Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-01 / 9. szám
Szatmár 1911. márczius 1. HETI SZEMLE 3 gezni minden más kérdés belezavarása nélkül. Múlt számunk hírül adta, hogy Kovács J. István, az uj református prédikátor, beiktatásán és az azt követő banketten mily sértő, aggressiv módon mutatkozott be, a katholicismust sötétségnek nevezvén, a melyből ő az Ur kegyelmével a világosságba, a protestantismusba lépett. Nemcsak gyávaság volt volna, de egyenesen a legnagyobb kötelességmulasztás, ha ezt a durva, felekezeti harczra tüzelő, gyűlölködő és elkapatott hangú támadást szó nélkül hagyjuk. Most a két válaszból ismét megállapítjuk, — amit különben is a leghatározottabban tudtunk — hogy ez a féktelen inzultus valóban megtörtént. Ismételjük azt is, hogy a bombaként ható, gyűlölködést eláruló, váratlan támadás nemcsak a jelenvolt katholikusokat sértette vérig, de előkelő protestáns vezető emberek is kifejezték a nemtelen sértegetés fölött megbotránkozásukat. Mindezt pedig azért ismételjük meg, hogy a farkas és bárány meséjét eszünkbe juttató válaszolóknak — akik most (nem kaczagtató ez?) minket támadnak, hogy a felekezeti békét mi bontjuk meg, — egész határozottsággal tudtukra adjuk, hogy amint eddig soha a legtávolabbról sem egyezett meg Ízlésünkkel az izgága okvetetlen- kedés, és támadni soha nem támadtuk a protestantismust, ezt ezentúl sem tesszük, de nem fog visszatartani sem fenyegetés, sem ráfogás, sem terror ezentúl sem, hogy a durva támadások ellen, a mik bennünket érnek, mindig föl ne emeljük tiltakozó szavunkat és reá ne mutassunk arra, ha ok lesz rá, mint volt most is az eléggé meg nem bélyegezhető prédikátori kitörésben — kik hangoztatják szóval a türelmet és kik azok, akik elvakitott gyűlöletükben cselekedettel a felekezeti béke megrontói. Az isteni igazság átlátszó fényévelés meglágyító melegével hódit, de nem öblös hanggal, fenyegető ököllel és durva izetlen- lenkedéssel. II. A második támadás már súlyosabb, mert egy pap, Csókás Vidor vádja hull abból ránk, mintha „A haszonelv ez. czikkünk a Szentirás isteni sugalmazását tagadta volna. Az incriminált czikkből csak a sértett elfogultság olvashatta ki ezt a megdöbbentő vádat. Felelni azonban az esetleg megtévesztett közönség miatt felelünk, közreadva pozitív keresztény, lelkes protestáns munkatársunk válaszát. Hit és összetartás. Budapest, 1911. febr. 25. (N. E. dr.) A „Heti Szemle,, legközelebbi számában a szekulárizáczió kérdésében kimutattam, hogy a szekulárizácziót a szabadkőművesség kívánja és a magyarországi szabadkőművesség fajzsidószabadkőmüvesség, melybe ez a túlnyomó elem saját faji tulajdonságait, elsősorban a haszonelvet vitte be. A kérdés, melyről Írok, az egyházi vagyon elkobzásának kérdése. Ebbe a küzdelembe, melyet szerény erőmmel, de teljes meggyőződéssel folytatok, egyik szatmári lap teljesen disszonáns hangot vegyit és oly területre akarja a küzdelmet átterelni, amely kitűzött czélomtól teljesen távol áll. Itt csupán megemlítem, hogy a katho- likus dogmákat érinteni nem akartam, de nem is érintettem, mert én a választott nép profán történetével foglalkoztam. Aki Írásomat olvassa, abból mást, mint keresztény felfogást és keresztény szellemet nem olvashat ki. A bibliára csak egy helyen hivatkozom, amidőn azt mondom, hogy a zsidók az egyiptomiak aranyát, ezüstjét, pénzét összeszedték. Ezt bizonyítom is Mózes II. könyv 12. részének 35. és 26. versével. Mózesről elitélőleg nem nyilatkoztam, sőt tudásomat épen Mózes irataiból mentettem. Mózes által