolós, repülőgépes városokban, mint az eszkimó hókunyhójában, vagy a néger primitiv sátorában. De azért nem akarok én a kultúra ellen beszélni, sem a,sötétség és a reakczió szekértolója lenni. En a kultúra szolgálatát, előbbrevitelét nemcsak szépnek, helyesnek, de egyenesen kötelességnek tartom. Alkotásait bámulom, ezéljaiért lelkesedem, terjesztésén erőmhöz képest fáradozom. Azt ugyan tagadni nem lehet, hogy a kultúra fejlődésével egyenes arányban nőnek a mindenféle társadalmi bajok, hogy az élet nagy kényelmei között legotthonosabb az életuntság és hogy a kulturember nagy czéljaira és ezernyi törekvésére épen a lét legfontosabb kérdéseit illetőleg lelket ölő czéltalanság és tájékozatlanság nehezedik. De mindezen bajok nem a kulturjavakból erednek, hanem a kulturjavakkal éfő, tielyesebben az azokkal visszaélő, azokat egyoldalúan vagy rosszul kamatoztató ember hibái. Nem az a baj, hogy az ember erejének és tehetségének minden súlyával beleveti magát a kuliura hömpölygő árjába; a baj ott kezdődik, hogy ezenközben a szemét is behunyja a hit és erkölcs világossága elől, Uilmegy, vagy éppen nekimegy a hit és erkölcs által felállított korlátoknak és — eltéved, zátonyra jut vagy posványba fullad. Ami az iránytű, a sarkcsillag a tengeren járóknak, ugyanaz a szerepe az emberi küzdelmek és törekvések irányításában a hit és erkölcs örök és soha nem változó törvényeinek, amelyeket nem túlhaladni, nem a kultúrával szembeállítani, hanem a kultúra fölé helyezni, a kultúrát azok szolgálatába állítani s azoknak szellemével átitatni kell. A világot mozgató kulturtényezők között igen előkelő helyet foglal el az írott szó hatalma, a sajtó. Vagy ha úgy tetszik: a sajtószabadság. Mint minden nagy eszmének, úgy a sajtószabadságnak is vannak apostolai, vannak mártírjai. Ennek is meg kellett küzdenie előbb a közönyösséggel és tudatlansággal, azután az elnyomatással és üldözéssel. De mert igazság volt, minden akadályt legyőzött s ma már ott tartunk, hogy a sajtó nagy hatalom; hogy abban az elkeseredett küzdelemben, mely ma a társadalmi, polikai és tudományos élet minden terén a keresztény világnézet és támadói között folyik, az oroszlánrész a betűre, a sajtóra jut; hogy az emberek lelkét, gondolkozásmódját, elhatározásait négyszáz esztendő óta folyton növekedő intenzitással a sajtó irányítja. S a nyomtatott betűnek az a világtörténelmi jelentősége, melyhez a hitújítás elterjesztése által jutott, egyre emelkedőben van, s jóllehet már ma is álmélkodva szemléljük versenyen felül álló hatását, azt elgondolni sem tudjuk, hogy ez a hatás még minő arányokat fog ölteni. Kulturtényező ilyen elhatározó befolyást még aligha ért «1. Első hallásra túlzottnak és érthetetlennek tetszik korunk sajtójának ez a korlátlan hatalma. De a tény megfontolásra késztet s az érett megfontolás megadja magyarázatát. Nagyon tévedne, aki a sajtót egyetlen egy kulturtényezőnek tartaná. Oh nem! A sajtó kifejezője, tolmácsa és közvetítője korunk minden művelődési faktorának. Ami vonzó és éi'tékes csak van tudományban, művészetben, a földön, föld fölött és föld alatt, azt a sajtó, az élelmes sajtó mind magába szívja, aprópénzre váltja és a legárvább határszéli falunak is hozzáférhetővé teszi. Csak meg kell néznünk egy nagyobb újságot; megtalálunk abban a magas politikától kezdve a világtörténelmen, szépirodalmon, modernizmuson, csillagászaton, feminizmuson, aviatikán át egészen az „apróhirdetés“ ez. embervásárig mindent. Csoda-e, ha ilyen káprázatos toalettben, ilyen gazdag, változatos és minden igényt kielégítő tartalommal közel férkőzik szivünkhöz, lelkűnkhöz, hatalmába ejt bennünket s mi érzésben és gondolkozásban olyan hajlékonyán simulunk hozzá. Pedig a sajtót az ő szivet-értei met hódító útjában még más előnyök is kisérik. Itt van hihetetlen gyorsasága. A közlekedési eszközök tökéletesedése folytán • a sajtó hírszolgálata elől ledőlt minden időbeli és térbeli akadály. Hogy nyilvánosan elmondott beszédeket egy óra, sőt egy félóra múlva nyomtatásban olvashatunk, hogy éjjeli 12 órakor történő, eseményekről korán reggel már hasábos tudósításokat közölnek a lapok és hogy pl. az orosz-japán háborúról, vagy a portugal-forradalomról éppen olyan hű tudósításokat kapunk, mint a helyszínén levők, az már nem lep meg bennünket. A telefon, a drótos és drótnélküli telegráf, szeizmográf, rotácziós gép és hasonló különlegességek 100 kilométeres lépésekkel járnak s havasokat, oczeánokat, világrészeket ugranak át. S ez a gyorsaság imponál a mai embernek, imponál még akkor is, ha a gyorsaság az alapossággal fordított arányban áll. Mert a mai kor kíváncsisága, hirszomja türelmetlenül követeli kielégítését s ha az meg nem történik, tantaluszi kínoknál nagyobbakat áll ki. De a frissen feltálalt újdonságokért aztán tud hálás lenni. Legalább is elhiszi azokat. Itt van azután a sajtó eddig példátlanul álló elterjedettsége. Amerika rengeteg erdőségeit kipusztitással fenyegeti nem a tűzvész, sem a faipar, hanem a papirszükséglet. Nem is olyan sok évtizeddel ezelőtt a nagy eszmék apostolainak éveken át kellett fárasztó vándorlásokkal, a szó hatalmával s a cselekedetek példájával egy szűk terjedelmű közönség érdeklődését felrázni. Ma egy-két talpraesett ujságezikk tízezreket mozgat meg. Újságot olvas ma már mindenki. Régen elmúlt az az idő, amikor a falunak irodalmi szükségletét a kalendárium is kielégítette. Intelligens ember pedig el sem képzelhető legalább egy napilap nélkül. Ma a szerkesztőszobából lehet közvéleményt irányítani, lehet közvéleményt csinálni, sőt forradalmat támasztani. Nincs az az elragadó szónok, akinek akkora hallgatósága lenne, mint egy-egy jelesebb vezérczikkirónak. És újságot mindennap olvas az ember. S amint a testi táplálék hatása meglátszik az emberi szervezeten, annak össze______________Szatmár, lull, márczius 1. Pá rtoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú piramisokat, obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfcdeleket. mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatinár, Attila-u. 4..