az Isten szólott, de épen Mózes kinyilatkozásaiból tudjuk, hogy a választott nép nem engedelmeskedett neki, mert már a pusztában eltért az egy igaz Isten imádásától és az arany borjut imádta. Épen az a sajnálatos, hogy a választott nép folyton letért arról az útról, melyet számára Mózes kijelölt és visszatért a haszonelvre, mely minden cselekvésében vezeti Az észrevétel tehát, melyet keresztény törekvésemre egyik szatmári lap tesz, nélkülözi az objektiv kritikát, egyrészt azért, mert nem a ról beszél, ami a kérdés lényege, másrészt pedig úgy tüntet fel, mint aki Mózesről elitélőleg nyilatkoztam volna, holott ismereteimet épen Mózes könyveiből mentettem és azt fejtettem ki, hogy a választott nép Mózes elveitől mennyire eltért. A Mózes elveitől, melynek lényege az államalkotás és az arany borjú imádásának megszüntetése. A választott népnek nagyon sok prófétát adott az Isten, de vagy megkövezték, vagy elkergették, vagy megfeszítették. Észrevételező tehát ahelyett, hogy köz- zénk, keresztények közé éket ütne, sokkal helyesebben tenné, ha a keresztény érdekek mellé állana és velünk vállvetve küzdene a szabadkőmüvesi hitközöny ellen és tanulna a szabadkőművesektől összetartást. Nekünk keresztényeknek nem egymás ellen kell küz- denünk, hanem elsősorban a hitközöny ellen. A szabadkőművesség legfőbb törekvése a vallás kiküszöbölése. Szerintük nincs szükség se vallásra, se papra, se templomra. Ez ellen a felfogás ellen való küzdelem a főkérdés, nem pedig az, vájjon a zsidók haszonelve a dogmába beleütközik-e, vagy nem. A miről különben sem lehet szó. Szalay Károly dr. a masonica militáns egyik katonája a „Szabadkőmüvesi Tájékoztatóban“ a hitről ezeket Írja: „A szabadkőművesség nem foglalkozik vallási, felekezeti kérdésekkel és azok társadalmi téren kiélesedhető mozgalmától teljesen távol tartja magát.“ „Buddhizmus, brá- minizmus, mózesi vallás, mohamedán, kereszténység, materiálizmus és atheizmus szabadkőmüvesi tekintetben egy ugyanazon elbírálás alá esik“. Ezt azonban csak neophiták- nak tanítják és igy adják elő, amit a profán világnak is tudni lehet. Munkájukból, irataikból azonban az tűnik ki, hogy nemcsak az atheizmus álláspontján állanak, hanem minden tételes vallás ellen harezot folytatnak. Ennek a hareznak csak egyik hajtása az állami ingyenes, felekezetmentes népoktatás, amelylyel a szabadkőműves irányú lapok nap-nap után telve vannak. Küzdenünk kell tehát elsősorban nem egymás ellen, hanem a szabadkőmüvesi hitközönnyel szemben. De tanulhatnánk a szabadkőművesektől összetartást. Az összetartást is a zsidó faj vitte a szabadkőművesség egy részébe és a szabadkőművesség legveszedelmesebb faja az, amely a zsidó elem többségén és elvein épül fel. Midőn Titusz a zsidókat „szétverte“, gondoskodtak arról, hogy legyen köztük egy összekötő kapocs. így létesült a talmud. A talmud azonban olyan nagy terje- I delmü és sok helyen oly homályos, hogy I abban még a rabbik közül sem mind tud eligazodni. így született meg a Schulchan Aruch, mint a világon szétszórt zsidó faj összekötő kapcsa. Ez a Schulchan Aruch a talmud kivonata és szabályozza a zsidók életét felkeléstől a lefekvésig, születéstől halálig. Ezzel a Schulchan Aruch-hal, amely terített asztalt jelent, érdemes külön foglalkozni. Most csak azt említem meg, hogy 248 parancsolatot és 368 tilalmat is foglal magában, melyet minden zsidó hivő követ. Majd meg fogjuk ezeket a parancsolatokat és tilalmakat vizsgálni és bonczolgatni azokat a magánjogi és büntetőjogi intézkedéseket, amelyeket ez a terített asztal tartalmaz és amely a földön szétszórtan élő zsidók között az összetartozóság érzetét megszilárdította. A talmud és Schulchán Aruch-on alapuló összetartozást és szolidáritást yitte be a magyarországi faj zsidó-szabad kőmü vességbe a zsidó faj. Az összetartozandóság érzetét tőle el kellene tanulnunk és ilyen alapon küzdenünk, de nem volna szabad nekünk keresztényeknek egymás ellen működni, egymás ellen különösen, mikor magáról a vallásról és az ^egyházak vagyonáról van szó. Értsük mi is az összetartozandóság érzete, a szolidaritás alatt azt a testvéri kapcsot, amely minket keresztényeket a czélunk megvalósítására egyetemlegesen egybekapcsol és azonos eszmék, czélok keresztülvitelére bennünket egyetemlegesen kötelez. E czikkhez úgy alaptalanul megvádolt és nagyrabecsült munkatársunk, valamint saját igazolásunk szempontjából — a mi talán e czikk után fölösleges is — a következő megjegyzéseket füzzük: 1. Miután munkatársunk — saját szavai szerint — a katholikus dogmákat érinteni egyáltalán nem akarta, és igy a választott népre vonatkozó történelmi ismereteket nem az Egyház által Istentől sugalmazott- nak elfogadott Szentirásból merítette, hanem — saját szavai szerint — a választott nép profán történetével foglalkozott, tehát profán forrásokból merített: föl sem tételezhetjük róla, hogy amit a Szentirás a zsidó népről, mint történelmileg való tényt említ, ezt álomnak akarta volna feltüntetni. 2. Munkatársunknak távolról sem volt szándéka csorbát ejteni a szentkönyvek történelmi hitelességén, legföljebb az a gondolat lebegett szeme előtt, hogy az isteni gondviselés az ő sziveket s veséket ismerő böl- cseségében Abrahámnak, Izraelnek és az ő utódaiknak kétségtelenül anyagias irányú törekvését, életnézetét fölhasztálta az O nagy czéljainak megvalósítására, a melyek jóval magasabban állottak az arany csengésénél és az „üzleti haszon“ édességénél. Merthogy ebben a népben valójában mindennél erősebb volt az anyagiakhoz való görcsös ragaszkodás, abból is kitűnik, hogy az ő — részint természeti, részint szertartásbeli — törvényeinek megtartására földi javak, tejjel-mézzel folyó tartomány Ígéretével akarta rábírni az Ur. 3. Miután pedig a kath. egyház tanítása szerint a Szentirás nemcsak a hitbeli és erkölcsi, de történeti dolgokra is igaz, — minden félreértés megszüntetésére kijelentjük, hogy igenis, a mi József történetéről van a Szentirásban, az implicite való. 4. Végül arra a vádra, mintha bennünket vakokká tenne a zsidók iránt való gyűlölet, ennyit: Bizony nekünk, a modern kor embereinek nehéz a helyzetünk, hogy a zsidóságról még azt a kevés jót is elhigyjük, a mit a Szentirás róluk mond. A ma zsidósága életelveiben annyira háczáfol erre, hogy óriási megerőltető abstractióra van szükségünk a jelen idők kirívó tulajdonságai nélkül elképzelni az ó szövetség zsidóságát — Talán érdemén felül való hosszadalmassággal foglalkoztunk a támadót megbélyegző, indokolatlan váddal, de ezt a tájékozatlan és könnyen félrevezethető laikus közönség érdekében tettük. Szabadkőművesség Máramarosszi- geten. Lapunk egyik legközelebbi számában említést tettünk arról, hogy Dr. Pap Tibor, jogakadémiai igazgató főmester vezetése alatt „Tisza“ páholy czimén az ottani szabadkőműves testvérek akczíóba akarnak lépni és ezt a régen Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benko Sándor ' kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. MOKKA' keverék ezégem különlegessége, klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.
